A fiatalos lendületet és a rutint ötvözi a férfi vízilabda-válogatott

Akár le is bonthatták volna a sátortetőt, olyan szép idő fogadta a férfi vízilabda-válogatott játékosait a Margitszigeten. Varga Zsolt két napra összetrombitálta a keretet, délelőtt a Széchy uszodában, este a Duna Arénában készül – egyelőre az áprilisi montenegrói világkupadöntőre, de távcsővel azért már Szingapúr és a nyári világbajnokság is látszik. Ennek szellemében a vk-selejtezőn szereplő csikócsapathoz ezúttal három rutinos klasszis, Jansik Szilárd, Vámos Márton és Vogel Soma csatlakozott, légiósaink viszont hiányoztak, őket nem kérte ki a klubjuktól a szövetségi kapitány.

Varga Zsolt szokás szerint kettős ügynökként funkcionált a hétfői első keretedzésen: hol játékvezetőként ítélt szabaddobást vagy kontrát, hol „időt kért”, hogy a taktikai tábla segítségével felhívja a figyelmet a hibákra. A hat a hat elleni játékban azért akadt belőlük, elvégre a rövidebb támadóidő még a fiataloknak is szokatlan, nemhogy Jansikéknak, akik most találkoztak először az új szabályokkal. Olykor lövésig sem jutott el a támadás, de nem is a befejezés volt a lényeg, hanem a helyzetkialakítás, amit a védekező csapat szoros emberfogással igyekezett megakadályozni.

„Csend van…” – panaszkodott Varga Zsolt, és bár az eligazítás alatt valóban csend volt, elvégre minden instrukcióra nagyon figyeltek a játékosok, az edzés második felében már sokkal jobban működött a kommunikáció. Kevesebb felesleges szabálytalanság, több blokk: egyre elégedettebbnek tűnt a kapitány, aki továbbra is nagy hangsúlyt fektet a védekezésre. Persze elöl is láthatott klasszismegoldásokat, ilyen volt Vismeg Zsombor dudaszós gólja vagy éppen Nagy Ákos húzása, de Fekete Gergő „touchdownja” sem volt csúnya, két védő és a kapus is hiába próbálta lelopni a kezéről a labdát.

„Amikor eltelik egy hónap, kicsit mindig messzebbről indulunk – mondta Varga Zsolt, aki a tőle megszokott részletességgel és szakmaisággal beszélt az összetartásról. – Azoknak a játékhelyzeteknek az ismétlésére fektetünk hangsúlyt, amelyeket már korábban is csináltunk. Az első edzés elején sok volt a hiba, de fokozatosan előjöttek azok az elemek, amiket megtanultunk, ennek köszönhetően egyre jobban mentek a gyakorlatok. Fontosnak tartom, hogy rendszeresen találkozzanak a játékosok, az összetartások lehetőséget adnak arra, hogy újra felvegyük a fonalat, ugyanakkor igyekszünk úgy alakítani az edzésprogramot, hogy illeszkedjen a klubok munkájába.”

Így aztán a fór-hátrány gyakorlás sem maradhatott el, csakhogy nem a megszokott húsz másodpercre, hanem az új szabályok értelmében tizenötre állították az órát. Labdajáratás és előkészítés volt a feladat hat az öt ellen, Vigvári Vendel néhány percre kiúszott oldalra, de azért instruálta, segítette a társait.

„Kapkodtam is a fejem, amikor kintről vagy a kapuból kiabálták, hogy öt másodperc van hátra – ami most öt, eddig tíz volt. A legjobb lehetőséget el kell vállalni, nem fér bele még egy-két passz, mert letelik a támadóidő – ecsetelte az edzés után Jansik Szilárd. – A koromnál fogva már az idősek közé tartozom, pedig néhány éve még én voltam a zöldfülű. Talán emiatt többet is kell dolgoznom, hogy tartsam a szintet, de nincs ezzel gond, mert érzem magamban a tüzet.”

A szintén a tapasztalt játékosok közé tartozó Manhercz Krisztián és Csoma Kristóf túlórázott: előbb megállapodtak abban, hogy a különböző forgatókönyvek esetén melyikük nyer, majd az FTC szélsője öt ötméterest lőtt a Honvéd kapusának, aki egyet tudott hárítani. A hangulatra nem lehetett panasz, a sikeres bukaresti torna érezhetően önbizalmat és lendületet adott a válogatottnak.

„Akkor valósul meg jól a fiatalítás, ha megvan a kellő tapasztalat is a csapatban, ezért nagy szükség van a rutinosabb játékosokra is – hangsúlyozta Varga Zsolt. – Az építkezés egy folyamat, amelynek a világkupadöntő is fontos megállója, de az idei végállomás a nyári világbajnokság lesz.”

A látottak alapján sínen vagyunk.