Nyéki Balázs: Sohasem volt még ennyire kemény a BL-mezőny

– A januári Nemzeti Sport Gálán taroltak, az Év csapata, valamint az Év edzője címmel térhettek haza. Mire készültek és hogyan fogadták az elismeréseket?
– Két évvel ezelőtt a világbajnok válogatottat jelölték, tavaly minket, azután, hogy minden létező trófeát begyűjtöttünk, ám egyik alkalommal sem ítélték vízilabdacsapatnak a díjat. Ezúttal nagy várakozással mentünk a gálára, szerettünk volna győzni, hiszen ismét megnyertük a BL-t, a Szuperkupát, az ob I-et és a Magyar Kupát. Nem tagadom, motivációt adott mindannyiunknak, hogy tavaly nem minket választottak, éreztem a játékosokon, hogy ezúttal nagyon szeretnék a díjat, és jólesett, hogy ránk szavaztak a legtöbben. Nekem nem volt különösebb várakozásom, ha én nyerek és a csapat nem, azt keserűen éltem volna meg, mert a fiúk nélkül én sem tartanék itt – válaszolt az FTC-Telekom vezetőedzője, Nyéki Balázs a Nemzeti Sportnak.

– Azért ne menjünk el emellett ilyen könnyen, mégiscsak az év edzője lett!
– Persze, óriási megtiszteltetés látni, milyen elit körbe kerültem. Tényleg örültem – azt is láttam, milyen vetélytársaim vannak, olyanok, akik világbajnokokat edzettek. Várakozásom tényleg nem volt, sokkal nagyobb stresszt jelentett a beszéd: a gála előtti napokban már készültem rá, mit is mondjak, ha engem választanak, és ez nehézséget okozott. Annyira izgultam a színpadra lépéskor, hogy arra sem emlékszem, milyen zene szólt, miközben a mikrofonhoz mentem… És persze azt is tudom, hogy ez óriási felelősséggel jár, meg kell felelnem az elvárásnak, amit az újságírók állítottak elém ezzel a díjjal.

– A téli szünetben a Fradi nagyobb része távol maradt a Népligettől, a belgrádi Európa-bajnokságon nyolcan szerepeltek a magyar válogatottban, egy-egy játékos pedig a szerb, az olasz, a spanyol és a görög együttest képviselte. Hogyan értékeli a kontinensviadalon történteket?
– Az Európa-bajnokság után üzenetet írtam a közös csoportunkba, mindenkinek gratuláltam. Egyetlen olyan játékos sem volt, akinek a teljesítményével elégedetlen lettem volna. Nem örülhetett mindenki az eredménynek, a magyar válogatott nagyon jó teljesítménnyel a döntőig menetelt, ott láthatóan elfáradt és kikapott Szerbiától. Azon kell dolgozni, hogy a későbbiekben ez a probléma kevésbé vagy egyáltalán ne jöjjön elő.

– Keserű szájízzel vághattak neki a karácsonyi időszaknak, merthogy az év utolsó mérkőzésén, a Bajnokok Ligája első csoportkörében szétlövésben alulmaradtak a Bresciával szemben, ezzel megszakadt a huszonhat meccses győzelmi sorozatuk.
– Amióta én vagyok a vezetőedző, száztizenegy mérkőzés alatt ez volt a harmadik vereségünk. Abban a pillanatban és az azt követő napokban nagyon fájt. Viszonylag rövid időn belül próbáltam megtalálni a pozitívumot benne, és azt, miként fejlődhetünk általa. Az első vereségünket két évvel ezelőtt áprilisban szenvedtük el az Olympiakosztól, azóta egyszer sem kaptunk ki a rendes játékidőben, tavaly áprilisban a Barceloneta és most a Brescia is ötméterespárbajban vert meg minket. Fontos tapasztalatszerzés volt a Brescia elleni vereség, próbáljuk átalakítani olyan pozitív energiává, amely aztán legyőzhetetlenné tesz minket. Van elméletem arról, miért fordulhatott ez elő, elsőre mindig magamat vizsgálom meg, azt is tudom, miben hibáztam. Viszont az, ahogyan folytattuk az Európa-bajnokság után, már nagyon pozitív, jó formában vagyunk.

– A BL első csoportkörében a C jelű kvartett élén végeztek, a bajnokságot tizenegy győzelemmel vezetik. Hol tart jelenleg a Ferencváros?
– A Fradinál nagyon nehéz fél távnál évadot értékelni. Ősszel megnyertük a Magyar Kupát, majd a Pro Reccót legyőzve az európai Szuperkupát, ezek fontos állomások voltak. A mögöttünk hagyott időszakot úgy kell kezelni, hogy júniusban el kell jutnunk Máltára a BL négyes döntőjébe – csak azt követően lehet reálisan mérleget vonni a teljesítményünkről. Könnyen kicsúszhat az idény a kezünkből, adott esetben néhány rosszul sikerült játékperc is elegendő ahhoz, hogy valaki azt mondja, sikertelenül alakult az évünk. A bajnoki cím megszerzése elvárás, ahogyan a BL-ben a final fourba jutás is. Nem kérdés, szeretnénk másodszor is megvédeni a címünket, de csak az győzhet, aki eljut a négyes döntőig, szóval ez az első lépés. Jó látni a játékosokat, óriási hittel folytatták a munkát, tudják, mi a feladatuk, motiváltak. Örülnek, hogy a Ferencvárosban szerepelhetnek, szeretnek itt lenni, szeretnek nyerni.

– Mennyiben változtak az erőviszonyok a Bajnokok Ligájában az előző kiíráshoz képest?
– Visszatért a Pro Recco, és mindegyik mellette lévő csapat erősödött – a Barcelonetát kivéve, amely valamelyest meggyengült, ám így is megnyerte a csoportját. Szerintem sohasem volt még annyira kemény a BL-mezőny, mint most, olyan együttesek is kiestek, amelyeket az idény elején még a final fourba vártak.

– Mondhatjuk, hogy ebben, az ön által említett valaha volt legkeményebb mezőnyben papíron a Ferencvárosnak van a legjobb csapata?
– Vannak, akik szerint mi vagyunk a legerősebbek. Papíron a Fradi és a Recco kiemelkedik. De a papír sohasem nyeri meg a BL-t. Nyugodtan mondhatják, hogy a miénk a legerősebb keret, akkor ezzel kell elhódítani a trófeát. Senki sem vitatja el a siker értékét attól az együttestől, amelyik ebben a mezőnyben győzni tud.

– Mi kell ahhoz, hogy második alkalommal is megvédjék a címüket?
– Nemcsak sok, hanem minőségi, szisztematikus munkára van szükség – ez valószínűleg a többieknél is megvan. A jó lelki és mentális állapot is elengedhetetlen, rengeteget dolgozunk azért, hogy a srácok a legnehezebb pillanatokat, a legnagyobb nyomást is pozitív energiává tudják formálni. Nem kérdés, szerencsére is szükségünk van, no meg a szurkolóinkra. Mindkét máltai négyes döntőben csaknem telt ház előtt játszottunk, a lelátó háromnegyedén Fradi-szurkolókat láthattunk, ez rengeteget jelentett. Természetesen minden rajtunk múlik, ha a miénk a legjobb keret, be kell bizonyítanunk, hogy a legjobb csapat is a miénk, és meg kell nyernünk a Bajnokok Ligáját.