Férfi vízilabda-válogatottunk győzött, elődöntős a világkupán

Nem ijedt meg Horvátország U20-as Európa-bajnokságra készülő, megfiatalított csapata a klasszisokból álló magyar válogatottól a világkupa negyeddöntőjében, Sydneyben, sőt, rendkívül bátor és hatékony játékkal ugrottak a mieinknek.

Maro Susic Varga Vincével szemben úszott a labdáért, előbbi nyerte meg a sprintet. Vlaho Pavlic távolról észrevette az üres területet a kapuban, a jobb alsó sarokba lőtt, Csoma Kristóf nem érte el. Manhercz Krisztián lövése nem sikerült, Karlo Dragesavic viszont eredményes volt centerből (0–2). Álmosan kezdtek a mieink, fel kellett ébredni, Fekete Gergő szépített is. Három támadásból három gól a horvátoknak: Tin Brubnjak sem hibázott. Megúszásból Fekete talált be, egyre zárkózva (2–3). Susic teljesen üresen maradt, nem ijedt meg a helyzettől (2–4). Manhercz szép akciógólt szerzett, Fekete bitang erős lövése betalált, Csoma nagyot védett, a kipattanó után, emberhátrányban már tehetetlen volt (4–5). A negyed mégis döntetlennel zárult, Vigvári Vendelnek hála.

Ismét elhozták a labdát a horvátok, jól védekeztünk, labdaszerzést követően Manhercz először juttatta előnyhöz csapatunkat (6–5). Még úgy is pariban maradtak a továbbra is bátran, olykor pimaszul játszó horvátok, hogy elöl pontatlanabbá váltak: ezt a nyolc percet összességében irányítottuk, ellépni azonban nem tudtunk vetélytársunktól, 9–8-as magyar előnyt mutatott az eredményjelző a nagyszünetben.

Ugyanúgy kezdődött a harmadik felvonás, mint a második: a horvátok elhozták a labdát, kivédekeztük, majd a fordulásból gólt szereztünk, ezúttal Vismeg Zsombor talált be. Helyreállt a világ rendje: 4–2-re elvittük a felvonást, így megnyugtatónak tűnő, háromgólos különbséggel fordulhattunk a záró etapra (13–10).

Tovább nyílt az olló, Magyarország 16–11-es sikert ért el, az ifjú horvát csapatot viszont dicséret illeti, hiszen a vártnál jóval nagyobb munkára késztette a mieinket.

Nemzeti együttesünk az elődöntőben folytathatja szombaton, magyar idő szerint délelőtt 10.30-kor a Spanyolországot legyőző hazai ausztrál válogatott ellen.

VILÁGKUPA, SZUPERDÖNTŐ
NEGYEDDÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 16–11 (5–5, 4–3, 4–2, 3–1)
Sydney. V: Zwart (holland), Severo (olasz).
MAGYARORSZÁG: Csoma – Vismeg Zs. 1, FEKETE G. 4, MANHERCZ 3, Kovács P. 1, Zalánki 2, Varga V. Csere: GYAPJAS (kapus), Burián G., Nagy Ákos, Szalai P. 1, VIGVÁRI VENDEL 4, Jansik Sz., Dala D. Szövetségi kapitány: Varga Zsolt
HORVÁTORSZÁG: CUBRANIC – CURKOVICS 2, SUSIC 1, Pavlic 2, Dragosevic 1, Brubnjak 1, Dragas 1. Csere: Fajkovic, Burburan, Karlo, Zilic 1, Toncinic 1, Dobric 1. Szövetségi kapitány: Zoran Bajic
Emberelőny-kihasználás: 9/4, ill. 13/6. 
Gól – ötméteresből: 1/0, ill. 2/1. 
Kipontozódott: Vismeg Zs. (29. p.), Varga V. (32. p.). 

MESTERMÉRLEG

Varga Zsolt: – Sok tényező játszott közre abban, hogy a vártnál nehezebben indult a mérkőzés: az előttünk lévő meccs nagyon elhúzódott, ami, úgy fest, az idősebb csapatot valamelyest jobban kizökkentette. A másik, hogy előre megmondtam, egy horvátokhoz hasonló fiatal együttes két fő fegyvere a szemtelenség és a kockázatmentes lefordulások. Eleinte mind a kettő működött, a szemtelenség olyan értelemben, hogy úgy lőttek el labdákat, amivel nem kalkulálsz, felelősség nélkül, és úgy fordultak le, ahogy egy negyeddöntőn egyébként nem szoktál, mert nem akarsz kockáztatni védekezésben. Aztán ahogy visszamelegedtünk a mérkőzésbe, rendeződtek a sorok, a védekezés feszessé vált – nyilván, ha az elejétől sikerül így játszani, akkor kevésbé alakult volna izgalmasan a meccs. A képlet mindig ugyanaz: ha az energiánk nagy részét a védekezésre fordítjuk, az adja meg a játék stabilitását, és akkor elöl is könnyebben jöhetnek a gólok. Ez adja azt a fajta nyugalmat, amivel komoly meccseket lehet nyerni.