A nagyság útja: Roger Federer

Kevés amerikai városban fonódik össze olyan természetesen a történelem, az elegancia és a sport, mint Newportban. A Rhode Island állambeli kikötővárost 1639-ben alapították a vallásszabadságot kereső telepesek, és az idők során a gyarmati Amerika egyik jelentős tengeri kereskedelmi központjává, majd a XIX. század végén az amerikai elit híres nyári üdülőhelyévé vált. Newport mai arculatát egyszerre határozzák meg a gyarmati korszakból megőrzött épületek, az Atlanti-óceán partvidékének különleges atmoszférája és a Gilded Age, azaz az amerikai aranykor lenyűgöző palotái. A Vanderbilt, az Astor, a Morgan család és más iparmágnások monumentális cottage-ai – köztük a Bellevue Avenue-n és Ocean Drive-on található The Breakers és a Marble House – annak a korszaknak állítanak emléket, amikor Newport az amerikai társadalmi elit egyik legfontosabb találkozóhelye volt.

De a város neve a tenisz történetével is összeforrt. 1881. augusztus 31-én a Newport Casino adott otthont az első amerikai nemzeti füves pályás teniszbajnokságnak, amelynek főtábláján 25 játékos szerepelt. (A verseny később Philadelphiába, illetve New Yorkba költözött, és ebből a hagyományból nőtt ki az Egyesült Államok mai Grand Slam-tornája, a US Open.) A gradiózus épületegyüttesben található az International Tennis Hall of Fame is, amely a tenisz múltját őrzi, miközben a sportág legnagyobb alakjainak állít emléket. Ezen a történelmi helyszínen idén újabb két névvel bővült a tenisz halhatatlanjainak sora, amely immár 272 tagot számlál, köztük a frissen beválasztott amerikai Mary Carillót és a svájci Roger Federert.

Mary Carillo az úgynevezett contributor (közreműkődő) kategóriájában került be az International Tennis Hall of Fame tagjai közé. Karrierje különleges példája annak, hogyan lehet egy sportágra nem csupán aktív szereplőként, hanem értő tolmácsolóként is maradandó hatást gyakorolni. Játékosként a hetvenes években szerepelt a legmagasabb szinten, 1977-ben gyerekkori barátjával, John McEnroe-val Roland Garrost nyert vegyes párosban. Térdsérülései miatt lerövidülő profi éveit követően olyan pályafutást épített fel a sportközvetítésben és az újságírásban, amelynek köszönhetően a tenisz egyik legismertebb és legelismertebb hangjává vált. Ő volt az első nő, aki rendszeresen közvetített teniszmérkőzéseket, beleértve a férfitalálkozókat is. Pályafutása során több száz sporteseményről tudósított a legnagyobb amerikai televíziós hálózatoknak, munkáját Peabody- és Emmy-díjjal ismerték el. Szakmai nagyságáról mindent elmond, hogy newporti beiktatása előtt a 39-szeres Grand Slam-bajnok és Hall of Fame-tag legenda, Billie Jean King méltatta őt. Laudációjában kiemelte, hogy Carillo évtizedeken keresztül nemcsak mérkőzéseket közvetített, hanem történeteket mesélt, közelebb hozta a nézőkhöz a játékosokat, a rivalizálásokat, a győzelmek mögött rejlő emberi pillanatokat és a sportág kultúráját. Pályafutása különösen fontos abban a korszakban, amikor a nőknek korántsem volt magától értetődő helyet szerezni a sportújságírás és a televíziózás világában.

Az International Tennis Hall of Fame másik új tagját, Roger Federert aligha kell bemutatni. Húsz Grand Slam-trófea, 103 ATP-tornagyőzelem, 310 hét a világranglista élén. Egyike annak a nyolc férfi teniszezőnek, aki egyesben teljesítette a karrier Grand Slamet, vagyis mind a négy Grand Slam-tornát megnyerte. Az első férfi játékos, aki 20 Grand Slam-címet szerzett egyesben. Nyolc wimbledoni, hat Australian Open-, öt US Open- és egy Roland Garros-diadal – lenyűgöző számok, amelyek azonban csak részben adják vissza, mit jelentett a svájci klasszis a tenisznek. Mert Federer nem egyszerűen nyert. Federer stílust teremtett. Az ő játéka inkább tűnt művészetnek, mint sportnak. Könnyed mozdulatai, egykezes fonákja, kivételes labdaérzéke, természetes eleganciája generációknak jelentette azt, amit tökéletes teljesítménynek hívnak. A pályán eltöltött két évtizede alatt nemcsak rekordokat döntött meg, hanem a sportág arculatát is formálta. A 2022-es Laver-kupán búcsúzott el a profi versenyzéstől, de pályafutása lezárása után sem tűnt el a tenisz világából. Éppen ellenkezőleg: az elmúlt években egyre inkább világossá vált, hogy hatása jóval túlmutat azokon az eredményeken, amelyeket elért.

A beiktatási ceremónián családtagok, barátok, rajongók és a Hall of Fame 33 halhatatlanja ünnepelte Federert. Svájc büszkesége pedig arról beszélt, hogy neki a Hall of Fame-tagság nem csupán a múlt lezárását jelenti, hanem lehetőséget arra, hogy a jövőbe tekintsen: „Hihetetlen utazás volt. Nekem az International Tennis Hall of Fame most nagyszerű lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsek, de arra is, hogy előre nézzek. Ahogy láthatják, még mindig szerelmeslevelet írok a teniszhez. A játékosként eltöltött időm véget ért, de a tenisz mindig ott lesz mindennek a metszéspontjában, ami nekem a legfontosabb.”     

Az este legmeghatóbb beszéde mégsem Federeré, hanem feleségéé, a laudációját mondó Mirka Vavrinecé volt, aki ecsetelte azt a rengeteg munkát, fegyelmet és elkötelezettséget, amelyet a kulisszák mögött látott, és amely a világnak sokszor könnyednek tűnő történelmi győzelmek mögött állt. Federer később megjegyezte, Mirka legutóbb valószínűleg 24 évvel ezelőtt, a Hopman-kupán játszott vegyespáros-mérkőzésük alkalmával beszélt nyilvánosság előtt. Mirka ezúttal néhány mondattal mindennél többet mondott férje pályafutásáról: „Nem az tesz a legbüszkébbé, amit Roger akkor ért el, amikor a világ figyelte. Hanem az, aki akkor volt, amikor senki sem látta.”     

Newportban hivatalossá vált az, ami a teniszvilágnak Federer első Grand Slam-győzelmétől (2003, Wimbledon) nyilvánvaló volt. A Hall of Fame-be kerülés ugyanis nem újabb trófea. Nem egy Grand Slam-győzelem, amelyet a következő évben valaki más is megszerezhet. Ez az életmű elismerése – annak kimondása, hogy valaki maradandó nyomot hagyott a sportág történetében. A bajnokok trófeákat nyernek. A legendák történelmet írnak. A halhatatlanok pedig örökre ott maradnak a sportág emlékezetében. A nagyság útján Roger Federer megtette az utolsó lépést is.

Az International Tennis Hall of Fame múzeuma jóval több trófeagyűjteménynél. A 14 ezer könyv és további 10 ezer kiállítási tárgy mellett a tenisz szentélye bemutatja azokat az embereket is, akik maradandó nyomot hagytak sportágban. A Hall of Fame alapításának gondolata az 1950-es évek elején született meg. Jimmy Van Alen, a Newport Casino akkori elnöke felismerte, hogy a baseballhoz hasonlóan a tenisznek is szüksége van egy olyan helyre, ahol megőrizhetik a sportág nagy alakjainak örökségét. A National Tennis Hall of Fame létrehozása után az intézményt 1986-ban a Nemzetközi Teniszszövetség hivatalosan is nemzetközi Hall of Fame-ként ismerte el. Így vált Newport egy festői óceánparti városnál sokkal többé: a tenisz kollektív emlékezetének egyik legfontosabb helyszínévé.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. szeptember 5-i lapszámában jelent meg.)