Varga Zsolt: Bízom benne, hogy egy újabb döntőben segít a tapasztalatunk

– A sorozatban három világversenyen döntőt játszó magyar férfi vízilabda-válogatott a World Aquatics világranglistájának élére állt a sydney-i világkupadöntőt követően.     
– Örülök neki! – vágta rá Varga Zsolt szövetségi kapitány. – Az egymás utáni három döntő stabilitást ad a csapatnak, ez nagyon fontos, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jövőben is nehéz lesz a dolgunk, mint az előző versenyeken volt. Ugyanúgy meg kell érte küzdeni, hogy a soron következő viadalokon is lehetőségünk legyen a fináléban játszani.

– A vk-döntő előtt hat mérkőzésen öt győzelmet arattak. Csaknem tökéletes volt a felkészülési időszak?     
– Ezt annak függvényében lehet értelmezni, hogy aztán a világversenyen milyen eredmény születik. Olykor kevésbé sikerül precízen a felkészülés, több sérültünk van, az ilyen helyzet nagyobb alkalmazkodókészséget igényel. A vébét és az Eb-t megelőző időszak is nagyon jól alakult – ezek a periódusok nem feltétlenül attól lesznek eredményesek, hogy, mondjuk, minden meccset megnyerünk, hanem hogy rávilágít-e a hiányosságainkra és miképp javítjuk ki őket. A felkészülés alatt egy-két pofon még jól is jön, mert felfedi, mi az, ami nem működik akár taktikai, akár csapatszinten. Ezúttal is rendkívül fontos visszajelzéseket kaptunk.

–  A vk-döntő negyeddöntőjében a nagyrészt U20-as játékosaival érkező horvát válogatottal egy félidőn át, az elődöntőben az ausztrálokkal végig szoros meccset játszottunk, de mindkettő a javunkra dőlt el. Minek köszönhetően?     
– Távolabbról kezdem. Nagyon-nagyon hosszú idényen vannak túl a játékosok, benne a nemzeti bajnokságokkal és kupasorozatokkal, a Bajnokok Ligája- vagy Eurokupa-fordulókkal, az Európa-bajnoksággal. A karácsonyt is alig tudtuk megünnepelni, volt vagy két és fél napunk szabadon a hazai felkészülési meccsek után, és december huszonhatodikán már mentünk is tovább Rotterdamba, aztán már az új évben Trebinjébe felkészülési tornára. Az áprilisi alexandrupoli világkupa-selejtező előtt nagyon keveset edzhettünk együtt, összesen tíznapos megterhelést jelentett, benne az egyhetes torna hat meccsével. Ezért is adtam a játékosoknak valamivel több pihenőt a nyáron, szükségesnek éreztem ilyen terhelés mellett, a sérülések kockáztatása helyett. Egyébként éreztem, nagyjából egyheti többletmunka jól jött volna a vk-döntő előtt, viszont rendkívül fontos az egyensúly, és megfelelően reagált a csapat a téthelyzetekben a szokásosnál kevesebb fizikai munka ellenére. Azzal is kalkuláltunk, hogy a vk-döntő három mérkőzést jelent, nem egy nyolcmeccses torna, szóval mindent igyekeztem figyelembe venni, hogy a felkészülés optimális legyen. A néhány idősebb játékos mellett valóban az U20-as fiataljaikkal érkező horvátokat nem ismerte senki, nem tudhattuk pontosan, milyen erőt képviselnek, lendületesek voltak. Ez volt a mi erényünk is a zágrábi Eb-n 2024 januárjában: egy nagyon fiatal csapat ellen igen nehéz taktikailag felkészülni. Sokat kockáztattak, sokszor fordultak le, nemcsak ellenünk, hanem később a spanyolok és a grúzok ellen is, utóbbiakat le is győzték – „szemtelenül” játszottak. Jól tartották magunkat velünk szemben két negyedig, de ahogy a védekezésünk stabilizálódott, kézben tartottuk a meccset. Ausztrália felkészülési időszaka volt a leghosszabb, kerettagjai nem játszottak európai kupasorozatokban, fizikailag nagyon is topon voltak, meglepték a spanyolokat a negyeddöntőben. Veszélyes rivális volt.

–  Többször is egyenlítettünk az időnként meglépő görögök ellen a fináléban, de a hajrában meglőtték a győztes gólt. Ezúttal nem fáradtak el úgy, ahogyan arra számítani lehetett?     
– Ez is benne van, de összességében is jobban játszottak. Nem kezdtünk jól, aztán csak belendültünk, a harmadik negyedben még vezettünk is, szinte végig fej fej mellett haladtunk. De ha az össz­képet nézem, jól lassítottak minket, nem tudtuk annyira érvényesíteni a lefordulásainkat, mint amennyire az Európa-bajnoki elődöntőben Belgrádban. Tapasztaltabbak lettek azóta, a megfelelő pillanatokban meglőtték a fontos gólokat, megtalálva a védelmi réseinket. Rutinosabbnak éreztem a játékukat, mint fél éve. Megérdemelten nyerték meg a tornát.

– A sorozatban három döntő egyedülálló a mezőnyben és bár  háromszor is ezüst­éremmel zártak, előny lehet, hogy a sikeréhség megmarad a játékosokban.     
– Nagyon fontosnak tartom, hogy a realitás talaján mozogjunk: jövőre a hazai világbajnokságon is ugyanolyan nehéz feladat lesz eljutni a döntőig, mint máshol. Figyelembe kell vennünk, milyen embert próbáló feladat volt akár a tavalyi vébén, akár az Eb-n döntőt  vívni. De bízom benne, és ezt korábbi interjúkban is kiemeltem: ha ismét eljutunk odáig, a nagyobb tapasztalat segít minket. Nem a következő döntőre, hanem a következő világversenyre készülök, az első, második, harmadik mérkőzésre, miközben törekszem rá, hogy a legtovább érjünk.