Százak ünnepelték a Ferencváros alapításának 125. évfordulóját

EMLÉKEZETES DÁTUM lesz 2024. május 3. is, ezen a napon ünnepelte alapításának százhuszonötödik évfordulóját a Ferencvárosi Torna Club. A Groupama Aréna főbejárat előtti parkoló területén rendezett eseményen szép számú tömeg gyűlt össze, amelyet többek között egykori és jelenlegi dolgozók, sportolók, klublegendák, bajnok sportolók és edzők, volt, illetve jelenlegi elnökök és elnökségi tagok, az FTC Baráti Kör vezetősége és tagjai, Fradi-kötődésű művészek, hírességek, a szponzorok képviselői, valamint bérlettulajdonosok alkottak – a sokadalom jelezte, rengetegen kötődnek ilyen-olyan módon a Fradihoz, amire büszke lehet az egyesület. A Jászai Mari-díjas magyar színművész, szinkronszínész, érdemes művész Kautzky Armand konferálta a jeles eseményt, s annak első felszólalóját, Miklósa Erika Liszt- és Kossuth-díjas operaénekesnőt, aki jó érzékkel választott nyitányt, jobban mondva, nyitó mondatot, ugyanis amint elhangzott a „Hajrá, Ferencváros! Hajrá, Fradi!”, tapsvihar tört ki.

„Nekem a Ferencvárost bármelyik sportágban élőben nézni ünnep volt, és ma is az. Apukám azt mondta egyszer, az igazán jó sportolónak mindig van mit javítani a játékán, a teljesítményén – ezt a mottót megfogadtam, s ugyanezt képviselem a művészetben és a tehetséggondozásban is.”

Színpadra állt Nyilasi Tibor, a Ferencvárosi Torna Club hetvenszeres válogatott örökös bajnoka, európai ezüstcipőse, aki felelevenítette azt a mondást, hogy ha keveset beszélsz, szeretnek – megkockáztatjuk, ha megeredt volna a nyelve, a IX. kerületben az sem rontott volna a szimpátiaindexén. A hetvenedik életévében járó korábbi kiváló futballista többek között Esterházy Péter Utazás a tizenhatos mélyére című könyvének Fradival kapcsolatos egyik gondolatát elevenítette fel, amellyel a jelenlévők közül sokan azonosulhattak: „Apropó Fradi. Engem úgy neveltek, hogy az ember fradista. Nem is nevelés ez, hanem valami nagyon magától értődő, egyszerű dolog, az ember úgy fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő. Ebből egyébként nem vontuk le azt a következtetést, hogy aki nem fradista, az nem ember, ahogy azt a szigorú logika vagy hülyeség megkövetelte volna.”

Az egyesület ifjúsági Európa-bajnoka, Simon Petra is mikrofon elé állt, s a tizenkilenc esztendős kézilabdázó elmondta, megtisztelő számára, hogy a 125 éves Ferencvárost képviselheti a sportpályán és azon kívül is: „Amikor a »faházból« az Elek Gyula Arénába költöztünk, nagyon sokszor tettem meg az olimpiai bajnokok sétányán keresztül a csarnok és az étterem közötti utat. Sokszor gondoltam arra, hogy talán majd én is tehetek valamit azért, hogy ez a klub még nagyobb legyen, és folytathassam, amit a nagy elődök elkezdtek – ezért edzek, gyakorlok mindig, és hogy bajnok legyek.”

Az olimpiai bajnok, világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes, többszörös magyar bajnok birkózó, Sike András humorosan fogalmazott: „Szeretett klubunk százhuszonöt éves, de valljuk be, nem látszik annyinak: fiatalos, jól tartja magát, tele van lendülettel – akárcsak mi. Tartozom nektek egy vallomással. Mindannyian birkózóként ismernek, de gyermekként nagy focirajongó voltam, futballista akartam lenni. Mivel Egerben nem volt első osztályú csapat, mindenki valamelyik NB I-es klubnak szurkolt – természetesen én a Fradi rajongója lettem. Aztán lementem egy fociedzésre, és az edzők azt mondták, túl alacsony vagyok ehhez a sporthoz. Lehet, így vesztette el a Fradi a nyolcvanas évek Abu Faniját… Ezek után kezdtem el birkózni.”

Mielőtt megkoszorúzták volna az FTC klubalapítója, dr. Springer Ferenc szobrát, s kezdetét vette volna az állófogadás, a felszólalok illusztris sorát az FTC elnöke, Kubatov Gábor zárta: „Egy másik évezredben, százhuszonöt évvel ezelőtt harminc ember álma vált valóra. Ez az akkori álom ma milliók boldogsága. Ez az akkori kis klub mára hazánk elválaszthatatlan része lett. Százhuszonöt év, telis-tele küzdelmekkel, hatalmas sikerekkel, legendás győzelmekkel, kiváló sportolókkal. A mi történelmünk valójában kőbe van vésve – az igaz, hogy nem úgy, mint életünk zsinórmértéke, a tíz parancsolat, de majdnem úgy. Mindannyian őrülten szeretjük ezt a klubot, a Fradi nekünk életünk szerelme. Elvehetik a színeinket, megfoszthatnak minket a nevünktől, alapító elnökünk szobrát eláshatják, de mi mindig talpra állunk, ezért vagyunk mi a Fradi! Azt nem tudom megjósolni, csak remélni, hogy száz év múlva lesz olyan nép, hogy magyar, hogy lesz olyan sarka a világnak, amit Magyarországnak hívnak, de ha lesz, azt határozottan állítom, hogy olyan klub, ami milliók szerelme, amit úgy fognak hívni, hogy Ferencváros, biztosan lesz!”