Az amerikaiak legjobbjaikkal és honosított játékosaikkal utaznak

Kanada sem tétovázott tovább. Kanada az egyetlen csapat az IRB-ranglista második dekádjából, amelyik bejutott valaha a legjobb nyolc közé világbajnokságon. Igaz, nem mostanában volt, hanem 1991-ben.

Sokáig úgy tűnt, hogy felzárkóznak a második vonal (Wales, Skócia, Szamoa) szintjére, de az új évezredben inkább a lemaradás látszik. Kanada azért az erős csapatok kedvelt edzőpartnere maradt, de nem több.

Keretében sok a megbízható tudású játékos, de klasszis kevés akad. Ezek közé sorolható Jamie Cudmore, aki a francia bajnoki döntőig jutott klubjával, a Clermont-nal. Jeleskedett még az elmúlt idényben Kevin Tkachuk a Glasgow-ban, főleg a kelta ligában, valamint a francia újonc Albi játékosai, Mensah-Coker és Morgan Williams (hiába, a walesi vér...!).

Testvérek itt is vannak, de „csak" ketten: a Platch-fivérek az Oakville gárdáját tartják a vállukon pillérként. Bár elég kiegyensúlyozott csoportba kerültek (Ausztrália, Wales, Fidzsi, Japán), de továbbjutási esélyük nincs.



A rögbisek világában mindenki az Egyesült Államok csapatát sajnálja a legjobban! Nyilván, hiszen csoportjuk: a címvédő Anglia, Dél-Afrika, Szamoa és Tonga. Két vezető és két kőkemény gárda!

Egy Tonga vagy Szamoa elleni mérkőzés a nagycsapatok számára sem élvezet, hát még a kicsiknek. Az amerikai válogatott amúgy is lemaradt a nagy versenyfutásban, hiába lett egyre szervezettebb és profibb (az első osztályban vannak már félprofik).

A csapat jelesei közül kiemelkedik Mike Hercus, aki 2003-as vb után játszott a Sale-ben. Charlie Hodgson cseréje volt; egy év múlva irány Llanelli, ahol kezdő 10-es, a Powergen Cup döntőjében is szerepel; a Newportban (Wales) meg a Llanellibe távozó Stephen Jones helyére igazolták. 2007-ben hazament, a Belmontban játszik. Paul Emerick is megfordult jó pár neves klubban (Newport, Catania).

Chad Erskine is felépült könyöksérüléséből, a legjobbakkal állhatnak tehát fel, de mindez nem sokat nyomhat a latban. Pedig igencsak igyekeznek igazolni a nemzetközi piacról, sok óceániai (hatan vannak a keretben) és dél-afrikai születésű játékost (Viljoen) honosítanak az eredményesség érdekében. Kíváncsian várjuk, milyen sikerrel. A Churchill Kupán nagyon gyenge formát mutattak, igaz, akkor hiányzott Hercus, Emerick és Erskine.