Rögbi, Super 14: bónuszos győzelemmel kezdett a Canterbury

Crusaders – Brumbies: Bár elég szépen „kiürült" a hazai csapat a sok válogatott távozásával, maradt azért klasszis Christchurchben; elég, ha csak 2005. és 2006. legjobbjára gondolnunk: McCaw és Carter továbbra is a déli féltekén játszik. Már a félidőben 10-3-ra vezettek. A teljes mérkőzésen jól védekezett a Crusaders, ebben a fővezér a nagy erőben lévő Sommerville volt. A félidő végén MacDonald törte át a védősort, majd az érkező Tuiali'inek passzolt, aki előtt szabad volt az út. A folytatásban egy tizenkilencpontos hazai futás következett (Tuiali'i bevitte második célját, de Thorn és Carter is beért eggyel-eggyel); Carter mind a négy jutalmát beváltotta, de a legfontosabb a győzelem mellett a négy célért kapott bónusz volt. A Brumbies nem tudta kiheverni, hogy meggyengült a vb után. Gregan (Toulon) és Larkham is elment, Mortlock pedig sérült. Így csupán Huxley három büntetője került részükről az eredményjelzőre.

Reds – Highlanders: Az Otago Highlanders keretében nem található manapság egyetlen nagy sztár sem, de ez nem jelenti azt, hogy könnyű falat lennének bárki számára. A Queensland Redsnek is majdnem a torkán akadtak. Igaz, jól kezdtek a hazaiak, mivel az első 20 percben betették mindkét céljukat (az elsőt John Roe vitte, miután felkapta a szabad labdát). A mérkőzés hőse a veterán Chris Latham volt. A 78-szoros válogatott kapott egyet egy kiütési pontjára a vendégek smirglikeménységű játékosától, Steven Setephanótól és eszméletlenül terült el. De később visszatért és főszerepet játszott a védekezés irányításában. Erre nagy szüksége is volt a Redsnek, mivel az Otago rohamozott a meccs végén.

Sharks – Force: A Cápák is megizzadtak a perthiek ellen. Már a meccs előtt felborzolódtak a kedélyek, mert az utolsó pillanatban Michalakot kihagyták a kezdőből (helyettese Steyn lett, aki helyett fogóba Terblanche ment). Igaz, ők vezettek sokáig (célszerzők: Terblanche és Botes), de a vendégek felzárkóztak, és Shepherd célja után majdnem bevitték az egyenlítőt is, de Kelvin Deaker a döntő pillanatban elejtette a labdát!

Blues – Chiefs: Az aucklandi alakulat sokadjára veri a Főnököket, mindjárt bónusszal! A 9-es, Danny Lee kapott fel egy labdát az első célnál, majd Troy Flavell következett, aki épp időben ért oda Rokocoko áttörése után az akcióhoz. Rokocoko aztán beszáguldott a maga céljával, majd a végén a csereként beállt Atiga is beért eggyel. A nagy célhordásban az egyetlen zavaró intermezzo volt: előbb Muliaina zavarkodott, aki gyorsan megindult egy szabadrúgás után és a sarokba tette a vendégek egyetlen célját. Stephen Donald erre belőtt három büntetőt. Ezzel feljött a Chiefs 15-14-re, de jött Rokocoko és Atiga, és biztos győzelemre vezérelték csapatukat.

Waratahs – Hurricanes: Nagy meglepetés a wellingtoniak betlije Sydneyben. Tőlük senki sem ment el a vb után, így a torna esélyesei között emlegették őket. Még nyerhetnek persze, de ehhez jobban kell teljesíteniük. A meccs hőse Lachlan Turner volt, aki már tavaly nagyot villant: ő volt a Super 14-ben az „Év újonca". Most két célt vitt; idén talán nem az év újonca, hanem az év játékosa lehet majd. Rocky Elsom vitte a harmadikat. Egy másik játékos esete mutatta, hogy nem lesz senkinek sem könnyed kirándulás a sydneyi. A volt ligarögbisztár, Timana Tahu (Newcastle és Parramatta) a vendégek fogóját, Cory Jane-t tarolta el magasan. Sárga lap lett a „jutalma", de a fő szám az, hogy olyan csapat ellen produkálta ezt, amelyikben Nonu, Collins, So'oialo és Masoe is a pályára lépett! Tahunak ez volt az első Super-meccse, bizonyára megjegyezték a nevét. Hiába, aki hat idényt lehúzott a kőkemény ligában...