A Boston a sírból jött vissza, a Chicago újra jordanezett

Mivel a jelenlegi állás szerint a Boston nagyon könnyen összeakadhat a New Yorkkal a rájátszás első fordulójában, különösen fontos volt, hogy az elfölényeskedett első félidő után összeszedje magát, és egyértelművé tegye, ki az úr az Atlanti csoportban. A nem éppen a csúcsformáját futó Knicks 51–37-re vezetett a nagyszünetben, úgyhogy a leggyakoribb szó, amely Doc Rivers vezetőedző szájából elhangzott a Celtics öltözőjében, az a „puhány" volt.

„Doc úgy vélte, puhányok vagyunk. A játékunk puhány, és egyáltalán: bármit teszünk, arról lerí a puhányság. Azt mondta, ez nem a Celtics. Szóval kénytelenek voltunk szigorítani" – számolt be a történtekről Kevin Garnett, aki végül éppúgy tartalmas dupla duplát (24 pont, 11 lepattanó) hozott össze, mint Rajon Rondo (13 pont, 12 assziszt). Paul Pierce 21 pontot, Ray Allen 15-öt dobott be a közösbe.

A Knicks – tanulván a Milwaukee elleni minapi pocsék első negyedből – jól kezdett, fokozatosan növelte az előnyét, ám a nagyszünet után nem igazán tudott mit kezdeni a bostoniak harci idegességével, erőteljesebb játékával. Chauncey Billups négypontos akciója után – ekkor 7:26 perc volt hátra, és 82–73-ra vezetett a Knicks – zsinórban 13 Celtics-pont következett, majd az egyenlítést követően jött a meccszáró 10–0.

A Boston elérte az ötven győzelmes határt – tavaly az alapszakasz legvégén jutott el idáig –, és az ugyanott tartó Chicagóval közösen továbbra is vezeti a Keleti főcsoportot, míg a Knicks már a hatodikat veszítette el a legutóbbi hét meccséből. Az említett Billups 21, Carmelo Anthony 22, Amare Stoudemire 16 ponttal zárt – s ami azt illeti, a végére a puhányság már inkább rájuk volt jellemző, Anthony és Stoudemire például egyetlen mezőnykosarat sem szerzett az utolsó negyedben.

A Boston tehát fogcsikorgatva, ellenben a Chicago fütyörészve húzta be az 50. strigulát a győzelmek rovatába: a Bulls 40 pontot vert a Sacramentóra. Derrick Rose és Kyle Korve 18-18 ponttal, Luol Deng 17-tel, az öt meccs kihagyás után visszatérő Carlos Boozer 16-tal vette ki a részét a sikerből, és további négy társuk is tíz pont fölé kapaszkodott – Tom Thibodeau vezetőedző nem győzött lelkendezni a szép, kiegyensúlyozott támadójáték láttán. A Kingsben Marcus Thornton volt a legjobb 25 ponttal, neki a legutóbbi 12 meccsén ez volt a kilencedik legalább húszpontos produkciója.

A Bulls a Jordan-éra utolsó idénye, 1997–98 óta nem jutott el félszáz győzelemig egy idényben, úgyhogy ehhez az ünnepi meccshez járt is a díszes körítés. A 132 pont idénycsúcs, a 61.3 százalékos mezőnydobási pontosság – még a Kings ellen is – bámulatra méltó, míg a 22 kikényszerített labdaeladás és a gyorsindításokban aratott 36–7-es győzelem rámenősségre utal. A chicagóiak sorozatban a 13. hazai meccsüket nyerték meg – ilyen szériát is Jordanék építettek legutóbb a United Centerben.

Nyert a ligaelső San Antonio Spurs is, de keveseknek volt kedvük vigadni a végső dudaszó után. Tim Duncan, a Spurs egyik vezére ugyanis bokasérülést szenvedett, és úgy fest, néhány hétig csak civilben ücsöröghet a játéktér mellett. Gregg Popovich főedző mintha már a hétvégén megsejtett volna valamit, amikor pihentette Duncant. Most bevetette a tapasztalt harcost, aki négy perc elteltével rosszul fogott talajt, és fájdalomtól eltorzult arccal szorongatta a bal bokáját.

Hogy mennyit jelent Duncan a Spursnek, arra egy extrém példa: a most eltángált Golden State azóta képtelen nyeri San Antonióban, amióta őt draftolták (1997). Gyors felgyógyulását illetően pillanatnyilag legfeljebb az adhat okot bizakodásra, hogy a hónap elején, amikor Tony Parker húzódást szenvedett, kettő-négy hét kihagyást jósoltak számára – s végül csak egy meccset mulasztott...

A francia irányító azóta olyannyira elemében van, hogy ezúttal például 17 pontja mellett idénycsúcs-beállítást jelentő 15 asszisztot jegyzett; Manu Ginóbili 28 pontot szórt, míg Duncan helyettese, Tiago Splitter 10 ponttal és 14 lepattanóval igyekezett felnőni a feladathoz.