Az NHL Dan O'Hallorant jelölte ki a Vancouver–Boston párharc második mérkőzésének egyik főbírójának, ami az első meccsen látott sípszó- és büntetőfesztivál után megnyugvást jelentett a csapatoknak: O'Halloran volt ugyanis az egyike azoknak, akik büntető nélkül végigvezették a Bruins Tampa Bay elleni főcsoportdöntőjének hetedik összecsapását. Az első meccs széttördelése után ez kiváló hír volt, el is telt tíz perc az első kiállításig.
A Canucks szurkolói a bíróküldésnél sokkal jobban örültek annak, hogy Manny Malhotra visszatért a pályára: a center bal szemét március 16-án találta el egy korong, és csak két komoly műtéttel sikerült elérni, hogy ne vakuljon meg fél szemére. Bár a szemén látszanak a baleset nyomai, felépült, s a meccs előtt ugyanannyira hátborzongató volt, amint a közönség a nevét skandálta, mint ahogy előtte a kanadai himnuszt énekelte.
A Canucksnál még egy változás történt, az első meccsen megsérülő Dan Hamhuis helyett Andrew Alberts került a csapatba, s mindhárom védőpároson változtatott Alain Vigneault vezetőedző. A bostoniak változatlan felállásban kezdtek.
1. HARMAD
Bár a Vancouver kezdett jobban, a gyors ellencsapásokkal kombináló Boston jegyzett több lövést. Az egyik során Michael Ryder úgy találta el Roberto Luongo sisakját, hogy az lerepült a kapusról.
Az első kiállítást Zdeno Chárával szemben fújták be, s a Canucks nem hagyta megtorlatlanul a bostoni csapatkapitány kényszerpihenőjét.
Az első gól is jelezte, hogy ez a meccs más lesz, mint az első. A Patrice Bergeron megharapásával a nyitány negatív főszereplőjévé váló Alex Burrows (aki sokak szerint eltiltást érdemelt volna, azaz nem is lett volna szabad, hogy játsszon ezen a meccsen) a bal oldali kör aljáról, éles szögből lőtt kapura, a korong pedig az első meccsen 59:41 percen át rendíthetetlen Tim Thomas hónaljánál a kapuba csorgott.
Az első meccsen mindkét csapat kihasználatlanul hagyta a rengeteg emberelőnyt, ezúttal a Vancouver mindjárt az elsőnél büntetett. (Érdekesség, hogy Johnny Boychuk a Boston legutóbbi nyolc kapott góljánál a jégen tartózkodott.) 1–0
A harmad hátralévő részében is magabiztosabban játszott a Canucks, s bár mindkét csapat 11 lövéssel zárt, egyértelmű volt a hazai fölény.
2. HARMAD
A folytatás Kevin Bieksa kiállításával kezdődött, de a Bostonnak egy percig az is nehezére esett, hogy kihozza a korongot saját harmadából, a Vancouver emberhátrányban is támadott. Aztán óriási lehetőség alakult ki Luongo kapuja előtt, de a kapus még a gólvonal előtt rátenyerelt a korongra – a Bruins ezzel együtt rájátszásbeli 68. emberelőnyéből a 63.-at is kihasználatlanul hagyta (ami 7.35 százalékos hatékonyságot jelent).
Alex Burrows: – A szüleim nem nagyon szeretik, amikor negatív dolgokat ír rólam a sajtó. Nekem nem fáj, de nekik igen. Apám azt mondta, menjek ki a jégre, és üssek néhány gólt, így fizessek meg a támadásokért. A győztes gólom? Tim Thomasról tudjuk, hogy szeret kikorcsolyázni, hogy így bénítsa meg a kapu felé törő támadót, ezért eleve az volt a szándékom, hogy lövés előtt megpróbálom csellel kibillenteni. Ugyan elsőre elvesztettem a pakkot, de visszakerült hozzám, és beütöttem… |
Daniel Sedin: – Őrült gondolat volt (Burrowsé a gól előtt)! Megkerülni egy olyan hatalmas termetű védőt, mint Zdeno Chára? Nem hittem volna, hogy képes lesz gólt lőni abból a szituációból. Fogalmam sincs, hogyan sikerült neki mégis, szívmelengető volt látni, amint a korong a hálóban landol." |
Tim Thomas: – A hiba az hiba, a részletek mellékesek. Túl kell lépni a történteken, ennyi. |
David Krejcí: – Úgy vélem, ezt a meccset magunknak veszítettük el. Természetesen jól játszott a Vancouver, de a kezünkben volt a győzelem, kár volt elszalasztani." |
Aztán a 29. percben az addig a mezőnyben elszürkülő Milan Lucic elé pattant a korong, a Boston házi gólkirálya Christian Ehrhoff szorításában, második kísérletre laposan terelte a kapura, és Luongo lába alatt a korong a gólvonalon túlra is csorgott. Luongo 138:54 perc után kapott ismét gólt. 1–1
A gólig a vancouveri védelem Hamhuis távollétében is stabilan állt a lábán, de azután megzavarodott: Aaron Rome kiállítását követően az emberelőnyben játszó Bostonban Chára lövésébe Mark Recchi ért bele Luongo előtt, az irányt változtató pakk a kapuban kötött ki – a Bruins két és fél perc alatt fordított. A 43 évesen az NHL nagydöntőinek legidősebb gólszerzőjévé váló Recchi (a korábbi rekorder Igor Larionov volt 41 évével) 59. playoffgóljával olyan nagyságokat hagyott maga mögött az örökranglistán, mint Luc Robitaille, Mike Modano, Guy Lafleur és Bernie Geoffrion. 1–2
A Canucksot gyorsan felrázta a hideg zuhany, de Thomas már első meccsbéli önmagát idézte, hihetetlen védésekkel tartotta előnyben csapatát.
Hamhuis hiánya azonban egyre inkább éreztette magát, a helyére az első sorba kerülő Rome a második harmad végén is a büntetőpadra került.
3. HARMAD
A Boston bizakodva vághatott neki a záró húsz percnek, eddigi hat meccsét ugyanis megnyerte az idei playoffban, amelyeken előnyből várta a zárást. Dennis Seidenberg kiállítása miatt – Rome visszatérése után – vancouveri fórral indult a periódus, de a Boston kivédekezte.
Aztán Rich Peverley a vancouveri kapu előtt alattomosan, hátulról csapta oldalba Bieksát, aki nagy fájdalmak közepette hagyta el a pályát. A bírók nem látták az esetet, ezért nem lett kiállítás, Bieksa hamarosan visszatért.
A 48. percben óriási helyzet alakult ki a bostoni kapu előtt, Thomas messze kijött a kapujából, a jégen feküdt, amikor a korongot mellette elhúzó Chris Higgins lövését Ryder blokkolta. Thomas újabb védései után Burrows bal oldalra kitett korongja és Daniel Sedin lövése után már tehetetlen volt, a Vancouver egyenlített. 2–2
A hátralévő tíz perc Canucks-rohamokkal indult, de a Bostonnak is megvoltak a helyzetei szólókból vagy távoli bombákból. A Bruins játéka az első meccsel ellentétben nem esett szét a végére, így a Vancouver harmadbeli 11:5-ös kapura lövési fölénye ellenére jöhetett a hosszabbítás.
HOSSZABBÍTÁS
A Boston eddig négyből négy hosszabbításos meccset megnyert, de most 11 másodperc alatt szertefoszlottak álmai: a kezdés után Andrew Ference adta el a korongot, Daniel Sedin passza után Burrows lódult meg a bal szélen, Chára szorításában megkerülte a kivetődő Thomast.
Miközben a kapus a bal oldalon a kapu mögé csúszott, a pakk a palánkról visszakerült Burrowshoz, aki a kapu mögül behúzta a gólvonal mögé. 3–2
Ami a múltkor a rendes játékidő hajrájában összejött, az most a ráadásra csúszott át, de a Vancouver 2–0-ra vezet a párharcban, és megnyugtató előnnyel utazhat Bostonba. Ott magyar idő szerint kedd hajnalban folytatódik a párharc.
VANCOUVER CANUCKS–BOSTON BRUINS 3–2 (1–0, 0–2, 1–0, 1–0) – hosszabbítás után |
Vancouver, Rogers Arena, 18860 néző |
V: Dan O'Halloran, Kelly Sutherland. Jay Sharrers, Jean Morin |
VANCOUVER: Luongo – Edler, Salo, D. Sedin, H. Sedin, Burrows – Rome, Bieksa, Higgins, Kesler, Raymond – Alberts, Ehrhoff, Torres, Lapierre, Hansen – Tambellini, Malhotra, Oreskovich. Vezetőedző: Alain Vigneault |
BOSTON: Thomas – Chára, Seidenberg, Lucic, Krejcí, Horton – Ference, Boychuk, Marchand, P. Bergeron, Recchi – T. Kaberle, McQuaid, Ryder, C. Kelly, Seguin – Paille, G. Campbell, Peverley. Vezetőedző: Claude Julien |
Gólszerzők: Burrows (12:12, Higgins, Salo – emberelőny, 1–0), Lucic (29:00, Boychuk, Krejcí, 1–1), Recchi (31:35, Chára, P. Bergeron – ee., 1–2), D. Sedin (49:37, Burrows, Edler, 2–2), Burrows (60:11, D. Sedin, Edler, 3–2) |
Kapura lövések: 33:30. Bulik: 21:24. Büntetések: 6, ill. 4 perc. Blokkok: 16:18. Ütközések: 40:31 |
Legtöbb lövés: D. Sedin, Lapierre, Hansen 4-4, ill. Seidenberg, Krejcí 4-4. Legtöbb blokk: Rome 4, ill. Seidenberg 5. Legtöbb ütközés: Bieksa, Burrows 5-5, ill. Recchi 5. Legtöbb játékperc: Edler 24:53, ill. Chára 28:12. Védési hatékonyság: Luongo 28/30, ill. Thomas 30/33 |
A meccs legjobbjai. ***Burrows, **Luongo, *Thomas |
AZ EGYIK FÉL NEGYEDIK GYŐZELMÉIG TARTÓ PÁRHARC ÁLLÁSA: 2–0 |
Korábbi mérkőzés |
Vancouver–Boston 1–0 |
A döntő további mérkőzéseinek időpontja és helyszíne (helyi idő szerint, a meccsek magyar idő szerint másnap hajnali 2 órakor kezdődnek) |
június 6., Boston |
június 8., Boston |
június 10., Vancouver (ha szükséges) |
június 13., Boston (ha szükséges) |
június 15., Vancouver (ha szükséges) |