Miami Heat (2.)–Indiana Pacers (3.) 75–78
Ugyan szinte mindenki biztosra vette a párharc előtt, hogy a Miami Heat fog ebből a párosításból továbbmenni, már az első derbi után látható volt, hogy a floridai sztárgárdának nem lesz kikövezve az útja a konferencia-döntőig. A Spoelstra-legénység gondjait tetézte, hogy Chris Bosh két napja elszenvedett sérülése súlyosnak bizonyult, így rá nem is számíthatott a Heat a második találkozón, sőt a hírek szerint az is elképzelhető, hogy az Indiana ellen már nem is láthatjuk őt játékban. Ezen felül alapvető match-up problémái vannak Jameséknek, hiszen Frank Vogel csapata nagyon erős azokon a pontokon, amelyeken a keleti második kiemelt gyengébb: egy magas és jó center mellett az irányító poszton is két remek spíler pattogtat, arról nem is beszélve, hogy a harmadikként rangsorolt kispadja jóval produktívabb és egységesebb, mint a Miamié.
Ilyen előzmények, illetve tényezők mellett már lehetett várni, hogy a második összecsapás élet-halál mérkőzés lesz, hiszen bármennyire is jó a Pacers, 0–2-ről nagyon kevés klub fordított meg párharcot a ligában, ráadásul a pályahátrány miatt Grangeréknek mindenképp kell egy idegenbeli diadal a hazai pálya megvédése mellett az esetleges továbbjutáshoz. A legutóbbi esetből tanulva, amikor az Indiana nem óriási, de nagyobb előnyre tudott szert tenni az első félidőben, most a Heat igyekezett dominálni a nagyszünet előtt, s ez a kísérlet nem is sült el rosszul, ment már 9-cel is a hazai alakulat. Viszont amikor a cseréken volt a sor, akkor apadni kezdett a fór, és George Hill főszereplésével feljött a Pacers, ám előnnyel mehetett el a nagyszünetre a vendéglátó.
Fordulás után viszont jött a hidegzuhany Miami-szempontból, 28–14-es negyedet produkált a Vogel-legénység, Paul George és Danny Granger megállíthatatlan volt támadásban, Hibbert és West pedig sorra szedték össze a lepattanókat (ebben a kategóriában végül 50–40-re hozta a külön versenyt az Indiana). LeBron James (28 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 6 szerzett labda) és Dwyane Wade (24 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) ellenben visszahozta a hazaiakat a hajrára, ám szűk érdemi rotációja miatt (52 pont az említett párostól, 23 pont az összes többi Heat-játékostól!) kicsit kifulladt a végjátékra a Miami, nem sikerült átlendülniük a holtponton a floridaiaknak, illetve Chalmers potenciális egyenlítő triplája sem esett be, így egyenlíteni tudott győzelmével a Pacers.
Ami a vendégek szempontjából biztató lehet, az mindenképpen az, hogy még csak egyéni extrák sem kellettek a pályaelőny elvételéhez, a playoff-szinten rutintalan Pacers tökéletesen végrehajtotta azt a taktikát, amivel sikerrel lehet járni a kétpólusú Heattel szemben. Két mérkőzés jön Indanapolisban, ahol valamit ki kell találnia Spoelstra mesternek, különben nyeregbe kerülhet a harmadik kiemelt.
A Heat legjobb dobói: L. James 28, Wade 24, Chalmers 5
A Pacers legjobb dobói: Da. West 16, Ge. Hill 15, Granger 11
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–1
San Antonio Spurs (1.)–Los Angeles Clippers (5.) 108–92
Nem történt viszont papírforma-borulás San Antonióban, ahol a 8 napot pihenő nyugati első kiemelt végig jó formában játszva, könnyedén került előnybe a Los Angeles-iekkel szemben. A két napja még Memphisben harcoló Clippers a harmadik negyedre teljesen elkészült az erejével, s akkor átrohant a fáradt Del Negro-tanítványokon a 22 pontos Ginóbili és a 26 pontos, 10 lepattanós dupla duplát hozó Duncan fémjelezte Spurs.
A kispadok mellett érdemes kitérnünk a két sztárirányító, Chris Paul, illetve Tony Parker teljesítményére is, hiszen a várakozásokkal ellentétben mindketten rendkívül alacsony pontterméssel zártak (6, illetve 7 egység), igaz, gólpasszokban (10, illetve 11) és a játék szervezésében mindketten élen jártak. Blake Griffint valószínűleg továbbra is nagyon zavarhatja térdsérülése, hiszen a 17-ből 7-es mezőnymutató egy 4-es posztos játékostól kifejezetten gyenge, a jóval idősebb Tim Duncan pedig parádézott mellette, ráadásul most sem érte el a 10 pattanót (9) a tavalyi idény legjobb újonca.
A nap hőse: Ide rendkívüli módon egy vesztes csapat játékosa kerül be, híján az igazán kiugró egyéni teljesítményeknek. Eric Bledsoe a Los Angeles Clippers második számú irányítója letette a névjegyét, ha valaki számára nem lett volna ismert az ő fantasztikus fejlődése, akkor mostantól érdemes figyelni az ő fejlődését. |
A nap lúzere: A Miami Heat kiegészítő személyzete. Ugyan lehetne elmélkedni arról, hogy a nem annyira rossz nevekből álló „tartalékokat" Spoelstra mester használja-e rosszul vagy esetleg Jamesék nem vonják-e be őket eléggé a játszadozásba, annyi bizonyos, hogy sokadszor megy el egy mérkőzés azon, hogy képtelenek érdemben hozzátenni az összteljesítményhez Mike Millerék. |
Ilyen formában csak a 23 pontos playoff-karriercsúccsal jelentkező Eric Bledsoe lendülete jelenthette azt a pluszt, aminek köszönhetően nem szaladt akkora pofonba a Clipperst, mint tette azt tegnap a Lakers Oklahoma Cityben. A másodéves csereirányító egyébként félelmetesen jó játékot hoz a rájátszásban, senkit se tévesszen meg, hogy nem az ő pontcsúcsairól szólnak a mérkőzések (bár ma ebben is remekelt), ám megbízható, posztjához képest rendkívüli módon jó a felépítése, gyors, és egy az egyben jelenleg top 5-ös védő a hátvédeket alapul véve, s ezen felül megbízható passzoló. Ahhoz képest, hogy az idény elején, amikor Chris Paul, Chauncey Billups és Randy Foye is ott volt a keretben, mint potenciális egyes posztos ember, senki sem számolt Bledsoe-val, mostanra viszont a Clippers egyik, ha nem a legjobb csereemberéről beszélünk.
A dicséret kijár Caron Butlernek is, hiszen a már hetek óta törött kézzel(!) játszó rutinos bedobó 15 pontot szórt, s ő is jelentős szerepet vállalt abban, hogy tudta magát tartani némileg a Los Angeles-i alakulat, megmenekülve a megsemmisítő különbségű vereségtől. Az idei szezon érdekessége, hogy már annyira sűrű a menet, hogy a korábban érvényben lévő tendencia is megfordult a maihoz hasonló helyzetekben, tehát ha egy lényegesen több napot pihenő csapat közel azonos tudású ellenféllel kerül szembe egy párharc első találkozóján, akkor ebben a rájátszásban gyakorlatilag esélye sincs (lásd Lakers, Clippers), pedig a korábbi években számtalan esetben hozta ilyenkor lendületből az első mérkőzéseket a ritmusban maradó együttes az abból kieső gárdák elleni párviadalokban.
A Spurs legjobb dobói: Duncan 26, Ginobili 22, Leonard 16
A Clippers legjobb dobói: Bledsoe 23, Griffin, C. Butler 15-15
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–0
KELETI FŐCSOPORT, ELŐDÖNTŐ | ||||||
Miami Heat (2.)–Indiana Pacers (3.) | 75–78 | |||||
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–1 | ||||||
NYUGATI FŐCSOPORT, ELŐDÖNTŐ | ||||||
San Antonio Spurs (1.)–Los Angeles Clippers (5.) | 108–92 | |||||
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc állása: 1–0 |