Majdnem az elnök vette meg őket – innen jutott csúcsra az Eagles

Vannak zseniális hegedűművészek, zongoristák és énekesek, de jó néhányan inkább egy együttes koncertjét vagy egy szimfonikus zenekar előadását választják a szólistáké helyett. Van valami különösen szép abban, ahogyan egy csoportnyi egyéniség alárendeli a maga esetleges terveit és szereplési vágyát a közös érdeknek, és hajlandó egy olyan gépezet részévé válni, amely egyként többet ér, mint az alkotóelemei összessége.

Így működnek a csapatsportok is. Van, hogy egy brigád játékosai és edzői annyira egy húron pendülnek, hogy egy másik együttes adott esetben erősebb és gyorsabb játékosaival szemben is legyőzhetetlennek bizonyulnak. A tengerentúli amerikaifutball-bajnokság (NFL) 2017-es szezonjában a bajnoki címig menetelő Philadelphia Eagles is pontosan ilyen. Bizony, épp a Philadelphia Eagles, amely évtizedekig hiába hajszolta a bajnoki címet olyan hatalmas játékosegyéniségekre alapozva, mint a kétezres évek elején tündöklő irányító, Donovan McNabb vagy az ellenfelek irányítóit oly sokszor a földbe döngölő Reggie White, egy fránya Super Bowlt sem sikerült nyernie.

VOLT, AKI INKÁBB A KOCSIBAN EBÉDELT

A csapatsportok bajnoki címeit azonban mégiscsak csapatok nyerik. A sikertelen évtizedek miatt egyre elkeseredettebb Eaglesnek az sem jött be, amikor szerződtette a kutyaviadalok szervezése miatt kiszabott börtönbüntetését leülő, 2009-ben szabadlábra helyezett, a botránya előtt a liga egyik legjobb játékosának tartott irányítót, Michael Vicket.

Sőt az sem, amikor a vezetőség a 2011-es idény előtt eldöntötte, márpedig dream teamet, azaz álomcsapatot fog építeni, s boldog-boldogtalant magához csábított a minél több pénzre vadászó, jó nevű szabadügynökök közül. Az Eaglesnél legalább hét-nyolc olyan klasszisnak tömték tele a zsebét, akik nemcsak taktikailag nem illettek a csapatba, de volt köztük, aki annyira unta a csapattársait, hogy inkább mindennap egyedül ebédelt a kocsijában; másról kiderült, hogy nem épült fel megfelelően a sérüléséből; és akadt, aki megelégedett a nagy fizetéssel, és nem volt hajlandó megszakadni a pályán. Az Eaglesnek Vickkel egy árva playoffgyőzelem sem jött össze, nemhogy a végső siker, a 2011-es szezont pedig az első 12 meccsből nyolc vereséggel sikerült kezdeni, hiába volt annyi sztár az öltözőben, hogy Dunát lehetett volna velük rekeszteni.

A magyar idő szerint hétfő hajnalban csúcsra érő társaság ellenben nem volt tele nagyszájú, a szerződéseikbe foglalt összeg mértékén kívül semmivel sem foglalkozó, a pályán egyébként csak lézengő spílerekkel. Helyettük ott volt Doug Pederson edző, aki annak idején csereirányítóként koptatta többek közt az Eagles kispadját is. Vele ünnepelte a győzelmet jobbkeze, a támadóegység trénere, a korábban évekig szintén cserejátékosként sínylődő Frank Reich. Hitetlenkedve állt az öltözőszekrénye előtt Nick Foles, akit a szezon végén lesérülő kezdőirányító, Carson Wentz helyett kellett előrántani a kalapból, aztán ő lett a bajnoki döntő legértékesebb játékosa.

Bizony, három örök csereember és több tucat másik játékos, edző és segítő munkája kellett ahhoz, hogy az Eagles 41–33-ra legyőzze a Super Bowlban a megingathatatlannak hitt New England Patriotsot, amely a Bill Belichick edző és Tom Brady irányító alkotta legendás páros közös regnálásának 17 évében nyolcadszor jutott nagydöntőbe, s öt bajnoki címet be is zsebelt. Méghozzá nem kis részben annak köszönhetően, hogy tele volt szerény, alázatos játékosokkal, akik a csapatbéli riválisaikat is szeretettel és nyitottsággal fogadták az NFL-ben szokásos fúrógép helyett (volt, aki épp csak aláírta a szerződését, mikor már megkapta az első SMS-t a poszttársától, hogy mindenben számíthat a segítségére), és mindenki úgy érezte, az egész társaság egy közös nagy cél felé halad, amelyért érdemes dolgozni. Pederson pedig – ellentétben az NFL-edzőkre jellemző nagyhangú zsebdiktátor stílussal – mindenkivel megtalálta a közös hangot, mindenkire odafigyelt, és mindenkiből ki akarta hozni a benne rejlő maximumot. Úgy látszik, ez kellett a bajnoki címhez.

MAJDNEM AZ ELNÖK VETTE MEG ŐKET

Már éppen ideje volt a diadalmenetnek, hiszen Philadelphiában John F. Kennedy néhai amerikai elnök megválasztásának évében ünnepeltek legutóbb bajnoki címet – olyan rég, hogy akkortájt még nem is volt Super Bowl. Lehet, hogy éppen az 1962-ben a tesóival, Roberttel és Teddel a csapat megvásárlását fontolgató államfőre lett volna szükség, hogy az északkeleti város lakóinak ne kelljen majdnem 60 esztendőt várniuk a következő futballsikerre, de a Kennedyk végül úgy döntöttek, az elnök munkáját zavarná, ha egy futballcsapat ügyes-bajos dolgaival pocsékolná az idejét.

PEDIG MÉG A TÉLAPÓT IS MEGDOBÁLTÁK

Bár Kennedy önszántából került kapcsolatba az Eaglesszel, egy másik amerikai államfőnek, nevesül az ország gazdaságát az 1930-as évek válságából kihúzó Franklin Delano Rooseveltnek nem volt választása. Történt, hogy miután a philadelphiai székhelyű, 1924 és 1931 között üzemelő futballcsapat, a Frankford Yellow Jackets – vélhetően rémes neve miatt – bedőlt, Bert Bell és Lud Wray megérkezett a testvéri szeretet városába, hogy új együttest alapítson. Miközben azon agyaltak, miként is nevezzék el az új brigádot, Roosevelt elnök létrehozott egy, az élhető bérekért és a piaci verseny fenntartásáért felelős állami szervezetet, amelynek emblémája egy fogaskereket és villámokat a karmai közt szorító sas volt.

Ez annyira megtetszett a két csapattulajdonosnak, hogy nem is keresgéltek tovább a jegyzékben, megtalálták a „csemetéjükhöz” leginkább méltó nevet.

Az első tulajdonosok szerelemgyereke azóta felnőtt. Átesett a kamaszkori lázadó korszakon és változásokon, amikor a második világháború idején például a Pittsburgh Steelersszel egyesült, hogy a hadseregbe behívott fiatal sportemberek hiánya miatt egyáltalán ki tudjon állni – de túlélte ezt a vészterhes időszakot is. Még azt is átvészelte, amikor a szurkolók 1968 karácsonya előtt a gyerekkori kedvencének, Télapónak öltözött drukkert, Frank Olivót egészen megmagyarázhatatlan okokból „lepfujolták” a pályáról, amikor szegény javítani szeretett volna a hangulaton a szeretet ünnepén.

Mindezek, valamint két nagydöntőben elszenvedett vereség és még ezer más ellenére 2017-re felnőtt az Eagles, s legjobb játékosa, az alapszakasz végén térdszalagszakadást szenvedő Wentz kiválása ellenére is megnyerte első Super Bowlját. Csapatként, ahogy azt csapatsportban illik.

Az Eagles szurkolói a Super Bowl-győzelem után is kitettek magukért:

A RÁJÁTSZÁS EREDMÉNYEIT IDE KATTINTVA TALÁLJA!