NFL: szomorú primadonna – a legenda belefáradt a bohócszerepbe

Van úgy, hogy hiába vagy a történelem egyik legjobbja, nehezen kapod meg a kellő elismerést, tekintve, hogy kibírhatatlan is vagy közben. Senkit sem hatnak meg a rekordjaid, mert elkönyveltek problémás bajkeverőnek. Előbb csak lemondanak rólad, majd évekig átnéznek rajtad. És amikor végre mégis méltó módon megemlékeznek rólad, akkor már téged nem érdekel az egész. Legalábbis nem mutatod. Eddigre már magányos vagy, csalódott, és eltapsoltad minden vagyonodat.

Pedig te vagy Terrell Owens, minden idők egyik legjobb NFL-játékosa, a Hírességek Csarnokának frissen, de két év késéssel megválasztott tagja.

FILCTOLL VOLT A ZOKNIJÁBAN

A Super Bowl előtt köszöntötték a Hírességek Csarnokába egy nappal korábban beválasztott klasszisokat is. Egyvalaki azonban hiányzott – pedig ha rajta múlott volna, a mostani győztes Philadelphia Eagles már a második Super Bowlját nyeri meg.

Az elsőt a 2004-es NFL-szezon végén kellett volna. Akkor is a New England Patriots volt az ellenfél, és a Philadelphiában ott szerepelt a sztárelkapó Terrell Owens is, akit pedig orvosai minden eszközzel próbáltak lebeszélni erről: hét héttel korábban tört ketté a szárkapocscsontja, és szakadt el egy szalag a bokájában. Ám Owens hajthatatlan volt – és csodálatos: sántikálva, a karrierjét is kockáztatva kilenc elkapásból 122 yardot szerzett, és egyáltalán nem rajta múlott, hogy az Eagles 24–21-re kikapott.

És ez csak egy volt csodálatos mérkőzései közül 1996 és 2010 között tartó pályafutása alatt. Ha csak a pályán nyújtott teljesítménye számítana, az első adandó alkalommal elkezdték volna faragni a mellszobrát a futball-legendák múzeumában.

Ő az egyetlen játékos, akinek mind a 32 NFL-csapat ellen sikerült touchdownt szereznie, ő kapta el az NFL-történelemben a harmadik legtöbb TD-passzt (153-at), és ő hozta össze a második legtöbb yardot elkapásokból (15934-et). Ő szerezte a legtöbb touchdownt a 2001-es, 2002-es és 2006-os idényben, és ha olyan napot fogott ki, képes volt egymaga eldönteni egy-egy meccset.

Emellett hatalmas showmannek számított, főleg, ha touchdownjainak ünnepléséről volt szó. Megesett, hogy a zoknijából előrántott alkoholos filccel aláírta az éppen elkapott labdát, majd odaadta egy ismerősének, vagy visszarohant pózolni a pálya közepére, ahová az ellenfél logója volt felfestve. Az Eagles játékosaként egy szárnyaló sast utánzott (később az Eagles ellen játszva is, heccből, hatalmas füttykoncertet kiváltva). Olykor pedig kivette a pomponlányok kezéből a pompont, és azzal táncikált – de bármit csinált, aktuális csapata szurkolói imádták, az ellenfelek drukkerei gyűlölték, a liga pedig általában megbüntette: összesen vagy 150 ezer dollárt fizetett be az ünneplések miatt. De hogy feledhetetlen klasszis volt, az nem lehet kérdés.

MINDENKIVEL ÖSSZEVESZETT

Csak hát, ha volt valaha öntörvényű primadonnája az NFL-nek, akkor Terrell Owens volt az. „Hiányzik belőlem a tapintat” – fogalmazta meg egyszer találóan, és valóban: mindenhol mindenkivel összeveszett. A San Francisco 49erstől, amelyet 1996 és 2003 között szolgált, pereskedve távozott Philadelphiába. Az Eaglesnél csak két évet bírt ki, de ezalatt is nyilvánosan szidta az irányítót, Donovan McNabbet, és mivel még a fizetésén is huzakodott, inkább kitették. Természetesen a csoportrivális Dallashoz írt alá, amelyben egy – állítólag véletlen, de nagyon öngyilkosságikísérlet-gyanús – gyógyszer-túladagolással nyitott, de közben kapkodta a touchdownokat is, hiába szenvedte el egyik sérülést a másik után. Három szezon után mégis kirúgták, mert nem akartak már vesződni vele, és a csapattársak sem rajongtak érte.

Még lehúzott egy átlagos szezont Buffalóban és egy egész jót a Cincinnatinél, de miután 2011-ben elszakadt a térdszalagja, az NFL-csapatok többé bottal sem piszkálták meg: egy kiöregedett, sérült, hisztis díva senkinek sem kellett. Ezzel együtt Owensnek helye lett volna a Hírességek Csarnokában, ám tavalyelőtt és tavaly sem választották be, azzal az indokkal, hogy különműsoraival, önzésével legalább annyit ártott is a csapatainak, mint amennyit a játékával használt. A vonatkozó bizottság aztán az idén – az év leghosszabb vitája után – végre elismerte képességeit. Owens ellenben ezt már nem várta meg: Los Angelesben volt jelenése egy kosármeccsen, úgyhogy kihagyta az egész pályafutását megkoronázó elismerést, és miután telefonon szerényen végighallgatta a nagy hírt, csak annyit üzent a sajtónak, hogy amúgy sem volna mit mondania: a statisztikái beszélnek helyette.

A SZOMSZÉD ÁRULTA EL, KI AZ APJA VALÓJÁBAN

De amilyen háttérből antihősünk érkezett, nem csoda, hogy elszánt, egyúttal kiállhatatlan ember lett belőle. A kis Terrell madárcsontú, népszerűtlen kisgyerekként nőtt fel egy alabamai kisvárosban, annyira sötét bőrrel, hogy a fekete közösségben is kigúnyolta a többi kissrác. Egy leányanya gyermekeként a nagymamája nevelte, tökéletes szigorral: a ház ajtajai mindig zárva voltak, az ablakok lefüggönyözve, a gyerekek csak iskolába és templomba mehettek ki. Ráadásul apa nélkül nőtt fel, és amikor 11 éves korában megtudta, ki a másik szülője, abban sem volt köszönet: az egyik szomszéd szólt neki, hogy ne nagyon tápláljon mély érzelmeket az átellenes házban lakó kislány iránt, mégiscsak a féltestvéréről van szó… (Felnőttként aztán visszament szülővárosába, hogy szembenézzen a tőle kiskorában végig száz méterre lapító édesapjával, aki annyit bírt mondani: „Két munkahelyem volt, nem értem rá.”)

Amikor pedig milliomos futballjátékos lett, és kiszabadult a zárt családi közösségből, nem tudta kezelni a helyzetet: hogy a társas viselkedés alapjaival meggyűlt a baja, egy dolog, de vagyonát is rossz emberekre bízta. 80 millió dollárt veszített jóakaróinak köszönhetően, maradék vagyonából pedig négy gyermekének négy édesanyját kell támogatnia, akikkel hiába próbált kiegyezni.

Mostanra pedig egy megkeseredett, magányos, gyanakvó exfutballista lett belőle, aki már a legnagyobb elismerésnek sem tud szívből, felhőtlenül örülni.