Az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságban, az MLS-ben középszerűnek minősülő klub a hétvégén Vancouverbe volt hivatalos a soros bajnokijára, és mivel Kanada másik vége az egyik legtávolabbi úticél Bostontól, oda repülni szokott a Revs. Minden csapatnak évi négy charterjárat jár a liga költségén, ebből használt fel egyet a New England most – és mivel a felnőttcsapata a stábbal együtt sem tesz ki negyven főt, a repülőgépnek viszont ennek a sokszorosa a befogadóképessége, a vezetőség úgy döntött, hogy felpakolja a fedélzetre az utánpótlás-csapatokat is, hadd tapasztalják meg, milyen a professzionális labdarúgóélet.
„Biztos, hogy ezek az akadémista gyerekek olyan élményt szereztek, hogy sosem felejtik el – kezdte a túra hozadékainak felsorolását Mike Burns általános igazgató. – Ha akadémista vagy, és magánrepülőn utazhatsz egy mérkőzéshelyszínre, ahol majd játszol, utána pedig megnézheted a felnőtteket is, az nagy élmény. Ugyanakkor tanulni is lehet: végigkövethető, miként utazik és él a profi csapat, hogyan találkozik a küldöttség odahaza a stadionnál, miként buszozik a reptérre, majd a megérkezés után miként közlekedik a másik városban, milyenek a közös étkezések, milyen az egész.”
Az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságban, az MLS-ben középszerűnek minősülő klub a hétvégén Vancouverbe volt hivatalos a soros bajnokijára, és mivel Kanada másik vége az egyik legtávolabbi úticél Bostontól, oda repülni szokott a Revs. Minden csapatnak évi négy charterjárat jár a liga költségén, ebből használt fel egyet a New England most – és mivel a felnőttcsapata a stábbal együtt sem tesz ki negyven főt, a repülőgépnek viszont ennek a sokszorosa a befogadóképessége, a vezetőség úgy döntött, hogy felpakolja a fedélzetre az utánpótlás-csapatokat is, hadd tapasztalják meg, milyen a professzionális labdarúgóélet.
„Biztos, hogy ezek az akadémista gyerekek olyan élményt szereztek, hogy sosem felejtik el – kezdte a túra hozadékainak felsorolását Mike Burns általános igazgató. – Ha akadémista vagy, és magánrepülőn utazhatsz egy mérkőzéshelyszínre, ahol majd játszol, utána pedig megnézheted a felnőtteket is, az nagy élmény. Ugyanakkor tanulni is lehet: végigkövethető, miként utazik és él a profi csapat, hogyan találkozik a küldöttség odahaza a stadionnál, miként buszozik a reptérre, majd a megérkezés után miként közlekedik a másik városban, milyenek a közös étkezések, milyen az egész.”
A Revolution több mint 48 órával a kezdés előtt landolt British Columbiában, s helyi idő szerint vasárnap délután csapott össze a Vancouverrel. A csapatok a forduló legjobb meccsét játszották, az izgalmas mérkőzés vége 3–3 lett. Ezt a találkozót nézhette végig a New England U19-es, U17-es és U15-ös együttese, emellett mind játszottak is a saját bajnokságukban éppen szabadnapos korosztályos Whitecaps-csapatokkal a vancouveri klub National Soccer Development Centre-nek hívott utánpótlásközpontjában.
„Átutazni időzónákat, keresztülrepülni a földrészen, egy-két nappal a hatórás repülőutat követően teljesíteni, hatalmas mentális erőt igényel – mondta a Revolution utánpótlás-fejlesztésért felelő igazgatója, Bryan Scales. – Ezt fel kell ismerni és dolgozni rajta. Az akadémistáknak többek között azt is meg kell érteniük, hogy nagy a különbség a vakáció és az üzleti út között. Ez a mostani éppenséggel egy szórakoztató üzleti út. volt”
A felnőttcsapathoz igazodva a teljes küldöttség azonnal hazaindult a Whitecaps elleni MLS-bajnoki után, így az idézett Burns igazgató és fia, Trevor is; utóbbi nem egyszerű vendégként, hanem az U19-es keret tagjaként utazott.
„Egyértelmű utasításokat kaptam, hogy ne foglalkozzak túl sokat az U19-esekkel csak azért, mert elsősorban az apja vagyok és csak másodsorban általános igazgató – mondta Burns papa, érzékeltetve, hogy az ifiknél már ciki, ha a papa a környéken lebzsel. – Természetesen jópofa dolog, hogy egyszerre lehettünk itt, de nekem talán kellemesebb élmény volt, mint neki.”