NHL: örök lúzernek tűnt, többszörös bajnokként vonul vissza

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2018.05.25. 19:27
null
Marián Hossa döntőket bukott, mielőtt a csúcsra ért volna
Rejtélyes bőrbetegség miatt az előző évet kihagyta, a héten pedig bejelentette visszavonulását az egyik legjobb szlovák hokis. Sokáig a lúzerség szimbóluma volt, de ötödik NHL-klubjával felért a csúcsra – háromszor is!

A legszebb öröm a káröröm: 2009. június 12-én fél Amerika röhögött bele Marián Hossa arcába. A szlovák klasszis egymás után második Stanley-kupa-döntőjét bukta el, Darwin-díjat érdemlően. Az addigi tízéves NHL-pályafutása alatt a kupára hiába áhítozó csatár 2008-ban az ígéretes Pittsburgh Penguinshez igazolt, hogy aztán hatmeccses döntőben kikapjanak a Detroit Red Wingstől. Ezután, a bajnoki címet tovább kergetvén, postafordultával áttranszferált Detroitba – kell-e mondanunk, az egy évvel korábbi nagydöntő visszavágóján a Red Wings mindent eldöntő hetedik meccsen maradt alul, nyilván a Pittsburghgel szemben?!

Csakhogy a gúnyolódók egyet elfelejtettek: mindig az nevet, aki utoljára nevet…

TIZENHÉT ÉVESEN IRÁNY AZ NHL!

Hossa egy 16 ezer lelkes kisvárosban, Ólublóban született, a Szepesség északi részén. Jégkorongozni mégis a több mint 250 kilométerre, nyugatra fekvő Trencsénben kezdett ötévesen, a város ikonikus klubjában, a Duklában, méghozzá eleinte centerként, mígnem az olimpiai és világbajnoki bronzérmes Jaroslav Walter észrevette, hogy gyorsaságát szélsőként sokkal jobban tudja kamatoztatni, így kirakta a jobb oldalra. Igaza lett: Hossa a teljes pályafutását itt játszotta végig.

Őstehetség volt, gyors, technikás, intelligens, és ahogy cseperedett, a tesfelépítése is az ideálishoz közelített. Alig 17 évesen bemutatkozott a Dukla színeiben a szlovák élvonalban, az Extraligában; bár a berobbant kifejezés helytállóbb: első szezonjában, 1996–97-ben 60 meccsen szerzett 64 pontja (35 gól+29 assziszt) mellett +44-es(!) plusz-mínusz mutatóval járult hozzá a Trencín bajnoki címéhez!

Ez a szenzációs teljesítmény nem maradhatott észrevétlen a tengerentúlon sem, így kisebb csoda, de Hossának egyetlen felnőttidény elég volt, hogy draftolják a világ legjobb jégkorongbajnokságába, az NHL-be! Ráadásul előkelő helyen, az első kör 12. helyén választotta ki az Ottawa Senators, amelynél pályafutása második leghosszabb időszakát húzta le.

Bár az első idényben a Sens még a WHL-ben szereplő farmcsapatában, a Portland Winter Hawksnál „edzette” (69 meccsen 94 pontig jutott…), hét mérkőzésen a nagyoknál is szerephez jutott, adott is egy gólpasszt.

KÉT SZÉK KÖZÖTT A FÖLDRE HUPPANT

NHL-karrierje a következő szezontól indult be igazán – a 2002–2003-as idényben már egy pont/meccs átlagot produkált a főcsopordöntőig menetelő együttesben. A nagydöntő azonban nem jött össze, miként a következő idényben sem, és bár a 2004–2005-ös lock-out után a Sens három évre szóló, 18 millió dolláros szerződést írt alá vele – amivel a legjobban fizetett szlovák jégkorongozóvá vált –, sokáig nem örülhetett, mert az Ottawa az utolsó pillanatban bevonta az NHL addigi legnagyobb üzletébe, és őt, valamint a védő Greg de Vriest az Atlanta Thrashershez küldte a 2000-ben 1/2-es Dany Heatleyért cserébe.

A poén a történetben, hogy bár az Atlanta az NHL százéves történelmének egyik legrosszabb csapata, Hossa kivirágzott, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy az orosz szupersztárral, Ilja Kovalcsukkal került egy sorba. A Thrashersnél egyénileg két legsikeresebb szezonját futotta, a másodikban, immár csapatkapitány-helyettesként, az alapszakasz 82 meccsén 100 pontig jutott – a franchise történetének első játékosaként.

De egy, jobban mondva – az Atlanta esetében – két vörhenyes gezerigó (igen, ez a thrasher nevű madár magyar megfelelője) nem csinál nyarat: a csapat Hossa és Kovalcsuk szárnyalása ellenére is szörnyen gyenge maradt, és a szlovák sztár észlelte is, hogy ott esélye sem lesz elhódítani minden jégkorongozók Szent Grálját, a Stanley-kupát.

Így a 2007–2008-as idény végén felbontotta szerződését, és várta az ajánlatokat, amelyekből persze volt is bőven. Hossa végül a Pittsburghöt választotta, ahol akkor már olyan ifjú zsenik bontogatták szárnyaikat, mint Sidney Crosby és Jevgenyij Malkin. Ekkor jött azonban az első felsülés: mint már említettük, a Pens ugyan a rájátszásban a nagydöntőig jutott, de ott alulmaradt a Detroit Red Wingsszel szemben. Ez pedig annyira érzékenyen érintette a tíz éve bajnoki címre áhítozó, most a cél előtt, az utolsó akadályban elbukó Hossát, hogy elkeseredésében elutasította a vele mindenáron hosszabbítani akaró (öt évre évi 7 millió dollárt ajánló!) Pittsburgh szerződésajánlatát, és azzal a lendülettel átigazolt a Penst a bajnoki címtől elütő Detroithoz – mondanunk sem kell, ezzel egycsapásra a leggyűlöltebb közellenséggé vált a még javában a sebeiket nyalogató Pittsburgh-szurkolók körében.

Érthető hát, hogy a Pens-fanatikusok határtalan öröménél csak Hossával szembeni kárörömük volt nagyobb, miután a következő szezonban ugyanez a finálé jött létre, és a Penguins visszavágott a Red Wingsnek! A szlovák tehát két szék között a földre huppant.

De a sors végül kárpótolta – bőségesen.

Hossa három Stanley-kupát nyert a Chicagóval
Hossa három Stanley-kupát nyert a Chicagóval

OTTHONRA LELT, HÁROM STANLEYT NYERT

Az akkoriban építkező, jobbnál jobb játékosokból és nagyobbnál nagyobb tehetségekből álló Chicago Blackhawks benne találta meg az utolsó építőkockát, aki ahhoz kellett, hogy felhúzza dinasztiáját. A Hawks nem cicázott, vakon megbízott az addig csapatainak rendre szerencsétlenséget hozó sztárban (pedig a média és a szurkolók már megalkották a „Hossa-átok” fogalmat): 12 évre szóló, összesen 62.8 millió dolláros gigaszerződést kötött vele, az addigi legnagyobbat a franchise történetében.

A kockázat megtérült: a Jonathan Toews, Patrick Kane, Hossa, Duncan Keith vezette Blackhawks rögtön Hossa első ottani idényében megnyerte a Stanley-kupát, a szlovák így sorozatban harmadik nagydöntőjét már nem veszítette el, és végre-valahára a magasba emelhette a hőn áhított trófeát, amelyet aztán az NHL-es szokásjognak megfelelően haza is vitt Trencsénbe, ahol több tízezres tömeg csodálta-ünnepelte.

A Hawks aranycsapata ezt követően sem állt meg, 2010 után 2013-ban és 2015-ben is bajnok lett, azaz Hossa az ínséges évek után hat esztendőn belül háromszor hódította el a kupát – ha úgy tetszik, Lúdas Matyi módjára háromszor verte le a töménytelen gúnyolódást a tengerentúli médián és a gonoszkodó szurkolókon…

És bár még lehetett volna benne egy-két jó év, végül egészen bizarr okból kellett a visszavonulás mellett döntenie.

Az előző idény előtt bejelentette, olyan allergiával küzd, amelynek nyomán a bőrén kiütések és elváltozások jelentkeznek a hokifelszereléstől. Ezt sokan nem akarták elhinni, és azzal vádolták őt és a Chicagót, csupán így akarják hosszú távú sérültlistára rakatni, mert ennek köszönhetően évi ötmilliós fizetése nem számítana bele a klub bértömegébe, ezzel a Hawks beférne a fizetési sapka alá… Az NHL által kirendelt független orvosszakértő azonban engedélyezte a sérültlistára helyezést, Hossa így az egész évadot kihagyta, a héten pedig, 19 szezon után, be is jelentette visszavonulását.

Nagy bánata, hogy a három Stanley-kupa mellett válogatott szinten nem nyert semmit (a 2010-es és a 2014-es olimpián is épphogy lecsúsztak a dobogóról, mindkétszer a bronzmeccsen buktak el, miként a 2004-es világbajnokságon is), de így is kitörölhetetlen nyomot hagy a jégkorongtörténelemben: a legendás Stan Mikita és Peter Stastny után minden idők harmadik legeredményesebb szlovák hokisaként akasztja szögre a korcsolyát!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik