Autósport: nőként a benzingőzben – egy példakép vonult vissza

Nem mindennapos, hogy egy autóverseny 30. helyezettjének külön sajtótájékoztatót szerveznek.
Főleg nem a legendás, 1911 óta megrendezett amerikai viadalon, az IndyCar-sorozat Indianapolis 500-as versenyén, és főleg nem azután, hogy az illető a 68. körben egészen hétköznapi módon megpördül, nekimegy a falnak, összetöri a neonzöld versenyautóját, és unalmasan kiesik...

Csak hát Danica Patrickről van szó, akinek ez volt pályafutása utolsó versenye, és ez mindent megmagyaráz, egyúttal összefoglalja minden idők talán legjobb női pilótájának összetett pályafutását is: ő az, aki nőként is megállja a helyét a férfiak között, minden eszközzel fel is hívja magára a figyelmet, amelyet aztán maradéktalanul meg is kap, de az eredményei közben felemásak, és örök a vita: férfiként is ekkora sztár lett volna, vagy csak egy a tucatversenyzők közül?

TIZENHÁROM FÉRFI ÉS EGY NŐ – Ő AZ

De a hétvégén, 36 esztendősen visszavonuló Danica Patrick esetében épp ez a lényeg – hogy nőként állta meg a helyét egy totális férfisportágban (sőt tulajdonképpen hellyel-közzel kettőben is), úttörőként irányt mutatva és példaképül szolgálva minden kislánynak, akit elvarázsolt a benzingőz.

Mert habár sem az IndyCar nyitott karosszériás sorozatában, sem a NASCAR túraautó-bajnokságában nem volt harcban sosem a bajnoki címért, azért mégiscsak egyike azon 14 versenyzőnek az autósport történetében, akik egyaránt haladtak az élen az Indy 500-on és a legendás Daytona 500 NASCAR-versenyen is – a másik 13 értelemszerűen férfi.

Emellett ő volt az első nő, aki IndyCar-futamot nyert (2008-ban Japánban), az első nő, aki megszerezte a pole pozíciót IndyCar- és NASCAR-viadalon, és persze övé a legjobb eredmény mindkét sorozatban: az IndyCarban hétszer állhatott dobogón (2009-ben pedig az összesített pontverseny ötödik helyén végzett), s NASCAR-ban is hét futamot zárt az első tízben.

Mindez azért nem akármilyen teljesítmény egy tökéletesen a férfiak által uralt sportágban.

Így ért véget az utolsó futam:

HAMAR MEGTANULTA, HOL VAJAS A KENYÉR

A pályafutása úgy ért véget, ahogyan kezdődött: kislánykorában a betonfalba fúródva fejezte be első gokartversenyét egy fékhiba miatt. Ám minél többet versenyzett, annál jobban kirajzolódott a tehetsége, sorra döntötte a pályacsúcsokat, amit szülei hamar elkezdtek kihasználni: már 13 éves korában az arcképével díszített pólókat árulták, amikor pedig bekerült egy tehetséggondozó programba, apukája sorra bombázta az újságokat azzal, hogy adjanak hírt kislánya szerepléséről. Tizenöt évesen már a nagy tévétársaságok is foglalkoztak a tehetséges és csinos lánnyal, aki tehát hamar megtanulta, hogyan váltsa népszerűségre mindkét adottságát és pénzre a népszerűségét.

De a tinédzser Danica nemcsak gyors és tehetséges volt, hanem céltudatos is: Nagy-Britanniába költözött, a Milton Keynes-i autós szívcsakrába, pedig az angol fiúk között amerikai lányként nem volt könnyű dolga – de ez is formálta a személyiségét, és növelte kitartását, na meg a korábbi háromszoros Formula–1-es világbajnok, Jackie Stewart ismeretsége és segítsége is lendített a karrierjén.

Három angliai tanulóéve alatt és után ide-oda csapódott kisebb sorozatok kisebb-nagyobb csapatai között, de sehol sem ragadt meg, úgyhogy 2002-ben Amerikába visszatérve édesapjával a versenyeket járták, hátha meg tudják győzni valamelyik csapatvezetőt, adjon egy esélyt az akkor már húszéves hölgynek. Végül a Danica pályafutását már régóta követő egykori legendás IndyCar-pilótából lett csapattulajdonos, Bobby Rahal próbálta ki – és nem bánta meg.

Három kisebb bajnokságokban, de egyre jobb eredményekkel végigküzdött év után 2005-ben eljött a nagy pillanat: Danica Patrick bemutatkozhatott az IndyCar-sorozatban. Az első versenyén persze a falnak ütközött, és kiesett, de a negyediken már csaknem dobogós lett, az Indy 500-at pedig csak azért nem nyerte meg, mert a végén spórolnia kellett az üzemanyaggal. De már abban az évben, újoncként három pole pozíciót is szerzett, megválasztották a legjobb elsőéves pilótának, és felkerült a Sports Illustrated címlapjára is, ami Amerikában mindig csalhatatlan jele annak, hogy egy sportoló befutott.

Danica ráadásul ezek után is tartotta a szintet, lépdelt előre az összetett pontversenyben (újoncévét leszámítva egyszer sem végzett az első tízen kívül), futamot is nyert, miközben tévéreklámokban és férfimagazinokban mosolygott, hol több, hol kevesebb ruhában. És közben olykor meg-megmártotta a lábujját a NASCAR sorozat kvázi másodosztályában is – és mint kiderült, nem csak kíváncsiságból.

A NASCARBAN VOLT A NAGY PÉNZ

Az IndyCar-sorozat ugyanis az átlagamerikait évente pontosan egy hétvégén, az Indy 500 idején hozza lázba, míg a NASCAR-nak sokkal masszívabb és lelkesebb a rajongótábora, ráadásul évi 36 futamon jelenhetnek meg a szponzorok – vagyis az üzleti lehetőségek is nagyobbak. 2012-ben Danica is beült egy szélvédő mögé, vállalva a támadásokat is – mert az nem volt kérdés, hogy a főleg a déli államok konzervatív férfijaiból álló közönség nem lesz elragadtatva, ha akármilyen nőcske belekontárkodik a szórakozásukba, és esetleg még meg is veri a piros-fehér-kék, csillagos-sávos Igazi Amerikai Hősöket.

Aztán kiderült, hogy ettől nem kell tartani.

Mármint nem a támadásoktól, hanem attól, hogy Danica túl jó lenne. Persze a NASCAR-kalandba még olyan klasszisoknak is beletört a bicskájuk, mint az F1-ből is ismert kolumbiai Juan Pablo Montoya, és Patricknak is inkább csak a tisztes körözésre futotta. Sokaknak így is csípte a szemét, hogy 2012-ben a sorozat legnépszerűbb pilótájának választották (az IndyCarban előtte zsinórban hat évig volt övé ez az elismerés), és hogy annak ellenére is mindig hatalmas sajtóérdeklődés övezte, hogy sosem végzett a hetediknél jobb helyen NASCAR-futamon, a pontversenyt pedig mindig a 20-30. helyek között, a középmezőny második felében zárta. Közben elkoptak mellőle a korábban sokak szerint indokolatlanul bőkezű (közben pedig csak nagyon is jól számoló) szponzorok, és végül a 2017-es idény végén befejezte a versenyzést; már csak az idei Daytona 500-ason állt rajthoz, majd hétvégén még egyszer IndyCar-autóba ülve végleg elbúcsúzott.

És hogy mit hagy maga után?

Nos, megmutatta, hogy női autóversenyzőként is helyt lehet állni a férfiak között, és azt is, hogyan lehet ezt kihasználni: alighanem nagyobb a vagyona, mint előtte az összes női pilótának összesen, saját sportmárkája és borászata van, egy időben a világ száz legbefolyásosabb nője közé is beválasztották. Egyszerre tudott pariban lenni a férfiakkal a saját felségterületükön, kihasználni a nőiességét, mégis megőrizni a tartását – és ezzel példát is mutatni.

Pedig ha csak simán versenyez, az sem lett volna kevés.