Eric Bledsoe és a védekezés döntött a Bucks–Rockets rangadón

Charlotte Hornets–San Antonio Spurs 125–116 – hosszabbítás után

Walker és a fiatalok. Néhány mérkőzéssel ezelőtt James Borrego úgy döntött, hogy nagyobb szerepet ad Charlotte-ban az ifjúságnak, Dwayne Bacon és Miles Bridges abszolút előtérbe került, a játék gyorsult, a motiváció is rendben van és azóta zsinórban negyedszer nyert a társaság – méghozzá nem is akárkik ellen, a Boston és a Toronto után most a Spurst nyomta le. Pedig Batum, Parker, Kidd-Gilchrist és Zeller sem játszott, de így is megvolt a kellő energia, az említett Bacon kifejezetten nagyot játszott (24 pont, 4/7 tripla), a padról a szintén fiatal Kaminsky és Hernangomez is elérte a tízpontos határt, a csapatot pedig természetesen ezúttal is Kemba Walker fogta össze, aki igazi vezérként dolgozott: 38 ponttal, 9 lepattanóval és 11 gólpasszal zárt, clutch helyzetben pedig előlépett megoldó emberré. A rendes játékidő utolsó öt percében már csak ő szerzett pontot a hazaiak részéről, de megnyerni akkor még nem tudta a derbit, a hosszabbításban viszont egymaga 11–10-re túldobta a San Antoniót, mind a négy mezőnykísérletét értékesítette, közte 2/2 hatalmas triplával – ezzel továbbra is életben maradtak a Hornets playoff-reményei, másfél meccs az együttes hátránya az Orlandóval szemben.

Most nem volt meg a kellő védekezés. Az egyértelmű, hogy a Spurs sikere a védekezésen múlik ebben a szezonban és ezen az estén nem volt az igazi hátul a csapat: Walkert nem tudták megfelelően limitálni, 20–7-re kikaptak a leindításból szerzett pontokat tekintve és alulmaradtak a festékben is. Ezt ráadásul megtoldották azzal, hogy rosszabbul is dobtak ellenfelüknél és csak a lepattanózással (17-5 a támadók aránya, 60-46 az összesített) maradtak versenyben – egyénileg DeMar DeRozan (30 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz), LaMarcus Aldridge (20 pont, 15 lepattanó, abból 8 támadó, 4 gólpassz) és Marco Belinelli (17 pont, 10 lepattanó, 5/11 tripla) emelhető ki leginkább, de Rudy Gay és Bryn Forbes is megtette, amit tudott. A győzelemhez viszont ilyen védekezéssel ez nem volt elég, a rendes játékidő végén ugyan nekik is volt dobásuk azért, hogy megnyerjék a meccset, de ez kimaradt, a hosszabbításban pedig már alulmaradtak, úgyhogy hirtelen visszacsúsztak a nyolcadik helyre Nyugaton.

A Hornets legjobb dobói:Walker 38/6, Bacon 24/12, Kaminsky 15/12
A Spurs legjobb dobói:DeRozan 30, Aldridge 20, Belinelli 17/15

Cleveland Cavaliers–Boston Celtics 106–116

Fontos győzelem. Lelkileg és mentálisan volt fontos a Boston számára egy jó mérkőzés azok után, hogy zsinórban négy vereséget szenvedett el a gárda és a keleti harmadik hely kapujából ismét egyértelmű ötödik lett, de mindezt a kiültetett Kyrie Irving nélkül kellett most megoldania – igaz, a többieket összedrótozták erre a derbire, Tatum, Horford és mindenki, aki nem teljesen 100 százalékos, ott volt a pályán. Irving hiánya pedig megint jót tett nekik, Morris a padra, Baynes a kezdőbe került, eloszlottak a labdák, Marcus Smart (21 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 3 labdaszerzés), az említett Tatum (21 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz, 3/5 tripla) és Horford (19 pont, 7/10 mezőnyből, 8 lepattanó, 5 gólpassz) is remekelt, csapatszinten 50%-kal dobtak mezőnyből, 40 százalékkal tripláztak és senki sem szakadt meg, a játékperceket is „európaibb” módon mérte Brad Stevens. A 12 pontos előnyüket egyszer azért leadták, a negyedik negyed elején kiegyenlített a Cleveland, de innentől felszívták magukat, Horford nyolc ponttal, Smart és Morris egy-egy 2 plusz 1-es játékkal jelentkezett és visszaállították a különbséget, úgyhogy megtörték vereségszériájukat, 11–2-re javultak Irving nélkülés jobb hangulatban készülhetnek a Pacers elleni rangadóra.

Pillanatok alatt elrontotta a Cavs. Volt tartása a hazai alakulatnak és a negyedik negyed elején Collin Sexton kilenc pontjával, majd Marquese Chriss hármasával hirtelen kiegyenlítettek, itt egy pillanatra úgy tűnt, hogy a momentum már az ő oldalukon van és megfordíthatják a találkozót. Azonban alig telt el pár másodperc, Horford már be is talált, majd azonnal eladták a labdát és betalált Hayward is, aztán nem sokkal később Horford elsüllyesztett egy hármast is – Sexton szerint nem hogy ők törték meg a Bostont, hanem ők maguk törtek meg attól, hogy a nagy munkájukat egy-két labdabirtoklás alatt gyakorlatilag lenullázták. Innentől nem volt bennük több roham, hiányzott nekik Kevin Love jó játéka (lehozott egy félidőt pont nélkül) és ezúttal nem dobtak elég jól kintről ahhoz, hogy bravúrt érjenek el – szégyenkezniük így sem kell, csak most nem tudták borítani a papírformát.

A Cavaliers legjobb dobói:Sexton 24/9, Clarkson 18, Osman 15/9
A Celtics legjobb dobói:Smart 21/6, Tatum 21/9, Horford 19

Miami Heat–Orlando Magic 99–104

Ki állítja meg az Orlandót? Az 5–0-val lehozott hazai széria után idegenben, egy back-to-back második felén is parádés volt a Magic, ismét száz pont alatt tartotta aktuális ellenfelét és ismét nyerni tudott, méghozzá borzasztó kiélezett helyzetben, a legnagyobb rivális ellen – ezzel már meg is előzte a Miamit és ott van a keleti nyolcadik helyen. A vendégcsapaton nem érződött, hogy előző este még a Phillyt verte simán, hátul ugyanúgy kapart mindenki, lepattanózásban domináltak (55-39, ebből 15-6 a támadók aránya), támadásban pedig ezúttal főleg Nik Vucsevics (24 pont, 16 lepattanó, 5 gólpassz, 10/18 mezőnyből) és Jonathan Isaac (19 pont, 8/13 mezőnyből, 6 lepattanó, 2 blokk) volt megbízható fegyver. Az első félidőben azért még voltak gondjaik, sőt, 17 ponttal is égtek, de aztán elkapták a fonalat, összeállak hátul és onnantól ők diktáltak – a harmadik negyedben fordítottak és már nem is adták ki a kezükből a vezetést. Ezzel 2011 óta a leghosszabb sikerszéráját produkálja az együttes, ami nem kis szó és jól jelzi, hogy mennyire összeállt most valami...

Nem tudták győzelemmel megünnepelni Chris Bosh-t. Miamiban a nap sztorija az volt, hogy a nagyszünetben felhúzták a csarnokban Chris Bosh 1-es számú mezét, amit természetesen becsülettel meg is ünnepeltek, emiatt 35 percesre hízott a szünet, a győzelmet viszont most nem sikerült „mellé tenni”. A jó első félidő után a másodikra teljesen szétesett a gárda támadójátéka, a harmadik negyedben alig 30 százalékkal dobtak Wade-ék, a palánk alatt végig elnyomták őket Vucsevicsék, kintről is csak 30 százalékkal céloztak, úgyhogy nem nagyon tudtak mihez nyúlni – Dion Waiters (26 pont, 5/11 tripla) és Dwyane Wade (22 pont, 7-7 lepattanó és gólpassz, 3 labdaszerzés) jó játéka nem volt elég a nagyon fontos győzelemhez, úgyhogy a folytatásban kaparniuk kell az utóbbi jó forma ellenére azért, hogy becsússzanak a rájátszásba.

A Heat legjobb dobói:Waiters 26/15, Wade 22/6, Richardson 17/9
A Magic legjobb dobói:Vucsevics 24/6, Isaac 19/9, Augustin 17/6

Toronto Raptors–Chicago Bulls 112–103

Nem lehetett kérdés. A tartalékos Bulls ellen, két hazai vereség után, otthon nem hibázhatott megint a Toronto, de ezúttal nem is állt fent ez a veszély Nick Nurse alakulatánál – pihenősen, könnyedén, kérdés nélkül hozta a kötelezőt az együttes. Az első negyed után nyolc, a másodikat követően tizenöt pont volt közte, Nurse pedig nagyon figyelt arra, hogy mindenki annyit játsszon, amennyit kell – a győzelem mellett az egészség és az összeszokás is fontos faktor volt, a kezdő csak 15-22 percet töltött parketten, a cseresor összességében többet volt fent és végül 12 játékos kapott lehetőséget. A győzelem így sem forgott veszélyben, nem sérült meg senki, úgyhogy a célokat elérte a társaság, egyénileg Norman Powell (20 pont, 4/5 tripla) teljesítményét ennyi idő alatt is érdemes kiemelni, most pedig utaznak tovább a Knicks csarnokába, ahol hasonlóan kötelező lesz számukra a siker.

Nem lehetett esély. Kris Dunn, Zach LaVine és Otto Porter nélkül értelemszerűen meg sem közelítette valós játékerejét a Chicago, bár voltak biztató egyéni teljesítmények, de így nem lehetett elvárni a vendégektől azt, hogy érdemi veszélyt jelentsenek a teljes felszereléssel érkező Torontóra. Nem is tudták ezt megtenni Seldenék és meg azért ők sem szakadtak, a fáradtságra panaszkodó Lauri Markkanen például csak 16 percet játszott, ők is érezték, hogy itt most mi a realitás – ha visszatérnek a húzóembereik, akkor még lehetnek jó meccseik idén, egyébként érdemes készülniük a következő szezonra

A Raptors legjobb dobói:Powell 20/12, Ibaka 16/3, Leonard 14, Lowry 14/12
A Bulls legjobb dobói:Selden 20/6, Harrison 15, Arcidiacono 13/3

Milwaukee Bucks–Houston Rockets 108–94

Nem az MVP-jelöltek domináltak. Sem Giannis Antetokounmpo, sem James Harden nem most hozta a legjobb formáját, mindkét csapat nagyon figyelt a másik vezérére és jól limitálta, igaz, sem a Görög Szörny, sem Szakáll nem is játszott különösebben jól. Antetokounmpo(19 pont, 7/15 mezőnyből, 14 lepattanó, 4 gólpassz, 5 eladott labda) és Harden (23 pont, 9/26 mezőnyből, 1/9 tripla, 10 lepattanó, 7 gólpassz, 4 eladott labda) is messze elmaradt attól, amire képes, a második opcióként működő Khris Middleton (6/23 mezőnyből) és Chris Paul (7/18) sem villogott igazán, úgyhogy a többiek döntötték el a küzdelmet, méghozzá a Bucks javára. Ez leginkább most Eric Bledsoe-n múlt, a hazaiak irányítója végig iszonyatosan jól fogta Hardent, támadásban pedig a harmadik negyedben megteremtette a különbséget – 4/5 triplát és 16 pontot jegyzett ekkor, egymaga produkált egy 11–0-s rohamot és a félidei ötpontos előnyből itt lett 19 egységnyi távolság, ahonnan már nem volt visszaút a Houston számára.

Így is a Bucks bizonyult mélyebbnek. Donte DiVincenzo révén a negyedik súlyosabb sérülést is feljegyezhették gyors egymásutánban a Milwaukee-nál, ő is kidőlt hosszú időre, de ennek ellenére a hazaiak kerete tűnt mélyebbnek, ők tudták jobban ellensúlyozni a két legnagyobb húzóember gondjait. Brogdon, Mirotic, Snell, Gasol és DiVincenzo nélkül is csak Brown maradt tíz pont alatt a kezdőben, a padról 4/5 triplával szállt be Connaughton, illetve a Hill-Wilson-Ilyasova páros is sokat tett hozzá, főleg védekezésben, velük masszívan pluszban volt a Bucks – a Houstonnál ellenben Eric Gordon 0 (!) pontot szerzett, PJ Tucker 1/9-et dobott mezőnyből és a kispadról is egyedül csak az 5/9 triplás Danuel House emelhető ki. A vendégek csapatszinten így alig 36 százalékkal dobtak és annyira nem tudtak mit kezdeni a Milwaukee védekezésével, hogy összesen hét (!) büntetőt harcoltak ki, 60–46-ra elvesztették a lepattanózást és teljesen szétesett a játékuk – ezzel utolérte őket a Portland a nyugati harmadik-negyedik helyen.

A Bucks legjobb dobói:Bledsoe 23/12, Antetokounmpo 19, Connaughton 14/12
A Rockets legjobb dobói:Harden 23/3, Paul 19/12, Capela 17

Minnesota Timberwolves–Los Angeles Clippers 111–122

Nincs megállás. Megállíthatatlanul száguld előre a Clippers, sorozatban hatodik győzelmét aratta Doc Rivers csapata és 11–1-re áll márciusban, ami egészen döbbenetes mérleg, ráadásul ennek köszönhetően feljött a nyugati ötödik helyre úgy, hogy két-két meccs a hátránya a Houstonhoz és a Portlandhez képest – ha így folytatja a gárda, még bármi elképzelhető, persze az is, hogy végül visszacsúszik nyolcadiknak. Ez viszont most már a legrosszabb forgatókönyv, ugyanis ezzel a győzelemmel matematikailag is bebiztosította playoff-részvételét a társaság, ami természetesen elégedettséggel töltötte el a játékosokat, de ezen az estén is kőkeményen megdolgoztak a sikerért. Szenzációsan kezdtek és 19 (!) ponttal nyerték az első negyedet, nagyon fegyelmezetten, nagyon alázatosan kosárlabdáztak és kiváló ritmusban, jó dobóformával támadtak, innentől pedig csak menedzselni kellett a különbséget – vezettek már 25-tel is, mielőtt a Minnesota elkezdett rohamozni, de hat pontnál közelebb nem engedte ellenfelét a Los Angeles. Egyénileg Danilo Gallinari (25 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 6/9 tripla), Lou Williams (20 pont, 7 gólpassz) ésMontrezl Harrell (18 pont, 9/11 mezőnyből) emelhető ki ismét, de a 18 perc alatt 3/3 triplát és 2 blokkot jegyző Patrick Beverley, a sokoldalú Shai Gilgeous-Alexander, valamint a kezdőként 5/8 triplát elsüllyesztő Garrett Temple is megérdemli a dicséretet – most mennek tovább Milwaukee-ba, az már keményebb dió lesz, de jelenleg nem nagyon éri meg a Clippers ellen fogadni...

Ennyit tudott a Minnesota. Borzalmasan kezdett, onnantól pedig már csak a tisztes helytállást tűzhette ki célul a Wolves, amit végül sikerült is elérnie, a szörnyű első negyed után vállalhatóra mentette a vereséget a hazai alakulat. Az ezúttal is tartalékos csapat nem tudta tartani a Clippers tempóját, a kispadok között óriási különbség volt és a kinti tűzerőt tekintve sem voltak egy súlycsoportban a felek, hiába Karl-Anthony Towns (24 pont, 13 lepattanó, 3 gólpassz) és Andrew Wiggins (22 pont, 2/3 tripla) ponterős játéka, ez nagyon kevés volt az üdvösséghez. Ryan Saunders, a Minny vezetőedzője annyit azért megjegyzett a meccs után, hogy már csak azért sem szégyen a vereségük, mert ez a mostani Clippers talán a liga legjobb kosárlabdáját mutatja be, így értékeljük az eseményeket.

A Timberwolves legjobb dobói:Towns 24/6, Wiggins 22/6, Saric 18/6
A Clippers legjobb dobói:Gallinari 25/18, Williams 20/3, Harrell 18

New Orleans Pelicans–Atlanta Hawks 120–130

Jó nézni az Atlantát. Újfent látványos, könnyed kosárlabdát mutatott be a Hawks, a vendégcsapat akkor sem ijedt meg, amikor 0/6-tal kezdett a triplavonalon túlról, ugyanúgy kidolgozta a maga helyzeteit és elkezdtek ülni a dobásai – 7/8 jó hármas következett és az egész mérkőzés során végig lüktető, jó ritmusú támadójátékot láthattunk tőle. Ennek középpontja ismét Trae Young volt, az újonc irányító 33 ponttal, 12 gólpasszal és egyetlen eladott labdával zárt, nagyon kevés rossz döntést hozott, a pick-and-rolljai életveszélyesek voltak, bár Lloyd Pierce vezetőedző szerint ebben annak is nagy szerepe van, hogy egy ideje már mindenki tudja a helyét és a társak folyamatosan a megfelelő pozícióban vannak a megfelelő időben. Az első félidő végén 13 ponttal vezetett az Atlanta és később sem került igazán bajba, a záró etapban ugyan valamelyest közelített a Pelicans, de nagy veszélyt nem tudott jelenteni a vendégekre, akik így sorozatban harmadik győzelmüket húzták be és jó hangulatban készülhetnek a Portland elleni hazai partira.

Wood jól érezte magát. A Milwaukee által elengedett és a New Orleans által pár napja leigazolt Christian Wood végig borzasztó keményen és határozottan játszott ezen az estén, amelynek meg is lett a jutalma, mert bár Alvin Gentry vezetőedző szerint játékosának egyelőre fogalma sincs a csapat játékáról, mégis karriercsúcsot jelentő 23 ponttal és 6 kiosztott blokkal zárt. Mellette a 24 pontos Julius Randle-t érdemes megemlíteni, Frank Jackson viszont a harmadik negyedben agyrázkódás miatt kivált, úgyhogy az egyébként is borzasztóan tartalékos hazai alakulat újabb játékost veszített, ami nem segített abban, hogy esetleg utolérje az Atlantát. Ez utóbbi nem is sikerült, de persze nem is bánják annyira a dolgot New Orleansban, holtversenyben vannak a Memphisszel, jó esélyük van arra, hogy a hátralévő meccseken még egy kicsit lejjebb tankolják magukat.

A Pelicans legjobb dobói:Randle 24/3, Wood 23/3, Jackson 20/6
A Hawks legjobb dobói:Young 33/15, Dedmon 18/6, Bembry 18/3

Dallas Mavericks–Sacramento Kings 121–125

A végén több volt a Kingsben. Az első félidőben egyik csapat sem tudott egyértelmű fölénybe kerülni és ugyanez volt a helyzet a harmadik negyedben is, a záró etapban és főleg a végjátékban viszont egy fokkal már pontosabb volt a Sacramento, ez döntött a vendégek mellett. Itt elsősorban két fiatalt kell kiemelnünk, Buddy Hield és De'Aaron Fox ugyanis 22 pontot szerzett a negyedik játékrészben, amely döntőnek bizonyult, ráadásul a clutch időszakban is ők ketten villogtak – Hield egy hatalmas triplával, Fox pedig egy támadópattanóval és egy duplával jutatta előnyhöz csapatát. Mellettük azért Barnes, Cauley-Stein, Bagley és Bogdanovic is 14-18 pont között termelt, úgyhogy több lábon állt a gárda, így végül túl tudta dobni és idén harmadszor is legyőzni a Dallast – nagy jelentősége ennek már nincs, de ezzel ismét 50%-on áll Dave Joerger alakulata.

Doncic hetedszer. Idei hetedik tripla-dupláját jegyezte a Dallas szlovén újonca, Luka Doncic, aki 29 pontja mellett 12 lepattanót és 12 gólpasszt tett a közösbe – 9/20-as mezőnymutatójában viszont 0/9 triplát találunk, távolról továbbra sem megy neki, márciusban alig 22 százalékkal céloz kintről. Ezzel együtt ő volt a Mavs vezére és az újoncként szerzett TD-ket tekintve utolérte Magic Johnsont, az más kérdés, hogy ez győzelmet így sem ért a hazaiaknak, pedig Dwight Powell (21 pont, 13 lepattanó, 3 gólpassz, 4 blokk, 6/7 mezőnyből) is nagyon igyekezett. A vereséggel „őrzik” az utolsó előtti helyet Nyugaton és vigyázniuk is kell, hogy ne nagyon nyerjenek már, mert a Grizzlies-Pelicans páros csak egy meccsel van előttük.

A Mavericks legjobb dobói:Doncic 29, Powell 21, Kleber 17/12
A Kings legjobb dobói:Fox 23, Barnes 18/9, Hield 17/9

Denver Nuggets–Detroit Pistons 95–92

Kis híján megégett a Denver. A hazaiak legutóbb méretes verést kaptak Indianában, így felpaprikázva jöttek ki a pályára és az első negyedben megsemmisítették a Detroitot: átlagos támadójáték mellett elképesztő nagyot védekeztek, mindössze kilenc ponton tartották ellenfelüket. A nagyszünetben 27 ponttal vezetett a Denver, semmi nem utalt arra, ami ezután következett: Jokicsék konkrétan összeomlottak elöl, összesen 29 pontot dobtak a második félidőben. A Pistons lépésről lépésre jött közelebb, az utolsó percre fordulva 89–87 állt az eredményjelzőn. A Nuggets, pontosabban ma a 33 egységig jutó Jamal Murray azonban idén már sokadjára tette fel a clutch álarcát és újabb szoros végjátékot húzott be: a hátvéd az utolsó percben két nehéz kosarat süllyesztett el, majd a végén hibátlanul büntetőzött. A végén még kiimádkozták Griffin egyenlítőnek szánt dobását, de összességében a második félidőben nagyon nem volt meggyőző a Denver, Jokics például 23 pontot és 15 pattanót jegyzett, de nagyon szenvedett Drummond mellett. Szerencséjükre azért Murray mellett a sokoldalú, egyaránt dupla-duplázó Millsap-Plumlee páros rendesen leszívta Griffint, ez végül döntőnek bizonyult – a coloradóiak továbbra is holtversenyben állnak Nyugat élén a Warriorsszal.

Túl kevés, túl későn. Zsinórban harmadszor kapott ki a Pistons, a biztató előző hetek után egyszerűen nem tudnak elszakadni a playoffért küzdő középmezőnytől, a 10. helyen álló Hornets is csak két vereségnyire áll tőlük. Az első félidőre kár is szót vesztegetni, a hazaiak erőcsatárai teljesen kikapcsolták Blake Griffint, aki ugyan utána kezdett bemelegedni, de a 12/32 mezőnymutató nem az ő szintje – lezárták a passzsávokat, pozícióba sem sokszor tudta bevinni az emberét, így túl sokszor maradtak a kinti dobások, amiket szorosabb őrizet mellett nem dob jól, most is borzalmas volt (2/10). A második félidőben aztán a faultgondokkal küzdő Andre Drummond nekidurálta magát és vezetésével szétszedték a Denver támadásait, Ellington, Jackson és Kennard hármasai elkezdtek beakadni, de a végén elég volt egy-két hiba, hogy ne tudják befejezni a munkát. Most öt meccs után hazatérhetnek, két nap múlva pedig jön a közvetlen rivális Orlando.

A Nuggets legjobb dobói: Murray 33/9, Jokics 23, Barton 10/6, Millsap 10/3, Plumlee 10.
A Pistons legjobb dobói: Griffin 29/6, Jackson 17/6, Drummond 13.

Los Angeles Lakers–Washington Wizards 124–106

Ez a felszabadultság hiányzott egész évben? James első LA-szezonja a sorozatos sérülések nélkül is erősen izzadságszagúnak bizonyult, talán a klasszis nagy playoff-sorozata is nyomasztóan hathatott a csapatra. Mostanában vált igazán felszabadulttá a társaság, és a rengeteg hiányzó ellenére is mosolyogva, gálázva, egymásért játszva verték a Wizardsot. James 23 pontja mellett egyfolytában „etette” csapattársait, 14 gólpasszából leginkább az egykori csapata ellen nagyot játszó JaVale McGee (20 pont, 15 pattanó, 4 blokk) profitált, de Caldwell-Pope is hat triplával köszönt be, Rondo kiosztott tíz asszisztot, és a padról is jól szállt be a Stephenson-Wagner páros. Január közepe óta először nyertek két meccset egymás után, most egy back-to-backre utaznak Utahba, ott már nehezebb dolguk lesz.

Teljesen elfogyott a Wizards (is). John Wall és Dwight Howard személyében már hónapok óta két kezdőjátékosa nélkül teljesít erőn felül a Wizards, de mostanra minden szinten kiürült a tank, sorozatban ötödik meccsüket vesztették el – a bajokat tetézte, hogy egy újabb kezdő, a lágyékával bajlódó Trevor Ariza is kiszállt alig hét perc után. Hiába játszott extrát a korábban a Lakersszel összeboronált Bradley Beal, mozgatta jól a szálakat a 11 gólpasszt adó cseh Satoransky, és szállt be jól a padról Jabari Parker és Bobby Portis, a negyedik negyedben csak egy kisebb felzárkózásra futotta. A Washington matematikailag még nem búcsúzott a playoff-álmoktól, de ez napok kérdése – jó eséllyel a holnap hajnali, phoenixi back-to-back alkalmával fog megtörténni.

A Lakers legjobb dobói: Caldwell-Pope 29/18, James 23/6, McGee 20.
A Wizards legjobb dobói: Beal 32/6, Parker 18, Portis 10.