A NEHÉZ KEZDETEK: KÜZDELEM A MINDENNAPI BETEVŐÉRT
Jannisz Antetokunbo (a későbbiekben csak Jannisz, ahogy a tengerentúli szaksajtó is aposztrofálja) 1994 decemberében Athénban született, családja a nigériai Lagosból érkezett illegális bevándorlóként Görögországba egy szebb jövő reményében. A New York Times riportjából kiderült, hogy tizenévesként Jannisz és bátyja, Tanaszisz úgy segített szüleinek a család eltartásában, hogy a görög főváros utcáin mind a ketten órákat, kalapokat és napszemüvegeket árultak.
Hogy mennyire lenyűgöző Jannisz fizikuma, azt képek és videók helyett ezúttal a Steve Krofttal, a CBS dokumentumfilmjét készítő riporterrel folytatott beszélgetés egy részletével idéznénk fel. – Hány lépésből érsz végig a pályán? |
„Rendkívül nehéz időszak volt. A szüleink titokban jártak dolgozni, nem voltak papírjaink. Ha a rendőrség igazoltatta volna őket, vagy eljöttek volna a házunkba, egyből visszaküldhettek volna Nigériába. Gyakorlatilag nem is léteztünk, ahogy akkoriban rajtunk kívül sok ezer ott élő ember sem. A három testvéremmel egy ágyban aludtunk, a szüleink egy másik kis szobában” – mesélte a Milwaukee Bucks kosarasa gyerekkoráróla CBS-nek forgatott dokumentumfilmben.Hozzátette: édesapja mintájára először a labdarúgással ismerkedett meg, de hamar áttért a kosárlabdára. A kezdetek kezdetén annyira szegények voltak, hogy előfordult olyan is, hogy nem tudtak egyszerre kosarazni bátyjával, Tanaszisszal.
„Egyikőnk lejött a pályáról, és odaadta a cipőt a másiknak. Ez is előfordult – mondta a CBS-nek a jelenleg a Panathinaikoszban játszó Tanaszisz, és elmesélt egy másik történetet is. – Jannisz annyira elhivatott volt, hogy nem ritkán az edzőteremben aludt. Mindig azt mondta, hogy így még több ideje van gyakorolni.”
Jannisz az utcai árusításból összekuporgatott pénzének egy részét arra fordította, hogy egy internetkávézóba ment, ahol természetesen kosárlabdás videókat nézegetett. A példaképe Allen Iverson volt, az ő cseleit próbálta ellesni. Tanaszisszal az akkori nevén Filathlitikoszban (ma EFAO Zografu) kezdtek el kosárlabdázni a görög harmadosztályban. A 2011–2012-es idényben bajnokok lettek, így feljutottak a második ligába, amivel elkezdődött a profi karrierjük.
Nem is akárhogyan: újonchoz képest a Filathlitikosz szárnyalt, Janniszt az idény végén behívták az All Star-csapatba – a másodosztályból elsőként kivételt tettek vele –, ami természetesen felkeltette a játékos-megfigyelők figyelmét is. Jannisz 2012 decemberében négyéves szerződést írt alá a spanyol élvonalbeli Zaragozával, de a tavaszt még a görög együttesnél töltötte. Volt a frissen szignózott szerződésének egy fontos záradéka: ha az NBA-ből akadna érdeklődő, szabadon klubot válthat.
Érdeklődőből pedig nem volt hiány: a görög másodosztályú csapat kis sportcsarnokában a nézőtéren helyet foglaló 40 néző fele az NBA-ből érkezett megfigyelő volt. Az elsők között nézte meg az akkor 18 éves kosarast Danny Ainge, a Boston Celtics sportigazgatója. Nem akármilyen történet kerekedett ebből: a Celtics vezetője a Filathlitikosz egyik meccsén a kispad mellett foglalt helyet a lelátón, az ellenfél szurkolói pedig azt hitték, hogy a klub egyik elöljárója. Amikor békésen elindult a kijárat felé, a vérmes drukkerek elkezdtek kiabálni vele, és nem éppen irodalmi stílusban szólították fel a távozásra…
Az NBA-csapatok figyelmét 2013 első felében kezdte el felkelteni, amikor a Görögországban született, Chicagóban élő játékosügynök, Aleksz Szaracisz felvette vele a kapcsolatot, és a meccsein készült videóit megosztotta a világhálón. Több franchise is szerette volna a soraiban tudni, így 2013 júniusában meghívták az NBA draftjára. A Milwaukee Bucks az első kör 15. választottjaként Janniszt nevezte meg. A tündérmese újabb fejezete itt kezdődött.
AZT SEM TUDTA, HOL VAN MILWAUKEE – DE MINDIG A LEGJOBB AKART LENNI
Eljött a nagy nap, 2013 júniusában az akkor 18 éves görög kosaras repülőre szállt, és az Egyesült Államok felé vette az irányt. Saját bevallása szerint azt sem tudta, hol van Milwaukee, nem is ismerte a Buckst, fogalma sem volt róla, mire számítson, hová csöppen. Ezek után kevésbé hat meglepően, hogy a draftról sem sokat tudott…
„Ültünk a gépen, és kérdeztem tőle, hogy milyen színű az öltönye. Meghökkenve visszakérdezett, hogy minek neki egyáltalán öltöny?! Végül épp a draft előtt néhány órával szereztünk neki egyet. Aztán azt viselte egy ideig minden fontos eseményen” – mesélte Szaracisz.
Akadtak egyéb problémák is: a kosárlabdázó családja első és második nekifutásra sem kapott vízumot az Egyesült Államokba. A Milwaukee-be igazoló kosaras annyira elkeseredett, hogy azt mondta ügynökének: ha a család nem tud vele tartani, akkor ő sem megy az NBA-be. Harmadik (és egyben utolsó) próbálkozásra elintézték a szükséges papírokat. Első idényének java részét ennek ellenére még családja – melynek fontosságáról keretes írásunkban olvashatnak – nélkül játszotta, a hozzátartozók csak 2014 februárjában költöztek ki hozzá.
A szegény családból származó kosarasra Milwaukee-ba kerülésekor tökéletesen igaz volt az „újszülöttnek minden vicc új” mondás. Nem igazán beszélt angolul, nem volt jogosítványa, nem tudta, hogyan kell kezelni a bankszámlát. Sohasem a pénz vagy a csillogás foglalkoztatta, mindig az edzésekre és a mérkőzésekre koncentrált. Hálát adott a sorsnak, mikor először ivott gyümölcsturmixot.
A kiejthetetlen nevű görög játékos újonc idényében hat pontot és három asszisztot átlagolt meccsenként az alapszakaszban, de a védekezésben nyújtott teljesítménye miatt hatalmas potenciált láttak benne továbbra is. Volt egy pillanat, amikor mindenki tudta, hogy nagy kincset találtak.
„Felugrott, blokkolt egy dobást, talajt fogott, majd megint felugrott, és megint blokkolt egy dobást. Ekkor döbbentünk rá, milyen óriási lehetőség rejlik benne. A harmadik évétől kezdve meredeken felfelé ível a pályája” – emlékezett vissza John Henson, a Milwaukee korábbi (2012–2018) játékosa, aki jelenleg a Cleveland Cavalierst erősíti.
ÍGY VÉDEKEZIK
Persze a tehetség önmagában még kevés, az sokaknak megadatik, a legjobbak közé kerülésért kőkeményen kell dolgozni. Janniszt a hozzáállása emelte ki a többiek közül, nagy munkabírása és agilitása alapozta meg sikerét. A Sports Illustrated elevenített fel nemrégiben egy 2014-es történetet a témában. A Bucks veresége után az egyik másodedző azt mondta Jannisznak: lehet, hogy nem dolgozik elég keményen. A görög játékos könnyes szemmel reagált.„Lehet, hogy nem játszom jól, vagy nem a megfelelő dolgokat csinálom a pályán, de ez nem igaz. Ezt nem fogadom el.”Hozzáállását hűen tükrözi a sports24.gr interjújából kiragadott alábbi részlet is:„nem csak egy játékelemen dolgozom, az összesen. Az egyik legjobb akarok lenni, s ehhez mindenben jónak kell lenned.”
És azt tudják, hogy miért halasztotta el négy órával (!) új, százmillió dolláros szerződésének aláírását? Mert a délelőtti edzést nem akarta kihagyni.
IGAZI SZUPERSZTÁR: A PÁLYÁN ÉS AZON KÍVÜL IS PÉLDÁT MUTAT
Az NBA-ban töltött hat évében a zseniális megmozdulások lettek a mindennaposak nála. Magassága és karjainak fesztávja miatt rendkívül nehéz védekezni ellene, a festékben Shaquille O'Nealhez hasonló határozottsággal játszik, a támadásokat úgy irányítja, mint Magic Johnson a nyolcvanas évek legendás Lakersében. Mindemellett a védekezésből is kiveszi a részét – komplett játékos, akit nem győznek dicsérni a társak és az ellenfelek. Egy másik Lakers-legenda, Kobe Bryant fel is adta a leckét neki…
A pályán és azon kívül is példakép. 2018 januárjában kilátogatott a Milwaukee Bucks új, 500 millió dolláros csarnokának építkezésére. Buzdította és kedves szavakkal próbálta motiválni a dolgozókat, akik cserébe az „MVP!, MVP!” rigmust skandálták.
Jannisz szupersztár lett, de továbbra is kerüli a fényűzést. Egy háromszintes lakásban él családjával, és nem költ drága luxuscikkekre. A Sports Illustrated kedvéért felelevenítette az estét, amikor aláírta százmillió dolláros szerződését a Bucksnál, majd meghívta barátait egy steakre egy étteremben Milwaukee-ban. Amikor kihozták a főételt, meglepődve tapasztalta, hogy előétel és többféle köret is érkezett.„Nem tudom, ki fogja kifizetni ezt a sok mindent, én csak a húst rendeltem” – viccelődött a kosaras. Emberségből jeles: hasonlóan meglepődve (ezúttal tényleg) tapasztalta az egyik clevelandi mérkőzés után, hogy a lelátón mintegy 200 helybéli görög szurkoló várta. Természetesen odament hozzájuk, készültek fotók, és elénekelték közösen a görög himnuszt. |
Az idén jó eséllyel meg is kapja a legértékesebb játékosnak járó díjat, nem is érdemtelenül. Cikkünk írásakor Jannisz 27.7 pontot átlagolt 72 alapszakaszmeccsen, mezőnymutatója (57.8 százalék) az egyik leghatékonyabb – a top 20-ban rajta kívül csak három játékos (Kevin Durant, Karl-Anthony Towns, Julius Randle) éri el az 50 százalékos határt. Lepattanók (12.5 átlagban), gólpasszok (5.9), blokkok (1.5) és labdaszerzések (1.3) tekintetében is az élmezőnyben van – csapatában szinte minden mutatóban a legjobb.
A legutóbbi két idény sikertelen playoffszereplése – mind a kétszer az első körben esett ki a Bucks, a Toronto Raptors és a Boston Celtics ellen – idén révbe érhet a Milwaukee Jannisz vezérletével. Az alapszakaszt már megnyerte a csapat, és jó esélye van rá, hogy megismételje (vagy akár túlszárnyalja) 2001-es teljesítményét, amikor egészen a konferencia-döntőig menetelt – ahol a Philadelphia állította meg. A nagydöntőben eddig kétszer járt a csapat: az 1970–1971-es kiírást meg is nyerte, három évvel később kikapott a Celticstől.
Negyvenöt évvel később ismét történelmet írhat a Bucks – ahogy Jannisz is, aki Kareem Abdul-Jabbar után a következő Milwaukee-játékos lehet, aki megkapja az MVP-díjat.