A Dallas megállította a Lakerst, oktatott a Raptors és a Clippers

Brooklyn Nets–Miami Heat 106–109

A végén nagyot ment a Miami. Végig kiegyenlített meccset játszottak a csapatok, de a Heat támadójátéka nem akart működni, a dobások nem igazán estek be sem kintről, sem közelebbről (40% alatt maradtak mezőnyből), úgyhogy akadozott a gépezet - a hajrában azonban megmutatták, hogy mire képesek védekezésben és megnyerték vele a mérkőzést. Az utolsó bő négy percben egyetlen mezőnykosarat engedélyeztek a Brooklynnak, a záró másfél percben pedig egy 10-0-t futottak, amellyel fordítottak hétpontos hátrányukból. Goran Dragic (24 pont, 6 gólpassz, 9/16 mezőnyből) 2+1-e indította meg ezt a rohamot, majd a végig nagyon agresszív, ebben az időszakban pedig abszolút vezérként dolgozó Jimmy Butler egymás után három labdabirtoklásból is büntetőket harcolt ki, ezzel fordítottak a floridaiak - a végeredményt Justise Winslow szabaddobásai állítottak be, de a siker kulcsa abszolút a fantasztikus védekezés volt. Erik Spoelstra érthetően elégedett is volt csapatával, amely fontos győzelmet aratott idegenben és 14-5-tel továbbra is tartja keleti harmadik-negyedik helyét.

Most hiányzott Irving? A Nets is jól védekezett, de az utolsó percekben hiányzott a csapatból egy olyan könyörtelen vezér, aki a brutálisan felkeményedő ellenféllel szemben is tud kosarakat hozni, vagy faultokat kiharcolni, ott gyakorlatilag egymás után mentek el a reménytelen támadások a hazaiak részéről és képtelenek voltak ezen változtatni. Spencer Dinwiddie alapvetően jól játszott (29 pont, 4/9 tripla, 6 lepattanó, 4 gólpassz), de ezt a helyzetet ő sem tudta megoldani, az utolsó négy percben egyedül Joe Harris szerzett Nets-pontot (25 pont, 5/9 tripla), ez pedig nem férhetett bele - fájó vereség lett ebből, mert egyébként a meccs nagyobb részében ők vezettek és övék volt a legnagyobb, nyolcpontos előny is. Következőleg Atlantába látogatnak, ott most muszáj nyerni, a playoff-helyüket pedig egyelőre továbbra is tartják.

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 29/12, Harris 25/15, Jordan 15
A Heat legjobb dobói: Dragic 24/9, Butler 20/3, Adebayo 17

Minnesota Timberwolves–Memphis Grizzlies 107–115

Memphisi meglepetés. Ja Morant és Jonas Valanciunas, vagyis a két legjobb formában lévő játékosa nélkül komoly bravúr az, hogy győzni tudott a Grizzlies Minnesotában, de a hiányzó kulcsembereket csapatszinten sikerült pótolni - Dillon Brooks állt a csapat élére (26 pont, 4/5 tripla), de rajta kívül további hat játékos hozott kétszámjegyű ponttermést, Crowder és Caboclo dupla-duplázott, eközben pedig a védekezésre is sikerült figyelni. A nagy iramban zajló meccsen egyik fél sem dobott különösebben jól, az első félidőben együttesen 35%-ot hoztak össze, de a fordulás után Brooks belendült, egymaga szórt 20 pontot és vezérletével egy fokkal pontosabbá vált a Memphis - ez pedig elég is volt ahhoz, hogy a gyengén kosárlabdázó hazaiakat maguk alá gyűrjék. A harmadik negyedben bemutatott 15-3-as roham döntőnek bizonyult, az itt felépített előnyt már végig menedzselni tudták, idei hatodik győzelmükkel pedig megtörték komolyabb negatív szériájukat és megelőzték a tabellán a Pelicanst.

Ez most csalódás. Két idegenbeli siker után, egy tartalékosan, komolyabb vereségszériából érkező alsóházi csapat ellen kötelező lett volna a győzelem a Wolves számára, de fejben mintha nem lettek volna egészen ott a hazaiak - tompán, átütőerő nélkül játszottak, rengeteg rossz döntést hoztak, a dobásaik sem ültek (40% alatt zártak) és borzasztóan sokat hibáztak. Karl-Anthony Towns (21 pont, 12 lepattanó, 5 gólpassz, 1/10 tripla) és Andrew Wiggins (18 pont 17 dobásból, 1/6 tripla) is különösebb ihlet nélkül dobálta a téglákat távolról, de más sem tudta összefogni a csapatot, a hajrában is volt olyan dobásuk, ami a gyűrűt is alig érte el - Ryan Saunders vezetőedző szerint nyerniük kellett volna és bár a Memphis jól játszott, de az ő energia nélküli teljesítményük hatalmas csalódást jelentett. Így is pozitív a mérlegük és hetedikek Nyugaton, de az élmezőnytől most már egyre jobban lemaradnak, következőleg ráadásul Dallasba látogatnak...

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 21/3, Wiggins 18/3, Culver 14/3
A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 26/12, Allen 13/9, Jackson 12/6, Crowder 12/6, Jones 12/3, Caboclo 12

New York Knicks–Boston Celtics 104–113

A végén fordított a Boston. A vendégek sokáig nem tudták ráerőltetni akaratukat ellenfelükre, sőt, a harmadik negyedben kilenc ponttal is égtek már, mielőtt megkeményítették magukat és a záró etapban elöl-hátul magasabb fokozatba kapcsoltak. A főkolompos Jayson Tatum (30 pont, 5/11 tripla, 6 lepattanó, 7 gólpassz, 2-2 labdaszerzés és blokk) és Jaylen Brown (28 pont, 11/18 mezőnyből) volt, de a 16 ponttal és 10 gólpasszal dupla-duplázó Kemba Walker is hozzátette a magáét, 93-87 után egy 17-2-t repesztett a Celtics és ezzel átvette az irányítást, innentől pedig már lehozta a végjátékot - összességében azért jobb volt Brad Stevens csapata, de tény, hogy a sikerhez kellett a sebességváltás és a 32-19-re megnyert utolsó játékrész. A gárda így továbbra is harmadik-negyedik Keleten, következőleg pedig rangadót játszik, hiszen a közvetlen rivális Miamit fogadja.

Nem tudja végigcsinálni a Knicks. Rendszeresen kerül komolyabb előnybe és rendszeresen le is adja ezeket a New York, a társaság egyelőre képtelen összerakni egy komplett meccset és most is ezen múlt a bravúrgyőzelem - nagyjából három negyeden keresztül jól játszottak a hazaiak, Julius Randle (26 pont, 8/16 mezőnyből), RJ Barrett (16 pont, 7 lepattanó) és a padról beszálló Dennis Smith Jr. (17 pont, 7 gólpassz) is jól mozgott, a végét azonban megint elrontották. Az említett nagy bostoni roham során volt, hogy sorozatban négy támadásból adták el a labdát és ahogy beerősített a Celtics, Randle-ék úgy csúsztak szét, a tripláik nem ültek, a labdát nem jól járatták, ráadásul 11 büntetőt is elrontottak, ezeket a hibákat nem lehetett megúszni egy ilyen ellenféllel szemben - zsinórban hatodszor kaptak ki, ezzel 4-16-ra állnak jelenleg.

A Knicks legjobb dobói: Randle 26, Smith Jr. 17/6, Barrett 16
A Celtics legjobb dobói: Tatum 30/15, Brown 28/12, Walker 16/9

Los Angeles Lakers–Dallas Mavericks 100–114

A harmadik negyed döntött. Az első félidő szorosan alakult, a nagyszünetben három ponttal még a Lakers vezetett a rangadón, a fordulás után viszont szintet lépett a Dallas és gyakorlatilag el is döntötte a küzdelmet. Ennek középpontjában természetesen Luka Doncic állt, akit az első félidőben jól levettek a hazaiak, itt viszont már nem lehetett tovább megfogni, egymaga 16 pontot és 5 gólpasszt jegyzett a harmadik negyedben, a Mavericks pedig egy 28-5-ös (!) rohamot intézett, amellyel gyakorlatilag állva hagyta ellenfelét - a negyedik játékrészben már végig kényelmes előnyben voltak a vendégek, Doncic pedig azt is megengedhette magának, hogy kicsit showmankedjen. A szlovén klasszis végül 27 ponttal, 9 lepattanóval és 10 gólpasszal zárt, de a texasiak sikeréhez az is nagyon kellett, hogy legyen segítsége, rajta kívül még négyen jutottak el legalább 15 pontig, jó százalékkal bedobálták a kiosztásait és a vendégcsapat a lepattanózást is meg tudta nyerni - sőt, a második félidőben a védekezés is nagyon harapott, úgyhogy hatalmas győzelmet aratott a gárda, amellyel tartja nyugati negyedik helyét és csökkentette hátrányát az előtte állókhoz képest.

Vége a szériának. Sorozatban tíz győzelem után kapott ki a Lakers, amely főleg a harmadik negyedes rövidzárlat miatt maradt alul, de egyébként sem játszott igazán jól - Anthony Davis (27 pont, 10 lepattanó, 2 blokk) és LeBron James (25 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz, 4 labdaszerzés) igyekezett, de rajtuk kívül senki nem jutott tíz pont fölé, csapatszinten pocsékul tripláztak (7/27), a Doncic elleni védekezésük pedig csak az első félidőben és különösen az első negyedben működött. Az az egy párperces lefagyás elég volt a vereségükhöz, onnantól nem volt komoly esélyük, az első félidőben dobott 62 ponthoz csak 38-at tettek hozzá a folytatásban, úgyhogy a 14-1-es november után beköszöntött hozzájuk a sorsolást tekintve jóval keményebbnek ígérkező december - továbbra is vezetik Nyugatot, de az ezen a meccsen látott hibáikra oda kell figyelniük, főleg, hogy most újabb rangadó következik számukra, hiszen Denverbe utaznak.

A Lakers legjobb dobói: Davis 27/3, James 25, Caruso 10/6
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 27/12, Wright 17/9, Jackson 15/9, Porzingis 15/9, Powell 15

New Orleans Pelicans–Oklahoma City Thunder 104–107

Megint a Thunder nyert. Két napja Oklahoma Cityben találkoztak a felek, akkor a sokkal jobban megoldott végjáték miatt győzni tudott az OKC, most pedig tulajdonképpen ugyanez történt New Orleansban is. Bő öt perccel a vége előtt még 94-89-es hátrányban volt a Thunder, ám jött Chris Paul, megcsinált néhány clutch játékot, egymaga dobott gyorsan hét pontot, csapata pedig a következő három percben egy 12-0-s rohammal megfordította az összecsapást - a Paul-Adams pick-and-roll tökéletesen működött a végén, az irányító pedig megmutatta, hogy ilyen helyzetben még mindig nagymesternek számít. Mellettük Danilo Gallinarit (23 pont, 11 lepattanó, 4/7 tripla) és Shai Gilgeous-Alexandert (17 pont, 9 lepattanó) is érdemes megemlíteni, az OKC pedig ezzel a két győzelemmel megindult a playoff-helyek irányába, már csak fél meccs a hátránya a nyugati nyolcadik Phoenixhez képest.

Ugyanaz a lemez. Pontosan ugyanúgy kapott ki a New Orleans, mint legutóbb és mint korábban, vannak jónak tűnő egyéni teljesítményeik, van esélyük a győzelemre, aztán a végjátékban lefagynak, fogalmuk sincs, hogy mit kéne támadni, mit kéne védekezni, az addigi vezérek eltűnnek, hárítják a felelősséget, majd kikapnak - vagy mesterien tankolnak, vagy szörnyű clutch játékot mutatnak be meccsről meccsre. Jrue Holiday (26 pont, 10/19 mezőnyből, 4 gólpassz), Brandon Ingram (20 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) és Lonzo Ball (14 pont, 7 gólpassz, 4/7 tripla) is dicsérhető volt a hajráig, a Hart-Redick duó hozzátett még 24 pontot és 6/11 triplát, de hiába, a végén megint mindent lenulláztak - zsinórban ötödször is kikaptak és csak a GSW-t előzik meg Nyugaton.

A Pelicans legjobb dobói: Holiday 26/9, Ingram 20/6, Ball 14/12
A Thunder legjobb dobói: Gallinari 23/12, Adams 17, Gilgeous-Alexander 17/6, Schröder 17/6

Detroit Pistons–San Antonio Spurs 132–98

Megtáltosodott a Detroit. Ilyen jó meccset talán még egyszer sem játszott idén a Pistons, most valahogy minden (is) összejött a társaságnak úgy, hogy sem Andre Drummond, sem Blake Griffin nem dominált, sőt, végül pihenőt is kaptak - a center 26, az erőcsatár 22 percet töltött a parketten, átadták a terepet a többieknek. Ezzel pedig ők éltek, Christian Wood 28 pontos karriercsúcsot szórt, Luke Kennard is eljutott húsz egységig, a hazaiaknál heten is elérték a tízpontos határt, 33 gólpasszt osztottak szét és csapatszinten 59%-kal (!) dobtak mezőnyből - a nagyszünetben ugyan még csak kilenc ponttal vezettek, de aztán a folytatásban valósággal átgázoltak a Spursön és végül kiütötték a vendégeket. Az utóbbi tíz meccsből nyolc vereséget begyűjtő Pistons kissé váratlanul nagy energiával játszott és szenzációs kosárlabdát mutatott be, a kérdés az, hogy ez ad-e akkora lendületet a gárdának, hogy elinduljon felfelé - most Clevelandbe utaznak, ott is nyerniük kéne.

Borzasztó volt a Spurs. Igazából mindent rosszul csinált a LaMarcus Aldridge nélkül kiálló San Antonio, Gregg Popovich el is mondta, hogy rendkívül csalódott, hiszen legutóbb nagy energiával játszottak és megverték a Clipperst, most viszont kaptak 132 pontot, nem figyeltek a triplákra és elöl is csak kóvályogtak a pályán. A második félidőben már egy pillanatig sem volt esélyük és az elsőben is csak azért maradtak látótávolságon belül, mert a Detroit sorra adta el a labdákat, de a fordulás után kapott 73 pont elég beszédes - ez a meccs megint azt jelezte, hogy bár voltak felvillanásaik, de a problémáikat igazából még nem oldották meg, csak 7-14-re állnak, a playoff-helyektől távol.

A Pistons legjobb dobói: Wood 28/6, Kennard 20/12, Brown 13/3, Mykhailiuk 13/6
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 20/3, Walker 13/3, Gay 12

Toronto Raptors–Utah Jazz 130–110

Megsemmisítés. Rangadóként lehetett felvezetni, de végül nem lett rangadó a mérkőzés, a Toronto az első félidőben megsemmisítette a Jazzt: a nagyszünetben 77-37 (!) állt az eredményjelzőn, ehhez képest a végül húszpontos hazai győzelem nagyon hízelgő a vendégekre nézve. Ezzel a negyvenpontos félidei előnnyel franchise-rekordot döntött a Raptors, ugyanakkor a Jazz sem égett még ennyivel egy félidőt követően a történelme során, Pascal Siakam és Marc Gasol önmagában megdobta a nagyszünetig a Utah összes pontját, előbbi remek teljesítménye (35 pont, 14/22 mezőnyből, 5/9 tripla) pedig külön is kiemelendő a legutóbbi gyenge dobóformája után - mellette remekelt Fred VanVleet (21 pont, 11 gólpassz, 5/7 tripla), a hosszabb kihagyása után pedig 13 ponttal tért vissza Serge Ibaka is. A 77 pontos első félidőben szezoncsúcsot döntő kanadaiak 9-0-ra állnak otthon, Keleten továbbra is ők a másodikak, kirobbanó formában száguldanak és következőleg a Heat ellen vívnak fontos mérkőzést.

Értékelhetetlen Utah. Odáig rendben van, hogy a vendégek fáradtak, mert egy kőkemény keleti túra negyedik állomásán léptek pályára, de az már nem járja, hogy ennyire szétessenek - a ligaelitnek gondolt védekezésük komoly csapatok ellen botrányos, a túra során a Buckstól, a Pacerstől és most a Raptorstól is 120 pont felett kaptak, az első félidőben gyakorlatilag mintha pályán sem lettek volna. A harmadik negyedben dobtak ugyan 49 egységet és ezzel tudtak kozmetikázni, de ez másra már nem volt jó, újabb komoly pofont gyűjtöttek be - a második játékrészben 5/27-et szenvedtek össze mezőnyből és semmilyen szinten nem közelítették meg ellenfelüket. Lassan el kell gondolkodniuk azon, hogy miért nem működik ez a papíron sokkal többre érdemes társaság, viszont a túrának még nincs vége, következőleg az otthon szintén veretlen Sixershez utaznak...

A Raptors legjobb dobói: Siakam 35/15, VanVleet 21/15, Powell 15/6
A Jazz legjobb dobói: Conley 20/12, Green 19/3, Mitchell 16/6

Orlando Magic–Golden State Warriors 100–96

A jó védekezés és Fournier. A kezdő magasemberek közül Nik Vucsevics továbbra sem volt ott a pályán, Aaron Gordon inkább ne lett volna ott (8 pont, 2/11 mezőnyből), így a francia Evan Fournier-ra várt a feladat, hogy a sereg élére álljon. A szezon eleji rossz formáját lassan feledő hátvéd nem is tétlenkedett, kiváló dobásokkal rámolt be 32 pontot, közte hat triplát, és a végjátékban is lehetett rá számítani. Mellette az erőcsatár Jonathan Isaac-et kell még kiemelnünk, aki a dupla-duplája (14 pont, 11 pattanó) mellett 5 blokkot osztott ki, remekül tömte be a lyukakat – Markelle Fultz tisztességgel irányított (14 pont, 9 gólpassz), Terrence Ross 19 ponttal segített a padról, ez végül ha nehezen is, de elégnek bizonyult. A végén 96-95-nél azért nagyon kellett, hogy Fournier Draymond Greenről bedobott egy borzasztó nehéz kettest, majd megúsztak egy teljesen elbaltázott utolsó pár másodpercet, így az Orlando megerősítette keleti nyolcadik, már playoffot érő helyét.

Alec Burks kezében maradt a siker. A nagy nevek közül továbbra is csak Greent (11 pont, 7 lepattanó) bevető Warriorsnak kapóra jött, hogy az ellenfélnél többen is felidézték a szezon első heteit, amikor képtelenek voltak 100 pont fölé jutni, alapvetően végig szoros kis meccset játszottak a floridaiakkal. A kezdőben mindenki, a padról Bowman is átlépte a 10 pontos határt, Willie Cauley-Stein dupla-duplázott, lepattanózásban állták a sarat, és mindössze hat triplával is meccsben tudtak maradni. A végén aztán valakinek meg kellett csinálnia a nagy játékokat, ez a munka pedig Alec Burksnek jutott, aki egész meccsen nem tudott beszórni egy hármast, de 96-92-nél igen, így a végén a kezébe adták a labdát, ami összességében nem bizonyult jó választásnak (bár ebben a választásban benne volt a Magic védelme is). Burks 98-95-nél csak az egyik büntetőjét dobta be, majd az Orlando egy időkérés után egyszerűen nem tudta játékba hozni a labdát, így Burks elereszthetett még egy saroktriplát – nem ment be, Gordon büntetői pedig lezárták a meccset. A GSW így továbbra is sereghajtó, legközelebb a szintén pocsék mérlegű Atlantával játszhat roncsderbit.

A Magic legjobb dobói: Fournier 32/18, Ross 19/9, Isaac 14/3, Fultz 14.
A Warriors legjobb dobói: Robinson III 19/9, Paschall 17, Burks 15/3.

Los Angeles Clippers–Washington Wizards 150–125

Egy kis örömkosárlabda. A Clippers idén már másodszor dobott 150 pontot (először az Atlantának), mindenki felszabadultan játszhatott, mivel a Washington ma is csak a „támadóegységet” küldte fel a pályára – Paul George az első félidőben bevert 27 pontot, éppen ennyivel is vezettek a nagyszünetben, és bár a Wizards próbált kapaszkodni, Kawhi Leonard a negyedik negyed elején pár villanással hamar lezárta a meccset. George végül 31 pontig és 8 pattanóig, Leonard 34-ig és 6 pattanóig jutott, mellettük természetesen tündökölt a kispadról Montrezl Harrell (23 pont, 15 lepattanó) és Lou Williams (22 pont, 8 gólpassz), az is bőven belefért, hogy kis túlzással a törülközőhordók is komoly perceket kaptak. A LAC magabiztos győzelemmel ült vissza a lóra, továbbra is a nyugati 3-5. helyen állnak – legközelebb a nagy formába lendült Portlandet fogadják, az nem lesz ennyire könnyű este.

Rui Hachimurának lehetett tapsolni. Az idei újoncosztályban kevés reflektorfény jut a Washington japán újoncának, pedig kezdőként 12 pont és 5 pattanó felett átlagol, ma pedig egy 30 pontos karriercsúccsal jelentkezett, az első sorból ő játszott a legvállalhatóbban védekezésben is. Bradley Beal ugyan dupla-duplázott (23 pont, 11 gólpassz), de ehhez nem párosult hatékonyság, a többi kezdő is gyenge volt, így a kispadról hat hármast berámoló Davis Bertans erőfeszítése szép, de haszontalan. Talán a hiányzó Moritz Wagnerrel picit jobban meccsben lehettek volna, de győzni valószínűleg akkor sem sikerült volna – persze nem is itt kell, most befejezik a nyugati túrát és legközelebb az Orlandóval találkoznak.

A Clippers legjobb dobói: Leonard 34/6, George 31/12, Harrell 23.
A Wizards legjobb dobói: Hachimura 30/6, Beal 23, Bertans 20/18.

A tabellát IDE KATTINTVA tekinthetik meg.