NHL: az Oilers sztárjai egymást licitálják túl az idényben

A száraz tények: jelenleg két olyan játékos is található az NHL-ben, akik a három legfontosabb offenzív mutatóban – a gólok és a gólpasszok terén, s az e kettő összesítéséből létrejövő kanadai táblázaton – egyaránt a top négyben vannak, s e két játékos történetesen ugyanazt a csapatot erősíti.

Az Edmonton Oilers csapatkapitánya és helyettese egymást licitálja túl egész idényben, vagyis éppen azt teszik, amit várnak tőlük: a kiváló egyéni teljesítmény mellett a csapatot is húzzák magukkal, az elmúlt években rendre vicc tárgyának számító Oilers nem véletlenül vezette sokáig a ligát, s második most is a Nyugati főcsoportban.

És hát van itt még érdekesség.

NEM HAGYOMÁNYOS EURÓPAI HOKINEMZETBŐL

Mert bár a generációs szupertehetség, Connor McDavid a hétvégén egyetlen ponttal megelőzte csapattársát a liga pontlistáján, azt sokáig mostani főszereplőnk, egy olyan európai játékos vezette, aki ráadásul a góllövőlistán a negyedik, az asszisztokat tekintve pedig vezeti a bajnokságot.

Na bumm, gondolhatnánk, volt már azért ilyen a történelemben; hogy mást ne mondjunk, legutóbb például az orosz Nyikita Kucserov nyerte meg utcahosszal az alapszakasz pontkirályának járó Art Ross-trófeát, de honfitársa, Alekszandr Ovecskin nyolcszor volt már gólkirály, most meg éppen a cseh David Pastrnák a góllövőlista toronymagas éllovasa – egyszóval ezek jó ideje már nem csak az észak-amerikaiak privilégiumai, mint anno a „hőskorban”.

Jelen főhősünk azonban se nem orosz, se nem svéd, még csak nem is finn vagy esetleg cseh, akik általában szóba jöhetnek ilyen esetekben az NHL-ben. Másképpen, nem valamelyik hagyományos európai hokinemzet kultúrájának „terméke”.

Leon Draisaitl német, és úgy német, hogy „tényleg” az, értsd: ott is született, és egy az egyben a német iskola neveltje, nem úgy, mint például Dany Heatley, aki ugyan Freiburgban látta meg a napvilágot, és pályafutását is a Nürnberg Ice Tigersnél zárta le három éve, de már gyerekként Kanadában nevelkedett, s a köztes évtizedekben is kanadaiként lett olimpiai és kétszeres világbajnok, s játszott összesen öt különböző csapatnál 15 éves NHL-pályafutása alatt.

30 ÉVE, GRETZKYÉK ÓTA NEM VOLT ILYEN

Szeptemberben óriási felzúdulást váltott ki az edmontoni szurkolók körében az NHL szokásos idényfelvezetője, amelyben a liga legjobb szélsőit listázták. Kedvencük, Draisaitl ugyanis nem került be a top ötbe, „csak” a hatodik helyre rakták a tengerentúli szakértők, ez kiverte a biztosítékot az Oilersnél – tulajdonképpen valamelyest joggal.

Mert Draisaitl a mögöttünk hagyott idényt kerek ötven góllal és 105 ponttal zárta, amellyel egyrészt második lett a góllövőlistán, negyedik pedig a kanadai táblázaton, másrészt ilyesmire – mármint hogy egyazon idényben valaki elérje az 50 gólt és a 100 pontot – legutóbb két olyan Oilers-játékos volt képes még az 1986–1987-es, bajnoki címmel végződő évadban, azaz több mint harminc éve, akiket még a kevésbé „hokivájtfülűek” is ismernek is elismernek: bizonyos Wayne Gretzky és Jarri Kurri...

Ráadásul a gólokban és a pontokban is jobban teljesített, mint két kanadai sztár, a bostoni Brad Marchand és a torontói Mitch Marner, akiket a listán előkelőbb helyre raktak, mint őt; arról nem beszélve, hogy 2016 óta összesítésben a hetedik legtöbb pontot (252) szerezte ligaszinten.

De a lényeg, hogy Draisaitl a valaha volt legmagasabban jegyzett német nevelésű játékossá lépett elő (s csak azért nem merjük kimondani, hogy a legjobbá is, mert azért – a teljesség igénye nélkül – hokizott itt korábban Uwe Krupp és Marco Sturm ...); az edmontoni drukkerek pedig igazán hálásak, hogy a szégyenteljes apátia hosszú év(tized)ei után végre ilyen kellemes problémákon bosszankodhatnak...

AZ APA A MAGYAROK, A FIÚ A VILÁG ELLEN

Leon Draisaitl családi háttere egyébként érdekes, hiszen édesapja, Peter Draisaitl, még Csehszlovákiában, a ma Csehországhoz tartozó Karvinában látta meg a napvilágot, de hamar hazatért, kiváló centerként többek között német bajnok lett, összesen 146 mérkőzést játszott le az NSZK és a német válogatott mezében, szerepelt három téli olimpián is. Külön érdekesség, hogy a mostani szezontól kezdve a kassaiak vezetőedzője, vagyis rendszeresen megfordul a szintén a szlovák élvonalban szereplő DVTK miskolci és a MAC újbudai otthonában is, de korábban dolgozott a cseh és a német élvonalban – szóval, ahogy azt a jégkorongban már megszokhattuk, összeérnek itt a szálak...

Fia, Leon Kölnben született, a kétszeres DEL-bajnok Kölner Haie korosztályos csapataiban pallérozódott, de igen hamar bebizonyosodott, hogy tökéletes géneket örökölt: 14 éves korára bőven kinőtte az U16-os csapatot, átigazolt a Mannheimer ERC U16-hoz, ahol második idényében 29 meccsen 97 gólt és 95 asszisztot, azaz 192 pontot gyűjtött (egyik adat sem elírás!)... Úgyhogy nem volt más hátra, mint a német hoki utánpótlásrendszerének legmagasabb szintje, a DNL (Deutsche Nachwuchsliga), de miután az ott szereplő Mannheim Jungadlert is 68 pont/48 meccses mutatóval vezette bajnoki címig, teljesen egyértelművé vált, hogy nem lehet tovább maradása, egy ilyen kaliberű tehetségnek a tengerentúlon a helye.

Ott sem jött zavarba: két remekbe szabott WHL-szezon után 2014-ben az első kör harmadik helyén igazolta le a régóta szenvedő Edmonton Oilers, amely akkoriban nagyjából legreménytelenebb időszakát élte. Persze, minden rosszban van valami jó: a következő évben a megint ligautolsóként választó Draisaitl mellé megérkezett az 1/1-es Sidney Crosby-utód, Connor McDavid, és ez a kettős mára az NHL legtermékenyebb párosává nőtte ki magát. S miután az elmúlt tíz évben hibát hibára halmozó klubvezetőségből mára szép lassan majdnem mindenkit kirugdostak, úgy tűnik, végre egy olyan csapatot is elkezdtek felhúzni e köré a két klasszis köré, amely talán hosszabb távon is sikeres tud lenni – az biztos, hogy ehhez a McDavid, Draisaitl kettősnél jobb alapot elképzelni sem igen lehet.