Philadelphiában is nyert a Heat, nincs már hazai veretlen a ligában

Washington Wizards–Chicago Bulls 109–110 – hosszabbítás után

Óriásit hajrázott a Chicago. Sokáig nem alakult jól ez a meccs a Bulls számára, az első három negyedben a Washington akarata érvényesült és 18 pontos hátrányba kerültek a vendégek, ám éppen a mérkőzés végén tudtak levezetni egy olyan rohamot, amellyel megmentették saját magukat: egy 21–3-as etappal, öt másodperccel a vége előtt sikerült kiegyenlíteniük. Itt még nem volt vége, Bradley Beal fél másodperccel az órán úgy tűnt, hogy mégis megnyerte a meccset a Wizardsnak, ám az oldalbedobásnál faultot fújtak a játékvezetők és Zach LaVine hosszabbításra küldte a feleket. Ott már ebben a mederben zajlott a meccs és a döntő faktornak a center, Wendell Carter Jr. bizonyult, aki előbb két büntetővel felhozta csapatát egy pontra, mad kilenc másodperccel az órán bedobta a fordítást jelentő kosarat, végül a következő védekezésnél blokkolta Beal dobását – más már nem történt, óriási csatában győzött a Chicago.

Bánhatja a Washington. A hazaiak az első negyed után legközelebb a hosszabbításban kerültek hátrányba, de a negyedik játékrészt olyannyira elrontották, hogy végül elvesztettek egy olyan meccset, amelyet szinte végig kézben tartottak. A záró etapban valamiért teljesen lefagyott a támadójátékuk, mindössze 13 pontot tudtak dobni ebben a kulcsfontosságú időszakban, ráadásul a szerencsével is hadilábon álltak, hiszen az utolsó hat másodpercben kapott két fault (és az ebből érkező öt chicagói pont) miatt nem tudtak nyerni, hiába dobott gyakorlatilag egy meccsnyerőt Beal. A hosszabbítás végén aztán már egyértelműbben volt jobb a Bulls, úgyhogy végül vereséget szenvedtek, ami már csak azért is fájó, mert következőleg a Raptorsszal játszanak.

A Wizards legjobb dobói: Bertans 26/21, Beal 22/3, Thomas 16/9
A Bulls legjobb dobói: Markkanen 31/15, LaVine 24/3, Satoransky 17/6

Cleveland Cavaliers–Charlotte Hornets 100–98

Rozier majdnem megcsinálta. Nem játszott jól a back-to-back második felén pályára lépő Charlotte, de Terry Rozier megpróbálta egyedül megnyerni a mérkőzést csapatának és nem kellett sok ahhoz, hogy ez sikerüljön is neki. Az irányító 35 pontot szerzett hét triplával, ebből 19 egység és öt tripla a negyedik negyedben érkezett tőle és kis híján egymaga visszahozta a vendégeket a 24 pontos hátrányból, majd az utolsó pillanatokban megvolt az esélye arra is, hogy hőssé váljon – azonban három másodperccel a vége előtt kimaradt az üres triplája, így nem tudta megnyerni a mérkőzést. Rozier el se hitte, hogy ennyire üresen maradt, majd azt se, hogy ennyire könnyen beverhette volna a győzelmet jelentő dobást, de mégis elrontotta – úgy fogalmazott, hogy őrült szituáció volt és nagyon bánja, hogy nem tudta a gyűrűbe küldeni ezt a helyzetet. Így végül „csak” egy nagy meccse volt, a Hornetsnek pedig egy nagy felzárkózása, de győzelmet mindez nem ért.

Kis híján elszórakozta a Cavs. A frissebb hazaiak jó védekezéssel tartották kordában ellenfelüket ezen az összecsapáson, ők diktálták a tempót és végig ők jártak előrébb, a kérdés csak a különbség volt annak ellenére, hogy az első félidőben pontosan nulla büntetőt dobhattak. A félidőben így is vezettek 12 ponttal, majd a harmadik negyedben hamar húsz egység fölé növelték a különbséget és úgy tűnt, hogy eldöntötték a küzdelmet, ám Rozier parádéja még visszahozta a Charlotte-ot és ezzel egy időben a hazaiak mintha megzavarodtak volna – érthetetlen hibákat követtek el elöl-hátul. Mindezt kis híján meg is koronázták a végén, Rozier hetedik hármasa után Collin Sexton a saját lábára pattintotta a labdát, így vesztette azt el, majd az utolsó védekezésnél töküresen hagyták az ellenfél messze legjobb dobóját úgy nagyjából egymás után ötödik alkalommal – óriási szerencséjük volt, hogy kimaradt az a dobás, egyáltalán nem rajtuk múlt. John Beilein vezetőedző annyit mondott erről, hogy a végén több dobásnál is teljesen elvesztek, egy-két zárással szétszedte őket a Charlotte, ezzel nagyon nem elégedett – végül azonban mégis nyerni tudtak, ami azért pozitívum.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 23, Osman 18/3, Love 16/12
A Hornets legjobb dobói: Rozier 35/21, Zeller 15, Williams 10/6

Philadelphia 76ers–Miami Heat 104–108

Már nincs hazai veretlenség. A játéknap előtt egyedül a Sixers nyerte meg minden mérkőzését hazai pályán, ezen az estén viszont ez is elúszott, 14–0 után megvan az első veresége a társaságnak ebben a csarnokban. Brett Brown csapata nagyon hamar tíz pont körüli/feletti előnybe került, de ezt nem tudta sokáig tartani, nagyjából másfél negyeden keresztül érvényesítette akaratát a gárda, onnantól azonban átvette az irányítást a Miami, a nagyszünetig már nyolcpontos előnybe került, majd a fordulás után is lendületben maradt – volt közte 16 is a vendégek javára. Innen még egy nagy rohammal visszajött a Philly, a végén sorra dobálták a triplákat a hazaiak és 106–104-nél labdájuk is volt az egyenlítéshez, sőt, a fordításhoz is, ám Al Horford nehéz helyzetből eldobott hármasa kimaradt, a lepattanót megszerezte a Heat, a Sixersnek pedig el kellett fogadnia a vereséget. Összességében sem elöl, sem hátul nem ez volt az idei legjobb meccsük, nem tudták levédekezni a Miami sok labda nélküli mozgásra építő játékát, elöl pedig gyengén tripláztak és az egyik legnagyobb erősségüknek számító lepattanózást is elveszítették. Joel Embiid (22 pont, 19 lepattanó), Tobias Harris (20 pont, több fontos dobás), vagy az egyaránt 17 pontig és 6 gólpasszig jutó Simmons-Richardson duó sem volt feltétlenül rossz, de ez most kevésnek bizonyult ezen a rangadón, úgyhogy a Dallast úgy fogadhatják, hogy muszáj lenne javítaniuk.

Megint bizonyított a Heat. A Miami eddig ebben a szezonban nyerni tudott Milwaukee-ban, Torontóban, majd most Philadelphiában is (a Rockets, vagy a Mavs legyőzését hagyjuk is), nem véletlen, hogy a konkrét meccshátrányt tekintve jelenleg a második helyen áll Keleten. A kicsit lassabb rajt után most is rátalált saját ritmusára Erik Spoelstra csapata, elöl nagyon ültek az elmozgások, hátul pedig tökéletesen zárt a zóna, az első félidőt egy 27–7-tel(!) fejezték be, majd a fordulás után is abszolút ők uralták a meccset, ennek köszönhették a stabil, 16 pontos előnyüket. A végén azért jöt a válasz a Phillytől és nagy szükségük volt Jimmy Butler két clutch villanására, illetve arra is, hogy beessen egy-két nagyon fontos hármasuk a támadóidő lejárta előtt, ezzel tudtak elöl maradni, de valahogy azért megoldották a feladatot és bár Horford triplája okozhatta volna a vesztüket, végül újabb nagy győzelmet arattak – bizonyították, hogy érdemes komolyan venni őket. Egyénileg most nem Butler volt igazán kiemelkedő, sokkal inkább az elöl-hátul villogó Bam Adebayo (23 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 2-2 labdaszerzés és blokk), valamint a 26 pontos Kendrick Nunn, aki alig nyolc percet ült a padon, ez idő alatt viszont 15 ponttal kikapott a csapata…

A 76ers legjobb dobói: Embiid 22/3, Harris 20/6, Simmons 17, Richardson 17/9
A Heat legjobb dobói: Nunn 26/12, Adebayo 23, Robinson 15/9

Detroit Pistons–Toronto Raptors 99–112

Pedig visszatértek a sztárok. Andre Drummond és Blake Griffin is ott volt a Detroit kezdőjében a legutóbbi két kihagyott mérkőzés után, de ők sem tudtak segíteni csapatukon, a hazaiak az első félidőben 70 pontot kaptak, a fordulás után pedig támadásban tévesztettek lépést és a harmadik negyedben igazából eldőlt, hogy nem tudnak nyerni. A játékrész végén már 17 pont volt a hátrányuk és bár a festéket uralták a visszatérő magasembereikkel, de kintről 20 százalék alatt céloztak, illetve a több eladott labda sem jött jól nekik amellett, hogy a büntetőket is jóval gyengébben dobták. A végén sikerült kozmetikázniuk az eredményen, de a száz dobott pont így sem lett meg – Dwane Casey vezetőedző azt mondta, hogy az első félidőben tetszett neki a csapata energiája és hozzáállása, a folytatásban azonban elfogyott belőlük ez az erő és elsősorban ez okozta a vereségüket.

Drága győzelem. Jól játszva érvényesítette a papírformát a Raptors, Pascal Siakam kiválóan tüzelt (26 pont, 6/11 tripla, 4 blokk), a padról parádésan szállt be Serge Ibaka (25 pont, 13 lepattanó), OG Anunoby is hozzátette a magáét (19 pont, 8 lepattanó, 3 gólpassz), Kyle Lowry pedig tripla duplázott (20 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz) – három negyed alatt eldöntötték a meccset, a végén már csak annyi volt a dolguk, hogy ne essenek szét és osszák be az előnyt. Mégsem lehetnek teljesen elégedettek, ugyanis két újabb fontos játékosuk dőlt ki: Marc Gasol a combhajlítója miatt az első, Norman Powell pedig a válla miatt a negyedik negyedben hagyta el a parkettet és egyikük sem tért már vissza. Egyelőre nem tudni róluk többet, az mindenesetre egyértelmű, hogy nagyon peches csapat idén a Toronto: Lowry és Ibaka hosszú időt hagyott már ki, Anunoby is mulasztott meccseket, most VanVleet sérült már egy ideje, ehhez jött a mostani két kezdőjátékos kidőlése…

A Pistons legjobb dobói: Drummond 22, Rose 16, Griffin 15/3
A Raptors legjobb dobói: Siakam 26/18, Ibaka 25/3, Lowry 20/9

Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 99–107

Megtört a sorozat. Zsinórban 13 vereség után tudott újra mérkőzést nyerni a New Orleans, méghozzá egy hosszabbításos back-to-back második felén, némi meglepetésre. Az első félidőben a lovak közé csaptak a vendégek, a fáradtság egyáltalán nem látszott rajtuk és a nagyszünetig beszórtak 63 pontot, vezettek 18-cal is, mielőtt a mérkőzés vége felé kicsit kiengedtek és közelebb férkőzött ellenfelük. Összességében Alvin Gentry legénysége sokkal keményebben kosárlabdázott a Wolvesnál, egyénileg pedig Brandon Ingram (34 pont, 6 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés) volt az, aki hozzátette a szükséges pluszt támadásban – ők sem dobtak igazán jól, a meccs végére azért kifulladtak, de addigra már bőven megalapozták a sikerüket. Végül némileg váratlan teljesítménnyel törték meg szörnyű sorozatukat, most pedig a Golden State-hez utaznak, ahol akár győzelmi szériába is vághatnak…

Ez kínos. Öt nap pihenő után, a hosszabbításos back-to-backből érkező és ligaszinten legrosszabb formában lévő csapat ellen egyszerűen muszáj lett volna nyernie a Minnesotának, ehelyett vérszegény, erőtlen teljesítménnyel nagyon kínos vereséget szenvedett. Nyilván mutogathatnak arra, hogy Karl-Anthony Towns révén a legjobb játékosuk hiányzott, de ettől még sokkal-sokkal harcosabb, keményebb kosárlabdát kellett volna játszaniuk, mert ezzel és nem mással múlta felül őket a hullafáradt ellenfél - az első félidőben érthetetlenül gyengén védekeztek és a folytatásban is csak kozmetikázásra futotta tőlük. Azt már ne is boncolgassuk, hogy Rob Covington késve érkezett meg a meccsre, ezért nem kezdett, csak csereként szállt be…

A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 27/6, Covington 15/9, Dieng 13/3
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 34/9, Holiday 18/9, Redick 12/6

Oklahoma City Thunder–Memphis Grizzlies 126–122

Újabb hatalmas Thunder-fordítás. Két napja 26, most „csak” 24 pontos hátrányból állt fel és nyert mérkőzést az OKC, két és fél negyeden keresztül megint csak kereste önmagát a társaság – a harmadik játékrészben 65–89 állt az eredményjelzőn, úgy tűnt, hogy eldőlt a küzdelem. Nem így történt, a Thunder újabb hihetetlen felzárkózást mutatott be, már a harmadik negyed végére visszajött 100–93-ra (!) és alig pár perc alatt a kiütésből nyílt meccset csinált, majd nem egészen négy perccel később már vezetett – tombolt az aréna és a szurkolók segítsége a végjátékban sem jött rosszul a csapatnak. Az utolsó perc 120–120-ról indult, ám ismét jött a hidegvérű Chris Paul, aki egy clutch tempóval előnyhöz juttatta az OKC-t, majd a Memphis hibái után a 31 pontos Dennis Schröder süllyesztett el két kulcsfontosságú büntetőt – erre jött még egy Grizzlies-kosár válaszként, de Schröder a következő két dobását is a gyűrűbe küldte a vonalról, ezzel pedig már eldöntötte a csatát. Úgy látszik, hogy Oklahoma Cityben mostanában csak 20+ pontos hátrányból „ér” a győzelem…

Összeomlott a Memphis. Brandon Clarke (27 pont, 7 lepattanó, 13/19 mezőnyből), Jonas Valanciunas (24 pont, 9 lepattanó, 11/16 mezőnyből) és Ja Morant (22 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz) vezetésével kiválóan játszott a Grizzlies két és fél negyeden keresztül, a nagyszünetig 68 pontot szórt, majd utána is parádésan kezdett és megsorozta ellenfelét – félig már meg is nyerte ezzel a mérkőzést arra az időre. A harmadik negyedben aztán hét perc alatt sikerült 28 pontot kapniuk, a második félidőben teljesen elhagyták a triplákat (2/10) és végül 19-cel kevesebb büntetőt dobhattak, mint a Thunder – szétesett a játékuk, majd a hajrában ugyan voltak még fontos kosaraik, de az utolsó percben, clutch helyzetben gyakorlatilag mindent elrontottak, így elúszott a győzelmük. Bánhatják, mert nagyon közel álltak hozzá, a jó játékuk sokáig megvolt, de ez is a tanulási folyamat része egy fiatal csapatnál: le kell zárni az olyan meccseket, ahol jobbak vagyunk, mint az ellenfél. Persze akár ez a játéknap is bizonyítja, hogy ezt másoknak is meg kéne tanulni az NBA-ben…

A Thunder legjobb dobói: Schröder 31/3, Gilgeous-Alexander 20, Gallinari 20/9
A Grizzlies legjobb dobói: Clarke 27, Valanciunas 24/6, Morant 22/3

Denver Nuggets–Orlando Magic 113–104

A harmadik negyedben nyerte meg a Denver. Nem tudta ráerőltetni akaratát a fáradtabb ellenfelére a Denver, sőt, ne finomkodjunk: botrányosan kezdte a meccset a hazai csapat és a nagyszünetben 15 pontos hátrányban volt úgy, hogy 60 pontot engedélyezett a Magicnek. Aztán jött a harmadik negyed, ahol minden megfordult: a Nuggets egy 24–0-s (!) rohamot intézett, elöl képtelen volt hibázni, hátul pedig bedeszkázta a gyűrűt, így egyrészt megfordította a meccset, másrészt lélektanilag is fölénybe került. Ennek fő letéteményese Jamal Murray (33 pontjából 13-at dobott a harmadik negyedben) és Paul Millsap (15 pontjából 14 érkezett ekkor, sőt, övé volt a második félidő első 12 egysége zsinórban) volt, ők ketten intézték a Denver győzelmét, bár ne hagyjuk ki, hogy a Magic innen még egyszer magához tért és feljött 98–96-ra – ekkor azonban Nikola Jokics két gólpasszából Murray dobott öt nagyon fontos pontot, majd maga Jokics is elsüllyesztett egy triplát, ez volt az utolsó szó. A hátralévő bő két percben már nem tudott újra veszélyeztetni az Orlando, úgyhogy ha nem is egyszerűen, de behúzta zsinórban negyedik sikerét a Nuggets, ezzel pedig feljött a nyugati harmadik helyre.

A leolvadással bukott el a Magic. Back-to-back ide vagy oda, sokáig uralta ezt a meccset az Orlando, nagyon fegyelmezetten védekezett a társaság, elöl pedig főleg a Vucsevics, Augustin páros hozta a kosarakat. Az az említett hullámvölgy azonban megborította őket, Vucsevics szerint az volt a fő gond, hogy támadásban kimaradtak a jó lehetőségeik, ez pedig frusztrálttá tette őket, ami azt eredményezte, hogy védekezésben is elkezdtek hibázni – mire úrrá lettek a problémákon és rendezték magukat fejben, addigra átrohant rajtuk a Nuggets. A végén még próbálkoztak, de ott már ők voltak alul és jöttek a denveri válaszok, úgyhogy bosszantó vereséget szenvedtek – most mennek tovább Portlandbe, hogy lezárják a négymeccses nyugati túrájukat.

A Nuggets legjobb dobói: Murray 33/6, Jokics 18/6, Millsap 15/3
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 20/3, Augustin 18/9, Fournier 13/9

Dallas Mavericks–Boston Celtics 103–109

A hazai pálya megint nem a Dallasszal volt. Az első félidő nagy részében vezetett a Luka Doncicot továbbra is nélkülöző Mavs, az első félidő és a harmadik negyed eleje is jellemzően úgy alakult, hogy ők elmentek pár ponttal, de megtartani nem tudták az előnyt. A harmadik negyedben aztán hagyták, hogy a hinta átforduljon, onnantól már inkább a Celtics irányított, a negyedik negyedben pedig hiába dobtak 30 pontot, kaptak 33-at, a Boston túl sok lábon állt, be tudta húzni a győzelmet – a hazaiak hiába dobtak az utolsó három és fél percben öt hármast, ez már csak a szoros végeredményre volt elég. Egyénileg ismét Kristaps Porzingist (23 pont, 13 lepattanó, 3 blokk) és a padról érkező Seth Curryt (20 pont, 4/8 tripla) érdemes kiemelni, ők húzták a csapatot, ameddig tudták, de a kezdő hátvédpár, Brunson és Hardaway közös 8/30-as mezőnymutatóját képtelenek voltak végig menedzselni. Továbbra is Top 5-ben vannak Nyugaton, de a 8–7-es hazai mérleggel lassan kezdeniük kell valamit Doncic hiányától függetlenül is – „szerencsére” karácsony előtt idegenben, Phillyben és Torontóban kell fellépniük, az egyik meccsen talán már a szlovén klasszissal…

Kemba Walkert nem zavarta a tömeg. Sorozatban a 800. meccsen (alapszakasz+rájátszás) volt teltház a Dallas hazai meccsén (amivel közelítenek a Portland 814-et számláló, 1977 és 1995 között felállított NBA-rekordjához), ehhez Walker nem nagyon szokhatott hozzá korábban Charlotte-ban, de láthatóan élvezte a rivaldafényt. A hátvéd 32 pontot szórt 50 százalékos hatékonysággal, zsinórban negyedik meccsén dobott legalább öt hármast (franchise-rekord beállítás), és bár a Boston passzjátékán (13 gólpassz) ő sem tudott segíteni, végig lehetett rá számítani. Erre az alapra épült rá aztán az 50 pontot termelő Brown-Tatum páros, ennek a triónak pedig csipkednie is kellett magát, mert Gordon Hayward és Marcus Smart sem tudta vállalni a játékot, ráadásul a kezdőben Ojeleye és Theis is gyenge napot fogott ki. A kispadról sem érkeztek világmegváltó teljesítmények, de pár hasznos játék igen: Enes Kanter például hét támadópattanót szedett vissza, Grant Williams hármasával vették át a vezetést a harmadik negyedben, ezek a kis pluszok elégnek bizonyultak. A Boston továbbra is dobogós Keleten, most pedig két kötelező győzelemre készülhet otthon a Detroit és a Charlotte ellen.

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 23/6, Curry 20/12, Hardaway 13/9
A Celtics legjobb dobói: Walker 32/15, Brown 26/6, Tatum 24/6

Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 122–112
Hiába a triplazápor. A korábbi évek Warriorsához viszonyítva a 16 beszórt hármas nem kiemelkedő, de a mostani játékosállományhoz képest remek, ráadásul 42 százalékkal céloztak a vendégek – D’Angelo Russell és Glenn Robinson III öt-öt, Alec Burks négy hármast vállalt a termésből, a palánk alatt pedig Willie Cauley-Stein teszegette be megbízhatóan a ziccereket. Ez azonban végül csak arra lett elég, hogy az első negyedben felsejlő kiütést (40–27) visszafordítsák és egypontos hátrányban menjenek a nagyszünetre – fordulás után szükség lett volna Draymond Green jó játékára, illetve a fent említett trió sokoldalúbb előadására is, hogy nyerni tudjanak. Ezek végül nem jöttek, így hiába a padról Marquese Chriss 10-10-es meccse, Eric Paschall 11 egysége, kénytelenek voltak gratulálni a végén – zsinórban ötödször, most otthon a Pelicans ellen próbálhatnak meg javítani.

A húzóemberek intézték. Damian Lillard 31 pontig jutott 9/20-as mezőnnyel és 11/13 büntetővel, ehhez tett hozzá 13 gólpasszt, vele semmilyen szinten nem tudott mit kezdeni a GSW, a nagyobb teret pedig köszönte szépen CJ McCollum, aki 11/19-cel szórt be 30 egységet. Erre a párosra aztán gond nélkül támaszkodhatott a kicsit talán sokat vállaló (7/17 mezőnyből), de hátul keményen dolgozó Carmelo Anthony (8 lepattanó, 2-2 blokk és szerzett labda), a palánkok pedig hatalmas alapot adott Hassan Whiteside, aki 16 pontja mellé 23 pattanót (ebből hét támadó) kapott le. A sok sérülés miatt meggyengült második sorról mindent elmond, hogy a négy vezér jó játéka ellenére is szorosan alakult a meccs, egyedül talán Skal Labissiere játszott jól, de ez természetesen senkit nem érdekelt a lefújás után – újabb győzelmével a Trail Blazers egyetlen meccsnyire került a playoff-helyektől, egyúttal végre 50 százalékra tornázta fel a hazai mérlegét…

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 31/6, McCollum 30/9, Anthony 17/3
A Warriors legjobb dobói: Russell 26/15, Robinson III 17/15, Burks 16/12

NBA, ALAPSZAKASZ
Cleveland Cavaliers–Charlotte Hornets 100–98
Detroit Pistons–Toronto Raptors 99–112
Philadelphia 76ers–Miami Heat 104–108
Washington Wizards–Chicago Bulls 109–110 – hosszabbítás után
Minnesota Timberwolves–New Orleans Pelicans 99–107
Oklahoma City Thunder–Memphis Grizzlies 126–122
Denver Nuggets–Orlando Magic 113–104
Dallas Mavericks–Boston Celtics 103–109
Portland Trail Blazers–Golden State Warriors 122–112