A Memphis átgázolt a Clippersen, Washingtonban égett meg a Denver

Los Angeles Clippers–Memphis Grizzlies 114–140

Mit csinált a Clippers? Paul George és Pat Beverley hiánya még nem magyarázza meg, hogy miért volt teljességgel vállalhatatlan a hazaiak védekezése, hiszen a keret így is minőséginek mondható - ennek ellenére az első negyedben 40, a harmadikban 39, a negyedikben 36 pontot kaptak és tükörsimán szenvedtek vereséget saját pályájukon. Már az első negyedben bőven tíz egység feletti hátrányt szedtek össze, Kawhi Leonard is csak a játékvezetőkkel vitázott, védekezni viszont a komplett csapatnak nem akaródzott, úgyhogy óriási pofont kaptak (28-cal is égtek már) – Doc Rivers vezetőedző ugyanakkor azt mondta, hogy nem lepődött meg, a Lakers elleni győzelmük óta így játszanak, csak eddig az ellenfél nem tudta ezt ennyire kihasználni. A játéknap meglepetése viszont rajta kívül mindenki számára valószínűleg ez a botrányos teljesítmény...

Idegenben gálázott a Memphis. Azonnal rárúgta az ajtót a Staples Centerre a fiatal vendégcsapat és valósággal földbe döngölte ellenfelét – a második negyed kisebb hullámvölgyét leszámítva végig totális dominancia jellemezte a Grizzlies játékát, kérdés nélkül átgázoltak a Clippersen a memphisiek. Egyénileg Jae Crowder (27 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 6/11 tripla) úgy nézett ki, mint egy szupersztár, de Jaren Jackson Jr. (24 pont, 9/10 mezőnyből, 4 blokk), Ja Morant (22 pont, 9 gólpassz, 7/10 mezőnyből) és Dillon Brooks (22 pont, 6/9 tripla) is oktatott – a játék minden elemében megsemmisítették a vállalhatatlan játékot mutató, csak lézengő hazaiakat és teljesen megérdemelten arattak kiütéses győzelmet. Ezzel egyébként egyetlen meccsre vannak a nyugati playofftól...

A Clippers legjobb dobói:Harrell 28, Williams 24/3, Leonard 24/6
A Grizzlies legjobb dobói:Crowder 27/18, Jackson 24/9, Morant 22/3, Brooks 22/18

Brooklyn Nets–Toronto Raptors 102–121

Most a jobbik arcát mutatta a Raptors. Az utóbbi mérkőzéseken a támadójáték minőségétől függött, hogy magabiztosan nyer, vagy egyértelműen kikap a Toronto, ezen az estén pedig ültek a vendégek dobásai, úgyhogy végül felül tudtak kerekedni. Fred VanVleet (29 pont, 11 gólpassz, 5/8 tripla), Kyle Lowry (26 pont, 5/12 tripla) és Serge Ibaka (21 pont, 12 lepattanó) is remekelt, úgyhogy a kanadaiak a pocsékul sikerült (kilenc ponttal elvesztett) első negyed után átvették az irányítást, a harmadik játékrészben már fordítottak, majd az utolsóban kiütötték ellenfelüket – a nagyszünetet követően 23 pontot vertek a Brooklynra, nem volt kérdés, hogy melyik a jobb csapat. Lowryék már azzal megtörték a hazaiakat, hogy folyamatosan eladott labdákba kergették őket, majd a harmadik negyedben csak VanVleet egyedül 14 pontot rámolt be, innentől pedig már ők voltak felül – jó játékkal tudtak nyerni, úgyhogy tartják negyedik helyüket Keleten.

LeVert sem tudott segíteni. A hazaiaknál hosszú idő után tért vissza Caris LeVert, de egyelőre nem tudott csodát tenni, bár panasz sem lehetett rá: egyelőre csak 16 percet játszott a padról beszállva, de ez idő alatt 13 pontot szerzett 5/7 jó dobással, rögtön a csapata harmadik legeredményesebb játékosa lett. Spencer Dinwiddie (23 pont, 7 gólpassz) és Joe Harris (18 pont, 3/5 tripla, 5 gólpassz) most is igyekezett, de csak másfél negyeden keresztül voltak jobbak, vezettek 16 ponttal is, de utána elöl-hátul összezuhantak és a játék képét látva egyáltalán nem meglepő, hogy 19 egységgel kikaptak – zsinórban ötödik meccsüket vesztették el, következőleg Orlandóban a legközelebbi riválisukkal találkoznak majd.

A Nets legjobb dobói:Dinwiddie 23/6, Harris 18/9, LeVert 13/6
A Raptors legjobb dobói:VanVleet 29/15, Lowry 26/15, Ibaka 21/3

Orlando Magic–Utah Jazz 96–109

Mitchell és a váratlan segítség. Szoros meccset vívtak a felek, a Jazz sokáig nem tudta ráerőltetni akaratát a back-to-back érkező ellenfelére, sőt, a második-harmadik negyedet el is vesztette a vendégcsapat, úgyhogy gyakorlatilag egálról indult az utolsó felvonás. Itt azonban előlépett Donovan Mitchell (32 pont, 6 gólpassz, 14/21 mezőnyből), aki egyedül próbálta a hátára venni együttesét az egész meccs folyamán és ebben a fontos időszakban beszórt tíz egységet – a kulcs viszont a padról teljesen váratlanul előlépő Georges Niang volt, aki a záró etapban sorozatban három triplát küldött a gyűrűbe, ezzel gyakorlatilag eldöntötte a találkozót. Ő 15 ponttal végül a Utah második legeredményesebb játékosa lett és az említett dobásaival egyrészt kellő előnyt biztosított csapatának, másrészt megtörte az Orlandót, úgyhogy miatta fért bele Gobert, Ingles és a többiek gyengébb estéje – az utolsó negyedben 8/13 triplát süllyesztettek el a vendégek, így sorozatban ötödik sikerükkel egyetlen mérkőzésre megközelítették a nyugati második helyet.

A végére elfáradt az Orlando. A Miami legyőzésének másnapján, Jonathan Isaac nélkül kellett újabb kemény meccset vívnia a Magicnek, de az első negyed után felvette a kesztyűt és nagyot küzdött – a második játékrészben 20 pont alatt tartotta a Jazzt és a harmadikban is sikerült nyernie. A végére azonban elfogyott az erő a védekezésből, addig kiválóan zárták a perimétert Fultzék, a negyedik felvonásban viszont szétdobta őket a Utah, amelyre már nem tudtak mit lépni – Terrence Ross (24 pont, 9/16 mezőnyből) és Nik Vucsevics (22 pont, 13 lepattanó, 2 blokk) próbálkozott, de más nem nagyon tudott hozzátenni támadásban, 30 százalék alatt tripláztak, úgyhogy onnantól verve voltak, hogy a Jazz megsorozta őket. Nagy baj nincs, egy back-to-back második felén sokáig partiban voltak a liga egyik (?) legforróbb csapatával, következőleg pedig ebben a csarnokban fogadhatják a Brooklynt és ha megverik, akkor felléphetnek a keleti hetedik helyre.

A Magic legjobb dobói:Ross 24/6, Vucsevics 22/9, Gordon 11/3
A Jazz legjobb dobói:Mitchell 32/12, Niang 15/15, Bogdanovic 14/6

Cleveland Cavaliers–Oklahoma City Thunder 106–121

Ez most „túl sima” volt. A szoros negyedik negyedek és kiélezett végjátékok mestere lett az utóbbi időben az OKC, ezúttal viszont magabiztos játékkal hozta az idegenbeli kötelezőt Billy Donovan csapata. A vendégek az első félidőben 66 pontot tettek fel a táblára és két számjegyű előnyt építettek fel, onnantól pedig ezt menedzselték különösebb gond nélkül – egyszer sem engedték igazán veszélyes közelségbe a Clevelandet és végül egyértelmű győzelmet arattak. Ebben fontos szerepet játszott a 18 megszerzett támadópattanó, amelyből Steven Adams egymaga nyolcat húzott le, vele nem tudott mit kezdeni a Cavs, egyébként pedig Dennis Schröder és Shai Gilgeous-Alexander hozta elsősorban a pontokat, míg Chris Paul tíz gólpasszt osztott szét – az utóbbi tíz meccsükből a kilencediket nyerték meg és tovább közeledtek a Dallashoz.

Kevin Love nehezen viseli. A Cavs magasembere a legutóbbi meccsen egy széket tört össze frusztrációjában, amiért a csapat pénzbüntetéssel sújtotta, majd ezt követően egy edzésen is kikelt magából és a beszámolók szerint a csapat GM-jével üvöltözött a többiek előtt – ezen a találkozón pedig szintén látványosan kiakadt, amikor Collin Sexton nem passzolta oda neki a labdát egyértelmű helyzetben, meccs közben tette nyilvánvalóvá, hogy nem tetszik neki a dolog. Love nehezen viseli a csapat körüli helyzetet és az sem tette boldoggá, hogy a sok rossz döntést hozó Sexton végül 30 pontot szórt, mert ezzel sem mentek semmire, nagyon hamar egyértelmű hátrányba kerültek és nem volt igazi esélyük arra, hogy nyerjenek – sorozatban harmadszor kaptak ki, a magasember frusztrációja pedig egyre inkább azt mutatja, hogy elcserélheti őt a Cleveland.

A Cavaliers legjobb dobói:Sexton 30/6, Osman 22/15, Garland 20/9
A Thunder legjobb dobói:Schröder 22/6, Gilgeous-Alexander 20, Gallinari 19/15

Atlanta Hawks–Indiana Pacers 116–111

Young extrájára alapozva nyert az Atlanta. Az utóbbi meccseken összeszedte magát a Hawks, most pedig a szoros bostoni vereség másnapján, egy back-to-back második felén bizonyította be, hogy elindult felfelé. Ennek alapját ezúttal Trae Young parádéja adta meg, a hátvéd már a nagyszünetig beszórt kereken 30 (!) pontot, végül 41-nél (12/23 mezőnyből, 8 gólpassz) állt meg, de az ő extrája önmagában még kevés lett volna a sikerhez, a szenzációsan kezdő Atlanta ugyanis leadta 22 pontos előnyét és kiegyenlített küzdelmet vívott a második félidőben. Itt azonban előlépett Kevin Huerter, aki 12 egységet rámolt be csak a harmadik negyedben, majd a záró etapban előkapták a védekezésüket is és ott 20 pont alatt tartották a Pacerst – a kiegyenlített végjátékból pedig ezúttal ők jöttek ki jobban, Young pontjaival (övé volt az utolsó öt) megszerezték a győzelmet. Ez egyébként is rendkívül értékes számukra, másrészt ligautolsóként a szezon eddigi részét tekintve mentálisan is nagyon kellett nekik, hiszen a csapat azért nem az NBA legrosszabbja, csak ezt bizonyítani is kell...

Egyértelmű: gödörben van a Pacers. Már a meccs előtt is úgy tűnt, hogy megtorpant az Indiana, hiszen sorra gyűjtötte a vereségeket, de az, hogy a fáradtabb sereghajtót sem tudta megverni, egyértelművé tette a helyzetet – Nate McMillannek valamit lépnie kell, mert gödörbe került a csapata. Ebben persze benne van Malcolm Brogdon sérülése, hiszen ő most sem tudott játszani és azért Aaron Holidaytől még nem lehet elvárni, hogy minden meccsen vezér legyen, úgyhogy hiába játszott jól a „másik” Holiday, Justin (18 pont, 4/6 tripla), valamint Domantas Sabonis (25 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz), ez most kevésnek bizonyult. Igaz, nem hiányzott sok a sikerhez, a nagy hátrányból felálltak, ezért jár nekik a dicséret, de a végjátékban nagyon kellett volna nekik egy Brogdon-szerű playmaker, úgyhogy hétből ötödször is kikaptak, ezzel pedig most már egyre távolabb kerülnek a keleti élmezőnytől.

A Hawks legjobb dobói:Young 41/15, Huerter 26/12, Len 16
A Pacers legjobb dobói:Sabonis 25, J. Holiday 18/12, Warren 17/6

Chicago Bulls–Boston Celtics 104–111

Ezt is megoldotta a Boston. Egy szoros, nehéz meccs másnapján, fáradtan érkezett meg a Celtics Chicagóba úgy, hogy ezúttal sem számíthatott Kemba Walkerre, ám ismét megoldotta a feladatot Brad Stevens alakulata és hozta a fontos győzelmet. Ehhez nagyon kellett az, hogy a pocsék előző este után most remekeljen Jayson Tatum (28 pont, 12/15 mezőnyből, 2-2 labdaszerzés és blokk), mellette ismét jó volt Jaylen Brown (19 pont, 3/5 tripla) és Gordon Hayward (24 pont, 9/14 mezőnyből), ráadásul a kisebb sérüléssel bajlódó Enes Kanter is hozzátett 17 pontot, 12 lepattanót, valamint 2 blokkot a kispadról beszállva – összességében 50 százalék feletti mezőnymutatóval, remek támadójátékkal tudták felülmúlni ellenfelüket. A végén azért kicsit lefagytak, a 16 pontos előnyükből csak három maradt a hajrára, úgyhogy meleg lett a helyzet, de aztán a Brown-Tatum páros hamar berámolt további kilenc egységet, az ő nagy kosaraik pedig végleg eldöntötték a csatát – kilencből nyolcadszor tudtak nyerni és megerősítették a második helyüket Keleten.

LaVine estéje és a feltámadás sem volt elég. A Bulls játéka alapvetően Zach LaVine-re épült ezen a mérkőzésen, a hátvéd 35 pontot szerzett 50 százalék feletti mezőnymutatóval és egymaga próbálta működtetni a gépezetet támadásban, amit a hat kihagyott büntetője ellenére tulajdonképpen meg is tett - mellette senki nem tudott komolyabb veszélyt jelenteni, összességében nem dobtak jól a hazaiak. A végén azért így is jött a felzárkózás, 95–92-nél úgy tűnt, hogy lendületben vannak és akár meg is fordíthatják a derbit, de éppen a fontos pillanatokra fogyott el a lőszer, illetve felejtettek el védekezni – nem voltak messze a sikertől, de azért ez a Boston meccse volt, ők csak megpróbálták „ellopni”. Jim Boylen egyébként rövidített a rotáción és mindössze nyolc embert használt, ráadásul ez a végén tovább szűkült, amikor kiment Lauri Markkanen bokája - nem is térhetett vissza, egyelőre nem tudni, hogy mekkora a gond.

A Bulls legjobb dobói:LaVine 35/15, Markkanen 15/9, Dunn 13/3
A Celtics legjobb dobói:Tatum 28/6, Hayward 24/6, Brown 19/9

Washington Wizards–Denver Nuggets 128–114

Újabb blama. Karácsonykor a Pelicans ellen veszített el egy abszolút kötelező meccset a Nuggets, azóta egyszer csúnyán kikapott már a Lakerstől, most pedig egy újabb 100 százalékig kötelező találkozót veszített el – hiába az alapvető jó forma, ezek a hibák nem nagyon férnek bele. Most ismét a védekezés volt az, amivel nem igazán törődtek a vendégek, az NBA szintjén borzalmas kerettel kiálló Washington simán szétdobta (55 százalék mezőnyből) őket és csak akkor tudtak valamelyest közeledni, amikor ők is villogtak támadásban – ez azonban csak időszakosan volt meg, összességében csapatszinten csak hat triplát küldtek a gyűrűbe, Nikola Jokics is eltűnt magához képest, egyszerűen pocsék meccset játszottak. A végén pedig feltették a pontot az i-re azzal, hogy amikor nagy nehezen átvették a vezetést a negyedik negyedben, annyira hátradőltek, hogy abban a pillanatban kaptak egy „maflást”: a Wizards egy 19–2-es futással vágott vissza és simán megnyerte a találkozót. Mike Malone nem beszélt mellé, megmondta, hogy a szörnyű hozzáállásuk volt az oka a „kínos, szégyenletes” teljesítményüknek, hiába Jamal Murray 39 pontja, ez nem volt elfogadható...

Kisebb csoda a Wizardstól. A fővárosiaknál a fél csapat hiányzott, méghozzá mondhatjuk, hogy annak az első fele, ráadásul egyébként is back-to-backet játszottak, illetve természetesen teljes kerettel sem ők lettek volna az esélyesek a Denverrel szemben. Ezzel szemben az történt, hogy Ish Smith dobott egy 32 pontos karriercsúcsot, Troy Brown Jr. hozott egy 25 pontos, 14 lepattanósdupla-duplát és ők ketten (nagyrészt) lerendezték a nyugati élcsapatot – Smith ráadásul a fentebb említett 19–2-es, meccsdöntő futásból is 11 egységgel vette ki a részét, úgy játszott, mintha ő lenne a Washington szupersztárja. A valószínűtlen győzelmükkel ismét jelezték, hogy nem lehet őket lenézni, ezt nemrég a Miami is megtanulta, most a Denver volt soron, következőleg pedig a Boston lehet, ha nem vigyáz...

A Wizards legjobb dobói:Smith 32/3, Brown 25/6, Bonga 15
A Nuggets legjobb dobói:Murray 39/9, Jokics 14/3, Millsap 12

Golden State Warriors–Detroit Pistons 104–111

Ennyivel jobb volt a Detroit. Ugyan pocsék meccsek után érkezett meg erre a találkozóra a Pistons, de Dwane Casey valamelyest fel tudta rázni csapatát és ő is elmondta, hogy ezúttal keményebben, harcosabban, agresszívebben játszottak játékosai – jobban kapartak és fegyelmezettebbek voltak, mint mostanában. Ez pedig elég is volt ahhoz, hogy nyerjenek, Andre Drummond szokásos jó játéka (14 pont, 18 lepattanó, 3 labdaszerzés, 2 blokk) és Derrick Rose plusz energiája (22 pont a padról, ő volt a vezér) mellett 4/7 triplával és 10 lepattanóval pótolta Blake Griffint Sekou Doumbouya, szintén négy triplát szórt be Szvi Mihailjuk, a padról pedig Bruce Brown tett hozzá 14 pontot – 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 40 százalékos triplázással zárták a meccset, ha dominálni nem is tudtak, de egy fokkal jobbak voltak a Golden State-nél.

Draymond Green elfáradt. A harmadik negyedben két technikaival kiállíttatta magát a hazaiak vezére, Draymond Green, akiről Steve Kerr elmondta, hogy most már meccsek óta fáradtnak tűnik számára - úgy látja, hogy Green belefáradt a helyzetbe, nagyot küzd, de ez a csapat nem összehasonlítható az utóbbi évek Golden State-jeivel, úgyhogy játékosa mentálisan és fizikálisan is kimerült ebben a küzdelemben. Az NBA szintjét maximum alulról súroló kerettel ez nem is csoda, a GSW sorozatban negyedszer kapott ki, ezúttal sem maradt neki más, csak a harc, jó kosárlabdát nem nagyon tudott produkálni – a padról ugyan kereken 50 pontot dobott a Burks, Spellman páros, de ez csak arra volt jó, hogy ne legyen sima a vége.

A Warriors legjobb dobói:Burks 27/9, Spellman 23/12, Lee 14/6
A Pistons legjobb dobói:Rose 22/3, Doumbouya 16/12, Drummond 14, Mihailjuk 14/12, Brown 14

Milwaukee Bucks–San Antonio Spurs 127–118

Csak félmunkát végzett a Spurs. Az első félidőben kiválóan vették ki a játékból Giannis Antetokunbót a Dejounte Murrayt személyes okok miatt nélkülöző vendégek, ugyanakkor a többieket nem tudták lassítani, így is 71 pontot kaptak a nagyszünetig, de mivel 66-ot dobtak, látszott némi esély a győzelemre. A nagyszünetben azonban átbeszélték a taktikát a Bucksnál, az MVP 19 pontot szerzett csak a harmadik negyedben, nagyon agresszíven harcolta ki a faultokat és összességében szezoncsúcsot jelentő 15/18-cal büntetőzött, a Bucks pedig erre az extrára építve 10 pont fölé növelte a differenciát. Még innen is lett volna visszaút a San Antoniónak, ha bedobálják a helyzeteiket, azonban hiába játszott hatékonyan DeMar DeRozan (8/14 mezőnyből, 10/11 büntető), az első félidőben remeklő LaMarcus Aldridge a fordulás után nem szerzett pontot, a kezdőötösben Lonnie Walker és Trey Lyles együtt 5/20-szal célzott, így a kispadtól hiába jött 51 egység, ez kevésnek bizonyult. DeRozan azt emelte ki, hogy rendre van egy kisebb összeomlásuk vagy a második negyedben, vagy a második félidő elején, ezeket ki kell küszöbölniük – gyorsan kiderül, hogy mennyit tanultak ebből a meccsből, hiszen kedd hajnalban San Antonióban jön a „visszavágó”.

A védekezés döntött. Gregg Popovich máshogy látta a meccset, egyrészt Antetokunbót nem sikerült rendesen levédekezniük, másrészt kiemelte a Lopez testvéreket, mint döntő faktort: Brook Lopez ugyan csak 10 pontot szerzett, viszont 7 (!) blokkot osztott ki, amikor pedig pihent, jött ikertestvére, Robin Lopez (14 pont, 5 pattanó, 1 blokk), ők ketten nagyon komoly munkát végeztek a festékben, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a második félidőben besüljön pár Spurs-fegyver. Erre az alapra építkezhetett aztán a Bucks, Eric Bledsoe kiváló, Khris Middleton jó százalékkal dobált kintről-bentről, Wes Matthews rossz napját pedig feledtette a kispad, ahonnan 43 egység jött, Robin Lopez mellett Kyle Korver 3/3 triplája és 6 gólpassza, Ilyasova 11 egysége, vagy éppen George Hill 5 asszisztja. A Bucks a karácsonyi vereség óta ötször nyert zsinórban, sorozatban 61. meccsén érte el a 100 pontot (erre utoljára a Rockets volt képes még 2016–2017-ben), most pedig négymeccses nyugati túrára indul, ahol sorrendben a Spurs, Warriors, Kings és Trail Blazers lesz az ellenfele. Mind a négy gárda masszívan 50 százalék alatt áll, az ilyen csapatok ellen pedig a Milwaukee eddig nem tudott hibázni, mind a 23 meccsét megnyerte...

A Bucks legjobb dobói: Antetokunbo 32/9, Bledsoe 21/12, Middleton 20/9.
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 26, Aldridge 16/12, Gay 15/3.

Dallas Mavericks–Charlotte Hornets 120–123 – hosszabbítás után

Háromszor kellett megnyerni a meccset. A Hornets nagyszerűen kezdte a meccset, az első negyed után 12 pontos előnyt építettek ki, a második negyedben ez 20 pontra hízott, azonban itt talán kicsit hátra is dőltek, a Mavericks pedig visszavágott egy 40–23-as harmadik negyeddel, sőt a negyedik játékrész elején 91–80-ra vezettek. Itt tudta magát stabilizálni a Terry Rozier (29 pont, 8 gólpassz, 6 lepattanó) és Devonte' Graham (27 pont, 13 gólpassz) vezette vendéggárda, de még három perccel a vége előtt is hét pont volt közte. Ekkor Graham egy kosárral és két jó büntetővel, majd Rozier egy gólpasszal és egy közeli kosárral segített, majd kivédekezték Doncic meccsnyerőnek szánt hátralépős dobását, jöhetett a ráadás – itt felváltva estek a kosarak, majd 40 másodperccel a vége előtt Rozier nagy hármasa hozta kényszerhelyzetbe az ellenfelet, onnantól már „csak” 6/6 büntetőt kellett bedobni, hogy megnyerjék a meccset. A Hornets nagy győzelmet aratott, ebben komoly szerepe volt a pompásan dobó és fontos kosarakat szerző PJ Washingtonnak, illetve a dupla duplázó Bridges, Biyombo duónak is – kilencedik helyen állnak Keleten, most megint komoly teszt, a Pacers következik.

Ezt elrontotta a Dallas. Az első félidei bukdácsolást még lehetett Kristaps Porzingis és Tim Hardaway Jr. távollétére fogni, utána viszont elöl-hátul megtalálták a fegyvereket, amelyekkel legyőzhették volna a Charlotte-ot: Luka Doncic nagy tripla duplát csinált (39 pont, 12 lepattanó, 10 gólpassz), a padról jövő Maxi Kleber 6/12 triplát vert be, a kezdőben JJ Barea 9 gólpasszal, Powell és Finney-Smith 26 ponttal és 15 pattanóval járult hozzá a fordításhoz, a negyedik negyed végén azonban egyszerűen nem ők csinálták meg a kulcsjátékokat – a rendes játékidő utolsó szűk öt percében csak két Doncic-kosár érkezett. A hosszabbításban már többen is hozzászóltak, de a szlovén klasszis addigra teljesen kifulladt, mindössze egy kosarat tudott hozzátenni, amire egyébként azt mondta Rick Carlisle vezetőedző, hogy lassan nevetséges, hogy milyen szintű fizikalitást engednek meg a játékvezetők vele szemben – a Mavst így megelőzte a Jazz, már csak hatodik helyen állnak Nyugaton.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 39/15, Kleber 24/18, Finney-Smith 15/9.
A Hornets legjobb dobói: Rozier 29/15, Graham 27/6, Washington 19/3.

Sacramento Kings–New Orleans Pelicans 115–117

Most már komolyan kell venni a Pelicanst. Utolsó hat meccséből az ötödiket húzta be a New Orleans, az alapvetően small-ballra és a sebességre építő taktika most is kifizetődött: Lonzo Ball lubickolt (24 pont, 9/19 mezőnyből, 10 gólpassz, 6 lepattanó, 2 szerzett labda), a Redick, Holiday páros beszórt hat triplát és kiosztott 10 gólpasszt, ez a trió végig lendületben tartotta a gárdát. A meccsben tartáshoz azért kellett a kispadról 16 pontot szerző Josh Hart és egy magasember is, Derrick Favors tűpontos dobásokkal szedett össze 13 pontot, mellé lekapott 11 pattanót, ez pont elég is volt a magas poszton szintén foghíjas Kings ellen. A harmadik negyedben azért kicsit megbicsaklott a gépezet, de az utolsó játékrészben 41 pontot rakott a táblára a Pelicans, 111–115-nél már-már győztesnek tűntek, ám Nemanja Bjelica egy 3 plusz 1-es játékkal még kiegyenlített – itt aztán jött JJ Redick, aki jól használta ki az elzárásokat és egy palánkos floaterrel megnyerte csapatának a meccset. A Pelicans ezzel ugyan továbbra is utolsó előtti Nyugaton, de mindössze három győzelemre áll a már playoffhelyet elfoglaló Portlandtől.

A Kings nem tudja átlépni az árnyékát. Utóbbi tíz meccséből a kilencediket bukta el a Sacto, az az egy győzelem is úgy született, hogy a Grizzlies elszórakozott egy húszpontos előnyt – ez éppen az előző összecsapás volt, ahol végre úgy tűnt, hogy Hieldék lerázzák a gondjaikat és elindulnak felfelé. Mégsem ez történt, ismét elbuktak egy szoros végjátékot, ebben pedig vastagon ludas a nemrég a negyedik negyedes játékperceit számon kérő Hield, aki ma ugyan beszórt 24 pontot, de tette mindezt 7/20-as mezőnymutatóval, ráadásul hét labdát eladva. Persze De'Aaron Fox sem teszi ki az ablakba a mai játékát (5/14 mezőnyből, 5/11-es büntetőzés...), ez a két játékos pedig a Kings motorja, így nem meglepő, hogy sokáig hátrányban voltak és amikor előnyt szereztek, azt sem tudták megtartani. Így aztán ment a levesbe Harrison Barnes extra meccse (30 pont, 9/12 mezőnyből, 10/12 büntető), Richaun Holmes és Nemanja Bjelica dupla duplája, és utóbbi parádés megmozdulása a rendes játékidő végén. Tény, hogy Bogdan Bogdanovics nem játszhatott és így igazi alternatívája nem volt a Hield-Fox párosnak, de ekkor kellene bizonyítani, hogy Hield megérte az ősszel ráköltött nagy pénzt – legközelebb a Warriors érkezik, ha őket sem győzik le, lassan el kell gondolkodni néhány dolgon Sacramentóban...

A Kings legjobb dobói: Barnes 30/6, Hield 24/12, Fox 17/6.
A Pelicans legjobb dobói: Ball 24/12, Holiday 19/9, Redick 18/9.