Westbrook 41 pontjával verte a Lakerst a Houston

New York Knicks–Orlando Magic 105–103

Nem zavarodott meg a Knicks. A mérkőzés előtti órákban kinevezte új elnökét, illetve elcserélte legjobb pontszerzőjét (Marcus Morris)a New York, de a társaság nagyon profin kezelte a helyzetet, remekül kezdte a meccset (30–19), majd a későbbi problémák után a záró etapban is rendkívül élesen, koncentráltan kosárlabdázott. Itt tízpontos hátrányból tudott felállni és végül nyerni a gárda, Wayne Ellington egymaga három triplát bombázott be a felzárkózás során, Elfrid Payton távolijával 96–96-nál már ki is egyenlítettek és összességében 80–90 után egy 25–8-as rohamot intéztek, így az utolsó két percben már ők vezettek hét ponttal. Végül azért túl egyszerű sem lett a dolguk, az utolsó tíz másodpercben volt még egy dobása az Orlandónak, de azt megúszták a hazaiak, úgyhogy sorozatban harmadik mérkőzésüket húzták be – egyénileg Elfrid Payton (15 pont, 9 gólpassz, 7 labdaszerzés) és Julius Randle (22 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) dicsérhető, de rajtuk kívül még négyen jutottak náluk tíz pont fölé, mindenki hozzátette a magáét.

Nem vették észre Cliffordot. Az oda-vissza hullámzó mérkőzés végén volt még egy lehetősége az Orlandónak arra, hogy kiegyenlítsen, nagyjából tíz másodperccel a vége előtt kapta meg a labdát a vendégcsapat 105–103-nál. Steve Clifford vezetőedző eszeveszettül próbált is időt kérni, de valamiért (nem számítottak rá?...) ezt a világon senki nem vette észre, egyetlen játékvezetőnek sem tűnt fel, úgyhogy csapata ötletszerűen támadott, amiből nem lett semmi – így kikaptak, Clifford pedig magából kikelve üvöltött a játékvezetőkkel a pályán, hogy miért nem tudott időt kérni. A tréner természetesen a meccs után sem volt nyugodt, elmondta, hogy a játékvezetőknek tudniuk kellett volna, hogy ha megvan a lepattanó, akkor az első terv a lerohanás, ha az nem megy, akkor pedig az időkérés, hiszen mindenki ezt csinálná – emellett fizikailag is jól látható módon jelezte a szándékát, mégsem vették észre. Ezen felül persze azért más is okolható a vereségért, a 21 eladott labda, a festékbeli 62–42-es Knicks-fölény, vagy a negyedik negyedes összeomlás például elég jelentős szerepet játszott ebben - az utóbbi tíz meccsükből nyolcadszor kaptak ki, konkrétan rosszabb formában vannak, mint a New York.

A Knicks legjobb dobói:Randle 22, Gibson 19, Payton 15/3
A Magic legjobb dobói:Vucsevics 25/9, Gordon 16/6, Fultz 16, Fournier 16/6

Chicago Bulls–New Orleans Pelicans 119–125

Csak a vége lett szoros. Jobban játszott ezen a mérkőzésen a New Orleans, a vendégeknél ugyan nem voltak extra egyéni teljesítmények, viszont mindenki hozta a minimumszintet – 38 gólpasszal, 56 százalékos mezőnymutatóval és 42 százalékos triplázással zárták az estét. A nagyszünetig már beszórtak 72 pontot, de ott még a Chicago is látótávolságon belül volt, aztán a harmadik negyed 31–19-es megnyerésével végleg eldöntötték a meccset, voltak már 27 pontos előnyben is – 26 percnél többet így csak Lonzo Ball játszott, a többiek tudtak pihenni. Pozitívum, hogy Zion Williamson a kisebb lábujj-sérülése ellenére egészségesnek tűnt (25 perc, 21 pont, 9/11 mezőnyből) és hogy a csapatjáték ilyen jól működött, negatívum viszont az, hogy a chicagói cseresor egy óriási utolsó negyeddel (38–22) szorosabbá tette a végét és az, hogy Brandon Ingram megsérült – a harmadik negyedben dőlt ki bokaproblémákkal, egyelőre nem tudni róla többet.

Adam Mokoka nagy bemutatkozása. A 21 éves francia újonc több meccsen elosztva játszott már pár percet a szezonban, de kosarat még nem szerzett, sőt, mezőnykísérlete sem volt – erre most a semmiből ő lett a Chicago egyik legjobbja. Ezúttal is csak öt percet játszott a negyedik negyedben, amikor már eldőlt a küzdelem, de ez alatt teljesen váratlanul 6/6 dobását, közte 3/3 tripláját a gyűrűbe küldte, így 15 pontot szerzett és óriási érdemei voltak abban, hogy a Bulls a kiütéses vereségből izgalmasabb végjátékot csinált – a United Center az utolsó percben az „MVP” rigmussal biztatta, meglehetősen szürreális esemény lehetett ez számára. A győzelemre egyébként nem nagyon volt esélyük, védekezésben nem tudták leköveti a Pelicans játékát és bár a végeredmény vállalható, de igazából egyértelmű vereséget szenvedtek.

A Bulls legjobb dobói:LaVine 22/3, Hutchison 16, Mokoka 15/9
A Pelicans legjobb dobói:Williamson 21, Redick 18/9, Ingram 15/6

Milwaukee Bucks–Philadelphia 76ers 112–101

Visszavágott Giannis és a Bucks. Karácsonykor emlékezetes vereséget szenvedett a Milwaukee Philadelphiában, most azonban egészen más volt a forgatókönyv és Mike Budenholzer alakulata irányította az eseményeket. Azzal a meccsel ellentétben most ők szedték szét Joel Embiidet, míg Giannis Antetokounmpo a szenvedés után ezúttal egészen parádésan kosárlabdázott, ez pedig már önmagában is elég volt a fordulathoz – a regnáló MVP 36 ponttal, 20 lepattanóval és 6 gólpasszal zárt, bár a triplái nem ültek, de így is abszolút dominálni tudott. A Bucks sikere elsősorban a védekezésen múlt, most teljesen elvették a Philly játékát és bár támadásban ők is akadoztak néha, de a hátul meglévő stabilitás miatt így is ők diktálták a tempót és a második-harmadik negyedben sikerült is érvényesíteniük az akaratukat – ezeket összesen 16 ponttal nyerték meg, a záró etapban pedig már kézben tartották az eseményeket. Antetokounmpo mellett a 20 pontos Khris Middletont is érdemes kiemelni, aki főleg a második félidőben tett hozzá sokat, illetve Robin Lopezt, aki ikertestvére faultproblémái után kiválóan védekezett Embiiden – ezzel a sikerrel már 44–7-re állnak és továbbra is utcahosszal vezetik a ligát.

Szenvedett a Philly. Két óriási vereség után ezúttal sokkal több tartás volt a Sixersben, amely megnyerte az első negyedet és utána is próbált közel maradni ellenfeléhez – védekezésben nem is volt rossz a gárda, de támadásban abszolút "idegen" dolgokat kellett csinálnia. Egyrészt Brett Brown csapata elvesztette a lepattanózást (60–50), másrészt simán kikapott a festékben (48–30), a Bucks teljesen kiszorította őket erről a területről, úgyhogy maradt nekik a tripla: abból be is vertek 19-et jó százalékkal, ezért tudtak még a negyedik negyedben is hat-hét pontra visszajönni, de az üdvösséghez mindez kevés volt. Tobias Harris dicsérhető (25 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 5/6 tripla), de Joel Embiid rendkívül frusztrált volt (6/26 mezőnyből), Al Horford csak kintről talált be, kettese nem volt (5/17 mezőnyből, ebből 0/5 dupla), csapatként pedig csak 37 százalékkal dobtak mezőnyből a jó triplájukkal együtt – 0–4-gyel zárták nehéz idegenbeli túrájukat, de az All-Starig most három hazai meccsük jön, azokon muszáj lesz javítaniuk.

A Bucks legjobb dobói:Antetokounmpo 36/3, Middleton 20/9, Bledsoe 14/3
A 76ers legjobb dobói:Harris 25/15, Embiid 19/9, Horford 15/15

Portland Trail Blazers–San Antonio Spurs 125–117

A végére a Blazers talált még egy fokozatot. Az első félidőben még inkább a Spurs irányított, a vendégek többször is megléptek tíz ponttal, de a Lillard-McCollum páros jó dobásaival mindig visszajött a Portland és egálközeli volt az állás a nagyszünetben. A harmadik negyedben aztán beélesítették Carmelo Anthonyt, aki 16 pontot szerzett a fordulás után – erre még válaszolt a San Antonio, de aztán a záró etapban előkerült még egy portlandi fegyver, Gary Trent Jr. négy triplát is elsüllyesztett ebben az időszakban, ez pedig már sok volt a Spursnek. Az így meglehetősen sokfejűvé váló hazai gépezet (a 17 pontos, 23 lepattanós Hassan Whiteside-ot is tegyük ide) 39–25-re nyerte a negyedik negyedet, 104–104 után két triplával meglépett és többször vissza se nézett, innentől már nem lehetett kérdés – végül 53 százalékos mezőnymutatóval, 48 százalékos triplázással, 28 gólpasszal zárt Terry Stotts legénysége és kulcsmeccset tudott megnyerni egyik közvetlen riválisával szemben.

Nem bírta az iramot a San Antonio. DeMar DeRozan (21 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz), LaMarcus Aldridge (20 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz) és Trey Lyles (23 pont, 10 lepattanó, 4/6 tripla) vezetésével sokáig remekül játszott a Spurs, hatékony volt Forbes, 14-15 pontot tett hozzá a kispadról Mills és White, sokkal több büntetőt harcoltak ki, de a negyedik negyedre egyszerűen elfogyott a lőszer, míg a Portland éppen akkor rántott elő még egy fegyvert. A vendégek ott érezhetően kifulladtak, a játékrész közepén elöl-hátul több hibát is elkövettek, hátrányba kerültek és nem volt már bennük annyi erő, hogy még egy futást levezényeljenek és fordítsanak - hiába vezettek ők a mérkőzés nagyobb részében, itt már nem tudtak válaszolni. A harmadik negyedes hullámvölgyüket még ki tudták egyenesíteni egy 9–0-s futással, itt viszont már tehetetlennek bizonyultak, úgyhogy sorozatban harmadszor is kikaptak és négy mérkőzésre kerültek a nyugati playofftól.

A Trail Blazers legjobb dobói:Lillard 26/9, Anthony 20/12, McCollum 19/6
A Spurs legjobb dobói:Lyles 23/12, DeRozan 21, Aldridge 20/6

Los Angeles Lakers–Houston Rockets 111–121

Nem kell center, elég Westbrook. Lassan megszokhatjuk, hogy egyetlen „kinevezett” magasemberrel, PJ Tuckerrel a rotációban lép pályára a Houston és egyelőre működik is Mike D'Antoni különösen alacsony szerkezete: most a jóval magasabb Lakers ellen végig partiban voltak, egálra hozták a lepattanózást és bár a festékben kikaptak, de így is inkább az ő elképzelésük érvényesült. Persze ehhez kellett egy nagyszerűen játszó, hatalmas energiával kosárlabdázó Russell Westbrook, aki 41 ponttal, 17/28 jó dobással állt a vendégcsapat élére, az ő sebessége, dinamikája nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a Rockets terve működjön – főleg úgy, hogy James Harden három jó meccs után ismét eltűnt, összesen tíz dobása volt, 14 ponttal és 7 gólpasszal zárta a mérkőzést. Maga a csapat viszont rendben volt Westbrook körül, Eric Gordon 5/8, PJ Tucker 3/5, Danuel House Jr. 2/4 triplát szórt be a hasznos mezőnymunka mellett, a kezdőben mindenki tíz pont fölé jutott, a padról pedig azonnal nagyszerű játékkal debütált a frissen megszerzett Rob Covington: 29 perc alatt bevert 4/7 triplát és 14 ponttal, 8 lepattanóval, 4 gólpasszal, 2 labdaszerzéssel, valamint 2 blokkal finiselt. Ráadásul a 20 000. pontját megszerző Westbrook mellett ő volt az, aki a clutch időszakban is előlépett, volt egy nagyon fontos blokkja Anthony Davisen és az utolsó három percben két triplát is a gyűrűbe küldött – ezzel biztosította be győzelmét a vendégcsapat.

A végére elfogyott a Lakers. A várakozásoknak megfelelően könnyen szerzett lepattanókat és benti kosarakat a Los Angeles, főleg a mérkőzés elején, Anthony Davisre nem nagyon jöhetett válasz, de a Rockets sebessége és spacingje a túloldalon elégnek bizonyult ahhoz, hogy ezt kiegyenlítse, úgyhogy Frank Vogel volt az, aki lépett és inkább ő is alacsonyabb szerkezetre váltott – JaVale McGee 16, Dwight Howard pedig csak négy percet játszott összesen. A végére azonban elfogyott a hazaiak tudománya, az utolsó negyedre eléggé leegyszerűsödött a játékuk, a tripláik viszont nagyon nem ültek (30 százalék alatt maradtak kintről), így pedig meglehetősen be voltak korlátozva – csak 18 pontot szereztek a záró etapban, a Westbrook-Covington párosra építve a Rockets viszont ennél eredményesebbnek bizonyult. Végül hiába zárt jó számokkal Davis (32 pont, 13 lepattanó, 14/21 mezőnyből, 3 labdaszerzés, 3 blokk) és LeBron James (18 pont, 9 lepattanó, 15 gólpassz), a gyenge kinti dobás és a nem túl meggyőző védekezés nem volt elég a sikerhez, úgyhogy kellemetlen hazai vereségbe futottak bele – ugyanakkor Darren Collison ott volt a lelátón, a hírek szerint vele erősíthetik meg a keretüket.

A Lakers legjobb dobói:Davis 32, James 18/3, Bradley 15/9, Green 15/9
A Rockets legjobb dobói:Westbrook 41/3, Gordon 15/15, Covington 14/12, Harden 14/3