Az észak-amerikai sportok sajátossága, hogy a zárt ligák miatt csapatszinten iszonyatosan nehéz a trófeahalmozás. Van egyetlen győztes, aki mindent visz, akié a bajnoki cím lesz. Nincs más alternatíva, nincs hazai és nemzetközi kupa, szuperkupa, klub-vb, stb. Vagy nyersz bajnokságot, vagy nem. Persze bizonyos sportágakban a válogatottal lehet nyerni világbajnokságot és olimpiát is, de az első számú cél mindig a bajnoki cím. Pont ezért értékelődik fel ennek a jelentősége, és pont ezért lesz örökké beforratlan a seb mindenkinek a szívében, ha nélküle kell visszavonulnia.
Michael Jordan a '90-es években rengeteg legendát küldött nyugdíjba gyűrű nélkül (Karl Malone, John Stockton, Charles Barkley, Reggie Miller, Patrick Ewing, hogy csak a legnagyobbakat említsük), ami kitűnően mutatja az ő nagyságát. Az ő visszavonulása után két csapat uralta az NBA-t, a San Antonio Spurs és a Los Angeles Lakers a következő hét szezonból hatot megnyert.
Utóbbi azt a bravúrt is végrehajtotta, hogy egymás után háromszor lett bajnok, a legyőzöttek között pedig több olyan klasszis is játszott, akik szintén úgy vonultak vissza később, hogy annál közelebb nem kerültek a végső győzelemhez.
Van egy csapat, amely 2002-ben hajszálnyira került attól, hogy megtörje a Lakers uralmát, amely aztán szinte biztosan megnyerte volna a nagydöntőt is. Ekkor viszont közbelépett az NBA és a bírói had, amely ordas nagy csalással segítette a kétszeres címvédőt, megfosztva ezzel nemcsak kiváló játékosokat, de egy teljes csapatot attól, hogy végre egyszer a csúcsra érjen.
A TELJES CIKKET AZ ORIGÓN OLVASHATJA EL!