Charlotte Hornets–Washington Wizards 97–87
Óriásiölő Charlotte. A listavezető Warriors legyőzése után a keleti éllovas sikerszériáját is megtörte a Hornets, amelyet mintha kicseréltek volna az idegenbeli túrája vége óta – a most kapott 87 pont ismét szenzációs, egyik pillanatról a másikra összerakta a védekezését James Borrego alakulata. A döntő ütést ezúttal a harmadik negyedben vitte be, hiszen a nagyszünetben hat ponttal még a Wizards vezetett, ebben a harmadik játékrészben azonban elöl-hátul lejátszotta ellenfelét a hazai alakulat, 30–14-re behúzta az etapot és megfordította a küzdelmet – a védekezés a záró negyedben is remekül működött, ennek köszönhetően pedig meg is őrizte előnyét a társaság. A döntőnek bizonyuló futást egyébként Kelly Oubre Jr. alapozta meg hét ponttal, de a kilencfős érdemi rotációból hatan is tíz pont fölé jutottak, Miles Bridges, Mason Plumlee és a 14 gólpasszal karriercsúcsot jegyző LaMelo Ball is dupla duplázott, csapatszinten leszedtek 16 támadópattanót és szétosztottak 30 gólpasszt, ismét remekül játszottak. A mélypontot jelentő ötmeccses vereségszériájuk óta most már zsinórban negyedszer nyertek és jelenleg holtversenyes ötödikek Keleten, következő áldozatuk pedig a Pacers lehet.
Ritmust vesztett a Wizards. Zsinórban öt győzelem után most is jól kezdett a Washington, a fővárosiak az első negyedben kifejezetten jól játszottak és Daniel Gafford, valamint a visszatérő Bradley Beal vezetésével meg is léptek - kilenc ponttal vezettek már, úgy tűnt, hogy most is jó formában vannak. Azonban még a második negyed vége előtt feljebb tekerte a védekezését a Hornets és erre egész este nem tudtak válaszolni a vendégek – Gafford (20 pont, 9 lepattanó) eltűnt és a fordulás után már alig tudott valamit is hozzátenni, 20 százalék alatt tripláztak, bukták a lepattanózást és nem tudtak mit kezdeni Ball passzaival, a fiatal karmester megmozdulásai nemcsak a csarnokot tüzelték, de a vendégjátékosok morálját is jelentősen rombolták. A harmadik negyedben nagyon elvitte és lenyomta őket az aréna hangulata, teljesen elvesztek támadásban és mivel ezen igazából később sem tudtak változtatni, így a hajrában már nem volt reális esélyük a győzelemre. Gafford és Beal is azt mondta utólag, hogy a második félidőre eltűnt a ritmusuk, rossz ütemben játszottak, rosszkor vállaltak dobásokat és a leindítások levédekezésével is komoly gondjaik adódtak - 19–9-re kaptak ki ezen a téren. A sikerszéria után ez egy kicsit talán visszahúzta őket a földre, most pedig Miamiba mennek rangadózni.
A Hornets legjobb dobói: Rozier 19/3, Bridges 17/3, Oubre Jr. 14/9
A Wizards legjobb dobói: Beal 24/15, Gafford 20, Harrell 15
Detroit Pistons–Indiana Pacers 97–89
Újabb Pistons-győzelem. A szezont 1–8-cal és reménytelen játékkal kezdő Detroit az utóbbi öt meccséből már harmadszor tudott nyerni, úgy tűnik, hogy valami megmozdult az együttesnél, bár ezúttal sem az elsöprő támadójátékukkal, sokkal inkább a szigorú és fegyelmezett védekezésükkel tudtak sikert elérni. A hazaiaknál most is kevesen dobtak jól, de a mezőnymunkába mindenki beletette az energiát, Cade Cunningham (16 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz) is hozzátette a magáét, öten is tíz pont fölé jutottak náluk, 13 labdát szereztek, ezeket ki is tudták használni, nyertek a festékben, megtették, amit lehetett. Az első félidő nagy részében vezettek is, aztán a harmadik negyedet elrontották, de nem zuhantak össze ettől és a záró etapra megint felpörögtek: egálról indulva 16 ponton tartották a Pacerst és egy 20–8-as rohammal zárták az összecsapást. Dwane Casey vezetőedző és a 19 pontos Jerami Grant is azt mondta, hogy erről beszéltek eddig is, hogy amikor támadásban gondjaik vannak, akkor is megoldást kell találniuk a győzelemre és Grant szerint ez az a stílus, amit erőltetniük kell, csak így tudnak eredményeket elérni - következőleg mondjuk a GSW ellen finoman szólva is bravúr lenne egy hasonló...
Blama. Ezt a meccset nyernie kellett volna az Indynek, de szörnyű játékkal maradt alul a gárda, Rick Carlisle vezetőedző is „kemény vereségként” jellemezte az estét – főleg az fájt neki, hogy a Pistons irányította a játékot, a hazaiak diktáltak, az történt a pályán, amit ők akartak, úgy zajlott a játék, ahogy ők akarták. A záró etap elején ugyan még vezetett a Pacers, de utána jött a teljes összeomlás támadásban, fizikálisan elnyomta őket a Detroit és még venni sem tudták a kosarakat a hajrában - az eladott labdák és az abból kapott pontok is sokat rontottak a helyzeten, idei egyik leggyengébb teljesítményükkel kaptak ki.
A Pistons legjobb dobói: Grant 19, Joseph 18/3, Cunningham 16/3
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 20/9, LeVert 18/9, Sabonis 15
Atlanta Hawks–Boston Celtics 110–99
Jobb volt az Atlanta. A Celtics azzal a tervvel jött ki a meccsre védekezésben, hogy folyamatosan duplázza Trae Youngot, ami odáig rendben is volt, hogy az irányítót 4/12-es mezőnymutatón és 0/6 triplán tartották, de egyrészt dobott 10/10 büntetőt, másrészt szétosztott 11 gólpasszt, harmadrészt pedig a társak örömmel vették, hogy valaki mindig üresen van és Young dobásai nélkül is nagyon hatékony támadójátékot mutattak be. A hazaiak így is 50 százalékkal dobtak mezőnyből, négyen jegyeztek 18-20 pontot, Collins és Capela is dupla duplázott, kiosztottak 28 gólpasszt és igazából végig vezettek. A szoros első negyed után a másodikban már megléptek és a nagyszünetben kilenc ponttal vezettek, aztán a harmadik játékrészben még rátettek egy lapáttal és bár a záró etapban kicsit visszavettek, de így sem forgott veszélyben a sikerük. Érezhetően elkapták a fonalat, sorozatban harmadszor nyertek, a védekezésük is egyben volt, elöl is könnyedén reagáltak a feltett kérdésekre, úgyhogy magabiztosan fogadhatják a legalább ilyen jó formában lévő Charlotte-ot.
Nem tud 50 százalék fölé menni a Celtics. Továbbra sem fordult még pozitívba a Boston mérlege a szezon során, ezzel a vereséggel csak 7–8-ra áll Ime Udoka csapata. Jaylen Brown és Robert Williams III nélkül most nem volt jó az együttes, hiába Jayson Tatum 34 pontja (9 lepattanó, 5 gólpassz, 5/12 tripla) és Grant Williams 18 egysége, folyamatosan nem tudtak veszélyt jelenteni támadásban, csak 44 százalékkal dobtak mezőnyből és 27 százalékkal tripláztak, az utolsó bő egy negyedet pedig végig kétszámjegyű hátrányban töltötték, egyetlen komolyabb futásra sem volt erejük. Tatum szerint lassan játszanak, nincs meg a megfelelő tempó, így van idő a védelmeknek lezárni a területeket, ezen kell változtatniuk minél hamarabb.
A Hawks legjobb dobói: Collins 20/3, Huerter 19/15, Reddish 19/3
A Celtics legjobb dobói: Tatum 34/15, G. Williams 18/9, Schröder 15/3
Brooklyn Nets–Cleveland Cavaliers 109–99
Rögtön javított a Brooklyn. A GSW elleni hazai vereség másnapján rögtön nyerni tudott a Nets, amely az első félidőben olyan jól játszott, hogy azt hihettük, ennyi idő alatt le is rendezte a dolgokat – 62–41-re, 21 ponttal vezetett a nagyszünetben a hazai alakulat. A Cavs azonban nem adta még fel és a harmadik negyedet nagyon megnyomta, visszajött tíz ponton belülre és éles küzdelemre késztette a Brooklynt, amely így nem tudott pihenni, hanem plusz energiát kellett beletennie a meccsbe ahhoz, hogy hozza a győzelmet. Az erősen tartalékos Cavs ellen azért a b2b második felén is kötelező volt a győzelem és ezt végül nem is rontotta el a gárda, Jame Harden (27 pont, 10 lepattanó, 7 gólpassz, 12/12 büntető) és LaMarcus Aldridge (24 pont, 7 lepattanó a kispadról) mellett Kevin Durant és a kezdőben helyet kapó, 6/12 triplát elsüllyesztő Patty Mills is húsz pont fölé jutott, így sikerült ellenfelük fölé kerekedniük.
Elfogyott a Cavs. Az eredeti kezdőöötösből már csak Darius Garland volt bevethető a vendégeknél ezen az estén, az alapvetően nagy erősségnek számító frontcourtot most Dean Wade, Isaac Okoro és Ed Davis alkotta, ami azért jelzi, hogy mennyire elfogyott már a keret – ugyan Kevin Love visszatérhetett a kispadra, de 11 pontjával és 9 lepattanójával ő sem váltotta meg a világot. A Rubio, Garland hátvédpár dobott 49 pontot és szétosztott 11 gólpasszt, ők próbálták életben tartani a társaságot, majd a gyengére sikerült első félidő után ők hozták vissza a meccsbe övéiket a harmadik negyedben, de végül a 39 százalékos mezőnymutató és a 25 százalékos triplázás nem lehetett elég az idegenbeli győzelemhez - ebben a formában nincs bennük elég pont...
A Nets legjobb dobói: Harden 27/9, Aldridge 24, Durant 23/6
A Cavaliers legjobb dobói: Rubio 25/9, Garland 24/9, Wade 11/6, Love 11/3, Osman 11/6
Miami Heat–New Orleans Pelicans 113–98
Nem hibázott a Miami. Ugyan Bam Adebayo és Kyle Lowry is kihagyta a meccset a Heatnél, de a Pelicans ellen így is kötelező volt a győzelem hazai pályán, főleg úgy, hogy Jimmy Butler három kihagyott meccs után visszatérhetett – sőt, rögtön parádés teljesítményt nyújtott, hiszen 31 ponttal, 10 lepattanóval és 10 gólpasszal azonnal tripla-duplázott. A vezér remeklése mellett Tyler Herro (19 pont, 5 gólpassz) is jól mozgott, a padról 28 pontot és 7/12 triplát tett hozzá a Strus, Vincent duó, de Tucker és Martin is tíz pont fölé jutott, úgyhogy összességében egyértelműen hozták a győzelmet. Az elején viszont még bajba kerültek, nem megfelelő energiával kezdték az estét és 13 ponttal elbukták az első negyedet, majd ezt követően szedték csak rendbe magukat és a következő két játékrész során összesen 36 egységet engedtek a New Orleansnak - itt megfordult minden, vezettek már 18 ponttal is és igazából nem volt kérdés a győzelmük. Ezzel a sikerrel fél meccsre vannak a keleti első helytől, most pedig rögtön fogadják is az azt holtversenyben birtokló Washingtont.
A jó kezdés nem volt elég. Parádésan nyitott a Pels, 6/13 triplát süllyesztettek el a vendégek az első negyed során, vezettek 15 ponttal is, majd amikor a Heat már elkezdett feljönni, volt bennük még egy roham és egészen a harmadik negyedig úgy tűnt, hogy éles küzdelem lehet ebből – ott azonban egy 16–5-ös hazai futásból már nem tudtak felállni és többször nem veszélyeztettek az este folyamán. Willie Green szerint az első negyedben még gyorsan, határozottan játszottak, utána viszont megálltak, elbizonytalanodtak és így nem lehet sorozatban kosarakat szerezni, szenvedőssé, stagnálóvá váltak a támadásaik. Josh Hart szerint az a baj a 2–14-es csapatnál, hogy nem érzik elég fontosnak a győzelmeket, nem úgy játszanak, mintha az életük múlna rajta, pedig most már nincs más megoldás...
A Heat legjobb dobói: Butler 31/3, Herro 19/9, Strus 15/12
A Pelicans legjobb dobói: Alexander-Walker 24/12, Ingram 19/3, Hart 18/6
New York Knicks–Orlando Magic 98–104
A Magic örülhetett a végén. Szoros, kiélezett derbit vívtak a felek, ide-oda billegett a mérkőzés és egyszer sem alakult ki tíz pontnál nagyobb különbség, így természetesen a végjáték is ennek megfelelően alakult. Hiába kezdhette ötpontos előnnyel az utolsó negyedet a Magic, a Knicks fordított és nem egészen két perccel az órán még vezetett – innentől azonban összesen egy mezőnykosarat dobott a hazai alakulat, míg a vendégeknél Franz Wagner egy 2+1-gyel, Cole Anthony 4 ponttal, Wendell Carter Jr. pedig egy méretes zsákolással jelentkezett. Az utolsó öt labdabirtoklásukból kilenc pontot szereztek, miközben csak kettőt kaptak, ezzel a nagy rohammal pedig el is lopták a győzelmet a Madison Square Gardenből – ahogy a felek eddigi két meccsén, úgy most, harmadjára is az aktuális vendégcsapat örülhetett a végén.
Valamit változtatni kell. Az 5–1-es rajt óta 3–6-ot hozott csak a New York és az eredmények elmaradása mellett főleg a játék jelent komoly problémát, még a győzelmeik során is csak szenvednek és ezúttal sem örülhettek volna maradtéktalanul annak sem, ha végül valahogy megnyerik a meccset. Az egész kezdő betlizett ismét, most már sorozatosan gyengélkedik az első sor és bár részsikereik, jobb időszakaik vannak a meccseken belül, de összességében kész káosznak tűnik, amit csinálnak – beszédes, hogy Julius Randle például egyetlen egy kétpontost és két büntetőt dobott rá az egész meccsen, vele a parketten pedig -21-ben voltak, pedig elvileg ő a legjobb játékosuk. A tavalyi alapszakasz egyik csillaga idénre hiába erősített a keretén, nem hogy nem lépett előre, de most már ki kell mondani, hogy komoly gödörbe került – Tom Thibodeau szerint sem a keménység, sem a koncentráció nincs meg és ahogy fogalmazott, most is saját magukat verték meg, ettől függetlenül megdicsérte az Orlandót is.
A Knicks legjobb dobói: Barrett 17, Burks 15/12, Toppin 14/6
A Magic legjobb dobói: Ross 19/9, F. Wagner 16/3, Anthony 15/3
Milwaukee Bucks–Los Angeles Lakers 109–102
Pusztított a Giannis-show. A címvédőnél nyolc kihagyott meccs után újra pályára léphetett Khris Middleton és már csak két fix kezdőjátékosuk hiányzott, de mégsem a visszatérő wing (16 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) volt az este sztárja hazai oldalon, hanem a tavalyi nagydöntős önmagát idéző Jannisz Adetokunbo. A görög szupersztár elképesztő estét rakott össze és 47 pontot dobott 18/23-as mezőnymutatóval, 3/4 triplával, valamint 8/11 büntetővel, ráadásul kosarai túlnyomó többségét Anthony Davisszel szemben szerezte – azt csinált, amit csak akart, elnyomta a védőjét fizikálisan, megverte betörésből, átdobta távolról, megkerülte pick-and-rollból és félelmetes hatékonysággal dolgozott. A Jannisz-show így természetesen győzelmet ért a Bucks számára, ugyan dominálni még így sem tudtak és a 13 ponttal megnyert második negyed után gyakorlatilag a teljes előnyüket leadták, de 99–95 után többször már nem engedték közel a Lakerst – maga Adetokunbo egyébként itt egymás után két 2+1-es játékkal nyugtatta meg övéit. Middleton visszatérése alkalmából azonnal történelmet írt: utolérte Ray Allent a franchise-örökranglista első helyén a bedobott triplák tekintetében.
Horton-Tucker a fénylő pont. LeBron James, Trevor Ariza és Kendrick Nunn nélkül továbbra sem tud eredményes lenni a Lakers, az eddigi barátságos sorsolás sem segített eleget a gárdán és hiába lehetne elég sok mindenre Russell Westbrook és Anthony Davis párosa az alapszakaszban, az újabb vereségükkel már csak 8–8-ra állnak. Westbrook egyébként 19 ponttal és 15 gólpasszal azért hozta magát, vele pluszban volt a Los Angeles, de Davis teljességgel elveszett Janisszal szemben, Carmelo Anthony sem játszott jól és most a kispadon is komoly problémák látszottak. Az egyetlen fénylő pont a Lakers egyre sötétebb egén Talen Horton-Tucker, aki klasszis formát hoz a visszatérése óta, most éppen 25 ponttal és 12 lepattanóval egyértelműen csapata legjobbja volt, 50 százalékkal dobott mezőnyből és távolról is, ráadásul rá védekezésben is lehetett számítani. Egyelőre viszont más pozitívum nincs..
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 47/9, Portis 17/3, Middleton 16/6, Connaughton 16/12
A Lakers legjobb dobói: Horton-Tucker 25/9, Westbrook 19/6, Davis 1
Minnesota Timberwolves–Sacramento Kings 107–97
Edwards döntött a végén. Hullámzó meccset vívtak a felek, a Wolves kezdett jobban, aztán a második negyedet nyolc ponttal elvitte a Kings, majd a harmadikat kilenccel megint a Minnesota és a záró etapot a hazaiak kezdhették ötpontos előnyből. Itt még bármerre elbillenhetett volna az ügy, de Anthony Edwards gondoskodott róla, hogy csak a Minny jöhessen ki jól ebből az estéből: a fiatal dobógép egymaga 16 pontot és négy triplát bombázott be ebben a kulcsidőszakban, ezzel a maguk javára döntötte el a küzdelmet. Ő végül 26 ponttal csapata legjobb dobója is lett, mellette a harmadik negyedben belendülő Karl-Anthony Towns is 20 pont fölé jutott, de összseségében a jó védekezésük alapozta meg a sikert - lelassították a Sactót és elvették ellenfelük lerohanásait, a félpályás játékban pedig ezúttal nekik lett több fegyverük. Nagyon kellett már nekik ez a siker, 5–9-re javultak összesítésben és 3–6-ra otthon, főleg utóbbi volt már nagyon fontos, hiszen a közönség többet várt...
Most csak a lepattanózás volt rendben. Luke Walton, a Kings vezetőedzője már meccsek óta arra hívta fel a figyelmet, hogy csapatának jobban kell lepattanóznia, mert ez viszi el a sikereiket, most pedig játékosai nagyot mentek ezen a téren: szezoncsúcsot jelentő 20 támadópattanót húztak le, rengeteg pontot dobtak második esélyből és igazából ez tartotta őket meccsben. Ezen felül ugyanis szinte mindent rosszul csináltak, teljesen ritmustalanul játszottak, 36 százalékkal dobtak mezőnyből, 26 százalékkal tripláztak, eladtak 20 labdát és csak két pontot szereztek leindításból – Walton erre azt mondta, hogy a lepattanózás oké, de egyébként teljesen mást játszottak, mint amiben jók és ami a stílusuk. Mint mondta, amikor próbáltak gyorsítani és ritmust találni egy alacsonyabb szerkezettel, akkor eltűntek a lepattanóik, amikor ez utóbbira koncentráltak egy nagyobb ötössel, akkor képtelenek voltak dobni és futni – már csak 6–9-re állnak, lenne min dolgozniuk.
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 26/12, Towns 22/3, Russell 17/3
A Kings legjobb dobói: Fox 28/6, Hield 16/15, Barnes 13/3
Oklahoma City Thunder–Houston Rockets 101–89
Dort ellopja a show-t. Azt hihettük, hogy a Thundernél ez a szezon a vezér, Shai Gilgeous-Alexander és újonc hátvédtársa, Josh Giddey párosáról fog szólni, azonban bár ez eleinte így is tűnt, de Luguentz Dort egyre inkább magára irányítja a figyelmet. Amellett, hogy a liga egyik legjobb periméter-védőjeként remekel, volt már meccsnyerő dobása és az utóbbi meccseken támadásban is az egyik fő fegyvernek számít, most pedig 34 pontos szezoncsúccsal lett csapata legjobbja – 14/22-t dobott mezőnyből, sokat is vállalt, tényleg már-már első opciónak tűnt. Ez már sorozatban az ötödik meccse volt, amikor elérte a 20 pontos határt és egyelőre novemberben 21.9 pontos átlaga van – Mark Daigneault vezetőedző azt mondta, hogy ő már nem lepődik meg ezen, de mi azért feltesszük a kérdést: Dort lesz a Thunder szezonjának igazi felfedezettje?
Nincs meglepetés. Sorozatban 13. vereségét is elkönyvelhette a Rochets és bár a 12 pontos végeredmény nem tűnik soknak, de ez igazából már az első félidőben kialakult, volt már közte 17 is és egy másodpercig sem vezettek. Kevin Porter Jr. hiánya nyilván nem segített, de bár Jalen Green dobott 21 pontot, csapatként ezúttal sem volt bennük semmilyen fantázia, semmilyen pozitívumot nem tudunk kiemelni – az utóbbi négy meccsükből harmadszor maradtak 93 dobott pont alatt, így nagy reményeik azért nem lehetnek. Illetve de: az 1/1-re...
A Thunder legjobb dobói: Dort 34/12, Gilgeous-Alexander 15/3, Giddey 14
A Rockets legjobb dobói: Green 21/9, Tate 16/3, Gordon 15/9
Phoenix Suns–Dallas Mavericks 105–98
10,10,10. A Phoenix Suns a gyengébb szezonrajtot követően nagyon összekapta magát, pedig sérülésekkel is meg kellett küzdeniük, a Dallas ellen zsinórban tizedik győzelmüket aratták és ott loholnak a listavezető GSW nyomában. A mai nem volt egy könnyű menet Luka Doncic távolléte ellenére sem, a végig kiegyenlített meccsen többször is a Mavs vezetett, a hazaiak nem igazán dobtak jól, ami főleg a 2/12-vel célzó, a zárónegyedig mezőnykosár nélkül álló Chris Paulon múlt, de a Bridges, Crowder, Payne trió sem lőtte le a csillagokat az égről. Ennek megfelelően a negyedik negyedre is hátránnyal fordultak, itt viszont előlépett Paul, aki 14 gólpasszából hetet (!) ekkor osztott ki, közte egy kulcsfontosságút a végjátékban, amiből Ayton zsákolt, majd 50 másodperccel a vége előtt a végig jól játszó Booker (24 pont, 11/21 mezőnyből, 9 lepattanó) vágott be egy buzzer hármast, amivel végleg letörték a dallasi próbálkozásokat – szombat hajnalban jöhet a visszavágó, ugyanitt.
Doncic nélkül is helytállt a Mavs. A legutóbbi meccsen boka- és térdsérülést szenvedő szlovén sztár nem lépett pályára, a német triplavető, Maxi Kleber is hiányzott, ennek ellenére a Dallas parádésan játszott a liga egyik legjobb formában lévő csapata ellen – nem véletlen, hiszen a meccs előtt ők álltak a nyugati harmadik helyen a Suns mögött. Tim Hardaway Jr., Kristaps Porzingis és Jalen Brunson is hozta magát, utóbbi kettő távolról flörtölt egy tripla duplával, Dwight Powell lekapott 13 pattanót Ayton mellett, és a kispadról is jött a segítség Burke-től és Ntilikinától. A végjátékban érződött igazán Doncic hiánya, itt több hibát is vétettek, ami a sikerükbe került, de ezzel a játékkal a liga nagy része ellen győztek volna – két nap múlva újra próbálkozhatnak.
A Suns legjobb dobói: Booker 24/6, Ayton 19, Crowder 14/12.
A Mavericks legjobb dobói: Hardaway Jr. 22/9, Porzingis 22/6, Brunson 18/6.
Portland Trail Blazers–Chicago Bulls 112–107
Ellentétes félidők. A Bulls a koronavírusos Nikola Vucevic nélkül közel sem akkora veszély, mint eddig, de így is kellemetlen ellenfél, ezt az első félidőben igazolták is: mindkét negyedben elérték a 30 pontot, Lillardöt és McCollumot nullázták az első 12 percben, a nagyszünetben pedig 15 ponttal vezettek. A második félidőben aztán egyrészt Lillardék is magukhoz tértek, másrészt kiütközött, hogy a Bulls egy ötmeccses túra negyedik állomását tapossa – folyamatosan elfogytak a dobókezek, a védekezésük hatékonysága is elillant, a végjátékban pedig szerencséjük sem nagyon volt. Szinte hihetetlen, de a Bulls végül úgy vesztett, hogy mindhárom húzóemberük hozta magát (LaVine hét triplát szórt, DeRozan és Ball 2-2 blokkot osztott ki és együtt 39 pontot szerzett), ráadásul Alex Caruso egyetlen gólpasszal maradt le a tripla duplától (12 pont, 10 lepattanó, 9 gólpassz). Most szusszanhatnak egyet, majd szombat hajnalban Denverben fejezik be a túrájukat.
Ellentétes félidők. Lillard és Powell játéka is erősen kérdéses volt a meccs előtt, de végül vállalni tudták a játékot – az első félidőben úgy tűnt, hogy ez csak a végül remekül dobó Powell részéről volt okos döntés: Lillard egyetlen mezőnykosarat dobott az első félidőben, de cserébe McCollum kibontakozását is gátolta. Szerencséjükre a csapat többi része jól reagált a helyzetre, Jusuf Nurkic (18 pont, 12 lepattanó) és Larry Nance Jr. (16 pont, 2/3 tripla, 9 lepattanó, 3-3 gólpassz és szerzett labda) is fellépett, a második félidőre pedig megemberelte magát Lillard (22 pont, 10 gólpassz, 7/7 büntető), ez pedig a Bulls lassulása mellett elég is volt arra, hogy már a negyedik negyedre látótávolságba kerüljenek. A végjáték izgalmasan alakult, 108–107-nél Nance szedett vissza egy pattanót és harcolt ki két büntetőt, amiket be is dobott, majd LaVine kissé elhamarkodott triplája célt tévesztett, így a fiatal Nassir Little büntetőivel a portlandiek be tudták húzni a sikert – sok gondjuk ellenére a hetedikek Nyugaton.
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 22/9, Powell 18/6, Nurkic 18.
A Bulls legjobb dobói: LaVine 30/21, DeRozan 22/3, Ball 17/9.