Oktatott a Bulls, rangadót nyert a Mavs, győzött a Suns és a Celtics

Cleveland Cavaliers–Boston Celtics 92–98

Elfogytak a Cavaliers magasemberei. Kevin Love és Lauri Markkanen után ezúttal már Jarrett Allen sem állt J.B. Bickerstaff rendelkezésére, így Evan Mobley-ra minden eddiginél nagyobb teher és felelősség hárult – ez most összenyomta az eddig kiváló újoncidényt futó centert, 0/11-es mezőnymutatóval és egyetlen ponttal zárt, így hiába dolgozott most is jól a mezőnyben, az ő pontjai hiányoztak leginkább egy hazai sikerhez. Allen kiesése miatt alacsonyabb szerkezettel próbálkoztak, és Ricky Rubio találta magát a kezdőben, aki 28 ponttal csapata élére is állt, de mellé egyedül Cedi Osman (26 pont, 5 gólpassz) tudott felnőni a cseresorból, míg Darius Garland eljutott ugyan 15 dobásból 17 pontig, de csak 2 gólpasszt osztott ki, és csapatszinten is megálltak 18-nál. A gyenge labdajáratás mellett rosszul is céloztak, főleg a triplavonalon belülről, alig 37%-kal értékesítették a kétpontosaikat, így hiába tartották gyakorlatilag a végéig a lépést, ez most nem fért bele.

Visszavágott a Celtics. A hétvégén egy kiélezett hajrá után a Cavaliers le tudta győzni mai ellenfelét, most viszont eljött a visszavágás ideje, és az akkor egyaránt sok gondot okozó Garlandot és Mobley-t is sikerült megfognia Ime Udoka csapatának. Ezúttal sem játszottak egyértelmű fölényben, de uralni tudták a festéket, 42–28-ra nyertek onnan, Al Horford (17 pont, 9 lepattanó) kívül-belül egyaránt veszélyes volt, és védekezésben is kiválóan dolgozott. Dennis Schröder nem játszott annyira jól, mint a hétvégén, de a 14 pontjából 6 az utolsó 76 másodpercben született, két clutch kettest is elsüllyesztett, majd az ő büntetői zárták le a mérkőzést, így javítani tudta, hogy az előző találkozón ő hibázta el azt a dobást, amivel kiharcolhatták volna a hosszabbítást. Jayson Tatum (23 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz) hozta az idén megszokott teljesítményét, most is csak 7/20-szal dobott, de ezúttal ennyi is elég volt tőle, mert közben ellenfelük sem dobott jól, és ha Robert Williams III nem dőlt volna ki 13 perc játék után térdsérülés miatt, akkor jó szájízzel is várhatnák a Hawks elleni következő meccsüket.

A Cavaliers legjobb dobói: Rubio 28/12, Osman 26/18, Garland 17/9
A Celtics legjobb dobói: Tatum 23/6, Horford 17/9, Smart 14/3, Schröder 14

Detroit Pistons–Sacramento Kings 107–129

Ezt a Cunninghamet várták Detroitban. Cade Cunningham sérülés miatt késve kezdhette meg az NBA-s pályafutását, és az első meccsei eléggé felemásra sikerültek, többször is beleszürkült a mezőnybe, ezen az estén viszont megvillantott valamit abból, hogy miért volt ő a konszenzusos 1/1: beszórt 25 pontot 50%-os mezőnymutatóval, elsüllyesztett 5 triplát, és ehhez hozzátett 8-8 lepattanót és gólpasszt is. Az már egy másik kérdés, hogy a Pistonsnak gyakorlatilag egy pillanatig sem volt esélye ezen a meccsen, mert Cunningham mellett egyedül Saddiq Bey (28 pont) jelentett veszélyt támadásban, míg Jerami Grant teljesen eltűnt, 10 dobásból jutott 7 pontig. Isaiah Stewart (8 pont, 15 lepattanó) még csipkedte magát a palánkok alatt, és összeszedett 7 támadólepattanót is, de ezek leginkább abból jöttek, hogy 40,6%-kal céloztak mezőnyből, és azon belül 27,7%-kal tripláztak, ebben a formában nem lehetett esélyük egy ilyen jól játszó ellenféllel szemben.

Az első negyedben lerendezte a Kings. Parádésan kezdték a vendégek a mérkőzést, 31–12-re húzták be az első negyedet, és ezt követően sem eresztettek le. Kiváló csapatjátékkal álltak elő Luke Walton fiai, a kezdőjükből mindenki 15 és 19 pont között zárt, míg a padról Buddy Hield szállt be 22 egységgel, ma minden összejött a Kingsnek. 53,1%-kal dobtak mezőnyből, 48,5%-kal tripláztak, és szétosztottak egymás között 32 gólpasszt is – utóbbiból Tyrese Haliburton 10, De'Aaron Fox 9, Davion Mitchell 7 előkészítéssel vette ki a részét. A 17 pontig jutó Haliburton mellett Chimezie Metu (16 pont, 10 lepattanó) is dupla-duplázott, míg Richaun Holmes (19 pont, 9 lepattanó) egyetlen lepattanóra volt ettől, és annyira simán alakult számukra ez a mérkőzés, hogy még Marvin Bagley is kapott 18 percet, ami alatt 3/9-es mezőnymutatóval 7 pontot ért el a mellőzött erőcsatár. A Kings ezzel a sikerével megszakította a négymeccses vereségsorozatát, legközelebb a Timberwolves ellen próbálhatnak meg építeni a ma bemutatott játékukra.

A Pistons legjobb dobói: Bey 28/12, Cunningham 25/15, F. Jackson 8/6, Stewart 8
A Kings legjobb dobói: Hield 22/18, Fox 19/3, Holmes 19

Washington Wizards–New Orleans Pelicans 105–100

Nagyon megizzadt a Wizards. Abszolút kötelező volt ez a meccs a keleti listavezető számára, de a vártnál sokkal-sokkal nehezebben tudta csak hozni a győzelmet a fővárosi alakulat. A második negyedben ugyanis teljességgel bealudt a gárda és a liga egyik leggyengébb csapatával szemben 19 pontos hátrányba csúszott bele, még a nagyszünetben is 17-tel égett, de a fordulás után felébredt a társaság és bár Bradley Beal kihagyta az összecsapást, sikerült átvenniük az irányítást. A harmadik negyedet tíz ponttal nyerték, majd a negyedikben még rátettek egy lapáttal és szűk négy perccel a vége előtt átvették a vezetést, sőt, összességében 18-8-ra nyerték az utolsó bő hat percet. A végén Spencer Dinwiddie (27 pont, 9 gólpassz, 4/8 tripla), Kentavious Caldwell-Pope (18 pont, 4/8 tripla) és Montrezl Harrell (15 pont, 11 kiharcolt büntető) is megtette a magáét, Dinwiddie egyébként 19 pontot dobott a nagyszünet után, úgyhogy nagy hajrával, óriási fordítással, de csak sikerült nyerniük, így pedig már 10–3-ra állnak – Wizards néven még sosem rajtoltak ilyen jól, utoljára 1974-ben, a Bullets produkált ilyen kezdést.

Ingram remeklése sem volt elég. Nagy meccset játszott a sérülése után már jó formába lendülő Brandon Ingram, aki ezúttal 31 ponttal próbálta bravúrgyőzelemre vezetni a Pelicanst – 11/12 büntetőt süllyesztett el, volt 4 gólpassza, ő megtette, amit lehetett. A negyedik negyedben azonban már ő sem tudott segíteni, ott őt is levédekezte a Wizards és bár Jonas Valanciunas (16 pont, 9 lepattanó), vagy Devonte' Graham (4/7 hármas) is igyekezett, de a második félidőben összességében már nem volt sok közük a találkozóhoz, egyértelműen a Washington diktált. A szoros végeredmény miatt Willie Green vezetőedző így sem bánkódott, elismerte, hogy ellenfelük máshol tart jelenleg, ez pedig kiütközött a nagyszünetet követően, de látott biztató dolgokat is, amikre építhetnek a folytatásban.

A Wizards legjobb dobói: Dinwiddie 27/12, Caldwell-Pope 18/12, Harrell 15
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 31/6, Valanciunas 16/3, Graham 14/12

Atlanta Hawks–Orlando Magic 129–111

Ezt is hozta a Hawks. Sorozatban hat vereség után fontos győzelmet aratott előző este az Atlanta, most pedig villámgyorsan meg is ismételte ezt a Magic ellen. A találkozó elején kicsit még érződött a hazaiakon a back-to-back, de már a második negyedtől átvették az irányítást, a harmadik játékrész végére tíz pont körüli előnyt építettek fel, a záró etapban pedig eldöntötték a küzdelmet, addigra felőrölték az Orlandót és végül magabiztosan tudtak nyerni. Ezúttal nem kellett egyéni extra Trae Youngtól, ugyanis ő, John Collins, Clint Capela és Bogdan Bogdanovics is elérte a 20 pontos határt, négyen együtt 86-ot dobtak a kezdőben, a padról Danilo Gallinari és Lou Williams is kétszámjegyűt dobott, csapatszinten pedig 55%-os mezőnymutatóval és 32 gólpasszal zártak – ugyan a védekezésük megint nem volt az igazi, de egyszerűen túldobták ellenfelüket. A hajrában már végig stabilan vezettek és nem forgott veszélyben a sikerük, így a b2b ellenére hozták a hazai kötelezőt és tovább javították a mérlegüket – De'Andre Hunter sérülése nem jött jól (műteni kell a csuklóját, két hónapra esett ki), de talán elindulhatnak felfelé, következőleg a Bostont fogadják.

Fizikálisan nem volt elég jó a Magic. A vendégek vezetőedzője, Steve Clifford szerint beszélhetünk arról, hogy beesett-e ez, vagy az a dobás, emlegethetünk százalékokat, de ezt a meccset nem az ellenfél térfelén vesztették el. Mint mondta, a 129 kapott pont nem férhet bele, a lepattanóknál sem zártak ki, rengeteg 50-50-es labdát buktak, egyszerűen fizikálisan nem voltak elég kemények, agresszívek és nem volt meg bennük a kellő akarat ahhoz, hogy győzzenek. Pedig elvileg az ellenfél volt jóval fáradtabb, mégis ez volt a helyzet, így Cole Anthony (29 pont, 11 gólpassz) szép számai sem érnek sokat...

A Hawks legjobb dobói: Young 23/9, Collins 23, Capela 20, Bogdanovics 20/12
A Magic legjobb dobói: Anthony 29/12, F. Wagner 19/6, Ross 19/9

New York Knicks–Indiana Pacers 92–84

Megint a kispad mentette meg a New Yorkot. Olyan meccset játszottak a felek, amit akár 25 évvel ezelőtt is vívhattak volna, kőkemény, fizikális, brusztolós, kevéspontos, a harcos védekezésről szóló küzdelmet láthattunk a Knicks és a Pacers előadásában. Nagy különbség egyik oldalra sem alakult ki, de a döntő faktor végül a hazaiak cseresora lett: amíg mindenki csak kereste a dobásait, addig náluk Derrick Rose (14 pont, 7 gólpassz) és Immanuel Quickley (4/4 tripla) extra pluszt tudott hozzátenni és ők Taj Gibsonnal kiegészülve +20 körüli +/- mutatót produkáltak, amíg a kezdők -10 környékére voltak képesek. Az igazi extrát a negyedik negyedben hozta a csapat, amikor összesen két (!) mezőnykosáron tartotta az Indianát és 23–10-re nyert, ekkor fordított és eldöntötte a derbit a maga javára – a kezdők itt már nem nagyon kerültek pályára, ez pedig nem először fordult elő idén. A győzelemnek örülhetnek, nagyon kellett ez már nekik az utóbbi meccsek gyengélkedései után, de a játékon még mindig lenne mit javítani...

Elfogyott a Pacers. Malcolm Brogdon (22 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz) és Domantas Sabonis (21 pont, 15 lepattanó) jó teljesítménye sokáig elég volt az Indynek, de a negyedik negyedben már őket is felőrölte a fizikalitás és a Knicks cseresora és egyszerűen képtelenek voltak a gyűrűbe találni. A végül 37%-ig csúszó mezőnymutató és a 21,6%-os triplázás nem is adja vissza igazán, hogy mennyire gyengék voltak az utolsó játékrészben, de addigra egyszerűen nem maradt erejük és fejben is elfáradtak a folyamatos birkózásban. Rick Carlisle vezetőedző úgy fogalmazott, hogy a Pacers számára olyan New Yorkba jönni, mintha Gothambe jönnének, de ezúttal a hazaiak voltak erőszakosabbak és pontosabbak – idén 1–1-re áll egymással a két rivális, de decemberben és januárban is találkoznak még.

A Knicks legjobb dobói: Quickley 16/12, Walker 16, Rose 14
A Pacers legjobb dobói: Brogdon 22/6, Sabonis 21/9, LeVert 17

Dallas Mavericks–Denver Nuggets 111–101

A small-ball és a negyedik negyed. Ugyan megint egyszerre játszott jól a Dallasnál Kristaps Porzingis (29 pont, 11 lepattanó, 5/8 tripla) és Luka Doncic (23 pont, 8 lepattanó, 11 gólpassz), mégis akkor vitte be a döntő ütést a hazai alakulat, amikor mindketten a padon ültek. A nagyon elrontott, 12 ponttal elvesztett második negyed után ugyanis csak kapaszkodtak és a záró etapnak hátránnyal vágtak neki, de akkor Jason Kidd a kispadra építve felrakott egy olyan small-ballt, amelyben négy hátvéd kapott szerepet és Finney-Smith volt a "magas", ez a sor pedig pillanatok alatt szétfutotta és szétdobta az elfáradó Denvert: villámgyorsan rohantak egy 17-6-ot, több triplát is elsüllyesztettek és a hátrányból egyértelmű előny lett számukra. Innentől már nem is inogtak meg, Doncicék visszatérése után is ők maradtak elöl és végül remek játékkal nyerték meg a rangadót – ezzel 9–4-re javultak és átvették a harmadik helyet Nyugaton.

Idegenben még javulni kell. Sorozatban öt hazai győzelem után érkezett meg erre a meccsre a Nuggets, de az derült ki, hogy vendégként még mindig nem az igazi a társaság és a harmatos támadójátékot itt nem feltétlenül lehet ellensúlyozni a kőkemény védekezéssel. Nikola Jokics ugyan ellenállhatatlannak bizonyult (35 pontos szezoncsúcs, 16 lepattanó, 6 gólpassz, 15/26 mezőnyből), de Michael Porter Jr. és Will Barton (no meg Jamal Murray, de őt már el is felejtettük...) nélkül nem volt bennük elég pont és bár sokáig így is vezetni tudtak Jokics parádéja miatt, de a negyedik negyedre elfogytak és ott már lejátszotta őket a Dallas. A záró etapban érezhető volt rajtuk, hogy a back-to-back második felén vannak és hogy a gyors dallasi szerkeszet elvitte az energiájukat, úgyhogy idén még csak negyedszer kaptak 100 pont felett és vendégként mindössze 2–4-es mérleget tudnak felmutatni.

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 29/15, Doncic 23/6, Hardaway Jr. 19/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokisc 35/6, Morris 17/3, Gordon 14/6

Memphis Grizzlies–Houston Rockets 136–102

Kellett már ez a Memphisnek. Az utóbbi meccsek gyenge formája és a Pelicans elleni, blamának számító vereség után nem hibázhatott ezen a találkozón a Grizzlies és a hazaiak végül egy igazi önbizalomnövelő győzelmet arattak. Már az első negyedet sikerült megnyerniük 33–20-ra, aztán a másodikban 41 pontot dobtak, a harmadik játékrészt pedig 31–15-re húzták be, úgyhogy látványos, könnyed játékkal ütötték ki a sereghajtó Houstont. További jó hír számukra, hogy emiatt a játékpercek is visszafogottan alakultak, 25 fölé senki nem jutott és emiatt, valamint a játék képe okán is kicsit olyan érzésünk lehetett, mintha egy edzőmeccset néznénk. Ja Morant azért ennyi idő alatt is hozott egy 22-6-6-ot 4/6 triplával, de ez most nem az egyéni extrákról szólt, hanem hogy végre összejöjjenek a dolgaik, működjön a játékuk és arassanak egy olyan győzelmet, ami fejben kicsit rendezi a soraikat. A Rocketsről ezúttal sem tudunk mit írni - mintha más ligába tartoztak volna a texasiak, akiknél sem egyénileg, sem csapatként nem tudunk kit/mit kiemelni és zsinórban 12. vereségük után 1–13-mal tökutolsók a mezőnyben.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 22/12, Jackson Jr. 18/6, Brooks 16/3
A Rockets legjobb dobói: Green 15/6, Tate 14, Wood 11/3

Minnesota Timberwolves–Phoenix Suns 96–99

A végén Paul döntötte el. Sokáig erőlködős, szenvedős meccs volt ez a Suns számára (is), végig egymás sarkában voltak a felek és mindkét együttes legnagyobb előnye hét pont volt az este folyamán, gyakorlatilag az első perctől az utolsóig kiélezett, körömrágós derbit láthattunk. A hajrában azonban Devin Booker (29 pont, 5 gólpassz) és a játékot végül vállaló Deandre Ayton (22 pont, 12 lepattanó, 10/14 mezőnyből) mellé felnőtt Chris Paul, a veterán irányító ugyanis egymaga 19 pontot dobott csak a negyedik negyedben, így ő lett a döntő faktor. Ebben az időszakban a karmester tartotta egálban a csapatát, az ő villanásai, látványos megoldásai, gyilkos dobásai miatt volt esélyük nyerni annak ellenére, hogy a 18 pontos első negyed és a 40 pontos első félidő is negatív szezoncsúcsot jelentett számukra - majd az utolsó bő két percben Booker is dobott öt fontos pontot és kiosztott egy gólpasszt Aytonnak. A Wolvesnak egyébként így is volt dobása a győzelemhez, de D'Angelo Russell elrontotta, majd a támadópattanóból eladták a labdát, ezzel állt be a végeredmény – a Phoenix zsinórban kilencedszer nyert, ezzel a liga leghosszabb sikerszériáját tudhatja magáénak, ráadásul a franchise 2010 óta nem húzott be ennyi meccset egymás után.

Russell és Edwards dobásai kellettek volna. A hazaiak védekezésben mindent megtettek, fizikálisak voltak, nem hagyták igazán érvényesülni a Sunst, támadásban pedig Karl-Anthony Towns húzta őket: a center 35 pontot dobott 13 lepattanóval, 5/9 triplával, 10/11 büntetővel, vele nem tudott mit kezdeni a Phoenix. A gondot az jelentette, hogy két pontszerző társa egyszerre sült be: Anthony Edwards 2/11-et dobott mezőnyből 9 pontért, D'Angelo Russell pedig ugyan eljutott 22 pontig, de távolról 1/10-zel zárt, ami tökéletesen kiegészítette Edwards 1/6-ját. A végén nagyjából ennyi hiányzott nekik a sikerhez, az utolsó dobás is egy Russell-távoli lett, ami természetesen kimaradt és ha ők egy kicsit pontosabban céloznak kintről, akkor behúzhatták volna a bravúrgyőzelmet - ez azonban nem jött össze, a hajrában sem tudták leküzdeni a problémájukat, így újabb vereséget szenvedtek.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 35/15, Russell 22/3, Beasley 12/12
A Suns legjobb dobói: Booker 29/6, Ayton 22, Paul 21/6

Oklahoma City Thunder–Miami Heat 90–103

A fiatalok intézték. Jimmy Butler és Bam Adebayo nélkül ezúttal is Tyler Herro és Duncan Robinson húzta a Miamit, a vendégek fiatal duója végül összesen 48 pontot és 10/20 triplát küldött az OKC gyűrűjébe, a támadójáték jelentős részét ők intézték. Mellettük 11 ponttal és 11 gólpasszal dupla-duplázott Kyle Lowry, a padról 13 pontot szórt Max Strus, a mezőnymunkából jelentősen kivette a részét Dewayne Dedmon és PJ Tucker, úgyhogy végül ha nem is könnyedén, de csak hozták az idegenbeli kötelezőt. A nagyszünetben egyébként még egálra álltak a felek és a Heat volt hétpontos hátrányban is, de a fordulás után sikerült emelniük a tempón, Robinson egymaga 13 pontot szórt a harmadik negyedben és már 14-gyel is vezettek ekkor a floridaiak. Ezt egyszer még megfelezte a Thunder, de a záró etapban megint a Miami tudott erősíteni, ebből lett végül a 103-90-es Heat-siker – 9–5-tel negyedikek Keleten úgy, hogy eddig majdnem kétszer annyi meccset játszottak idegenben, mint otthon.

Besült az OKC hátvédpárja. A back-to-backet játszó hazaiaknál elsősorban Shai Gilgeous-Alexander (10 pont, 2/11 mezőnyből) és Josh Giddey (6 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz) gyenge dobóteljesítménye okozta a vereséget, rajtuk nagyon sok múlik a csapatnál, de ezúttal nem tudtak érvényesülni Lowryék ellen. Lu Dort (20 pont, 4/8 tripla) és Jeremiah Robinson-Earl (4/6 tripla) igyekezett, de nem tudtak mindent ellensúlyozni, csapatszinten alig 41%-kal dobtak mezőnyből és eladtak 20 labdát, amelyekből több mint 30 pontot kaptak, ami nem férhetett bele - főleg úgy, hogy a túloldalon Herro és Robinson a nehéz, már levédekezett helyzetek egy részét is megoldotta. Négy győzelem után most itt van sorozatban a második vereség, két nap múlva, a Rockets ellen viszont kötelező lesz nyerniük.

A Thunder legjobb dobói: Dort 20/12, Robinson-Earl 16/12, Pokusevski 11/3
A Heat legjobb dobói: Herro 26/15, Robinson 21/15, Strus 13/9

Portland Trail Blazers–Toronto Raptors 118–113

Lillard visszatért, a Portland tudott javítani. Mindkét csapat egy kínos vereség után lépett pályára és a back-to-backet játszó, de Damian Lillardöt visszakapó Blazers bizonyult egy fokkal élesebbnek. A hullámzó, ide-oda billegő mérkőzésen egálról indult a negyedik negyed, de ott Lillard (24 pont, 8 gólpassz) és CJ McCollum (29 pont, 6 gólpassz, 6/11 tripla) dobásalval rögtön egy 10–0-t repesztett a Portland és onnantól képes volt menedzselni ezt a különbséget. Már az utolsó két percen belül jártunk, amikor a Raptors 112-111-re zárkózott vissza, de a következő három labdabirtoklásból hat pontot dobtak a hazaiak és eldöntötték a küzdelmet, innen már nem lehetett több lövése a Torontónak. Az említett hátvédpár mellett Larry Nance Jr. (7/7 mezőnyből) is kitett magáért és bár a védekezésük most sem volt az igazi, de az 56%-os mezőnymutató és a 44%-os triplázás így is győzelmet ért. Érdekes kettősséggel szerepel eddig a Portland, az idegenbeli 1-7-es mérleggel szemben ugyanis otthon ezzel a sikerrel már 6-1-re áll, a következő három találkozóját pedig egyaránt hazai pályán játszhatja le.

Hiába volt jó a Raptors kezdője. A kanadaiak első ötöséből senkire sem lehetett panasz, OG Anunoby 29 ponttal és 6/10 triplával vitte a prímet, de Pascal Siakam is dobott egy húszast és Fred VanVleet, Gary Trent Jr., valamint az újonc Scottie Barnes is legalább 16 egységig jutott - ez az ötös több mint száz pontot dobott az este folyamán, de a padról összesen 12 érkezett pluszban, védekezni pedig már nem maradt elég erejük. A záró etap elején kapott 10-0 idején is fent volt három cserejátékos, innentől pedig hiába küzdöttek nagyot, már csak szépíteni tudtak, a végén engedtek egy kulcsfontosságú támadópattanót, illetve eladtak zsinórban három labdát, amik nem férhettek bele. Nick Nurse vezetőedző is azt emelte ki, hogy amikor több csere is egyszerre kapott lehetőséget, akkor szedtek össze olyan hátrányokat, amelyek eltüntetésén egész este dolgoztak - meglátjuk, hogy tudnak-e ezen javítani, ez a meccs még csak az első állomás volt a hatmeccses idegenbeli túrájukon.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 29/18, Lillard 24/9, Nance Jr. 15/3
A Raptors legjobb dobói: Anunoby 29/18, Siakam 20/6, Barnes 18, Trent Jr. 18/6

Los Angeles Lakers–Chicago Bulls 103–121

Oktatott a Chicago. Előző este ugyanebben a csarnokban a Clipperst győzte le a Bulls, most pedig a back-to-back második felén igazán esélyt sem adott a Lakersnek. A vendégeknél egy pillanatig sem látszott a fáradtság, az első negyedet rögtön megnyerték nyolc ponttal, majd a harmadikban még rátettek egy lapáttal és húsz egység körüli előnyt építettek fel, gyakorlatilag eldöntötték a találkozót. DeMar DeRozan újabb parádéja (38 pontos szezoncsúcs, 6 gólpassz) mellett Lonzo Ball is szezoncsúcsot dobott 27 ponttal, bevert 7/10 triplát, leszedett 7 lepattanót és kiosztott 8 gólpasszt, így Zach LaVine legfrissebb remeklése (26 pont, 6/13 tripla, 5 gólpassz) már csak hab volt a tortán. Olyan sebességgel és intenzitással játszottak, mintha csak az ellenfél lett volna másnapos, 55%-kal dobtak mezőnyből és 31 gólpasszt osztottak szét, védekezésben pedig teljességgel elvették a Lakers tripláit. A záró etapban már nem is forgott veszélyben a sikerük, úgyhogy magabiztos győzelmet arattak és továbbra is a keleti első helyért támadnak 10–4-gyel - most Portlandbe, majd Denverbe utaznak, így zárul a hosszú nyugati túrájuk.

Anthony Davist kiállították. Kissé érthetetlen körülmények között ért véget a meccs a Lakers magasembere számára, aki a cipőjét kötötte, amikor a játékvezetők továbbengedték a játékot egy megszakítás után - amikor a játékos ezt szóvá tette, azzal a lendülettel elküldték zuhanyozni. A meccs végeredményét ez aligha befolyásolta, már itt húsz ponttal vezetett a Chicago, de Davisnek így 28 perc után, 20 ponttal és 6 lepattanóval zárult le ez a derbi. Russell Westbrook (25 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz) főleg az első félidőben villogott, utána eltűnt, a hazaiak egyetlen örömét pedig Talen Horton-Tucker szolgáltatta: a legutóbb visszatérő és most is a kezdőben szerepet kapó fiatal 28 ponttal és 4/9 triplával csapata legeredményesebb játékosaként zárt. Nyerni viszont a hazai pálya ellenére nem tudtak, őket sokkal jobban megviselte a back-to-back – most pedig el kell menniük egy ötmeccses keleti túrára, nagyon fontos lesz, hogy ezen hogy szerepelnek.

A Lakers legjobb dobói: Horton-Tucker 28/12, Westbrook 25, Davis 20
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 38/6, Ball 27/21, LaVine 26/18