NBA: DeRozan döbbenetes meccsnyerővel köszöntötte 2022-t

Boston Celtics–Phoenix Suns 123–108

Hiányoztak a phoenixi centerek, Robert Williams III örült ennek. Sem Deandre Ayton, sem JaVale McGee nem volt bevethető a vendégeknél, akik Dario Saricot és Frank Kaminskyt már régen elvesztették hosszú időre, így pedig igazából egyetlen ötös posztos játékosuk sem maradt – csak „csatárok" voltak bevethetőek, Jalen Smith kezdett egyedüli „magasként”, a padról pedig Ish Wainright és Emanuel Terry is 10+ perceket kapott csatárként. Mindezt egyszerűen nem tudta ellensúlyozni a Suns, a Boston ugyanis dominált a palánk alatt: a lepattanózást 51-37-re nyerte meg a gárda, a festékből 64-46-ra győzött, és tízzel több büntetőt harcolt ki. Mindezt Robert Williams III mozgatta, aki élete eddigi talán legjobb meccsét játszotta és 5/5 jó dobása mellett leszedett 11 lepattanót, valamint teljesen váratlanul szétosztott 10 gólpasszt is az „összeugró” phoenixi védekezés ellen, míg hátul két labdaszerzéssel és öt blokkal éreztette a hatását. Mellette azért a társak is hozták magukat, a megnyíló területekkel Marcus Smart és Jaylen Brown is nagyon élt, de a kispad is remekelt, a Richardson-Langford-Pritchard trió összesen 46 pontot tett a közösbe - két napja még botrányosan gyenge dobóformával a 90 egységet sem érték el csapatszinten, most a 120-at is átlépve parádés győzelmet arattak a liga egyik legjobbjával szemben.

Egy félidő alatt eldöntötte a Celtics. Alaposan rárúgta az ajtót ellenfelére a Boston, amelynél mostanra azért nagyjából ott lehetett a parketten, akire szükség volt, Jayson Tatum nem játszhatott még, de a többi fontos ember nagy elánnal száguldozott a pályán - eközben a Phoenixnél a vezetőedző és jó pár kulcsjátékos hiánya nem férhetett bele. A vendégeknél ezt tetézte az is, hogy Devin Booker és Chris Paul együtt 13/41-et (31,7%) dobott mezőnyből, úgyhogy ők ketten sem tudtak mit tenni Smartékkal szemben, a Celtics pedig leradírozta a pályáról a játéknapot még holtversenyes listavezetőként kezdő ellenfelét: az első negyed végén 12, a nagyszünetben pedig 26 ponttal vezetett Ime Udoka legénysége, de volt közte 30 is, nem lehetett kérdés. A nagyszünet után kicsit javult a phoenixi dobóforma, de ezzel is csak nagyjából 15 pontig tudtak visszajönni, onnan pedig még mindig nem volt reális esélyük a győzelemre - Booker szerint kissé felkészületlenek voltak most, míg a Celtics rendkívül élesnek bizonyult, ez okozta a váratlanul nagy különbséget és az abszolút kiütéses hazai győzelmet.

A Celtics legjobb dobói: Smart 24, Brown 24/9, Richardson 19/6
A Suns legjobb dobói: Booker 22/3, Johnson 20/12, Smith 19

Indiana Pacers–Chicago Bulls 106–108

DeMar DeRozan nyerte meg - egy elképesztő dobással. A mérkőzés túlnyomó részében vezetett a Bulls, de mindig csak pár ponttal, a legnagyobb fórja kilenc egység volt és az Indy végig ott loholt a nyomában egészen addig, amíg a negyedik negyedben meg nem fordult a helyzet - a Pacers egy 9-0-s futással előnybe került és az ellaposodó Chicago hibáit kihasználva közel állt a győzelemhez. Az utolsó percnek hárompontos hazai fórral mentek neki a felek, ám előbb DeMar DeRozan 35 másodpercnél bedobott egy tempót a labdabirtoklás második támadópattanója után, majd a Pacers ellentámadásába szintén ő nyúlt bele egy remek védekezéssel. Végül szűk tíz másodpercük maradt egypontos hátrányban ahhoz, hogy nyerjenek, DeRozan hozta fel a labdát, kapott egy zárást, de közben szinte lepörgött az óra - a Bulls vezére minden bizonnyal elnézte az órát, majd amikor felpillantott rá, látta, hogy nincs több idő, így védővel az arcában, egy lábról elugorva beleállt egy valószínűtlen triplába, ami a dudaszó pillanatában bevágódott a gyűrűbe. A Bulls hatalmas ünneplésbe kezdett és a hazaiak sem akarták elhinni, hogy ez tényleg beesett és ők tényleg kikaptak - Domantas Sabonis azt mondta erről, hogy DeRozan biztosan rosszul mérte fel a hátralévő időt, majd csak úgy felemelte ezt a dobást, ami néha sajnos beeshet...

Nincs szerencséje a Pacersnek. Az Indy elképesztően balszerencsés idén az egylabdás végjátékokkal, úgy áll 14-22-vel a keleti 13. helyen, hogy a netratingje a konferencia hetedik helyére lenne jó, de minden ehhez hasonló derbin rosszul alakul számára az utolsó perc. Ezúttal is így történt, végig közel járt ellenfeléhez a gárda, majd Caris LeVert (27 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) és Domantas Sabonis (24 pont, 14 lepattanó, 6 gólpassz, 2 blokk) vezetésével pont a legjobbkor tudtak fordítani és közel voltak ahhoz, hogy megverjék a keleti második helyezettet - aztán egy engedett támadópattanó, egy elrontott labdabirtoklás és DeRozan mázlis dobása megint elvette tőlük mindezt. Egyébként persze a Bulls sem érdemtelenül győzött, DeRozan 28 pontot dobott, Coby White 6/7 triplát süllyesztett el, Nik Vucsevics dupla-duplázott (14 pont, 16 lepattanó), de legyünk őszinték: ez most semmi máson nem múlt, csak azon a bizonyos dobáson.

A Pacers legjobb dobói: LeVert 27/3, Sabonis 24/3, Holiday 16/15
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 28/3, White 24/18, LaVine 17

Sacramento Kings–Dallas Mavericks 96–112

Visszavágott a Dallas. Két napja egy dudaszós saroktriplával szenvedett vereséget ebben a csarnokban a Mavericks, most viszont odafigyelt arra Jason Kidd csapata, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő. A vendégek az első negyed gyengélkedése után a lovak közé csaptak, ismét összerakták a védekezésüket, a következő két játékrészt pedig összesen 60-37-re nyerték meg, egyszerűen lejátszották a pályáról ellenfelüket. A kulcsot mindenképpen a legutóbbihoz képest sokkal gyorsabb, lendületesebb, pontosabb támadójáték jelentette, akkor ők is szenvedtek elöl, most viszont 50% feletti mezőnymutatóval, 40%-os triplázással és 30 gólpasszal zártak, Kristaps Porzingis (24 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz) és Jalen Brunson (23 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz) remeklése mellé többen is felnőttek - a teljes kezdő 88 pontot jegyzett, így a kispadtól nem is kellettek nagy extrák. A harmadik negyedben már annyira domináltak, hogy Dwight Powell négy egymást követő alkalommal is zsákolhatott, ott már egyértelmű volt, hogy eldőlt az este - Kidd szerint taktikailag tanultak a legutóbbi meccsből és képesek voltak kijavítani a hibáikat, ennek pedig nagyon örül és a továbbra is tartalékos keretükkel tartják a nyugati nyolcadik helyet.

Nem tudott válaszolni a Kings. Két napja még szoros, kiélezett meccset vívtak a felek és az első negyedben most is csak annyit láthattunk, hogy az akkori erőlködés után ezúttal jól dobnak a csapatok, a Sacto is bevert 39 pontot egy játékrész alatt, a hazaiaknál azonban a folytatásban nagyon elfogyott a lőszer. Már a második negyedben jelentősen visszaestek, aztán jött egy 0/12-es időszakuk mezőnyből, a harmadik játékrészben pedig több mint hét percig nem találtak a gyűrűbe, így nem lehetett reális esélyük. Érdekesség, hogy De'Aaron Fox megint terített betlit hozott, a csapat vezére pedig ismét Tyrese Haliburton volt, aki 17 ponttal, 10 gólpasszal és 4/5 triplával jelentkezett, de egymaga nagyon kevésnek bizonyult az olajozottan működő Dallasszal szemben. Alvin Gentry vezetőedző szerint alapvetően rosszul dobtak, ami nyomás alá helyezte őket, plusz a Mavs képes volt Porzingist másképp használni, mint legutóbb és nekik erre sem volt válaszuk, így tanulniuk kell ebből az estéből és holnap a Heat ellen szeretnének javítani.

A Kings legjobb dobói: Haliburton 17/12, Bagley 15, Barnes 11/6, Holmes 11
A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 24/6, Brunson 23/3, Bullock 16/9

Houston Rockets–Miami Heat 110–120

Butler nem hagyta kikapni a Miamit. A Heatnél Jimmy Butler és Kyle Lowry is visszatérhetett, kidőlt viszont a koronavírus miatt Duncan Robinson, aki így 182 mérkőzés után először volt kénytelen kihagyni egy találkozót. A floridaiaknál hiába hiányzott hét játékos, a frissen igazoltakkal ki tudtak állítani egy olyan rotációt, amely végül elégnek bizonyult a sikerhez: az első negyedben 41, a másodikban 33 pontot dobtak, a nagyszünetben 14-gyel vezettek, de voltak 25 egységnyi fórban is és bár a záró etapban 5-6 pontra visszajött a Rockets, de még időben reagáltak a vendégek és nem lehetett nagy kérdés a győzelmük. Mindezt Butler alapozta meg, aki parádés játékkal tért vissza és 37 pontos szezoncsúcsot hintett, ő egyszerűen nem hagyta, hogy kikapjon a Miami - 12/21-es mezőnymutatójához 11/11 büntetőt tett hozzá, volt 2 blokkja is, abszoiút vezérként játszott. Lowry csendesebbnek bizonyult, viszont 17 pontjával, 4/6 triplájával, 4 gólpasszával és 3 labdaszerzésével rögtön robbantott Kyle Guy, akit most igazoltak le tíznapos szerződéssel - a Heat így sorozatban ötödször nyert és másfél meccsre van a konferenciát holtversenyben vezető Bulls-Nets párostól.

Nem volt elég jó a Houston. A hazaiak kerete már közelített a teljeshez, Augustin és Mathews az, akinek lenne komolyabb szerepe, de nem lehetett még ott a parketten, egyébként így minden esélyük megvolt arra, hogy megtörjék a negatív sorozatukat. Mégis eltelt egy szűk félidő ahhoz, hogy összerakják magukat és a 25 pontos hátrány után már az is nagy szó, hogy a végén kicsit izgalmasabbá tudták tenni a helyzetet és 107-102-nél úgy tűnt, hogy még bármi lehet a dologból – aztán kaptak gyorsan egy 7-0-t és onnantól nem volt miről beszélni. Összességében gyengébben dobtak, néggyel több labdát adtak el, kilenccel kevesebb pontot szereztek leindításból, tizeneggyel többet faultoltak és Butlerre egyáltalán nem volt válaszuk – egyszerűen nem nőttek fel a szükséges szintre, így sorozatban hatodik vereségüket szenvedték el.

A Rockets legjobb dobói: Tate 22/6, Wood 18/3, Green 16/6
A Heat legjobb dobói: Butler 37/6, Guy 17/12, Herro 16/6

Cleveland Cavaliers–Atlanta Hawks 118–121

16 pontos hátrányból nyert az Atlanta. A vendégek kerete még mindig tartalékosabb volt, mint a Clevelandé, viszont pihentebben érkeztek meg erre a találkozóra, így benne volt a pakliban, hogy még ebben a felállásban is győzni tudnak. Az első félidő aztán nem így alakult, a nagyszünetig 66 pontot kaptak és már 16-tal is égtek, de a fordulás után sikerült előhúzniuk a jobbik arcukat és a 40-22-re megnyert harmadik negyeddel megfordították a küzdelmet. A záró etapban aztán már egyszer sem adták ki a kezükből az előnyt, vezettek többször is 7-8 ponttal, tartani tudták a különbséget, de az utolsó percre még egy kicsit emelt a tempón a Cavs és előbb 119-116-ra, majd egy atlantai hiba után 119-118-ra közelített. Tíz másodperc volt hátra, de a nagyot játszó (35 pont, 11 gólpassz) Trae Young itt már nem hibázott, elsüllyesztett két clutch büntetőt, az utolsó clevelandi tripla kimaradt, így fordulatos, izgalmas találkozó végén nagyon fontos idegenbeli sikert könyvelhetett el a nehéz helyzetben lévő Hawks - Young mellett Clint Capela (18 pont, 23 lepattanó, 4 blokk), valamint Skylar Mays (19 pont, 4/5 tripla) is kitett magáért, de az egész csapat nagyon koncentrált, amit jól jelez, hogy összesen két (!) labdát adtak el az egész este során.

Kellene egy playmaker. Magas poszton már kiegészült a clevelandi keret, de az semmiképp sem egészséges, hogy a bevethető játékosok között ismét csak három hátvéd volt és ők is olyan minőséget képviseltek, amire nagyon azért nem lehet építeni az NBA-ben. Tenni viszont nem tudtak mit, így is járatták a labdát és igyekeztek a magasságbeli fölényüket kihasználni, hogy a szokatlan szerkezetük erényeit kamatoztathassák - a festékben nyertek is 68-40-re, ott domináltak, de a játék egyéb elemeiben ezt ellensúlyozta az Atlanta. Hiába Kevin Love parádéja (35 pontos szezoncsúcs, 11 lepattanó, 7/14 tripla), vagy az Allen-Mobley páros 37 pontja, 16 lepattanója és 6 blokkja, sem ez, sem a csapatszintű 57%-os mezőnymutató nem volt elég - egyszerűen kellene legalább egy irányító, egy playmaker, ezt az embert pedig reményeik szerint a csere útján megszerzett Rajon Rondóban találták meg, csak ő most még értelemszerűen nem léphetett pályára.

A Cavaliers legjobb dobói: Love 35/21, Allen 21, Mobley 16
A Hawks legjobb dobói: Young 35/15, Mays 19/12, Capela 18

Toronto Raptors–Los Angeles Clippers 116–108

Új életre kelt a Toronto. A nemrég még teljesen "kiürített" torontói keret ismét megtelt minőséggel és közel teljes hadrendben állhatott ki a kanadai alakulat: a VanVleet-Trent-Anunoby-Siakam-Birch kezdő mögött ott volt Flynn, Achiuwa vagy Boucher is a kispadról, fontosabb hiányzóként jelenleg egyedül Scottie Barnest említhetjük. Ez pedig meg is hozta az eredményét, ugyan a második negyedben kicsit szétcsúszott a játékuk és hátrányba kerültek, de nem maradtak le jobban hét pontnál, a nagyszünet után stabilizálták magukat, a záró etapban pedig a maguk javára döntötték el a küzdelmet - ott 34-21-re győztek és a hajrában ők bizonyultak élesebbnek. Bő két perccel a vége előtt még 105-105 állt az eredményjelzőn, itt azonban Boucher büntetőzött, majd VanVleet megtalálta Siakamot egy zsákolásra, aztán az irányító maga dobott gyors öt pontot - a végeredményt Anunoby büntetői állították be, közben ugyan kaptak egy Mann-triplát, de ezt a bő két percet így is 11-3-ra nyerték meg. Fontos volt, hogy a hazaiak 18-3-ra nyerték a támadópattanózást, 21-3-ra győztek második esélyből és 18-cal több mezőnykísérletet engedhettek el, mint ellenfelük - a koronavírus-szabályok miatt szinte üres arénában fontos győzelmet arattak és úgy tűnik, hogy "visszatértek".

Amit lehetett, azt megtette a Clippers. Kawhi Leonard, Paul George és Nic Batum továbbra sem játszhatott a Los Angelesnél és bár Reggie Jackson visszatérhetett ezen az estén, de szervezni, kreálni ő sem nagyon tudott, bár tény, hogy 5/8 triplájával így is sokat tudott hozzátenni. Azonban közben Ivica Zubac az egészségügyi protokoll alá került, így magas poszton csak Serge Ibaka, illetve egy small-ball szerkezet jelentett opciókat, ráadásul nem is Tyronn Lue meccselt, mert ő szintén távol volt a protokoll miatt - talán ezekből is fakadt az, hogy a palánk alatt mennyire domináltak a nagy energiával érkező hazaiak. Így is vezettek egy ideig, a hajrában is lehetett volna esélyük, de a kulcsjátékokat az ellenfél csinálta meg, ők alig tudtak megmozdulni a legfontosabb időszakban és ráadásul hátul is pont itt maradtak le VanVleetékről - ismét 50%-on állnak, ez pedig jelenleg a hatodik helyre elég Nyugaton.

A Raptors legjobb dobói: VanVleet 31/12, Anunoby 26/9, Siakam 25/3
A Clippers legjobb dobói: Morris 20/6, Mann 18/6, Jackson 17/15

Memphis Grizzlies–San Antonio Spurs 118–105

A második félidő a Memphisé volt. A nagyszünetig szorosan alakult a meccs, hol egyik, hol másik csapatnak akadt egy-két jobb perce, Ja Morant egymaga 20 pontot szórt az első két negyed során, és a pihenő alatt három ponttal vezetett a Grizzlies, nem volt érdemi különbség a felek között. A fordulás után azonban változott a helyzet, a Memphis átvariálta a védekezését, mást játszott a pick-and-rollok ellen és kibillentette a Spurst a komfortzónájából - lelassultak a vendégek, gondolkodniuk kellett, jöttek az eladott labdák és a ritmustalan, így nagyrészt kimaradó dobások, főleg ami a triplákat illeti. Ennek köszönhetően a harmadik negyedben meglógtak a hazaiak, 18 ponton tartották a San Antoniót és kétszámjegyű előnyt építettek fel, érdemi válasz pedig a folytatásban sem érkezett, így a záró etapban volt már közte 19 is - ott nagyon magabiztos volt a Grizzlies és nem adott már esélyt ellenfelének. Morant végül 30 ponttal, 6 lepattanóval, 8 gólpasszal és eladott labda nélkül zárt, de még hárman dobtak náluk 17-18 pontot, úgyhogy volt segítsége - zsinórban negyedszer nyertek és úgy negyedikek Nyugaton, hogy már négy meccs az előnyük az őket követő Denverrel szemben.

Nem tudott válaszolni a Spurs. A fordulás után 17-tel dobott kevesebb pontot a San Antonio, mint addig, volt egy olyan időszaka a vendégcsapatnak, amikor tíz triplából csak egyet tudott bedobni, nem ültek a megszokott játékok, ahhoz pedig egyénileg azért nem elég jók (főleg Dejounte Murray nélkül), hogy gyorsan reagáljanak és "a semmiből" szerezzenek kosarakat egymás után. Egyénileg senki sem jutott náluk 15 pont fölé és bár a negyedik negyedben voltak már olyan periódusaik, amikor kicsit jobban érvényesülni tudtak, de igazából nem tudtak komoly, valós választ adni a Memphis megváltozott védekezésére - Gregg Popovich is nagyon dicsérte a Grizzliest, hogy milyen jól játszott a második félidőben, úgyhogy ők nem tehettek mást, fejet hajtottak a jobb csapat előtt.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 30/9, Jones 18/6, Bane 17/3, Clarke 17/3
A Spurs legjobb dobói: Pöltl 15, White 15/6, Forbes 15/6

Oklahoma City Thunder–New York Knicks 95–80

Nem tud támadni a Knicks. Teljes kerettel is harmatos az, amit a New York támadásban művel, hatékonyságban még hagyján, de lassan, körülményesen, nehézkesen, szenvedősen játszik a gárda - erre pedig most több lapáttal is rátett az, hogy Julius Randle, Kemba Walker és Derrick Rose sem léphetett pályára. A vendégek így borzasztóan erőlködtek, az első félidőben RJ Barrett vezetésével még azért tartották magukat, szoros is volt a küzdelem, de a fordulás után már nem ütötték meg az NBA-szintet és összesen 31 pontot tudtak feltenni a táblára a harmadik-negyedik negyed során. A 37%-os mezőnymutató és a 20% alatt triplázás mellett sikerült tíz büntetőt is kihagyniuk, az pedig szintén beszédes, hogy csapatszinten összesen 12 gólpasszig jutottak el - ez nem támadójáték, hanem kínzás, Tom Thibodeau vezetőedző mégis csak a büntetőzést és a lepattanózást emelte ki, mint problémát. A védekezésükkel egyébként nem volt baj, emiatt nem kaptak ki "csúnyán" és ezért tudtak még a negyedik negyed elején is közel lenni, de 80 dobott ponttal nem igazán lehet NBA-mérkőzést nyerni - holnap a feljavuló Torontóhoz látogatnak, ott sem lesz könnyű dolguk.

Nagyon pörgött az OKC. A hazaiak úgy értékelték az eseményeket, hogy ők a szezonjuk legjobb védekezését mutatták be, hiszen átlagosan 108 pontot kaptak eddig, most pedig idénycsúcsot jelentő 80-on tartották ellenfelüket. Való igaz, hogy koncentrált, fegyelmezett, fizikális védekezést produkáltak, végigdolgozták az estét, elöl pedig a sérülésből visszatérő Shai Gilgeous-Alexander (23 pont, 4 gólpassz) vezetésével a minimumszintet megütötték, de azért a támadójátékukra ők sem lehetnek büszkék - persze ez nem számít, amikor a végén újabb győzelmet ünnepelhettek és másfél meccsre megközelítették a playint jelentő nyugati tizedik helyet. A negyedik negyed elején még csak 74-71-re vezettek, de aztán Pokusevski, Jerome és Wiggins vezetésével nem egészen két perc alatt rohantak egy 10-0-t, ezzel pedig eldöntötték a küzdelmet, a hátralévő időben már nem tudott veszélyeztetni a New York - a következő négy meccsükből hármat is otthon játszhatnak, majd ezt követően lesz egy kicsit nehezebb időszakuk.

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 23/6, Wiggins 13/6, Jerome 11/9
A Knicks legjobb dobói: Barrett 26/3, Quickley 11/3, Robinson 9

Utah Jazz–Minnesota Timberwolves 120˜–108

Mitchell és a negyedik negyed. A hazaiaknál két kihagyott mérkőzés után visszatérhetett Donovan Mitchell, viszont nem lehetett ott a csapatban Mike Conley és Joe Ingles sem, így Mitchellnek rögtön vezérré kellett előlépnie és a pontszerzés mellett neki kellett működtetnie a csapatjátékot is. Ez az első félidőben jól nézett ki, a nagyszünetben 13 ponttal vezettek és úgy tűnt, hogy kontrollálhatják az eseményeket, de a harmadik negyedben kicsit megborult a védekezésük, ritmust vesztettek és egypontos hátrányba kerültek. A záró etap elején azonban rendezték a soraikat és valósággal letarolták ellenfelüket: 91-92 után három és fél perc alatt egy 22-0-s (!) periódust repesztettek, Mitchell egymaga 12 pontot szerzett ekkor, innen pedig már nem lehetett visszaút, ebből az ütésből nem állhatott fel a Minnesota. Mitchell végül 39 pontos szezoncsúccsal, 6/11 triplával és 5 gólpasszal zárt, mellette a 20 pontos Clarkson, a 24 pontos, 12 lepattanós Bogdanovic, valamint a 14 ponttal, 16 lepattanóval és 4 blokkal jelentkező Gobert is kitett magáért, így végül behúzták sorozatban hatodik győzelmüket és egyetlen meccsre megközelítették a Phoenixet - most már a két eddig kiemelkedő csapat (Warriors és Suns) szintjén vannak, magabiztosan várhatják a folytatást.

Nem érheti kritika a Wolvest. Karl-Anthony Towns és D'Angelo Russell nélkül azért valószínűtlen bravúr lett volna a vendégektől, ha nyerni tudnak Salt Lake Cityben és bár Anthony Edwards már visszatért, sőt, dobott is 26 pontot, de nem lehetett bennük elég tűzerő ehhez a feladathoz. A harmadik negyedben azért egy 12-2-es futással így is felszívták magukat és még a negyedik játékrész elején is úgy tűnt, hogy várakozáson felül teljesítenek, de aztán jött az említett Jazz-roham és ez kivégezte őket - ennél többet nem várhattunk tőlük, jelenleg sokkal jobb csapatok sem lennének képesek többre a Jazz otthonában, ők csak abban bízhatnak, hogy Towns és Russell hamar visszatérhet és újraindíthatják a playoff-hadjáratukat.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 39/18, Bogdanovic 24/9, Clarkson 20
A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 26/12, Beasley 22/18, McDaniels 12/3

Los Angeles Lakers–Portland Trail Blazers 139–106

Jamesre fogynak a jelzők. A Los Angeles veteránja egy nappal korábban ünnepelte 37. születésnapját, majd elképesztő teljesítménnyel köszöntötte az újévet: 43 pontos szezoncsúcsot termelt 14 lepattanóval, 4 gólpasszal, 2-2 labdaszerzéssel és blokkal, 16/26 dobásába 5/10 tripla is belefért és mindezt alig 29 játékperc alatt hozta össze - félelmetes produkció volt rendkívül agresszív hozzáállással, foghatatlan játékkal. A padlón lévő Portland ellen ez természetesen elég is volt a győzelemhez, Russell Westbrook 15 ponttal, 13 lepattanóval és 12 gólpasszal tripla-duplázott, a Monk-Anthony páros is remekül célzott és csapatszinten 55%-os mezőnymutatót, 46%-kal bevert 19 triplát és 27 gólpasszra jutó 7 eladott labdát pakoltak össze. A 43-28-ra nyert első negyeddel már megalapozták az estét, a harmadik negyedben pedig végleg eldöntötték a győztes kilétét és úgy ütötték ki ellenfelüket, hogy egyetlen másodpercig sem voltak hátrányban - James az utóbbi hetek kérdés nélküli MVP-je ( az elmúlt hét meccsen 36 pontot átlagol 57,8%-os mezőnymutatóval) és bár ez a csapat mérlegén nem igazán látszik meg, de biztató a jövőjükre nézve.

Mit írjunk a Portlandről? Nagyon nehéz értékelni a Blazers teljesítményét, nyilván jelenleg sok a hiányzójuk és ez is alapjaiban határozza meg azt, hogy mire képesek, de gyakorlatilag két és fél hónapja nem látszik rajtuk semmiféle akarat, energia, vagy düh - ezúttal is szépen lelötyögték az estét, momentum nélkül kikaptak 33 ponttal, de igazából semmi olyat nem láthattunk, ami arra utalna, hogy igényük van a változásra. Damian Lillard produkciója a számok szintjén nem katasztrofálisan rossz, de ő sem feszül meg annak érdekében, hogy megmentsék a szezonjukat, ebben a meccsben is minden benne volt, amit eddig tapasztalhattunk a részükről - most már csak és kizárólag a Houstont előzik meg Nyugaton és bármilyen döbbenetes, de ligaszinten hátulról a negyedik legrosszabb mérleg az övék.

A Lakers legjobb dobói: James 43/15, Monk 18/6, Anthony 16/12
A Trail Blazers legjobb dobói: McLemore 28/18, Lillard 18/3, Nance Jr. 13/3