NBA: drámai végjátékot nyert Dallasban a Bucks, a Sunst is legyőzte a Pels

Charlotte Hornets–New York Knicks 102–121

Valami megmozdult New Yorkban. Sorozatban a harmadik győzelmét gyűjtötte be a Knicks, aminek köszönhetően 13–13-ra állnak, és ennek az értékéből az sem von le sokat, hogy a fáradt Cavaliers és a tartalékos Hawks után az ugyancsak tartalékos Hornets ellen gyűjtötték be ezeket a győzelmeket. Julius Randle kezd formába lendülni, ezúttal 33 ponttal és 7 lepattanóval jelentkezett, mellette RJ Barrett is betett a közösbe 26 pontot és 7 lepattanót, de ami az igazán fontos, hogy jobban is védekeznek mostanában, Barrett is ezt emelte ki a meccs után. Tom Thibodeau új rotációja továbbra is működni látszik, a két fő pontfelelős mellett még öten értek el 10-11 pontot, Jalen Brunson kiosztott 11 gólpasszt, Mitchell Robinson 13 lepattanóval és 3 blokkal vette ki a részét a csapatmunkából, míg Isaiah Hartenstein 5/5 dobását elsüllyesztette, legközelebb viszont komoly erőfelmérő vár rájuk, a Kings ellen játszanak majd.

Túl sok második esélyt engedett a Hornets. Változatlanul LaMelo Ball és Gordon Hayward nélkül kell játszaniuk, így támadásban hatalmas terhek hárulnak Terry Rozier (24 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz) és Kelly Oubre Jr. (22 pont, 4 lepattanó) kettősére, de túldobni csak akkor van esélyük az aktuális ellenfelüket, ha a társak is felnőnek melléjük. Ez a Knicks ellen nem történt meg, ahogyan védekezésben sem koncentráltak eléggé, a 16 engedett támadólepattanóból 28 pontot kaptak, miközben a túloldalon hiába szedtek le ők is 12 támadót, abból csak 12 pontot értek el. A különbség ezen felül a triplázásból fakadt, a Knicks egy korrekt 13/34-es mutatót hozott össze, miközben a Hornets játékosai megálltak 6/26-nál, egyedül Rozier jelentett állandó veszélyt a triplavonalon kívülről, de ő sem tudott annyira megőrülni, hogy a csapata javára billentse a mérleg nyelvét.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 24/9, Oubre Jr. 22/6, Plumlee 13
A Knicks legjobb dobói: Randle 33/12, Barrett 26/3, Quickley 11/9, Brunson 11/3, Grimes 11/3, Hartenstein 11/3

Indiana Pacers–Washington Wizards 121–111

Jól jött a hazai pálya a Pacersnek. Hét idegenben lejátszott meccs után térhetett haza a Pacers, ilyen hosszú túrán legutóbb 1986-ban jártak, és nem is sikerült tökéletesre ez az időszak, 2-5-ös mérleget hoztak ki belőle, hazatérve viszont rögtön nyerni tudtak. Ebben a két kezdő hátvéd volt a kulcs, Buddy Hield 12/19 dobását elsüllyesztve 28 pontot dobott, míg Tyrese Haliburton alig hibázva jutott el 23 pontig és 11 gólpasszig. A hátvédpáros mellett a kispad is remekelt, Bennedict Mathurin 18, Oshae Brissett 16 ponttal szállt be, ráadásul mindketten lekaptak 8-8 lepattanót is, és kettejükre építve 50–26-ra nyerték a második sorok csatáját. Isaiah Jackson térdfájdalmak miatt most sem játszott, de a hiánya ezúttal belefért, és bizakodva készülhetnek a Nets elleni back-to-backre is.

Porzingis lelassult a második félidőre. Kristaps Porzingis parádésan kezdte a meccset, a nagyszünetben 9/9 dobását elsüllyesztve 20 pontnál járt, a fordulás után ugyanakkor sokkal jobb munkát végzett rajta a Pacers védekezése, így végül 11/13 jó dobással 29 pontig és 9 lepattanóig jutott. Porzingis mellett Kyle Kuzma 27-7-7-tel zárt, Deni Avdija sokoldalúan játszott, míg Jordan Goodwin (19 pont, 5 labdaszerzés) egymaga próbálta felszínen tartani a Wizards kispadját, de Bradley Beal és Will Barton hiányát ennek ellenére sem bírták el. Hiába dobott 53,2 százalékkal a Wizards, közben 18/41 triplát engedtek a másik oldalon, emellett nem tudtak mit kezdeni a Pacers két hátvédjével, így az elmúlt kilenc meccsükön a nyolcadik vereségüket szenvedték el.

A Pacers legjobb dobói: Hield 28/12, Haliburton 23/9, Mathurin 18/6
A Wizards legjobb dobói: Porzingis 29/3, Kuzma 27/12, Goodwin 19/9

Orlando Magic–Toronto Raptors 113–109

Franz Wagner lett a hős. Jobban kezdte a meccset a Magic, 37–25-re nyerték meg az első negyedet, majd a harmadik negyed közepén már 88–68 is állt az eredményjelzőn, de a Raptors innen is vissza tudott kapaszkodni egy nagy futással. A negyedik negyedben 104–94 után ismét meglódult a Raptors, és szűk két perccel a vége előtt 108–108-nál utolérték ellenfelüket, ezt követően viszont mindkét csapat sokat hibázott: Paolo Banchero 1/2 bedobott büntetője után Pascal Siakam rontott, majd a leszedett támadó után Gary Trent Jr. követett el szabálytalanságot, ami után Moritz Wagnertől szerzett egy labdát Fred VanVleet, de ő is csak 1/2 büntetőjét dobta be, miután faultolták. 32 másodperccel a vége előtt Markelle Fultz dobott a vezetésért, de hibázott, ugyanakkor a lepattanót végül Franz Wagner szerezte meg, és bejuttattatta azt a gyűrűbe – VanVleet még dobott az egyenlítésért, de elrontotta a középtávolit, Banchero pedig két büntetővel lezárta a meccset.

Jöhet a harmadik felvonás. A hazaiaknál végig remekelt Franz Wagner, 12/15 mezőnykísérletét és 8/8 büntetőjét elsüllyesztve 34 pontot dobott, de hatékonyan játszott Paolo Banchero (23 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz) is, miközben a csapat két irányítója is dicséretet érdemel: a kezdőben Markelle Fultz jutott 15 pontig és 5 gólpasszig, az őt váltó Cole Anthony 18 pontot és 5 gólpasszt tett be a közösbe. A vendégeknél Pascal Siakam vitte a prímet 36 ponttal, 9 lepattanóval és 7 gólpasszal, a kispadról 20 ponttal beszálló Gary Trent Jr. is dicsérhető összességében, Fred VanVleet (19 pont, 6 gólpassz) viszont már felemás estét tudhat maga mögött, az Anunoby-Barnes kettős pedig beleszürkült a mezőnybe támadásban, bár előbbi ezt kompenzálta valamennyire a 8/9 bedobott büntetőjével és az 5 labdaszerzésével. A Raptors ezzel visszacsúszott 50 százalékra, és most maradnak egy újabb meccsre Orlandóban, kilenc napon belül harmadszor is megmérkőznek a felek, és a Magic a mai játékával azon az összecsapáson sem lesz esélytelen.

A Magic legjobb dobói: F. Wagner 34/6, Banchero 23/3, Anthony 18/9
A Raptors legjobb dobói: Siakam 36/6, Trent Jr. 20/12, VanVleet 19/6

Brooklyn Nets–Atlanta Hawks 120–116

Szépen zárta hazai sorozatát a Nets. A franchise a Brooklynba költözése óta nem játszhatott még egymás után hét hazai mérkőzést, most ez történt meg a társasággal, és szinte tökéletesen ki is aknázta a lehetőséget: hétből hatot nyert ezzel a meccsel bezárólag, csak a ligaelső Bostontól kapott ki. Ezen az estén már Ben Simmons is visszatért (bár nem tett hozzá túl sokat), és jól működött a magasember nélküli rotáció, hiszen a Durant-O'Neale magasember-párost TJ Warren és hat perc erejéig Day'Ron Sharpe váltotta a frontcourtban, ennek ellenére nem vesztették el a lepattanózást. Összességében jó támadójátékkal tudtak nyerni, Kevin Durant (34 pont, 4 gólpassz) és Kyrie Irving (33 pont, 11 lepattanó) remeklésére építve 54 százalékkal dobtak mezőnyből, 43 százalékkal tripláztak és 30 gólpasszt osztottak szét – a 21 eladott labda nem szép, de végül ez is belefért most. A szorosan alakuló találkozón szinte végig ők jártak előrébb, de 12 pontnál nem volt nagyobb az előnyük, majd ugyan a záró etapban voltak 107–103-as hátrányban is, de a végjátékban ők bizonyultak jobbnak: Seth Curry és Durant is fontos triplával jelentkezett, három perccel a vége előtt 111–109-nél vették vissza a vezetést, és ezt már meg is tartották a végső dudaszóig. Egy percnél megint Durant vert be egy clutch triplát, ezzel öt pont lett közte, majd a Hawks válasza után KD kettőt is hibázott egy támadáson belül, ám mindkétszer visszaszedték a támadópattanót, és végül tíz másodpercnél Curry büntető biztosították be a győzelmet – Jacque Vaughn vezetőedző is azt mondta, hogy győztes játékokat csináltak meg, és elégedett azzal, ahol jelenleg tartanak.

Mindent megtett az Atlanta. Murray, Hunter és Collins révén három kezdőjátékosát is nélkülözte a Hawks, de alapvetően megtörténtek azok a dolgok, amelyek szükségesek lettek volna a vendégek sikeréhez. Trae Young hozta az elvártat (33 pont, 9 gólpassz, bár eladott 8 labdát), Bogdan Bogdanovics a több labdával parádésan tudott élni (31 pont, 7/9 tripla), Clint Capela pedig dupla-duplát gyártott centerposzton – a pillérek megvoltak, a végén mégsem tudták feltenni a pontot az i-re. A végjátékra kicsit el is fáradtak, illetve a Nets vezéreivel nem tudtak mit kezdeni, a két eladott labdájuk mellett az elrontott védekezéseiken ment el ez a meccs – az utolsó bő öt percben 17 pontot kaptak, engedtek három kulcsfontosságú támadópattanót a magas nélküli Netsnek, ezek nem fértek bele. Nate McMillan vezetőedző szerint egy jó csapat ellen nem lehet ennyit és ilyeneket hibázni, mert az megbünteti, és pontosan ezt is láttuk – zsinórban harmadik, összességében nyolcból hatodik vereségüket szenvedték el, következőleg a Bulls elleni hazain próbálhatnak meg javítani.

A Nets legjobb dobói: Durant 34/6, Irving 33/15, Warren 14/3
A Hawks legjobb dobói: Young 33/6, Bogdanovics 31/21, Capela 15

Cleveland Cavaliers–Sacramento Kings 95–106

Fox nélkül, nagy rohammal nyert a Kings. Nem számíthatott a lábsérülés miatt hiányzó De'Aaron Foxra a Sacramento, ami a parádés clevelandi védekezés ellen nem ígért sok jót a vendégeknek, de egyrészt ők maguk is nagyot védekeztek, másrészt úgy is képesek voltak érdemi támadójátékot összerakni, hogy a 20 pontos Harrison Barnes lett a legjobb dobójuk. A 31–20-ra nyert első negyeddel megadták az alaphangot, onnantól ugyan leginkább ebből éltek, és szorosan alakult a mérkőzés, de éppen ott történt egy éles váltás a meccs hajrájában, amikor már úgy tűnt, hogy a Cavs védekezése hozza a hazai győzelmet. Szűk öt perccel a vége előtt ugyanis 95-87 volt az állás, 15–6-ra nyerte addig az utolsó negyedet a vendéglátó, a Kings teljesen szétesett, az ohióiak éppen kezdtek elnyúlni. Itt azonban valami átfordult: a hátralévő nem egészen öt percet 19–0-ra (!) vitte el a Sacto, a Cleveland 0/9-es mezőnymutatót és három eladott labdát produkált a mindent eldöntő időszakban, míg a Kings 6/8-at dobott ekkor, voltak labdaszerzései, volt két blokkja, támadópattanója, büntetői. A Cavs totális összeomlása és a Sacto feljavulása együtt hozta ezt a váratlan 19–0-t, Mike Brown, a vendégek vezetőedzője pedig érthetően nagyon boldog volt a siker után: mint mondta, a Bucks elleni vereség után nagyon meg akarták mutatni, az pedig különösen értékes, hogy ilyen koncentrált végjátékkal tudtak felülmúlni egy keleti élcsapatot, méghozzá idegenben.

Mitchell nélkül nem ment. Derékproblémák nélkül nem léphetett pályára Donovan Mitchell, nélküle pedig összeomlott a clevelandi támadójáték: a LeVert-Garland páros nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy működtesse (ketten együtt 16/38-at dobtak, 12 gólpasszuk mellett pedig 8 labdát adtak el), Jarrett Allenhez alig jutott el a labda (öt mezőnykísérlet), a lerövidülő kispadról pedig csak Cedi Osman tudott hozzátenni. A 43 százalékos dobóteljesítmény mellett a 20 gólpasszra jutó 20 eladott labda sem túl szép, ráadásul hattal kevesebb triplát dobtak be, mint a Kings, egyáltalán nem tudtak felpörögni, nem volt átütőerő a játékukban – a második-harmadik negyedben tudták nagyjából hozni az elvárásokat, de pocsékul kezdték a meccset, majd még rosszabbul zárták le, ezt pedig nem bírták el. Hiába a ligaelső védekezés (ez Mitchell nélkül is egyben volt), ezzel nem értek végig, ugyan a hajrában látványosan durrant ki a lufijuk, de ettől még tény, hogy ilyen támadójátékkal nem nagyon lehet nyerni még otthon sem. Ezzel idei második vereségüket szenvedték el saját csarnokukban, most az OKC ellen javíthatnak back-to-back.

A Cavaliers legjobb dobói: LeVert 22/6, Garland 19/9, Osman 17/9
A Kings legjobb dobói: Barnes 20/9, Huerter 19/9, Sabonis 18, Murray 18/18

Philadelphia 76ers–Los Angeles Lakers 133–122 – hosszabbítás után

Egyszer még elrontotta a Philly. Remekül kezdte a mérkőzést a Sixers és 11 ponttal nyerte az első negyedet, majd ezt szinte teljes egészében leadta a nagyszünetig, hogy azt követően ismét felszívja magát, és jó játékkal megint meglógjon. Vezetett már 18 ponttal is, és bár Anthony Davis felpörgött a negyedik felvonásra, de úgy tűnt, hogy kézben tartja a helyzetet Doc Rivers alakulata, hiszen alig 30 másodperccel a vége előtt még mindig kilenc egységgel járt előrébb, 119–110 volt az állás. Azonban aki azt hitte, hogy azt már nem lehet elrontani, tévedett: két eladott labdával, egy kihagyott büntetővel és minden létező dolog elrontásával odáig fajult a helyzet, hogy csak a Lakersen múlt, hogy nem lopta el a győzelmet. Kilenc másodpercnél Austin Reaves hagyott ki büntetőt, amivel egyenlíthetett volna, majd Tobias Harris újra labdát vesztett öt másodperccel az órán, Anthony Davis megszerezte azt, és kiharcolt két büntetőt - azonban a másodikat kihagyta, így csak egyenlített, 120–120-ról jöhetett a hosszabbítás. A kis szünet viszont elégnek bizonyult a Sixersnek ahhoz, hogy megint rendezze a sorait, a ráadás öt percében ismét olyan rohamot produkált, mint amilyet a meccs során már korábban is, és 13-2-re (!) nyerte meg az extra periódust – James Harden egymaga kilenc pontot vállalt ebből, míg a Los Angeles az első kilenc dobását zsinórban elrontotta. Összességében megérdemelten nyert a Philly, de a rendes játékidő végén csak Davisen múlt, hogy nem nyert a Lakers, bánhatják ezt a vendégek...

A végén háromfejűvé vált a Sixers. Alapvetően Joel Embiid szokásos remeklése (38 pont, 12 lepattanó, 5 gólpassz, 14/19 mezőnyből, 3/4 tripla) mellett a Los Angeles-i születési De'Anthony Melton (33 pont, 8/12 tripla) nagy meccsére alapozhatta sikerét a Philadelphia, James Harden és Tobias Harris pedig be-besegített nekik. A hosszabbításban azonban Harden a kezébe vette az ügyet, és szinte egymaga hozta a győzelemhez szükséges támadójátékot, úgyhogy végül ő is eljutott 28 pontig és 12 gólpasszig 47 játékperc alatt, így vált igazán háromfejűvé a hazai gépezet. A vendégeknél a visszatérő Davis három negyedig csak kereste magát a betegség után, a negyedik játékrészben viszont egymaga 21 pontot szórt, a hátán vitte vissza ebbe a meccsbe a Lakerst, végül 31 ponttal, 12 lepattanóval és 2 blokkal zárt. Mellette Reaves (25 pont, 5 gólpassz, 4/6 tripla) játszott jól, LeBron James sokat rontott (9/22 mezőnyből, 1/8 tripla), Schröder és Beverley elveszett, Russell Westbrook pedig ugyan tripla-duplázott (12-11-11), de csak 4/14-et dobott mezőnyből.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 38/9, Melton 33/24, Harden 28/9
A Lakers legjobb dobói: Davis 31, Reaves 25/12, James 23/3

Memphis Grizzlies–Detroit Pistons 114–103

Sima volt. Ugyan a végeredmény szorosabb mérkőzést sejtet, de valójában nem adott esélyt ellenfelének a Memphis, a Pistons csak a negyedik negyedben tudott kozmetikázni a helyzeten. A hazaiak hét-tíz ponttal vezettek az első félidőben, aztán a harmadik játékrészben eldöntötték a küzdelmet, ott húsz egység fölé növelték a különbséget, közte 22-ről pedig már nem vezetett visszaút a Detroit számára, tíz pont alá már egyszer sem találtak be a vendégek, a záró etapban nagyon magabiztosan menedzselte a helyzetet a Grizzlies. Pedig Ja Morant nem nagyon találta el a berendezést, 12 gólpassza mellett csak 6/20-at dobott mezőnyből és 0/7-et távolról, de csapatszinten heten is kétszámjegyűt dobtak náluk, jól járatták a labdát és a pocsék (30 százalék alatti) triplázásuk ellenére könnyen szereztek kosarakat – szokásuk szerint domináltak a festékben, ezúttal 68–40-re nyertek arról a területről. Összességében a saját stílusukkal, kissé takaréklángon égve is hozták a kötelezőt, a „bravúrképes" Detroitnak ezúttal nem osztottak lapot.

A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 20/9, Clarke 17, Brooks 16/3
A Pistons legjobb dobói: Bogdanovic 19/6, Bagley III 14, Stewart 13/9, Knox II 13/9

New Orleans Pelicans–Phoenix Suns 128–117

Ez rangadó volt. A felek a nyugati első helyért csatáznak jelen pillanatban, a rossz formában lévő Suns éppen a játéknap előtt adta ezt át a Pelicansnek, a helyzetet pedig átérezte a hazai publikum is: az első perctől fújolták Chris Pault és őrjöngtek, amikor valami pozitívum történt a csapatukkal. Pedig a Phoenix kezdett jobban, kilenc ponttal is vezetett az első negyedben, de aztán beállt Jose Alvarado, felpörgette a csapatot és a publikumnak is adott egy új löketet, vezetésével pedig egyetlen egységre zárkózott a NOP. A második negyed is szorosan alakult, de ott már fordított a Pelicans, majd a harmadikban teljes mértékben átvették az irányítást a hazaiak: 40 pontot dobtak és már 16-tal is vezettek. A Suns viszont nem adta fel, a második félidőben összesen 15 triplát bombázott be a vendég alakulat, ennek köszönhetően pedig felállt innen, öt perccel a meccs vége előtt Torrey Craig hármasával egyenlített, majd a következő játékból Cam Payne távolijával már a vezetést is átvette. De a Pelicans sem tört meg, sorozatban négy dobást küldtek a gyűrűbe a vendéglátók, CJ McCollum mellett Zion Williamson is clutch villanásokkal segített, utóbbi zsákolásával pedig már stabilizálták magukat, ismét ők vezettek 115–110-re. Két perccel az órán aztán Naji Marshall süllyesztett el egy lélekölő hármast, 120–112-nél robbant a csarnok, a hátralévő időt pedig megoldotta a New Orleans, nem volt több esélye a Phoenixnek. A vége azonban feltette a pontot az i-re, már ami a rangadójelleget illeti: 18 másodpercnél Larry Nance Jr. zsákolt egyet már eldőlt állásnál, majd Chris Paul kihagyott egy üres ziccert, a Pels viszont nem pörgette le az órát, hanem Williamson egy 360-as windmill-zsákolással őrjítette meg a publikumot, ezzel ért véget a találkozó. A vendégek viszont zokon vették ezt, tiszteletlenségnek tartották a megmozdulást, és már a lefújás után kialakult egy kisebb tömegjelenet, amelynél a két edző is jelen volt - végül nagyobb baj nélkül elsimították az ügyet, mindenki ment a maga öltözőjébe. A Pelicans ezzel sorozatban hatodik győzelmét jegyezte, és megtartotta a konferencia első helyét immár a Memphis előtt, míg a Suns másfél meccs hátránnyal visszaesett harmadiknak.

Williamson volt a meccs legjobbja. Az élete formájában lévő Pels-erőcsatár ezúttal 35 pontos szezoncsúcsot szórt, 13/17 mezőnykísérlete landolt a gyűrűben, volt 7 lepattanója és 4 gólpassza, a +30-as +/- mutatója pedig nagyon beszédes: gyakorlatilag akkor működtek, amikor ő fent volt, viszont abban a 11 percben, amit a kispadon töltött, 19 ponttal (!) kaptak ki. Mellette Alvarado (20 pont, 3/5 tripla) és McCollum (18 pont, 5 gólpassz) is kitett magáért, összesen hatan dobtak náluk kétszámjegyűt, és 22-vel több kiharcolt büntetővel ellensúlyozták azt, hogy ők csak nyolc triplát dobtak be, míg a Suns 22-t. A vendégeknél Deandre Ayton (25 pont, 14 lepattanó) és az ismét régi fényében tündöklő Chris Paul (24 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz) igyekezett leginkább, de Devin Booker megint nem játszott jól, eladtak 17 labdát, a festékben pedig 72–38-ra kaptak ki, ezt nem lehetett ellensúlyozni a jó triplázással sem. Ezzel zsinórban harmadik rangadójukat bukták el, a Mavs és a Celtics után a Brandon Ingramet nélkülöző Pels is alaposan megszórta őket, és bár most a végeredmény nem lett olyan csúnya, de lassan az egész helyzet kezd azzá válni – ráadásul most rögtön újra megmérkőznek a New Orleansszal ugyanitt, ami a meccs végi jelenet miatt külön is érdekes lehet...

A Pelicans legjobb dobói: Williamson 35, Alvarado 20/9, McCollum 18/3
A Suns legjobb dobói: Ayton 25, Paul 24/18, Craig 14/12, Booker 14/6

Utah Jazz–Minnesota Timberwolves 108–118

Jobb volt a Minnesota. A Karl-Anthony Towns nélküli vendégek végig jobbnak tűntek az este folyamán, egy olyan időszak volt, amikor inkább a Jazz akarata érvényesült, de azt sikerült kimozognia a Wolvesnak. Jobban is kezdtek Kyle Andersonék, a szorosan megnyert első negyed után pedig a másodikban rátettek még egy lapáttal, a nagyszünetben már 15 pont volt közte – aztán a kilenc kihagyott találkozó után visszatérő Mike Conley vezetésével aprólékos munkát végezve felállt ebből a Utah, és a harmadik negyedben ki is egyenlített. A jeget viszont nem tudta megtörni a hazai alakulat, sorozatban öt dobást hibázott, így nem vette át a vezetést, a záró etapban pedig magára talált a Minny és egy gyors rohammal újra nyolc-tíz pont körüli fórt épített fel. Ezt már D'Angelo Russell alapozta meg, aki 30 pontjából 20-at szórt a negyedik negyedben, méghozzá úgy, hogy 7/7-et dobott mezőnyből, közte 6/6 triplával – a Jazz zónavédekezése valamiért folyamatosan neki adott jó kinti lehetőségeket, és könyörtelenül ki is használta ezeket. Az utolsó percekben már nem nagyon volt kérdés, a lendületben lévő Minnesota behúzta a győzelmet, ezzel újra 50% fölé javult, és fél meccsre megközelítette a tabellán a Jazzt.

Gobert örülhetett. Először térhetett vissza Salt Lake Citybe a nyári elcserélése óta Rudy Gobert, aki eddigi teljes NBA-karrierjét, kilenc szezont húzott le a Jazznél, mielőtt a mostani idény előtt értékké tette őt a franchise, és elküldte Minnesotába. A francia center szerint nagyon furcsa érzés volt számára „vendég” feliratú kitűzővel a vendégöltözőbe menni abban a csarnokban, amely annyi évig az otthona volt, de a pályán már nem volt megilletődött: 22 ponttal, 13 lepattanóval, 8/11 jó dobással a Wolves-siker egyik oszlopaként dolgozott. A 30 pontos Russellt már említettük, mellettük 15 ponttal, 7 lepattanóval és 12 gólpasszal villogott Kyle Anderson, így Towns hiánya mellett Anthony Edwards 3/14-es dobóteljesítménye is belefért nekik. A Jazznél nagyon hiányzott Lauri Markkanen és Collin Sexton hiánya sem tett jót, bár Conley 17 ponttal és 6 gólpasszal tért vissza, de sokkal gyengébben dobtak ellenfelüknél – pedig nyerniük kellett volna, mert most mennek Denverbe, kétszer fogadják a New Orleanst, aztán utaznak Milwaukee-ba és Clevelandbe, nehéz időszak vár rájuk.

A Jazz legjobb dobói: Beasley 23/15, Clarkson 21, Conley 17/9
A Timberwolves legjobb dobói: Russell 30/18, Gobert 22, Anderson 15

Dallas Mavericks–Milwaukee Bucks 105–106

Drámai győzelem a Buckstól. Óriási meccset vívtak a felek, mindketten szenzációsan védekeztek, és sokáig úgy tűnt, hogy Luka Doncic vezetésével a Dallasban lehet több fantázia támadásban. A nagyszünetben a Milwaukee vezetett négy ponttal, de játékban jól nézett ki a Mavs, Doncic révén pedig a harmadik negyedben ez ki is jött a társaságból: 36–21-re nyerték a játékrészt a hazaiak, és 12 pontos előnybe kerültek. Ezt azonban teljes egészében leadta a Dallas addig, amíg a szlovén a padon ült a negyedik negyed elején, +11-nél kapott pihenőt, majd egálnál jött fel, innentől körömrágós végjátékot láthattunk oda-vissza nagy védekezésekkel és nagy megmozdulásokkal, amiben benne volt Janisz Adetokunbo (Giannis Antetokounmpo) hatodik faultja is: az utolsó szűk három percet nélküle kellett megoldania a Bucksnak. Itt Middleton dobott egy hátradőlős tempót (101–104), majd Doncic támadópattanójából Dinwiddie zsákolt, itt és ott is láthattunk egy óriási védekezést, végül fél percnél a Bucks elváltotta Doncicot, aki Lopezt már megverte lábon, és a betöréses kosarával 105–104-re alakult az állás. Middleton 15 másodpercnél elhibázta a döntőnek szánt Bucks-dobást, megvolt a lepattanó a Mavsnek, és csak büntetőzni kellett volna, de már az oldalvonali bedobásnál is csak szerencsével tartották meg a labdát és harcoltak ki faultot, majd Finney-Smith mindkét büntetőjét kihagyta. Jöhetett a Milwaukee oldalról, Finney-Smith pedig még egy kapitális hibát elkövetett, amikor nem váltott Kleberrel, így a bedobásból közvetlenül teljesen üresen maradt a palánk alatt Lopez, aki köszönte szépen és feltette a meccsnyerő ziccert. Volt még egy játéka a Dallasnak, de abból csak egy elhajított, célt nem érő Doncic-dobás lett, így egy félig már megnyert végjátékot rontott el borzasztó hibákkal Jason Kidd csapata, illetve konkrétan Finney-Smith, ez pedig most a győzelembe került - megmenekült a Bucks...

A büntetőkön múlt. Annyira nem érte váratlanul a jelenlévőket Finney-Smith kihagyott két clutch büntetője, ugyanis az egész mérkőzés erről szólt: összesen 10/24-et (!) dobtak a vonalról a hazaiak, egészen vállalhatatlan teljesítményt nyújtottak ezen a téren. Janisz kipontozódásánál is kihagyta mindhárom egypontost Tim Hardaway Jr., már eleve ezért maradt közel a Milwaukee, nem túlzás azt állítani, hogy egyszerűen ezen múlt a mérkőzés, egyébként megcsinálta a győzelemhez szükséges játékokat a Mavericks. Doncic végül 33 ponttal, 6 lepattanóval és 11 gólpasszal zárt, bár a negyedik negyedben ő sem villogott már, és ő is kihagyott egymaga hat (!) büntetőt, míg mellette csak Dinwiddie és Wood érte el a tízpontos határt. A Bucksnál a pocsék első félidő után összeszedte magát és jó számokkal zárt Janisz (28 pont, 10 lepattanó 50 százalékkal, bár eladott 7 labdát), mellette Middleton és Holiday is igyekezett, de a győztes kosarat jegyző Lopezt, és a neki gólpasszt adó, illetve korábban két nagyon fontos hármast bebombázó George Hillt is emeljük ki – ironikus egyébként, hogy az a kosár volt Lopez egyetlen jó mezőnykosara az este folyamán. A Milwaukee így zsinórban négyet nyert, és továbbra is látótávolságon belül van a Bostonhoz képest, most megy Houstonba, aztán fogadja a Golden State-et.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 33/9, Dinwiddie 15/6, Wood 14/6
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 28/3, Middleton 19/6, Holiday 17/9