New Orleansban nyert rangadót a Bucks, túlóra döntött Phillyben

Cleveland Cavaliers–Utah Jazz 122–99

Mitchell a Jazz ellen. A két csapat először találkozott azóta, hogy cseréltek egymással az évad előtt, és főleg Donovan Mitchell kapott kiemelt figyelmet, aki pályafutása első öt idényét a Jazznél töltötte. A hátvéd nem feszült rá annyira erre a meccsre, minden bizonnyal érzelemdúsabb lesz majd számára az, amikor januárban Salt Lake Cityben léphet pályára korábbi csapata ellen, most kevés rontott dobással jutott 23 pontig, és ehhez mindössze 23 percre volt szüksége. A Bucks elleni derbire készülő Cavaliersnél senkinek sem kellett nagyon sok percet játszania, és a terhek is szépen eloszlottak, Mitchell mellett Jarrett Allen (20 pont, 11 lepattanó) dupla-duplázott, Darius Garland (17 pont, 8 gólpassz) sem járt ettől messze, de a padról 22 ponttal beszálló Cedi Osman, illetve a 10 lepattanót leszedő Kevin Love is kivette a részét a Jazz legyőzéséből.

Nem volt esélye a Jazznek. Fokozatosan nőtt a különbség a két csapat között, az első negyed után nyolc, a nagyszünetben 18 pont volt a különbség, és a fordulás után sem engedett ki a Cavaliers. A vendégeknél a combhajlítójával bajlódó Collin Sexton „hazatérése” elmaradt, Lauri Markkanen viszont azért beköszönt 24 ponttal és 6 lepattanóval az előző csapatának, de rajta kívül csak a 23 pontig jutó Jordan Clarkson jelentett komolyabb veszélyt a gyűrűre. Olyan apróságoknak még örülhetnek a Jazznél, mint a fiatal Walker Kessler 5/5 jó dobással elért 11 pontja, de valódi esélyük nem volt ezen az estén, és nem Kelly Olynyk hiányán múlt, hogy ők 39.1 százalékkal dobtak mezőnyből, míg ellenfelük 61.4 százalékkal. A Jazzre most back-to-back vár, a Pistons otthonában próbálhat meg javítani.

A Cavaliers legjobb dobói: Mitchell 23/12, Osman 22/15, Allen 20
A Jazz legjobb dobói: Markkanen 24/9, Clarkson 23/9, Kessler 11

Philadelphia 76ers–Toronto Raptors 104–101 – hosszabbítás után

Tobias Harris triplája döntött. Kiélezett és kemény meccset játszottak a felek, a második negyedben a 76ers tudott meglépni, a harmadikban viszont eltüntette a különbséget a Raptors, az utolsó percre fordulva a hazaiak vezettek három ponttal. Joel Embiid ekkor egy támadáson belül két dobást is elrontott, majd P.J. Tucker odaütött Pascal Siakamnak, a Raptors vezére viszont csak az egyik büntetőjét dobta be – ezt a hibáját nem sokkal később javítani tudta, James Harden rossz dobása után begyűjtötte a lepattanót, majd magára hívta a figurát és egy nehéz kettessel ki is egyenlített öt másodperccel a vége előtt. Embiid meccsnyerő kísérlete kimaradt, így jöhetett a hosszabbítás, amit 5–2-re nyert a 76ers, a végeredményt Tobias Harris triplája állította be bő két perccel a vége előtt, ezt követően minden egyenlítési lehetőségét elszalasztotta a Raptors, a ráadás utolsó percében Siakam két triplát is elrontott.

Siakam segítség nélkül maradt. Noha kulcsszituációkban többször is megremegett Siakam keze, legkevésbé rajta múlt a Raptors győzelme, ő küldte hosszabbításra a meccset, amit 38 ponttal, 15 lepattanóval és hat gólpasszal fejezett be. Chris Boucher (13 pont, 10 lepattanó) dicsérhető még, Anunoby (13 pont) viszont már felemás meccset játszott a –25-ös mutatójával, a Barnes–Van Vleet kettős pedig néhány jobb meccs után ismét egyszerre szürkült bele a mezőnybe, és ez a Raptors sorozatban hatodik elszenvedett vereségét eredményezte. A 76ersnél Embiid vitte a prímet 28 ponttal, 11 lepattanóval és 14/15 bedobott büntetővel, mellette Harden (14 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz) sokoldalú volt, de gyengén dobott mezőnyből, nem úgy Harris, aki 7/9 jó dobásból, közte 5/7 triplából ért el 21 pontot, rendre jókor vállalt, és a meccs után is joggal dicsérte őt Embiid. A 76ers sorozatban az ötödik győzelmét aratta, ami az idei leghosszabb sorozata, legközelebb a Pistons ellen próbálhatják meg tovább növelni a győzelmeik számát.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 28/6, Harris 21/15, Harden 14/3
A Raptors legjobb dobói: Siakam 38/9, Anunoby 13/9, Boucher 13/3

Atlanta Hawks–Orlando Magic 126–125

Young meglapozta, Murray megnyerte. Dejounte Murray öt, John Collins pedig nyolc kihagyott mérkőzés után térhetett vissza az Atlantába, és bár Clint Capela még mindig nem léphetett pályára, de összességében így is teljesen vállalható kerettel állhattak fel a hazaiak. Akiket Trae Young a hátára is vett, az irányító 37 pontot dobott 50 százalékos mezőnymutatóval és hibátlan büntetőzéssel, illetve kiosztott 13 gólpasszt is, a harmadik negyedben egymaga 17 pontot tett fel a táblára, így az ő extrájára építve meg is lépett a Hawks – közte tízről indult az utolsó negyed, de ott volt már 13 pont is a vendéglátó előnye. A Magic azonban nem adta fel, és a legvégén ráhozta a szívbajt az Atlantára: három perccel a vége előtt még 124–112 állt az eredményjelzőn, itt azonban egy váratlan 13–0-s futással fordított az Orlando, három másodperccel az órán Markelle Fultz clutch kettesével átvette a vezetést a vendégcsapat. Az addig hibát hibára halmozó, több labdát is eladó, védekezésben reménytelen Hawksnak viszont volt még egy esélye, az időkérés után Murray kapta a labdát, aki kiharcolt egy faultot Paolo Bancherón és egyetlen másodperccel a vége előtt hidegvérrel elsüllyesztette a győzelmet jelentő két büntetőt – kis híján elszórakozta az estét a gárda, de végül csak sikerült kimozognia a győzelmet...

A sikerszéria vége. Sorozatban hat győzelem után, egy back-to-back második felén lépett pályára a tartalékos, érthetetlen formában lévő Orlando, és ezen a találkozón sem voltak rosszak a vendégek. Markelle Fultz (24 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz) kifejezetten nagyot játszott, Banchero 18 ponttal és hét gólpasszal, Mo Wagner 16 ponttal és tíz lepattanóval zárt, támadásban pedig hozták is, amit kellett – védekezni mondjuk nem volt erejük, főleg Youngra nem volt válaszuk, de így sem lehetnek elégedetlenek. A hajrában összerakott futással megint jelezték, hogy nem szabad leírni őket, Wagner is úgy fogalmazott, hogy bár az eredmény is fontos, de náluk a folyamat még fontosabb most, a mentalitásuk pedig most is jónak bizonyult – a végén egy fault miatt kikaptak, ez benne van, de ezzel a kerettel a b2b második felén így is remekül helytálltak.

A Hawks legjobb dobói: Young 37/9, Griffin 19/9, Murray 17/3
A Magic legjobb dobói: Fultz 24/6, F. Wagner 19/6, Banchero 18/3

Houston Rockets–San Antonio Spurs 105–124

Jobban akarta a Spurs. „Alsóházi rangadót” vívtak a felek, hiszen Nyugat két legrosszabb csapatáról van szó, és a fordulatos első félidő után a harmadik negyedben elrohant a meccsel a San Antonio: a vendégek egy 11–2-es futással léptek meg, a Houston pedig teljességgel felborult ebben a periódusban, a negyedet végül 32–14-re húzta be a SAS, onnantól pedig 20 pont körüli különbséggel haladtak a csapatok. A vendégek Keldon Johnson nélkül is jobbnak bizonyultak, a 26 pontos, öt gólpasszos, 5/8 triplás Devin Vassell, valamint a 13 pontos, hat lepattanós, nyolc gólpasszos Tre Jones is dicséretet érdemel, de Gregg Popovich úgy értékelt, hogy hat-hét olyan játékosa is akadt, aki elöl-hátul agresszíven, nagy akarattal játszott, ezen múlt a győzelem. A Houstonnál viszont folytatódott a triplaprobléma: játékosai legutóbb három, most öt alkalommal talált csak be kintről, ami már önmagában vereséget ér egy 17 triplát dobó csapattal szemben, ehhez jött a 11 kihagyott büntető és a második félidőben az akaratgyenge védekezés, így a jobb lepattanózás és a sokkal kevesebb eladott labda sem számított, simán kikaptak Greenék. Tétje persze nem volt a meccsnek, annyi, hogy most egy mérkőzéssel jobbal áll a tabellán a San Antonio és „csak” utolsó előtti.

A Rockets legjobb dobói: Sengün 22, Porter Jr. 15/3, Green 13/3
A Spurs legjobb dobói: Vassell 26/15, McDermott 16/12, Branham 14/6

Minnesota Timberwolves–Dallas Mavericks 116–106

Pocsék volt a Dallas. Hiába kapta vissza Luka Doncicot és Spencer Dinwiddie-t is a vendégcsapat, alig 40 százalékos mezőnymutatót hozott össze, és bár 19 triplát süllyesztett el, de közelebbről veszélytelennek bizonyult – ebben lehetett szerepe a Powell–Hardaway–Kleber–Green–sor hiányának, de így is erőtlen, ötlettelen játékot mutatott be Jason Kidd csapata. Az, hogy Doncic jelentéktelen 19 ponttal zárjon 5/17-es mezőnymutatóval és hét gólpasszal, nem igazán fér bele ezzel a kerettel, ráadásul most kezdtek egyszerre együtt Christian Wooddal, de ebből sem sült ki semmi jó – az első negyedet még megnyerték, aztán jött a letargia, a másodikat 36–14-re bukták el, és később sem tudtak közelíteni. A negyedik játékrész húszpontos Wolves-előnyből indult, azon sikerült valamennyit kozmetikázni, hogy vállalhatóbb legyen a végeredmény, de érdemi veszélyt nem tudtak jelenteni a Minnyre úgy sem, hogy a hazaiaknál is több fontos játékos hiányzott, illetve hogy back-to-back lépett pályára a társaság. A festékben elszenvedett 58–18-as vereség értelmezhetetlen, az egész játékuk értékelhetetlen volt most, ráadásul a harmadik negyed vége felé előbb Doncicot állították ki két technikaival, majd Kidd is követte játékosát, őt úgy kellett visszafogni – ezzel pedig idegenben már csak 3–11-re áll és összességében is 50 százalék alá csúszott a Mavs mérlege.

Maradt még. Előző este 150 pontot dobott a Minnesota a Chicagónak és most is maradt még a tankban: az első negyedet kicsit még rozsdásan hozta le a gárda, de aztán a másodikban a lovak közé csapott, és onnantól nem volt kérdés. Pedig Towns, Gobert, Prince, McLaughlin és Anderson sem játszhatott, ráadásul D'Angelo Russell is betlizett (9 pont 4/13-mal), de Anthony Edwards most is jól mozgott (27 pont, 13 lepattanó, 9 gólpassz), Naz Reid úr volt a festékben (27 pont, 13 lepattanó, remek védekezés), a padról Jaylen Nowell szállt be 18 ponttal, Austin Rivers pedig 6/7 jó dobással segített. Extrát ők sem játszottak, de éppen elég kosár maradt még a zsákjukban az előző meccsről ahhoz, hogy ezt az enervált, erőtlen Dallast lesimázzák a két középső negyedben, így sorozatban harmadik győzelmüket húzták be, és pozitívba fordították a mérlegüket – kihasználták ellenfelük borzasztó napját és éltek a lehetőséggel, jelenlegi állapotukban ennél többet nem kérhetnek.

A Timberwolves legjobb dobói: Reid 27/6, Edwards 27/9, Nowell 18/6
A Mavericks legjobb dobói: Dinwiddie 20/15, Doncic 19/9, Bertans 18/18

New Orleans Pelicans–Milwaukee Bucks 119–128

Jobb volt a Milwaukee. A Bucks terve érvényesült ezen a találkozón, kezdve azzal, hogy limitálni tudta Zion Williamsont: legtöbbször Jrue Holiday volt az elsődleges védője, a palánk alatt pedig vagy Janisz Adetokunbo (Giannis Antetokounmpo) vagy Brook Lopez várta, így három negyed alatt kilenc ponton tartották a Pels vezérét. A túloldalon pedig szintén működött a recept, Janisz oktatott (42 pont, 10 lepattanó, 12/17 mezőnyből, 17/22 büntető) és Brook Lopez is felnőtt mellé (30 pont, 12/17 mezőnyből), míg Jrue Holiday 18 ponttal és 11 gólpasszal segítette a két magast – 55.,6 százalékkal dobtak mezőnyből és 54–42-re nyertek a festékben, rendben volt a gépezet. A találkozón végig vezettek is, a harmadik negyedben már tíz pont feletti előnnyel, majd a negyedik játékrészben még egyszer érdekessé tette a dolgot a New Orleans, amikor 18 pontos hátrányból állt fel és jött vissza 114–117-re. Itt azonban Holiday elsüllyesztett egy hatalmas triplát, amit Mike Budenholzer vezetőedző a meccs legnagyobb dobásának titulált, majd egy jó védekezés után szintén ő megtalálta Lopezt, így egy perccel az órán ismét stabilizálta magát a Milwaukee, és a hátralévő időben már nem ingott meg. Ezzel a sikerrel fél meccs előnnyel vezeti a tabellát a társaság a Boston előtt, most pedig készülhet a többi rangadóra: megy Clevelandbe, aztán Brooklynba, majd Bostonba is, végül Chicagóban zárja az idegenbeli túrát.

Újabb vereség. A korábbi hétmeccses sikerszéria óta sorozatban negyedik vereségét könyvelhette el a Pelicans, méghozzá mind a négyet kiemelt meccsen, rangadón. Ezúttal sem hiányzott sok, de egy kicsivel végig a Bucks „alatt” volt a gárda, Williamson ugyan a negyedik negyedben dobott kilenc pontjával végül vállalhatóra hozta a számait, de egyértelmű, hogy őt megfogták Holidayék, a megnyíló lehetőségekkel viszont Jonas Valanciunas (37 pont, 18 lepattanó, 5 gólpassz) szenzációs extrájával, illetve CJ McCollum (31 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz, 6/10 tripla) csillogásával igyekeztek élni – a két játékos parádéja végül elég lett egy szorosabb végjátékra, de többre nem, összességében csak 42 százalékkal céloztak mezőnyből. Nagy baj nincs, erre a mérkőzésre is lehet építeni, csak most már jó lenne megtörni ezt a negatív szériát, hiszen az élről visszacsúsztak a negyedik helyre Nyugaton – legközelebb a Spurs ellen kötelező lesz nyerniük, az az első lépés.

A Pelicans legjobb dobói: Valanciunas 37/21, McCollum 31/18, Williamson 18
A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 42/3, Lopez 30/12, Holiday 18/6

Oklahoma City Thunder–Portland Trail Blazers 123–121

SGA döntötte el. Eddigi karrierje legjobb szezonját futja Shai Gilgeous-Alexander, aki a pontkirályi címre sem esélytelen jelenleg, de az ő egyéni teljesítménye nem nagyon eredményez csapatszintű sikereket, sőt nélküle is arattak már komoly győzelmeket – például két napja, amikor nem játszott, az OKC viszont elpáholta a Memphist. Most viszont győzelmet eredményezett az ő extrája: SGA 35 ponttal, 6 gólpasszal, 2 blokkal és 14/14 büntetővel húzta övéit, majd a legvégén elsüllyesztette a győztes dobást is, ő szállította a sikert csapatának. A találkozón egyik fél sem volt tíz pontnál nagyobb előnyben, végig szorosan alakult a küzdelem és mindkét gárda a támadójátékra helyezte a hangsúlyt, majd a végjátékhoz is fej-fej mellett értek oda az érintettek. 17 másodpercnél Gilgeous-Alexander két büntetőjével került 120–119-es előnybe az OKC, majd Jalen Williams ellopta a labdát Damian Lillardtől, de csak egy büntetőt küldött a gyűrűbe, így 3.5 másodperccel az órán Lillard egy clutch kettessel kiegyenlített. Volt azonban idő még egy dobásra, a labdát természetesen SGA kapta az időkérés után, aki megverte Justise Winslow-t, majd 0.2 másodpercnél elsüllyesztette a győzelmet jelentő alapvonali tempót – újabb bravúrgyőzelmet aratott a társaság, Gilgeous-Alexander remeklését pedig most sikerre váltotta az együttes.

Lillard történelmet írt. A vereség ellenére akadt egy fontos mérföldkő a Portland oldalán: Damian Lillard megelőzte Clyde Drexlert, és immár ő a Trail Blazers történetének legtöbb pontot szerző játékosa. A történelmi pillanat a harmadik negyedben következett be, ami után az OKC hangosbemondója is közölte a hírt, az aréna pedig ovációval köszöntötte a vendégek sztárját – aki korábban okozott már meglehetősen kellemetlen perceket itt, emlékezzünk vissza például a 2019-es rájátszásra, amikor az ő őrült dobása ejtette ki a Thundert. Lillard most is jól játszott, 28 pontot szerzett 6 gólpasszal és 6/12 triplával, az utolsó másodpercekben ő egyenlített, de ezúttal ez sem volt elég: hiába Jerami Grant (26 pont, 8 lepattanó) és Anfernee Simons (19 pont, 5/10 tripla) teljesítménye, az OKC váratlanul túldobta őket – az elmúlt időszak jó formája után kissé meglepő ez a vereség, így maradtak hetedik Nyugaton.

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 35/3, Jal. Williams 13/3, Dort 13
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 28/18, Grant 26/3, Simons 19/15

Phoenix Suns–Los Angeles Lakers 130–104

Csak a mezt küldte ki a Lakers. A back-to-backet játszó vendégek elengedték ezt a találkozót, a sérült Anthony Davis mellett LeBron James és Russell Westbrook is pihenőt kapott, egyikük sem lépett pályára, a frissebb és egyébként is más szintet képviselő Suns pedig gond nélkül ki is pipálta a kötelezőt. A hazaiak már az első negyedet 14 ponttal nyerték, a nagyszünetben 24 volt közte, onnantól már csak formalitás volt a hátralévő idő, a Los Angelesben sem az akarat, sem a tudás nem volt meg ahhoz, hogy érdekessé tegye az összecsapást. A Phoenixnél Devin Booker nem játszott, inkább pihentették, a helyén kezdő Damion Lee viszont 5/10 triplával vette ki a részét a könnyed diadalból – Deandre Ayton 21 pontot és 11 lepattanót jegyzett, Chris Paul 28 ponttal és nyolc gólpasszal fogta össze a gárdát, Mikal Bridges is dobott egy 20-ast, Torrey Craig pedig 4/4 triplával hívta fel magára a figyelmet. A könnyed edzőmeccsen végül kereken 20 alkalommal zörgettek be távolról a vendéglátók, és a találkozó annak ellenére érdektelenségbe fulladt, hogy a vendégeknél Dennis Schröder 30 pontig jutott 29 játékperc alatt. A Suns most már zsinórban harmadik sikerével ismét „irányba állt”, a Lakersnek pedig Davis nélkül nagyon okosan kell menedzselnie ezt az időszakot ahhoz, hogy ne kerüljön különösen rossz helyzetbe – főleg, hogy a következő hét meccsből hatot is idegenben kell megvívni.

A Suns legjobb dobói: Paul 28/9, Ayton 21/3, Bridges 20/6
A Lakers legjobb dobói: Schröder 30/6, Nunn 17/9, Bryant 16/6, Walker IV 16/9

Sacramento Kings–Charlotte Hornets 119–125

Felszívta magát a Charlotte. A Hornets előző este felülteljesített magához képest, és kis híján meglepte idegenben a Denvert úgy, hogy Nikola Jokics elképesztő meccsére volt szüksége a Nuggetsnek a győzelemhez – most pedig a back-to-back második felén váratlanul el is vitte a győzelmet Sacramentóból Steve Clifford alakulata. LaMelo Ball újabb jó teljesítményéhez (23 pont, 12 gólpassz, 5/12 tripla) ezúttal csatlakozott Kelly Oubre Jr. (31 pont) és Gordon Hayward is dobott 19-et, csapatszinten 50 százalék feletti mezőnymutatóval zártak, 72 pontot dobtak a festékből és 56–42-re nyerték a lepattanózást is, egyáltalán nem látszott rajtuk a fáradtság. A hullámzó mérkőzésen hol egyik, hol másik csapat fogott ki egy-egy jobb időszakot, a negyedik negyed viszont Ballé volt, aki 23 pontjából 16-ot is ekkor dobott, csapata pedig fordítani tudott – rögtön a játékrész első játékából ő dobott egy triplát, és onnantól már egyszer sem adta vissza a vezetést a társaság. A Sacramento minden próbálkozására érkezett válasz, öt triplát is dobtak a negyed során, amelyből négyet jegyzett Ball, a hajrában pedig nem is adtak igazi esélyt a Kingsnek a fordításra – sorozatban nyolc vereség után tudtak nyerni, és az utóbbi két meccsen mutatott játékukkal a folytatás is biztatóbb lehet, a ligautolsó helyről legalábbis elmozdultak most...

Két extra is kevés volt. Két remek egyéni teljesítményt láthattunk a Kingsnél, De'Aaron Fox (37 pont, 14/25 mezőnyből) és Domantas Sabonis (28 pont, 23 lepattanó, 7 gólpassz) is szenzációsan játszott, de két fecske nem csinált nyarat a több lábon álló Charlotte-tal szemben. Volt esélyük nyerni, de a negyedik negyedben valahogy nem találtak megoldást, sorra kapták a hármasokat, támadásban fontos pillanatokban hibáztak, és egyszer sem tudták megállítani ellenfelüket – két-három jó védekezés kellett volna, amivel kicsit lendületbe jöhetnek, de ezek elmaradtak, így pedig csak futottak az eredmény után. Papíron kötelező lett volna ez a győzelem, de kicsit lazábban álltak hozzá a kelleténél, Keegan Murray szerint jó lecke volt ez számukra, míg Mike Brown vezetőedző úgy fogalmazott, hogy jelentkezett a valóság, nem szabad tévképzetekbe ringatniuk magukat – szerdán a Lakerst fogadják, ott bizonyítaniuk kell.

A Kings legjobb dobói: Fox 37/6, Sabonis 28/6, Monk 12/3
A Hornets legjobb dobói: Oubre Jr. 31/9, Ball 23/15, Hayward 19/3