Elmaradt fújás döntött a Celtics–Lakersen, Joel Embiid 47-et dobott

Philadelphia 76ers–Denver Nuggets 126–119

Embiid üzent a ligának. Az NBA a Riválisok Hete eseménysorozat keretében eresztette egymásnak Nikola Jokicsot és Joel Embiidet, vagyis az előző két MVP-szavazás első két helyezettjét, és nem okozott csalódást ez a párharc. Embiid láthatóan nagyon motiváltan kezdte a meccset, miután kiderült, hogy nem lesz kezdő az All Star-gálán, és rögtön az első támadásnál faultot harcolt ki Jokicson – a következő percekben mindent megtett azért, hogy újabb faultot harcoljon ki a kétszeres MVP-n, de nem járt sikerrel. Doc Rivers jó érzékkel ültette ki a centert pár percre az első negyed közepén, mert azt követően, hogy visszatért a pályára, csak a saját játékára koncentrált, folyamatosan jó döntéseket hozott és elkezdett dominálni: ennek az eredménye 47 pont, 18 lepattanó, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés és 2 blokk lett, és a vezérletével a 76ers ledolgozta a félidei 15 pontos hátrányát. Jokics (24 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz, 7 eladott labda) összességében elmaradt tőle, de ő azzal együtt sem okozott csalódást, hogy néha olyan helyzeteket próbált teremteni, amik kivételesen tényleg nem voltak ott, és az sem fért bele, hogy Aaron Gordon (18 pont, 5 lepattanó) és Michael Porter Jr. (20 pont, 6 lepattanó) is elhalványult a meccs hajrájára. Hiába jegyzett 22 pontot és 6 gólpasszt Jamal Murray, nem tudta ellensúlyozni a remekül szervező James Hardent (17 pont, 13 gólpassz, 0 eladott labda), a második félidőben Tobias Harris (14 pont, 6 lepattanó) is előlépett, aki többször is jól indult meg a gyűrű felé, míg P.J. Tucker a legvégén mutatott be két clutch megmozdulást is, de természetesen a meccset Embiid zárta le végleg egy hatalmas triplával.

Volt itt minden. Sok játéknapon összesen nincs annyi bizarr esemény, mint amennyi itt egy meccs alatt összejött: a második negyedben egy rosszul levezényelt kettő az egy elleni támadás után Georges Niang és Shake Milton közel állt ahhoz, hogy összeverekedjenek a 76ers kispadjánál, a társaknak kellett őket szétválasztani, de ezt is felülmúlta az a harmadik negyedes történés, amikor a hazaiak négyen maradtak a pályán, majd ezt észlelve Harden a kispadról ugrott be szerelni, hogy megállítsa a Nuggets támadását. Szintén érdekes volt, amikor a harmadik negyed legvégén Bones Hyland tripladobás közben faultolta Embiidet, az eset egyetlen szépséghibája az volt, hogy a center a saját térfele közepéről próbálkozott, valószínűleg nem lett volna kosár a háromnegyedpályás kísérletéből. A mérkőzés helyenként rájátszásbeli hangulatot idézett, a játékvezetők kiosztották pár technikait is, egyszer flagrantet is ítéltek, de ez nem akadályozta meg abban a csapatokat, hogy 50 százalék felett dobjanak, és közben a 76ers játékosai 31, a Nuggets kosarasai 28 gólpasszt osztottak ki egymás között.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 47/12, Harden 17/9, Niang 14/12, Harris 14/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 24/6, Murray 22/6, Porter Jr. 20/15

Brooklyn Nets–New York Knicks 122–115

22 bedobott triplájára épített a Nets. A New York-i rangadót sokkal jobban kezdte a Nets, a félidőben 13 ponttal vezettek, majd a harmadik negyed közepére 19 pontra hízott már az előnyük, és hiába kapaszkodott ezt követően a Knicks, nem tudták ledolgozni a hátrányukat. A különbség két tényezőből fakadt, egyrészt Kyrie Irving beszórt 32 pontot 6 lepattanó és 9 gólpassz kíséretében, másrészt csapatszinten 22/40 triplát süllyesztettek el a hazaiak – Royce O’Neale és Joe Harris is 4/7, míg Yuta Watanabe 3/3 hármast küldött a helyére. Nic Claxton (13 pont, 12 lepattanó, 6 gólpassz, 3 blokk) palánkok alatti jó teljesítménye ellenére uralta a lepattanózást a Knicks, Jericho Sims 10 lepattanóval helyettesítette Mitchell Robinsont, Julius Randle (19 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz) pedig közel járt egy tripla-duplához. Nem a támadójátékkal volt a gond a Knicksnél, a Barrett-Brunson kettős közösen 50 pontig jutott, Immanuel Quickley (16 pont, 6 lepattanó, 4/7 tripla) is jól szállt be a meccsbe, a festékből 68-34-re múlták felül ellenfelüket, de a triplák levédése túl nagy falatnak bizonyult, így sorozatban kilencedik alkalommal nyerte meg a Nets a városi derbit.

A Nets legjobb dobói: Irving 32/15, Harris 16/12, O’Neale 14/12, Curry 14/6
A Knicks legjobb dobói: Brunson 26, Barrett 24/9, Randle 19/3

Detroit Pistons–Houston Rockets 114–117

Sengün és Green nélkül is nyert a Rockets. A két konferencia utolsó helyezettje fordulatos meccset játszott, és végül annak ellenére is a Rockets kerekedett felül, hogy Jalen Green és Alperen Sengün sem állt a csapat rendelkezésére. A negyedik negyedben sokáig a Pistons volt jobb helyzetben, de a vendégek azt követően, hogy 3/20-szal kezdtek a triplavonalon kívülről, sorozatban öt hármasukat is elsüllyesztették a záró játékrészben, majd bő fél perccel a vége előtt KJ Martin csinált meg egy hatalmas játékot: előbb faulttal együtt betalált, majd a kimaradt büntetője után visszakerült a Rocketshez a labda, és szerzett még egy kosarat egy lepattanó után, ezzel lett 112-113 az állás. Alec Burks (21 pont, 6/11 tripla) dobását ezt követően blokkolta Jabari Smith Jr., majd Eric Gordon két bedobott büntetője után a duplára ment rá Jaden Ivey (16 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz), és ezzel sikerrel is járt, nem úgy Gordon következő két jó büntetője után, 2,1 másodperccel a vége előtt kimaradt az egyenlítőnek szánt triplája. Gordon a higgadt büntetőzésén túl is kiemelkedett, 24 ponttal és 7 gólpasszal zárt, mellette Tari Eason (16 pont, 10 lepattanó) és Martin (15 pont, 13 lepattanó) is dupla-duplázott, de ezzel együtt is összejöhetett volna ez a győzelem a Pistonsnak, ha Bojan Bogdanovic nem 1/6, illetve Saddiq Bey nem 1/7 tripláját küldi csak a helyére.

A Pistons legjobb dobói: Burks 21/18, Bogdanovic 18/3, Ivey 16/6
A Rockets legjobb dobói: Gordon 24/3, Eason 16/3, Martin 15

Orlando Magic–Chicago Bulls 109–128

A kulcsemberek hozták a meccset a Bullsnak. Az volt a találkozó egyik kérdése, hogy a fáradtabb Orlandóban mennyi energia maradt erre az estére, a másik pedig az, hogy a Chicago képes-e összeszedni a játékát az utóbbi két vereség után. Nos, képes volt: DeMar DeRozan (32 pont, 8 gólpassz, 11/14 mezőnyből, 5/5 tripla) váratlan extrát dobott kintről, Zach LaVine is tartotta vele a lépést (32 pont, 11/18 mezőnyből), de Nik Vucevic (26 pont, 13 lepattanó, 6 gólpassz, 2 blokk) is nagyot ment, és Patrick Williams is hozzátett 16 pontot. A Bulls kulcsembereinek remek játéka pedig összességében magabiztos győzelmet ért a vendégek számára, rájuk építve 59%-kal dobtak mezőnyből, 46%-kal tripláztak, 30 gólpasszt osztottak szét, és fokozatosan léptek meg ellenfelük elől - az első negyedet hat ponttal nyerték, a nagyszünetben tizenhárommal vezettek, és a fordulás után is tovább nyílt az olló, volt már közte 25 pont is a javukra. A Magic nem tudott ellenállni, ugyan Mo Wagner (27 pont, 3/4 tripla) és Cole Anthony (21 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) is igyekezett a kispadról, de a kezdőben Banchero 3/14, Franz Wagner pedig 3/8 dobással zárt, Fultz és Harris is tíz pont alatt maradt, az első kötösből csak Carter Jr. érte el ezt a határt - így nem lehetett esélyük, nagyon megérezték a kezdők a back-to-backet. A hajrában azért most is volt egy nagy rohamuk, 25 pontról hatra jöttek vissza a negyedik negyedben, de a Chicago még időben elállította a vérzést, és kipipálta a győzelmet, ezzel továbbra is harcban van a playin-szereplésért.

A Magic legjobb dobói: M. Wagner 27/9, Anthony 21/9, Carter Jr. 11, Suggs 11/6
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 32/15, LaVine 32/9, Vucevic 26/6

Atlanta Hawks–Los Angeles Clippers 113–120

Tovább robog a Clippers. Sorozatban ötödik győzelmét aratta Tyronn Lue csapata, a belendülő társaság ezúttal egy éles, szoros idegenbeli mérkőzést tudott megnyerni, méghozzá a mostanában látott erényeit ismét megcsillogtatva. Egyrészt a korábbiakhoz képest sokkal feszesebb védekezést mutatott be, és nem hagyta megőrülni az Atlantát, odaért a dobásokra, főleg a triplákra, több játékos is kiemelte, hogy érzik a javuló védekezést, és ez jelenthet alapot a folytatásra. Másrészt pedig a két sztár ezúttal is tette a dolgát támadásban: most Kawhi Leonard fogott ki jobb napot, ő 32 pontot, 8 lepattanót, 4 gólpasszt és 5/10 triplát tett a közösbe, míg Paul George 23 ponttal, 7 lepattanóval és 6 gólpasszal segített – Ivica Zubac is dobott 18 pontot, a padról a Jackson-Powell duó szólt hozzá, úgyhogy működött a gépezet. Az elrontott első negyed után a másodikban a kezükbe is vették a dolgokat, azt 11 ponttal nyerték, de a negyedik játékrészt így is csak háromegységnyi előnnyel kezdték, majd ott tudtak igazán meglépni - ők diktálták a ritmust elöl-hátul, és bő öt perccel a találkozó vége előtt már 14 pont volt a különbség a javukra. A Hawks innen még egyszer visszakapaszkodott, és egy 15-5-ös futással négy pontnyira közelített alig másfél perccel az órán, de itt George dobott egy clutch tempót, majd a következő támadásból Nic Batum egy triplát, ezt követően pedig már nem volt kérdés. A Los Angeles nagyon jó irányba halad, ezzel a sikerrel pedig már negyedik Nyugaton úgy. hogy egyetlen meccs a hátránya a harmadik Sacramentóhoz képest.

Pedig az Atlanta jól kezdett. A hazaiak biztatóan nyitották a találkozót, a megnyert első negyed után még a második játékrész első perceiben is az ő akaratuk érvényesült, és vezettek 41–30-ra – csak aztán innentől egy 26–8-as Clippers-futás következett, és innentől már egyszer sem tudták visszavenni a vezetést. Támadásban főleg a tripláik hiányoztak, alig hetet dobtak be csapatszinten 26%-kal, viszont kaptak 19-et (!) 49%-kal, ezt a különbséget pedig nem lehetett ellensúlyozni - hiába nyertek 24–7-re leindításból, 62–32-re (!) a festékben és 15-6-ra a támadópattanók terén. Furcsa, hogy az említett statisztikák ellenére a második negyedtől igazából a Clippers kontrollálta a játékot, Leonard bedobálta az egy-egyeit és a nehéz dobásait is, George pedig tökéletesen passzolt ki a csapdákból, veszélyes helyzetekből – Trae Young szerint ez a két játékos volt a döntő faktor, ők All-NBA szintű emberek, akiket nem nagyon lehet kikapcsolni, ha olyan napjuk van. Most ez történt, így bár Young dobott 31 pontot 10 gólpasszal és a kezdőben mindenki eljutott legalább 12-ig, de ezúttal ez is kevésnek bizonyult a végén - ezzel ismét 50%-on állnak, most pedig elindulnak egy ötmeccses nyugati túrára.

A Hawks legjobb dobói: Young 31, Collins 16/3, Murray 15/3
A Clippers legjobb dobói: Leonard 32/15, George 23/9, Zubac 18

Minnesota Timberwolves–Sacramento Kings 117–110

Nagy formában van a Minnesota. Előző este a nyugati második Memphist verte meg a Timberwolves, most pedig a konferencia harmadik helyén álló Sacramentót győzte le a back-to-back ellenére, ráadásul ismét remek játékkal. A jó kezdés és nyolc ponttal nyert első negyed után a másodikban visszavágott és fordított a Kings, de a nagyszünet után megint a Minny vette a kezébe az irányítást, és 11 ponttal nyerte a játékrészt, amely után már nem adta vissza a vezetést - Anthony Edwards 16, Naz Reid 10 pontot dobott ebben az etapban, innentől pedig már kontrollálta az eseményeket a vendéglátó. A Sacto próbálkozott, de előbb 105-100-nál Jaden McDaniels vágott be egy nagy triplát, amivel megtolta a Wolves szekerét, majd már az utolsó percben 114-110-nél Edwards süllyesztette el a meccsdöntő hármast - 15 másodperc maradt utána, nem volt már esély a fordításra. Edwards egyébként végül 34 ponttal, 10 lepattanóval, 6 gólpasszal és 5/7 triplával állt a társaság élére, D'Angelo Russell 25 ponttal, 6 gólpasszal és 7/9 triplával segített be, Rudy Gobert 14 pontos, 13 lepattanós dupla-duplát gyártott, megint jól nézett ki a rendszer a két ponterős hátvéddel és a labdát nem igénylő centerrel - McDaniels, Reed vagy éppen Anderson is hozzátett, ezzel újabb magasan jegyzett csapatot gyűrt le a gárda. A Wolves így hatból ötödször és az utóbbi tizenöt meccséből tizenegyedszer nyert, úgyhogy már utolérte a nyugati ötödik New Orleanst, és alig két meccsre megközelítette a Sacramentót is...

Védekezni is kell. Mike Brown, a Sacramento vezetőedzője elég világosan értékelte a látottakat és azt, hogy az utóbbi négy meccsükből harmadszor kaptak ki: „Az a bolondok aranya, ha azt hisszük, hogy egyszerűen túldobhatjuk az ellenfeleket. Ez nem fog megtörténni, főleg nem a playoffban, úgyhogy valahogy, valamilyen módon olyan rotációt kell találnom, ahol a játékosok tudnak pontot szerezni, de hajlandóak védekezni is” – fogalmazott a tréner. Egyébként csatlakozott hozzá De'Aaron Fox is, aki szerint nyilván nem akarnak bután faultolni, de fizikálisnak kell lenniük, és most nem azok, jelenleg hagyják, hogy az ellenfeleik lefuttassák a saját figuráikat, kényelmes helyzetbe hozzák magukat és átdobják őket, márpedig ez nem mehet így tovább. Most is ez volt a gond, ugyan Fox dobott 29 pontot és Domantas Sabonis is hozta a szokásos jó formáját (23 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz), de még egy fáradt Woives is szétszedte őket, a védekezésükben semmi agresszivitás nem volt, ráadásul támadásban is hiányzott az átütőerő: csak 45%-kal zártak mezőnyből és 27%-kal távolról, amit a tizenegy kihagyott büntető is súlyosbított. Így nem hogy nem tudták kihasználni a Memphis hullámvölgyét, de magukra húzták a Clipperst is a tabellán, kedden ugyanitt, ugyanebben a csarnokban mutathatják meg, hogy képesek javítani.

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 34/15, Russell 25/21, McDaniels 15/9
A Kings legjobb dobói: Fox 29/3, Sabonis 23, Barnes 13/3, Monk 13/9

New Orleans Pelicans–Washington Wizards 103–113

Ezt is megoldotta a Wizards. Zsinórban ötödször nyert és sorozatban negyedik idegenbeli sikerét könyvelhette el a Washington, a Kristaps Porzingist továbbra is nélkülöző fővárosi alakulat remek védekezéssel és kollektív csapatmunkával múlta felül a tovább zuhanó New Orleanst. A vendégeknél ezúttal Kyle Kuzma (10 pont, 4/13 mezőnyből) és Bradley Beal (16 pont, 5/17 mezőnyből) sem játszott extrát, felszívta magát viszont Daniel Gafford (21 pont, 12 lepattanó, 5 blokk) és ő volt a társaság húzóembere, de az igazán nagy dolog az volt, hogy a kilenc pályára lépő játékos mindegyike dobott legalább nyolc pontot, és közülük heten a tízes határt is elérték. A hatékonyságuk nem volt az igazi, de a Pelicanst még így is lenyomták, simán nyerték a lepattanózást, és fokozatosan növelték az előnyüket: az első félidő végén kilenc ponttal vezettek, majd a harmadik negyedben 15 pont körülire távolodtak el, és a záró felvonásban be tudták ezt osztani – a NOP igyekezett, visszajött egyszer hat egységre, de ennél közelebb nem jutott, amikor kellett, akkor válaszolt a Washington. A gárda így tovább menekül előre, és már utolérte a Pacerst, most utazik tovább San Antonióba, aztán Detroitban zárja az idegenbeli túráját.

Kellett volna Valanciunas. Ugyan Brandon Ingram ismét ott lehetett a pályán, és ezúttal már jobban emlékeztetett is korábbi önmagára (22 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz) a hosszú kihagyását követően, de Zion Williamson hiánya mellett ezúttal Jonas Valanciunasra sem számíthattak: a center csak kilenc percet játszott, mert kiállították, amikor lenyomott egy könyököst Taj Gibsonnak. Magas poszton így meglehetősen tartalékos volt a gárda, ami meg is látszott a teljesítményén, ráadásul egy komoly támadófegyvert is elvesztettek Murphyék Valanciunasszal - Ingram sem dobott jól, ráadásul rajta kívül csak CJ McCollum jelentett veszélyt a gyűrűre, így csak 42%-kal dobtak mezőnyből és 27%-kal tripláztak, nem volt bennük átütőerő. A Pels ezzel sorozatban hetedszer is kikapott, és utolérte a küszködő nyugati középmezőny, jelenleg alig másfél meccsel előzi meg a 11. OKC-t.

A Pelicans legjobb dobói: McCollum 24/6, Ingram 22/3, Murphy III 10/3
A Wizards legjobb dobói: Gafford 21, Beal 16/6, Avdija 15/3

San Antonio Spurs–Phoenix Suns 118–128 – hosszabbítás után

Csak hosszabbításban nyerte meg a Suns. Kötelező volt a győzelem ezen a mérkőzésen a Phoenixnek, és egy ideig úgy is tűnt, hogy nem lesz vele problémája a vendégcsapatnak, mert az első negyedet rögtön hét ponttal nyerte, volt közte 13 is a javára, és a negyedik játékrészt 11 pontos fórral indíthatta. A Spurs azonban nem adta magát olcsón, Keldon Johnson (34 pont, 15/26 mezőnyből, 5 gólpassz) és Jeremy Sochan (30 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz) remeklésével látótávolságon belül maradt, és a negyedik negyedben el is indított egy rohamot, majd az utolsó percekre feljött egálkörülre, és 47 másodpercnél Johnson 2+1-es játékával ki is egyenlített. Itt Deandre Ayton hibázott, úgyhogy a Spursnek a győzelemre is megvolt az esélye, de Johnson dobása kimaradt, majd a támadópattanót kétszer sem tudták visszasimogatni a gyűrűbe, így jöhetett a hosszabbítás. A kisszünet alatt azonban rendezte a sorait a Suns, Ayton és Chris Paul villanásai után pedig megérkezett Mikal Bridges is, aki három egymást követő támadásból hét pontot szerzett, ezzel eldöntötte a küzdelmet - 114-121-ről már nem volt visszaút bő egy perc alatt, Paul 6/6 büntetővel biztosította be a győzelmet. A Phoenix így nagy nehezen, de csak hozta a kötelezőt, CP3 31 pontot, 7 lepattanót és 11 gólpasszt tett a közösbe, de Ayton és Bridges is 20 egység fölé jutott és még Cam Johnson 15 pontját is emeljük ki – ők is ott vannak a szoros nyugati közelharcban, hatból ötödször nyertek, következőleg a Torontót fogadják.

A Spurs legjobb dobói: Johnson 34/9, Sochan 30/9, Bates-Diop 14/3
A Suns legjobb dobói: Paul 31/3, Bridges 25/3, Ayton 23

Boston Celtics–Los Angeles Lakers 125–121 – hosszabbítás után

A játékvezetők is középpontba kerültek. Végig kiélezett, szoros meccset vívtak a felek, igazi klasszikus Celtics-Lakerst láthattunk, és a találkozó során 15-ször volt egál az állás, illetve 19-szer változott a vezető kiléte - ugyan vezetett már 11 ponttal is a Los Angeles, de összességében egymás nyakába lihegtek a csapatok. A rendes játékidő vége viszont kissé botrányszagúra sikerült: egyrészt 14 másodperccel a vége előtt, 102–104-nél Pat Beverley kihagyott egy büntetőt, amivel eldönthette volna a meccset a vendégcsapat, majd négy másodpercnél Jaylen Brown tett vissza egy támadópattanót, amibe némi késleltetéssel belefújtak a játékvezetők, így kapott egy büntetőt is a Boston játékosa, aki azzal kiegyenlített 105-105-nél. Az utolsó támadásnál LeBron James kapta a labdát, aki elindult vele a gyűrűig, majd három védő gyűrűjében nem tudta feltenni a ziccert, de teljesen egyértelműen azért, mert Jayson Tatum jelentőset rásózott a csuklójára - annyira világos volt a helyzet, hogy senki nem értette, miért maradt néma a síp, hiszen a felvételeken is látszik, hogy James kezéből azért csúszik ki a labda, mert Tatum leüti a csuklóját. A Lakers felháborodott, Beverley kicsit elvesztette az önuralmát, a balhéért kapott egy technikait, így a hosszabbítás rögtön egy Celtics-büntetővel indult, Brown egy perc alatt hét pontot dobott, a forrongó Los Angeles pedig már nem tudta magát újra összeszedni. Végül úgy nyert a Boston, hogy a negyedik negyed utolsó másodpercében 105-105-nél ott maradt két teljesen egyértelmű büntető a játékvezető sípjában - James szerint elcsalták tőlük a meccset, és még a Celtics-játékosok sem vitatták, hogy az fault volt, amit elnéztek a játékvezetők, bár Brown hozzátette, hogy "de utána a játékosok döntötték el a meccset"...

Pedig azért kosárlabda is volt. Érthető módon a mérkőzést eldöntő elmaradt fújás került a középpontba, ami azért is szomorú, mert egyébként a kosárlabdáról is lehetne beszélni. A Celticsnél Brown 37 ponttal állt csapata élére, Tatum 30 pontig, 11 lepattanóig és 4 gólpasszig jutott, a padról Malcolm Brogdon 26-6-4-gyel szállt be, míg a Lakersnél James 41 ponttal lett az este legjobbja, bevágott 6/12 triplát, leszedett 9 lepattanót és kiosztott 8 gólpasszt - a padról érkező Anthony Davis egy 16 pontos, 10 lepattanós dupla-duplát szállított, és összesen hatan dobtak náluk kétszámjegyűt. Mindkét oldalon volt védekezés, volt küzdelem, volt fizikalitás, ha támadásban nem is a liga legjobb csapatait láthattuk, de megvoltak a sztárteljesítmények, összességében kifejezetten jó meccset hoztak össze a felek, és a LAL számára persze az sem rossz, hogy ilyen teljesítményre képes a ligaelső otthonában - csak sovány vigasz ez akkor, amikor a kezében van a győzelem, de elveszik tőle, és újra a vereséget kell megmagyarázni...

A Celtics legjobb dobói: Brown 37/6, Tatum 30/9, Brogdon 26/9
A Lakers legjobb dobói: James 41/18, Davis 16/3, Beverley 15/12

Utah Jazz–Dallas Mavericks 108–100

Élt az eséllyel a Jazz. A Dallasnál Luka Doncic és Christian Wood sem léphetett pályára, és bár a legutóbbi 36 pontos meccs után most 35-ig jutott Spencer Dinwiddie (6/11 tripla, 8 gólpassz), de ez a modell másodjára már nem jött be - a Jazz támadójátéka hatékonyabbnak bizonyult, mint két napja a Sunsé volt. A hazaiaknál Lauri Markkanen (29 pont, 4/8 tripla) és Walker Kessler (14 pont, 11 lepattanó, 5 blokk) ezúttal is tökéletesen kiegészítette magát magasposzton, ráadásul harmadikként ott volt mellettük Kelly Olynyk, Malik Beasley 19 pontot és 5/11 triplát bombázott be, Mike Conley 11 gólpasszt osztott szét, és az elfogadható szintet megütő támadójáték mellett a 49-31-re megnyert lepattanózás, és a festékben aratott 48-28-as győzelem is sokat ért. Az első félidőt le is simázta a vendéglátó, hiszen a nagyszünetben 66-48-ra, 18 ponttal vezetett, de a fordulás után összekapta a védekezését a Dallas, és közelebb zárkózott - viszont nyomás alá csak a hajrában tudta helyezni ellenfelét, akkor öt-hat pontra közelített, de Markkanen két clutch dobása elégnek bizonyult ahhoz, hogy ne kerüljön bajba a Utah. A felek között így fél meccsre csökkent a távolság a tabellán, a Mavericks tovább süllyed, míg a Jazz még mindig tartja magát a víz felett, most pedig pár nap pihenőt kap, mielőtt szerdán a Raptorst fogadja - a Dallas holnap már a Pistonsszal találkozik, és csak remélheti, hogy Doncic visszatér vagy hogy a Dinwiddie-modell ott már sikeres lesz.

A Jazz legjobb dobói: Markkanen 29/12, Beasley 19/15, Kessler 14, Clarkson 14/3
A Mavericks legjobb dobói: Dinwiddie 35/18, Bullock 19/15, Finney-Smith 11/9, Green 11/3

Portland Trail Blazers–Toronto Raptors 105–123

Egy negyed alatt eldöntötte a Raptors. A Portland volt a találkozó esélyese, hiszen a Raptors fáradtan érkezett meg úgy, hogy idegenben amúgy is pocsék eredményei vannak, ráadásul a sérült OG Anunoby nem is léphetett pályára. Ez azonban senkit nem érdekelt: a Toronto az első negyedben földbe döngölte a kissé felkészületlennek tűnő Blazerst, 37–14-re (!) nyerte meg a játékrészt, és onnantól nem volt más dolga, csak annyi, hogy ne engedjen igazán nagy futást ellenfelének. Ezt megtette, ugyan a Lillard-Grant páros 56 pontot szerzett a hazai csapatban, de egyébkémt 30% alatt triplázott a társaság, kétszer annyi pontot kapott az eladott labdáiból, illetve 15-3-ra bukta el a támadópattanózást, így az összlepattanózás is 45–27-es eredményt mutatott a Raptors javára. A kanadaiaknál az Anunoby helyén kezdő Precious Achiuwa nagyot ment (27 pont, 13 lepattanó), de a kezdőben mindenki tíz pont fölé jutott, 52%-kal céloztak mezőnyből, Scottie Barnes és Fred VanVleet is nagyon sokoldalúnak bizonyult, így a GSW elleni pontzáporos vereség másnapján váratlanul jó játékkal arattak nagyon szép idegenbeli győzelmet. Az utolsó negyedre azért már jelentősen megközelítette ellenfelét a Portland, de 90–94-nél elfogyott a puskapor, a Toronto ennél közelebb nem engedte ellenfelét, és a hátralévő időben újra kényelmessé tette az előnyét - Lillard szerint az a baj, hogy sorozatosan rosszul kezdenek, utána óriási energiákat mozgósítva visszajönnek, de most a Raptors tudott tartalékolni a végére, így nem tudtak igazi veszélyt jelenteni az első negyed után. Persze Nurkic és Hart hiánya nem segített, de így sem lehetnek boldogok, holnap az Atlantát fogadják, és mivel továbbra is csak a 12. helyen állnak Nyugaton, nagyon fontos lenne nekik a győzelem.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 30/6, Grant 26/3, Simons 14
A Raptors legjobb dobói: Achiuwa 27/3, Siakam 24/3, Trent Jr. 19/12