Idegenben nyert rangadót a Sixers, 37-tel verte a Lakerst a Denver

Milwaukee Bucks–Toronto Raptors 96–103

Javított a Raptors. Az előző esti, detroiti vereség után most összehasonlíthatatlanul jobban játszott a Toronto, Nick Nurse csapata ezúttal egészen más arcát mutatta. A kanadaiak ugyan 1/12-vel kezdtek mezőnyből, így az első negyedben 15 pontos hátrányba kerültek, de aztán összeszedték magukat, elkezdték bedobálni a jó helyzeteiket, közben pedig parádésan védekeztek – már a nagyszünet előtt kiegyenlítettek, majd a harmadik negyedben egy 9–0-s futással a vezetést is átvették. Innentől azért szorosan alakult a küzdelem, de a záró etap közepén visszajött a kispadról Pascal Siakam, gyorsan bevert öt pontot, onnantól pedig már nem adta ki a kezéből a vezetést a vendégcsapat – igaz, eldönteni nem tudta a dolgot az utolsó percig, amikor Siakam egymaga hét pontot szerzett. Az erőcsatár egyébként is szenzációs meccset hozott, 30 ponttal, 10 lepattanóval és 10 gólpasszal karrierje második tripla-dupláját szállította, de elsősorban a kiemelkedő védekezésükkel, a simán nyert lepattanózásukkal és a festékben aratott 44–24-es győzelmükkel vitték el ezt a mérkőzést. A dolog érdekessége, hogy ezzel a sikerrel 3–0-ra hozták a címvédő elleni alapszakasz-szériát...

Pocsékul dobott a Milwaukee. A hazaiak negatív szezoncsúcsot döntöttek, ugyanis 33.8 százalékos mezőnymutatóval zárták a találkozót, így az a csoda, hogy az utolsó percig nyílttá tudták tenni a küzdelmet – csak annak köszönhették ezt, hogy 21-gyel több pontot dobtak büntetőből, mint ellenfelük. A 30 pontos Jannisz Adetokunbo saját hírnevére rácáfolva 17/17-tel (!) zárt a vonalról, de egyébként csak Grayson Allenben volt szikra támadásban, őket leszámítva az egész csapat csak szenvedett – a jó kezdés után ilyen dobóformával nem lehetett reális esélyük, a torontói védekezés ellen nem találták a ritmust, de még a jó helyzeteiket is elpuskázták, elsősorban közelről rontottak rengeteget, nem távolról. Úgy fest, hogy a Warriors ellen megnyert rangadó nem rángatta ki őket a gödörből, most otthon, pihentebben szenvedtek vereséget, a következő atlantai meccsükön javítaniuk kell.

A Bucks legjobb dobói: Adetokunbo 30/3, Allen 18/9, Middleton 16/6
A Raptors legjobb dobói: Siakam 30/9, Anunoby 24/9, VanVleet 17/9

Washington Wizards–Portland Trail Blazers 110–115

Jobb volt a Portland. Gyakorlatilag végig vezetett ezen a mérkőzésen a Blazers, a vendégek 0–2-nél voltak hátrányban, aztán már az első negyedben felépítettek egy tízpontos előnyt, majd a második játékrész derekán volt egy időszak, amikor váltott vezetéssel haladtak a csapatok (egy pont ide, egy pont oda), de 43–44 után Anfernee Simons három támadásból három triplát süllyesztett el, majd hozott egy 2+1-et is, így egymaga produkált egy 12–2-t - ezt követően többször már nem inogtak meg és végig kontrollálták az eseményeket. Még bő öt perccel a meccs vége előtt is 16 ponttal vezettek, folyamatosan két számjegyű előnyben voltak, majd itt a végén kozmetikázott ezen a Wizards, de komoly veszélyt már nem tudott jelenteni ellenfelére. A Portlandnél az említett Simons visszatért az egymeccses kihagyása után (nagyapja temetésén járt) és 31 ponttal, 7/14 triplával, valamint 11 gólpasszal vezette győzelemre övéit, mellette Jusuf Nurkic (23 pont, 14 lepattanó) és a 6/8 dobással 18 pontig jutó Nassir Little is említést érdemel, a Blazers pedig váratlanul stabil játékkal szezonbeli harmadik (!) idegenbeli győzelmét aratta.

Gyengén játszott a Washington. Bradley Beal, Davis Bertans, valamint Wes Unseld Jr. vezetőedző nélkül lépett pályára a Wizards, de ez nem „érv”, hiszen a túloldalon a Lillard, McCollum, Powell trió hiányzott – mégis a hazaiak voltak bizonytalanabbak és pontatlanabbak ezen az estén. A fővárosiaknál főleg a 20 gólpasszra jutó 20 eladott labda nézett ki csúnyán, amelyből 13-at konkrétan a Portland lopott el, de emellett is hiányzott belőlük az átütőerő: csak 43 százalékkal dobtak, 32 százalékkal tripláztak, lassan, sok hibával kosárlabdáztak. Ehhez jött a harmatos védekezés és bár Spencer Dinwiddie jó számokkal zárt (27 pont, 7 gólpassz, 4/10 tripla), de végig hátrányban voltak, alárendeltként szerepeltek, így a három kötelező győzelemhez nem tudták hozzácsapni a negyediket – csak kilencedikek Keleten, következőleg pedig a Sixerst fogadják.

A Wizards legjobb dobói: Dinwiddie 27/12, Kuzma 16, Harrell 16
A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 31/21, Nurkic 23, Little 18/6

Atlanta Hawks–New York Knicks 108–117

50 százalék felett a Knicks. Tom Thibodeau csapata december másodika, vagyis másfél hónap után először fordította pozitívba a mérlegét, miután tizenegy meccsből nyolcadszor is nyerni tudott. A pihentebben érkező vendégek az első félidőben tőlük szokatlanul gördülékeny támadójátékkal kerültek fölénybe, a nagyszünetig 65 pontot dobtak és 14-gyel vezettek a pihenő alatt, majd a harmadik negyedben volt 17 is közte, de a Hawks egy nagy rohammal eltüntette szinte az egészet – 93–91-ig zárkózott a hazai alakulat, reagálnia kellett a New Yorknak. Ezt viszont most megtette a gárda, Evan Fournier a legjobbkor dobott egy triplát és egy ziccert, majd a kis „időnyerés” után, 103–100-nál eldöntötték a küzdelmet: itt nem egészen két perc alatt egy 10–0-t rohantak clutch helyzetben, Barrett és Fournier triplái mellett Randle is dobott egy kettest, Robinson pedig egy zsákolással zárta le ezt a futást. Innen már nem volt visszaút, Barrett 26 ponttal zárt, Fournier 18-ig jutott 4/8 triplával, Robinson 14 ponttal és 13 lepattanóval dupla-duplázott, Randle 24-6-9-et, Burks pedig 17-9-8-at hozott – Thibodeau szerint remekül olvasták a különböző helyzeteket, jó döntéseket hoztak és abszolút elégedett (fű alatt nagyon belendülő) csapatával.

Egyre nagyobb bajban van az Atlanta. A back-to-back második felén játszó hazaiak képtelenek kitalálni a gödörből, ezen az estén is gyengén védekeztek, aztán a harmadik negyed második felétől hirtelen rátaláltak valamire hátul, de a teljes meccset tekintve támadásban sem hozták a szükséges szintet. Nate McMillan vezetőedző úgy fogalmazott, hogy folyamatosan rossz döntéseket hoztak, nem helyeztek nyomást az ellenfél védekezésére, túl korán dobáltak előkészítetlen helyzetekből, ezzel pedig csak saját magukat fárasztották, pedig amúgy is fáradtabbak voltak. Trae Young 29 pontja szép, de nem mentek vele semmire, a lepattanózást is elvesztették 44–31-re, az is nagy szó, hogy egyáltalán ott tudtak lenni pár pontra a végén. Ezzel már zsinórban ötödször, összességében tizenegyből kilencedszer kaptak ki, a baj pedig az, hogy már 4.5 meccs a hátrányuk a keleti 10., playint jelentő helyhez képest - óriási változás kellene tőlük ahhoz, hogy a tavalyi keleti döntő után szégyenszemre ne maradjanak le még a „selejtezőről” is.

A Hawks legjobb dobói: Young 29/12, Gallinari 17/12, Collins 13/6
A Knicks legjobb dobói: Barrett 26/6, Randle 24/6, Fournier 18/12

Brooklyn Nets–New Orleans Pelicans 120–105

Simán nyert a Brooklyn. Lejátszotta a pályáról ellenfelét a hazai csapat úgy is, hogy Irving, Aldridge és Claxton nem, Durant pedig csak korlátozott ideig állt rendelkezésre. James Harden (27 pont, 8 lepattanó, 15 gólpassz) vezetésével azonban így is már az első negyedben két számjegyű előnyt épített fel Steve Nash legénysége, a nagyszünetig pedig át is gázolt a New Orleanson és a 30 pontot verdeste a különbség még az első félidő során. A fordulást követően a Pelicans természetesen mindent megtett, hogy vállalhatóra mentse az estét, de érdemi veszélyt nem tudott jelenteni, viszont mivel a Nets rotációja elfogyott, így a hazaiaknál hárman is 35-40 percet játszottak a sima győzelem ellenére. Az 55 százalékos mezőnymutató, a 44 százalékos triplázás és a 30 gólpassz azért magáért beszélt, míg a Pelsnél igazából senki nem játszott jól, érdekesség például, hogy Jonas Valanciunas teljességgel eltűnt annak ellenére, hogy alig volt magasember a túloldalon – négyből három siker után kaptak ki Ingramék, míg a Brooklyn a gyenge forma után jelezte, hogy a sok sérülés és gond ellenére kezdi összeszedni magát.

Kevin Durant megsérült. A Nets sima győzelmét alaposan beárnyékolta az, hogy a második negyedben Kevin Durant egy térdsérüléssel kiszállt a meccsből. A hazaiak szupersztárjára saját csapattársa, Bruce Brown esett rá egy vétlen helyzetben és eltalálta a bal térdét, Durant pedig megpróbálta „kimozgatni” a testrészt, de hamar rájött, hogy nem fog menni és lesétált a pályáról, majd azonnal bement az öltözőbe. Egyelőre nem tudni róla semmit, Steve Nash vezetőedző viszont nem volt túl derűlátó a sérüléssel kapcsolatban, azt mondta, hogy „nagyon kemény lenne elveszíteni őt” – várjuk a híreket, fejleményeket, a vizsgálatok eredményét.

A Nets legjobb dobói: Harden 27/6, Mills 21/9, Thomas 20/6
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 22/6, Hart 14/3, Jones 13/3, Valanciunas 13

Miami Heat–Philadelphia 76ers 98–109

A második félidő a Sixersé volt. Az első félidőben még nem igazán találta a ritmust a vendégcsapat, Joel Embiid 3/11-et dobott mezőnyből és összesen hét pontot tudott szerezni, de a remek védekezésüknek köszönhetően így is látótávolságon belül tudtak maradni – voltak ugyan 13 pontos hátrányban is, de a nagyszünetben csak hét egységgel voltak lemaradva. A fordulást követően pedig Embiid feljebb kapcsolt, összeszedte magát és onnantól beindult a Philly is: a center csak ezt követően 25 pontot tett fel a táblára, a csapat pedig 66-tal terhelte meg a Miami gyűrűjét a harmadik-negyedik negyedben – már a záró etap előtt átvették a vezetést (egy 26–12-es rohammal), majd az utolsó felvonásban kicsit meg is tudtak lógni ellenfelük elől. Végül 50 százalékos mezőnymutatóval és 40 százalékos triplázással zártak, a kulcsot mégis a védekezés jelentette, hiszen 100 pont alá szorították a Miamit és végig stabilak tudtak maradni hátul. Embiid 32 pontos, 12 lepattanós meccse mellett Tobias Harris (22 pont, 8 lepattanó, 8/13 mezőnyből) és Seth Curry (21 pont, 5 gólpassz, 5/9 tripla) is kitett magáért, a társaság pedig Thybulle, Green és Milton nélkül nyert idegenbeli rangadót – hetek óta nagy formában van a gárda és most már egyértelműen utolérte a keleti élmezőnyt.

Botrányosan dobtak a Heat kulcsemberei. Az egyébként jó formában érkező hazaiak vereségének egyetlen komoly oka volt, az pedig a borzasztó dobóteljesítmény a kulcsemberek részéről. Jimmy Butler 1/11-gyel, Kyle Lowry 2/11-gyel, a továbbra is a kispadról érkező Duncan Robinson pedig 1/9-cel zárt, így hárman összesen 4/31-et dobtak mezőnyből és 2/16 triplát szenvedtek ki magukból. Ráadásul Tyler Herro 4/11-es, vagy Max Strus 3/12-es mezőnymutatója is csak az említett trióhoz képest jelentett minimális fejlődést, így pedig nem lehetett reális a győzelmük – pedig Ömer Yürtseven 22 pontos karriercsúcsot dobott 11 lepattanóval, ő most is hozta, amit kell. Butler mondjuk úgy látta, hogy nem a dobásaikon, hanem a védekezésükön ment el a meccsük, mert ha utóbbit elég jól csinálják, akkor bármilyen dobóformával is esélyt adnak maguknak a győzelemre – Erik Spoelstra pedig annyit mondott, hogy talán nem most kellett volna meghívniuk vendégnek Shaquille O'Nealt...

A Heat legjobb dobói: Yürtseven 22, Herro 16/6, Martin 16/3
A 76ers legjobb dobói: Embiid 32, Harris 22/9, Curry 21/15

Oklahoma City Thunder–Cleveland Cavaliers 102–107

Nagyot harcolt érte a Cavs. A back-to-backet játszó vendégeknek időbe telt igazán felpörögniük ezen az estén, az első félidőben 40 százalék alatti mezőnymutatóval tízpontos hátrányba került a társaság, majd a harmadik negyed első perceiben ez 18 egységnyire nőtt, ott már kezdett rezegni a léc. Az ohióiak azonban még időben tudtak reagálni és egy nagy rohammal a játékrész végéig eltüntették a hátrányuk jelentős részét, a záró etapban egy perc után megszerezték a vezetést (először az este folyamán), majd onnantól már nem is adták ezt vissza, lemenedzselték a szorosan alakuló végjátékot. A nagy felzárkózást Darius Garland vezényelte le, aki egymaga 12 pontot és 5 gólpasszt jegyzett a harmadik negyedben 74–56 után és végül a 27 pontja mellett idei NBA-csúcsot beállító 18 (!) gólpasszal zárt – folyamatosan olvasta a védekezést és megtalálta a legjobb megoldást, ráadásul amikor kellett, akkor ő maga is betalált. A hajrá is az övé volt, bő két perccel az órán 95–95 állt az eredményjelzőn, itt azonban dobott egymás után két clutch duplát, aztán kiosztott egymás után két gólpasszt Evan Mobleynak, végül 103–102-nél, 11 másodperccel a vége előtt ő jegyezte az asszisztot a döntő dobásnál is – Lauri Markkanen bombázott be egy triplát, amellyel lezárt a küzdelmet. A Cavs ezzel a kiharcolt győzelemmel 5–1-es mérleggel zárta nehéz idegenbeli túráját, most otthon jöhet a Nets elleni rangadó, de a Sixershez hasonlóan gyakorlatilag utolérte a keleti elitet, hiszen 2.5 meccsre van az első helytől.

Mark Daigneault az ellenfelet dicsérte. Az OKC vezetőedzője úgy értékelte a mérkőzést, hogy az első félidőben remekül védekeztek, koncentráltan és energikusan játszottak, de a második félidőben ezt nem tudták folytatni, ott pont az addigi erényeik tűntek el. Így is volt esélyük, de jár a dicséret a Clevelandnek, mert egyszerűen jobban akarta a sikert a vendégcsapat, amely nagy hátrányból is felállt idegenben, egy túra végén, a back-to-back második felén és extra energiákat mozgósított, nem adta fel. A hazaiaknál Shai Gilgeous-Alexander 21 pontját és 7 gólpasszát tudjuk kiemelni, mást nem nagyon, így a Nets kitömése után újra visszasüllyedtek a valóságba.

A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 21, Dort 17/6, Bazley 17/3
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 27/3, Mobley 20, Allen 13, Love 13/9

Boston Celtics–Chicago Bulls 114–112

A legvégén fordított a Celtics. Remekül kezdett és tíz ponttal nyerte az első negyedet a Boston, de a folytatás már nem alakult ehhez hasonlóan, a Chicago rátalált a játékára és jobbnak bizonyult ellenfelénél. A fordulatos meccs utolsó negyedének közepén már 5-7 ponttal is előrébb járt a Bulls, sőt, másfél perccel a vége előtt 106–112-nél még labdájuk is volt a vendégeknek ahhoz, hogy tulajdonképpen eldöntsék a küzdelmet. Itt azonban Coby White dobása kimaradt, Dennis Schröder dobott belőle egy duplát, a következő védekezésnél Jaylen Brown labdát szerzett, majd némi kaland után két pontot jegyzett belőle, a következő jó védekezés után, 31 másodperccel az órán pedig Robert Williams III két büntetőjével ki is egyenlített a Boston. Itt DeMar DeRozan tempója is lejött, majd a játékvezetők fújtak egy faultot, így ismét Williams büntetőzhetett, aki ezúttal sem hibázott a vonalról és bár volt még hátra kilenc másodperc, de a Chicago ezúttal sem tudott betalálni. A hazaiak így egy 8–0-s futással mentették meg a meccset az utolsó pillanatokban, a Bulls játékosai pedig 0/5 dobással és egy eladott labdával döntötték romba mindazt, amit addig felépítettek. A Celticsnél Robert Williams III 14 ponttal, 13 lepattanóval, 6 gólpasszal és 2 blokkal remekelt, Schröder pedig 16-6-8-at hozott alig kilenc mezőnykísérletből, ők voltak a legjobbak – a Tatum, Brown páros sokat hibázott, de most ez is belefért, főleg mert 50–32-re nyerték a lepattanózást, ezen belül 17–7-re a támadópattanózást.

Volt tartása a Bullsnak. Két kiütéses vereség és jó pár sérülés, valamint a hazai közönségtől megkapott pfújolás után ezúttal volt tartása a Bullsnak, a vendégek LaVine, Ball, Caruso, Green és Jones Jr. nélkül, a White, Dosunmu, DeRozan, McKinnie, Vucsevics kezdővel kiállva is mindent megtettek a sikerért és bár nem tudtak nyerni, de az önbecsülésüket visszaszerezhették. Támadásban ezúttal remekül játszottak, Dosunmu 9/10-es mezőnymutatóval, 3/3 triplával és 10 gólpasszal abszolút extrát hozott, White 5/10 triplát süllyesztett el, Vucsevics nagyon aktív volt a palánk alatt (27 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz), DeRozan pedig 23-8-7-et tett a közösbe - a kispadon ugyan nem maradt „érdemi” játékosuk, de csapatként így is 50 százalékos mezőnymutatóval, 41 százalékos triplázással és 31 gólpasszra jutó 6 eladott labdával zártak. Ugyan nem volt bennük elég energia lepattanózni, majd az utolsó másfél percben hibát hibára halmoztak és a szerencse sem állt melléjük, így bánhatják a vereséget, de legalább rendben volt a játékuk, az utóbbi meccsek után ez is valami – igaz, most nehéz időszakuk jön, mert mennek Memphisbe, fogadják a Clevelandet, majd mennek Milwaukee-ba, itt már az eredmények is fontosak lesznek.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 23/3, Brown 19, Schröder 16/3
A Bulls legjobb dobói: Vucsevics 27/6, DeRozan 23, Dosunmu 21/9

San Antonio Spurs–Los Angeles Clippers 101–94

A Spurs volt a kevésbé rossz csapat. Alacsony színvonalú mérkőzést vívtak a felek, ahol mindkét gárda rengeteget hibázott, de végül a back-to-backet játszó, pocsék formában érkező San Antonio egy fokkal jobbnak, vagy kevésbé rossznak bizonyult. A hazaiak a második negyedben tudtak meglépni és a nagyszünetben kilenc ponttal vezettek, voltak már 16 pontos előnyben is, de a Clippers visszajött innen, sőt, a záró etapban előnybe is tudott kerülni. 85–89 után aztán megint a Spurs időszaka következett és a 16–14-es eredményt hozó utolsó felvonásban Gregg Popovich csapata kiharcolta a győzelmet – 93–94 után egy 8–0-t futott a hazai alakulat, amelyből Dejounte Murray egymaga hat egységet vállalt magára. Ez volt a döntő ütés, az viszont beszédes a meccsel kapcsolatban, hogy még majdnem két perc hátra volt, amikor kialakult a végeredmény, utána mindkét fél csak a hibákat gyártotta – a 41 és 38 százalékos mezőnymutatók mellett elsősorban a 19-cel több kiharcolt büntető döntött a SAS javára, így öt vereség után végre nyerni tudott a társaság.

A Spurs legjobb dobói: White 19/9, Murray 18, Johnson 17/9
A Clippers legjobb dobói: Coffey 20/12, Morris 15/9, Batum 13/3

Denver Nuggets–Los Angeles Lakers 133–96

Denveri gála. A hazaiak esélyt sem adtak ellenfelüknek ezen a mérkőzésen, fokozatosan léptek meg és növelték a különbséget, amely a nagyszünetben 13 pontra rúgott, de a harmadik negyedben húsz fölé hizlalták és ott nagyjából el is dőlt a találkozó. A Nuggets teljesen más súlycsoportban volt ezen az estén, az egészen hatékony védekezés mellett támadásban azt csináltak Michael Malone játékosai, amit csak akartak, 35 gólpasszukra csak 6 eladott labda jutott, 51.6 százalékos mezőnymutatójukba pedig 23 bedobott tripla fért bele – szétlőtték a Lakerst és 42 ponttal is vezettek már. Ez magával hozta, hogy megszakadniuk azért nem kellett, így a 30 perces határt csak a padról 27 ponttal, 10 lepattanóval (mindkettő karriercsúcs) és 6/10 triplával beszálló újonc Bones Hyland érte el, rajta kívül még Jeff Greent (26 pontos szezoncsúcs, 4/5 tripla) és Nikola Jokicsot (17 pont, 12 lepattanó, 13 gólpassz 28 perc alatt) is érdemes kiemelni, de a meccs lényege az volt, hogy a Denver földbe döngölte ellenfelét, így a tabellán is két mérkőzésre növelte a kettejük közötti különbséget.

Megint szétcsúszott a Lakers. Ugyan a sorozatban négy győzelem során úgy tűnt, hogy valami talán elindult az arany-liláknál, de azóta újabb három vereség érkezett zsinórban, mindegyiken sikerült legalább 125 pontot kapni és igazán komoly esély nem mutatkozott a győzelemre egyik esetben sem. Russell Westbrook szerint a baj az, hogy mindenki keményebben játszik náluk, szerinte itt most nem a taktika számít, csak az, hogy puhák, míg Frank Vogel vezetőedző azért annyit hozzátett, hogy újra össze kell rakniuk a védekezést a mágnestábla előtt, mert pocsékul művelték az utóbbi meccseken. Most igazából megint sanszuk sem volt nyerni, védekezésben szörnyűek voltak, elöl pedig ezúttal LeBron James 25 pontja sem ért semmit – ismét 50 százalék alá csúszott a mérlegük, most pedig a Jazz ellen kellene javítaniuk, ami finoman szólva nem ígérkezik könnyűnek.

A Nuggets legjobb dobói: Hyland 27/18, Jeff Green 26/12, Jokics 17/3
A Lakers legjobb dobói: James 25/6, Westbrook 19/3, Howard 13

Dallas Mavericks–Orlando Magic 108–92

Hozta a kötelezőt a Mavs. A jó formában lévő hazaiak nem rontották el a papírformameccset és ha támadásban vissza is estek ezen az estén, de kellően szigorú védekezéssel kipipálták a kötelezőt. Extra pozitívum, hogy Kristaps Porzingis hét kihagyott meccs után visszatért és már az első negyedben bevert 12 pontot, úgy tűnt, hogy rozsda nélkül tudott bekapcsolódni, illetve az is remek, hogy Jason Kidd vezetőedző is rendelkezésre áll már a karanténból szabadulva. A kilenc ponttal nyert első negyed után végig kontrollálták az eseményeket, annyit adtak ki magukból, amennyit kellett, Luka Doncic (23 pont, 9 lepattanó) és Jalen Brunson (19 pont, 8/11 mezőnyből) villant, amikor kellett, úgyhogy kilencből nyolcadszor nyertek és tovább menekülnek a Denver elől, egyúttal egyre inkább leszakítják magukról a többi nyugati „középcsapatot”: Az Orlando egyébként végig próbált kellemetlenkedni, a harmadik negyedben is visszajött tíz ponton belülre, de nem volt elég tűzerő a brigádban (és 22-vel kevesebb büntetőt harcolt ki) ahhoz, hogy komolyan veszélyeztetni tudjon, úgyhogy nem okozott meglepetést és sereghajtóként egyértelmű vereséget szenvedett az előző esti bravúrgyőzelem után.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 23/3, Porzingis 19/6, Brunson 19/3
A Magic legjobb dobói: Lopez 16, M. Wagner 16/6, Anthony 12/6

NBA, ALAPSZAKASZ
Milwaukee Bucks–Toronto Raptors 96–103
Washington Wizards–Portland Trail Blazers 110–115
Atlanta Hawks–New York Knicks 108–117
Brooklyn Nets–New Orleans Pelicans 120–105
Miami Heat–Philadelphia 76ers 98–109
Oklahoma City Thunder–Cleveland Cavaliers 102–107
Boston Celtics–Chicago Bulls 114–112
San Antonio Spurs–Los Angeles Clippers 101–94
Denver Nuggets–Los Angeles Lakers 133–96
Dallas Mavericks–Orlando Magic 108–92