Azon a bizonyos száz évvel ezelőtti napon a már akkor is jelentős regionális vetélytársnak számító Liverpool volt a Manchester United vendége, és bár az eredményen nem volt mit ünnepelniük, az MU szurkolói (többségében természetesen ők tették ki a nyitány mintegy 45 ezres nézőseregét) is elismerték: a mérkőzés méltó volt az ünnepi alkalomhoz.
Az Ernest Mangnall irányította manchesteriek Tom Homer és George Wall lövésével, valamint Sandy Turnbull előrevetődéses fejesével háromgólos előnyre tettek szert, ám a liverpooliak fordítottak, és 4–3-ra megnyerték a mérkőzést a korabeli sajtó által „a világ legkedvesebb, legtágasabb, legfigyelemreméltóbb arénájának biliárdasztal simaságú gyepén".
A visszaemlékezésekből kiderül: ez a bizonyos legtágasabb lehetett volna még tágasabb. John Henry Davies klubelnök eredetileg százezer nézőt befogadni képes futballstadionra ajánlotta fel 60 ezer fontját, csakhogy a költségek menet közben elszaladtak, így ötödével kurtítani kellett a kapacitást – ám a skót Archibald Leitch tervei szerint felhúzott aréna így is nagyobb lett, mint bármelyik elődje.
1910. február 19. |
Manchester United–Liverpool 3:4 |
Manchester, 45 000 néző |
Man. United: Harry Moger – George Stacey, Vince Hayes, Dick Duckworth, Charlie Roberts, Sam Blott, Billy Meredith, Harold Halse, Tom Homer, Sandy Turnbull, George Wall |
Liverpool: Sam Hardy – Tom Chorlton, Tom Rogers, Robbie Robinson, James Harrop, James Bradley, Arthur Goddard, James Stewart, Jack Parkinson, Ronald Orr, John McDonald |
G: Turnbull, Homer, Wall, ill. Goddard (2), Stewart (2) |
A már állítólag 1017-ben is a környéken élő Trafford család ősi birtokán felhúzott aréna sok nagy csata kulisszája volt, és nem csak sportbelieké: 1940 decemberében, majd 1941 márciusában egyaránt bombatalálat érte – s másodjára a német repülőgépek olyan alapos munkát végeztek, hogy az épület 1949-ig használhatatlanná vált.
A második világháborút követő felújítás nem az egyetlen építkezés volt az Old Traffordon: a létesítményt szinte folyamatosan korszerűsítették, mai – a legszigorúbb UEFA-előírásoknak is megfelelő – formáját és befogadóképességét 2006-ban nyerte el. A 76 962-es nézőcsúcs furcsa módon nem a Manchester United valamelyik mérkőzésén, hanem az 1939-es FA-kupa Wolverhampton–Grimsby elődöntőjén született.
A Bobby Charlton által „Álmok színházának" elkeresztelt stadion multifunkcionális, azaz többféle sportág eseményeit, valamint koncerteket is képes befogadni, ám a fő műsorszám természetesen a futball. Az 1966-os világbajnokság csoportmérkőzései (köztük Portugália–Magyarország 3:1, Magyarország–Bulgária 3:1), az 1996-os Európa-bajnokság több találkozója (benne a Csehország–Franciaország elődöntő), a 2003-as BL-döntő (0–0-t követően a Milan tizenegyesekkel győzte le a Juventust) jelentik az aréna múltjának legfontosabb nemzetközi eseményeit.
A Manchester United eddig 1550 mérkőzést vívott az arénában; a következőnek, a West Ham United elleni bajnokinak kedd este kilenckor ad otthont az Old Trafford.
1966: labdarúgó-világbajnokság | ||||
1993: Nigel Benn–Chris Eubank WBO-WBC szuperközépsúlyú világbajnoki címegyesítő ökölvívó-mérkőzés | ||||
1996: labdarúgó Európa-bajnokság | ||||
2000: rögbi-világbajnokság | ||||
2003: labdarúgó Bajnokok Ligája-döntő |