A Chelsea a favorit, de odaérhet a „vén” MU is

CHELSEA

Negyedik aranyérmét szerezheti meg hét éven belül a Chelsea a Premier League-ben, s erre meg is van minden esélye Carlo Ancelotti együttesének. A fogadóirodák a szezon előtt a londoni „kékek" címvédésére fizetnék a legkevesebb pénzt. Nem véletlenül.

Az előző szezon utolsó fordulójában a bajnoki címet a Wigan elleni 8–0-s győzelemmel bebiztosító Chelsea a hagyományos angol Szuperkupa-mérkőzésen ugyan kikapott a Manchester Unitedtől, ám nem valószínű, hogy a kudarc kihat az augusztus 14-én rajtoló bajnokságra.

A mourinhós korszakban még a látványos támadójáték hiánya miatt sokat bírált csapat a 2009–2010-es szezont már rekordot jelentő 103 szerzett góllal nyerte meg, ami átlagban 2.71-et jelentett meccsenként. Összehasonlításként: a 2006-ban bajnoki címmel záruló idényben „csak" 1.86-ot termeltek találkozónként.

Szakértők szerint a Chelsea sikerét a gólerős támadójáték (Neil Ashton szigetországi újságíró szerint például Frank Lampardban, Didier Drogbában és Nicolas Anelkában is benne van, hogy húsz gól fölé jusson a szezonban – fejenként), és a remekül összerakott védelem mellett az is segíti, hogy Carlo Ancelottinak van (a Manchester Uniteddel és az Arsenallal való összevetésben) a legtöbb bevethető minőségi futballistája. A szezon második felére szinte gyilkossá váló menetelésben ez óriási előnyt jelenthet a riválisokkal szemben.

Az átigazolási időszakban is erősödött a Chelsea – még ha ez papíron nem is szembeötlő. A távozó Joe Cole és Michael Ballack kétségtelenül két jól csengő név a szakmában, ám korántsem voltak meghatározó játékosai a csapatnak az előző szezonban, „lelépésük" nem nagy vérveszteség a klub számára. Érkezett viszont a mindig hasznosan futballozó Joszi Benajun a Liverpooltól, s csapaton belül is „erősödött" a Chelsea a hosszú sérülésből visszatérő Michael Essiennel.

A minden csapatrészben elitjátékosokat felvonultató klub semmit sem gyengült az előző szezon óta, ezért is a bajnokság első számú esélyese. Gondot a pontvadászat elején Didier Drogba és Petr Cech sérülése okozhat, a végén pedig az esetleges jó Bajnokok Ligája-szereplés. A Premier League előző hajrájában ugyanis nem kellett megosztani a figyelmüket a már a 16 között búcsúzó londoniaknak.

MANCHESTER UNITED

Egy ponttal maradt le a Chelsea-től, így nem sikerült a sporttörténelmi bravúr: a Manchester United sorozatban negyedszer nyert volna bajnokságot az előző szezonban, de volt egy jobb nála. Most azonban itt a visszavágás lehetősége.

Sir Alex Ferguson szeretné megakadályozni a Chelsea-dinasztia kivirágzását, és visszahódítaná a Premier League-trófeát. Nem lesz azonban könnyű dolga a skót mesternek, mert rendkívül idős csapattal kell ezt megtennie. A bajnokságban a már sokat megélt veteránok (Ryan Giggs, Paul Scholes, Gary Neville és Edwin van der Sar), ha pályán lesznek, rendkívül megdobják majd a csapat átlagéletkorát. Abban az esetben, ha mellettük még a 30. életévét már túllépő Wes Brown és Rio Ferdinand, valamint a harminc környékén járó Michael Carrick, Nemanja Vidics, Pak Dzsi Szung és Dimitar Berbatov is játszik, elképzelhető akár egy 32–33 év átlagéletkorú csapat.

Olvassák is rendesen a skót edzőlegenda fejére a két évvel ezelőtti mondatait, miszerint a Chelsea azért lesz bajban a 60 fölötti meccsszámmal, mert túl sok 30 év körüli játékos van a keretben. Akkor nem is lett bajnok a főváros (egyik) büszkesége...

Most Ferguson került hasonló helyzetbe, de nem akar megelégedni az ezüstéremmel. A győztes mentalitás, ami az MU-t jellemezte az elmúlt években, most is hozhat pár plusz pontot az előzetesen vártakhoz képest. Ami elég lehet a legnagyobb riválisok megelőzéséhez.

Mindenesetre Ferguson a mostani átigazolási szezonban is tett lépéseket a generációváltás felé, de természetesen nem esett át a ló „wengeres" oldalára. A kérdés az, hogy az új szerzemények már ebben a szezonban képesek lesznek-e a legmagasabb szinten bizonyítani? A 22 éves Javier „Chicharito" Hernández bemutatkozására eddig nem lehet panasz: a mexikói csatár a Szuperkupa-mérkőzésen gólt szerzett a Chelsea ellen, de a világbajnok spanyol válogatott ellen is betalált hazája válogatottjában. A 20 esztendős Chris Smalling a szezon elején akár még a kezdőbe is bekerülhet Nemanja Vidics mellé Rio Ferdinand sérülése miatt. Azt pedig csak a jó öreg Fergie tudja, hogy milyen és mekkora szerepet szán a sajtóhírek szerint nem éppen fillérekért megvásárolt, a hajléktalan vb-n is szereplő Bébének.

A Chelsea-t most szinte minden szaklap és szinte valamennyi fogadóiroda is esélyesebbnek tartja a végső győzelemre, mint az MU-t, a „vörös ördögök" azonban reménykedhetnek abban, hogy Ferguson ismét előhúz valamit a cilinderéből – oly sokszor megtette már. A bajnoki cím megnyeréséhez azonban mindenképpen szükség lesz arra, hogy Wayne Rooney ne a világbajnokságon mutatott, hanem előző szezonbeli formájában futballozzon.

ARSENAL

2009 nyarán sokan már temették az Arsenalt, s a szezon előtt tippelő szakírók közül többen már egyenesen a Manchester Cityt látták a Top4-ben a londoniak helyén. Tévedtek. Nemhogy a BL-szereplésről, hanem még a bajnoki címről is álmodozhattak az Arsenal szurkolói a szezon során. Ez utóbbi valóban csak álom maradt, pedig egész sokáig lőtávon belül voltak az „ágyúsok".

Most már senki sem esik abba a hibába, hogy megkérdőjelezze a csapat (és Wenger) képességeit, ráadásul a továbbra is többnyire fiatalokból álló együttes számára az újabb egy év érés sokkal inkább kifizetődőbb lehet, mint a már előbb említette „öreg" Manchesternél.

Az Arsenalnak azonban van egy nagy hibája, az, hogy „lyukas", méghozzá hátul. A legnagyobb gondok a kapusposzton keresendőek, bár annyira nem is kell keresni. Teljesen szembe ötlő. Hiába hozták hírbe Mark Schwarzert, Sebastien Freyt, René Adlert és Maarten Stekelenburgot is a londoniakkal, egyik játékos sem igazolt a csapathoz. Így továbbra is marad megoldásként Manuel Almunia vagy Lukasz Fabianski. Bár a spanyol kapus (aki bizarr módon az angol válogatottba még jó is lenne...) képes hihetetlen védésekre a kapuban, mint például a Barcelona elleni hazai BL-meccs első félidejében, de önbizalma talán már annyira megtépázódott, hogy folyamatosan benne lesz a hibázás lehetősége.

A másik „fél" lyuk a védelemben található. A Lorient-től érkező Laurent Koscielny lehet a tavalyi nagy fogás Thomas Vermaelen társa a hátvédsor közepén, ám ha valamelyikük megsérül, nagy bajba kerülhet a csapat. William Gallas, Sol Campbell, Mickaël Silvestre és Philippe Senderos távozása miatt nincs használható tartalékja (a sérült Johan Djouroun kívül) a posztra Wengernek. Igaz a rosszmájúak szerint az előbb említett négyesből sem mindig volt mindenki az.

Új nyár, régi sláger, semmi változás, avagy Cesc Fabegast ezúttal is sikerült „megmenteni" a Barcelonától. Bár kölcsönösen udvarolt egymásnak a katalán csapat és a játékos, Wengernek mégis sikerült újabb egy évig egyben tartania a házasságot. Végre ismét egy olyan átigazolási szezonnak örülhettek Londonban, amikor nem távozott kulcsember a csapattól.

Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy Wenger nem véletlenül engedte el egy évvel ezelőtt 40 millió fontért a Kolo Touré, Emmanuel Adebayor kettőst, most viszont a Barca 40 millió eurója sem volt elég Fabregasért.

A nyáron érkezett a már említett Koscielny és Maruan Samah. A Bordeaux-tól ingyen megszerzett támadó mindenképpen többet tehet a sikerekért, mint a Sahtar Doneckhez távozó Eduardo. A francia védőnek pedig nincs más választása: egyből a mély vízben kell bizonyítania.

A csapat képességei megvannak ahhoz, hogy tartsa a lépést a Chelsea-vel és a Manchester Uniteddel, a kérdés azonban az, hogy a hátsó alakzat kevés hibával tudja-e le majd a bajnokságot. No, meg, hogy ha a 30-31. forduló környékén még mindig az aranyérem egyik várományosaként számolnak az Arsenallal, nem roppan-e össze a fiatal csapat a hajrára. Volt már rá példa...

MANCHESTER CITY

Az ortodox angolfutball-hívők számára lehet, hogy nehéz elviselni, de a nemzetközi sajtó, a futballszakma már a Manchester Cityt várja a negyedik helyre (vagy még előrébb...), és nem a Liverpoolt vagy a legutóbbi negyedik Tottenhamet.

A Premier League erősségére jellemző, hogy az elmúlt két évben csaknem kétszáz millió fontot játékosokra költő csapat eddig nem tudta beverekedni magát az első négybe. Igaz, pár hónappal ezelőtt már nagyon közel került hozzá.

Most nyáron Roberto Mancini még majdnem 75 milliót pakoltatott bele együttesébe (azóta Balotelli érkezését is bejelentették), hogy végre átlépje azt a bizonyos küszöböt. Erre most meg is van az esélye, Shay Given egészen odáig ment, hogy kijelentette: a Man. City erősebb a Chelsea-nél, az MU-nál és az Arsenalnál is. Ez persze majd az előttünk álló szezon során derül ki.

Abban a szezonban, amelyben Jérome Boateng, David Silva, Yaya Touré és Alekszandar Kolarov is már a Cityt erősíti, míg csak a resztli (ezen a szinten Valeri Bozsinov és Martin Petrov jelenti ezt) távozott.

A kétségkívül hatalmas potenciállal rendelkező csapattól szinte semmilyen eredmény sem számítana meglepetésnek (mondjuk, ha kiesnének, az igen), bárkit megelőzhetnek. Szinte minden poszton több klasszis futballistája van, és övé a PL leghosszabb kispadja. A gond is éppen itt kezdődik: csak 11-en férnek egyszerre a pályára, így Mancininek nagyon nehéz dolga lesz megoldani, hogy ne szüljön feszültséget az öltözőben, ha valaki nem kap elég játéklehetőséget. Több tízmilliós árcédulával magukon nem sokan szeretnek a raktárban porosodni.