Lineker, a legnagyobb futballgentleman 50 éves

 

 

Azt mondták róla, fizikai rosszullétet érez, ha a tizenhatoson kívül kell tartózkodnia. Tény: Gary Lineker valódi lesipuskás volt, a tizenhatoson belül a legfélelmetesebb játékosok egyike, akivel a védőknek valaha meg kellett küzdenie. Gólérzékenységét 243 bajnoki találat és 48 válogatott gól jelzi, a Leicester Citynél minden idők legjobb játékosának választották, simán megelőzte az 1966-os világbajnok csapat kapusát, Gordon Bankset. Pedig a kezdet nem volt könnyű...

„Gyors voltam és nagyon gólérzékeny, erre természetesen felfigyeltek. Ennek ellenére kicsit későn érő típus voltam, és nagyon sokáig hiányzott az önbizalmam, ezért kerültem be csak a húszas éveim közepén az angol válogatottba. Most már úgy érzem, ez használt nekem: volt időm tanulni és pótolni a hiányosságaimat, nem kerültem hamar reflektorfénybe" – mondta az angol csatárlegenda a BBC-nek.

Lineker a Leicesternél emelkedett a kor legjobb angol támadói közé, majd gólkirályi címe után az Everton 800 ezer fontért megvásárolta. Ismét gólkirály lett, az FA-kupa döntőjébe lőtte csapatát, de a Toffees elvesztette a kupafinálét a városi rivális Liverpool ellen, sőt a Pool a bajnoki címet is elhappolta a „kékek” orra elől. Teljesítménye természetesen a válogatott mexikói vb-re készülő keretébe repítette.

„A Mexikóban, a lengyelek ellen szerzett első gólom sorsdöntő volt. Szárnyakat adott nekem és a csapatnak is, gólkirály lettem, eljutottunk a negyeddöntőig, és világszerte felfigyeltek rám” – vallott Lineker a tornáról, amelyen hat gólt szerzett. Ő lett a világbajnokságok történetének mai napig egyetlen angol gólkirálya, ráadásul végig kézsérüléssel játszott. A háromoroszlánosokat aztán megállították a negyeddöntőben az argentinok, Diego Maradona legendás duplájával – a legnagyobb futballgentlemannek tartott Lineker a mai napig dicsőíti nem éppen „ártatlan bárányka” stílusú vetélytársát.

„Maradona volt a legjobb játékos, aki ellen valaha játszottam. Magasan a legjobb, kiemelkedett a mezőnyből, ma is elképesztő lenne a játéka. Apró volt, gyors, erős, megsemmisítően hatékony, jóformán megállíthatatlan. Nem poénnak szánom az „Isten keze” gól miatt, de olyan finomsággal nyúlt a labdához, mintha kézzel irányítaná azt. Lionel Messi nagyon hasonlít rá játékstílusban, de Maradona sokkal inkább vezér volt a pályán, mint ő. A volt csapattársaim közül Peter Beardsleyt tartom a legjobbnak, önző okokból: remekül megértettük egymást, a passzai miatt pedig jobb játékosnak tűntem, mint amilyen valójában voltam.”

Lineker a vb-aranycipő után a Barcelonához írt alá, és kivívta itt is a szurkolók csodálatát: első évében 21 gólt szerzett, mesterhármast a Real Madrid elleni el clásicón, 1988-ban Király Kupát, 1989-ben KEK-et nyert a katalánokkal.

Amikor Johan Cruyff a tipikus befejező csatár Linekerrel jobbszélsőt játszatott, a csatár lépett – a Tottenhamhez, amellyel FA-kupát nyert, és ismét angol gólkirály lett.

Adódik a kérdés: Lineker játszott Mersey-parti (Liverpool–Everton) és észak-londoni (Arsenal–Tottenham) derbin, valamint Barcelona–Real Madrid el clásicón – melyik a legjobb?

„Nagyon más a három. A Mersey-parti derbit választom, mert az egészen különleges, tulajdonképpen egy szívélyes rivalizálás. Emlékszem, amikor kupadöntőt játszottunk a Liverpoollal, rengeteg család ült a lelátón, a kék sálas családfő vitte a vörös mezes kisgyereket, vagy fordítva – teljesen más a hangulat, mint a többi nagy derbin. Az észak-londoni derbi sokkal gyilkosabb és keményebb.”

„Az el clásicónál mindig hiányzott a vendégszurkolók buzdítása: a hazai csapat elképesztő támogatást kapott százezer nézőtől, de a vendégeket nem lehet hallani. Amikor gólt szerzel idegenben az el clásicón, az elképesztő. Halálos csend lesz. A világ legnagyobb csendje, döbbenetes, elnémul mindenki.”

Lineker saját bevallása szerint két dolgot nem tudott sohasem: szerelni (ő maga ezzel indokolja, hogy sosem kapott sárga lapot – tudniillik tisztában volt vele, hogy mennyire rosszul védekezik, így nem csúszott oda…), valamint távolról lőni. Nem véletlen, hogy a legszebb góljának egy különlegeset választott.

„Az Old Traffordon lőttem, ha minden igaz, az volt az utolsó alkalom, amikor a Spurs ott nyerni tudott. Életem egyetlen távoli bombagólja, amelyre emlékszem.”

Linekerrel kapcsolatban erősen tartotta magát egy városi legendának vélt sztori, mely szerint összevizelte magát egy válogatott meccsen.

A csatár most megerősítette: tényleg megtörtént az eset, és ez volt élete legkellemetlenebb pillanata – egyben az egyik legviccesebb is, legalábbis a többi játékos számára…

„Igaz a történet, az Írország elleni vb-meccsen volt. Rosszul voltam már a szünetben is, a második félidőben pedig becsúsztam egy bal oldali indítás után, és eleredt, aminek el kellett erednie... Szakadt az eső, így szerencsére senki sem vette észre a lelátóról, de persze minden játékos tudta. Ott fetrengtem a füvön, mint egy kutya, dörzsöltem a helyet, hogy eltüntessem a nyomot, de nem sok hatása volt. Érdekes, utána az őrzőm sokkal messzebb állt tőlem.”

Végezetül: hogyan képzeli el Lineker, milyen lesz ötven év múlva a labdarúgás?

„Nem tudnám megmondani... Biztos több lesz a pénz, szerintem a lesszabályt is megváltoztatják. Gyorsabb, nagyobb és erősebb játékosok lesznek a pályákon.”