FFT: „Az angol sajtó csak szo…ott” – kitálalt a legenda

Felejtsd el az olyan sztárokat, mint Henrik Larsson vagy Zlatan Ibrahimovic, 1958 óta egyetlen svéd játékost válogattak be a vb válogatottjába, és az Brolin volt. Így ismerték el az 1994-es világbajnokságon nyújtott teljesítményét. Brolin ma Skandinávia egyik legfelkapottabb porszívóügynöke, és izgatottan mutatja a porszívódarabkát, amikor megérkezik az interjúra, hogy válaszoljon a FourFourTwo olvasóinak kérdéseire. Milyen volt a fiatal a Gianluigi Buffonnal játszani Parmában? Megbánta, hogy a Leeds játékosa lett? Tényleg elütött egy szarvast? Ezekre a kérdésekre is választ ad.

Ízelítő az interjúból:

Csodálatos gólt szereztél begyakorolt szabadrúgásból Románia ellen az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében. Mennyit gyakoroltad előtte?
Kris Taylor, Facebook
Ez volt a titkos fegyverünk, a Parmánál gyakoroltuk ki, de Tommy Svensson szövetségi kapitány elleste. Két nappal a románok elleni mérkőzés előtt odahívott magához, és elmondta, hogy ismeri a figurát. Azt is hozzátette, hogy nem gyakorolhatjuk nyilvánosan, mert illetéktelenek is meglátnák, de ha megfelelő helyen jutunk szabadrúgáshoz, akkor próbáljuk meg. Valakinek el kellett lőnie a fal mellett, de az eredeti terv szerint vissza kellett volna adnom Martin Dahlinnak vagy Kennet Andersonnak. Ám amikor odakerültem, azt gondoltam magamban, miért ne lőném el én. A saját elképzelésemmel álltam elő, és működött! Egy olyan kis futballnemzet, mint Svédország 1958 után először jutott világbajnoki elődöntőbe.

Bizarr lett az első gólod a Leeds csapatában: a földön fekve, arccal pöccintetted be. Hogyan emlékszel erre?
Steve Maine, Rotherham
Gyönyörű fejes volt! A Sheffield Wednesday egyik védője megpróbálta kirúgni, de a fejembe lőtte. Szép kis első gól!

Szerinted miért nem sült el jól az angliai kirándulás?
Adam Bagshaw, Facebook
A gyenge klubvezetőség és a pozícióm lehetett az oka. Szerettem a helyet, és a szurkolók is fantasztikusak voltak. A mai napig drukkolok a Leedsnek. Újra a Premier League-be kellene jutniuk, a szurkolók megérdemelnék: még ma is harminc-harmincötezren látogatnak ki a mérkőzésekre. Emlékszem, az 1996-os Ligakupa-döntőben a padon ültem, de a szurkolók a nevemet skandálták, mert szerettek volna a pályán látni. Tudták, hogy valami nincs rendben, és azt is, hogy ez nem csak az én hibám.

Azt beszélik, a Leeds nem engedte meg, hogy ingyen nézd a mérkőzéseit az Elland Roadon. Igaz ez?
Tony Tilson, Skipton
Igen, ez is igaz. Megtörtént néhány mérkőzésen, de szerencsére mindig akadt olyan barátom, aki befogadott a VIP-részlegébe. Hogy sokkolt-e, amikor ilyesmi történt? Sok más sokkoló is történt annak a vezérkarnak az idején, ilyen értelemben egyáltalán nem lepett meg, inkább nevetnem kellett. Mindenki ismeri a szót, amivel ez a viselkedés illethető, úgyhogy még mindig nem mondanám ki. Nem, mégis inkább kimondom: ez szopatás. Csinál bárki is ilyesmit a saját csapata játékosával? Nem, szerintem nem. Már el is feledkeztem ezekről a dolgokról, de most minden visszajött.

Nem gondolod, hogy az angol média hamis színben tüntet fel téged? Nem keserített el, amikor a testsúlyodon élcelődtek?
Owen Davies, Twitter
Az egész marhaság volt, hiszen senki sem igazol le egy túlsúlyos játékost. Sokkal jobb lenne, ha azzal foglalkoznának, hogyan áll hozzá a Leeds és a Crystal Palace az orvosi kérdésekhez. Nem különösebben érdekel az angol média, hiszen senki sem tudta, mi az igazság, és senki sem volt kíváncsi rá. Pontosan ugyanazt csinálták, amit a Leeds is: szopattak. Ha mindez szerintük rendben van, az már nem az én bajom. Szerintem az angol sajtó mindig is ilyen volt, és nem hiszem, hogy változni fog. Ők így csinálják. A szopatás a legjobb szó arra, amit az angol sajtó csinál. Ezt most mondom el először, húsz évig vártam vele.

A terjedelmes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!