FFT: az igazi menekülés – internálótáborból a győzelembe

„A brit kitartás és sportszellem elképesztő története egy német fogolytáborból.”

Nem, ez a mondat nem a híres Menekülés a győzelembe című film moziplakátjáról származik, hanem egy százéves újság címoldaláról, amely egy elképesztő börtönszökésről emlékezett meg. 1914-et írunk, kitört az első világháború, Nagy-Britannia néhány leghíresebb futballistája egyik napról a másikra a brutális Ruhleben internálótáborban találta magát, Berlin külvárosában. Szögesdróttal és fegyveres őrökkel körbevéve, barakkokban lakva, szerény koszton tartva, messze családjuktól és a szabadság reményétől, csupán attól várhattak megváltást, amihez a legjobban értettek: a futballtól.

A rabok között volt Steve Bloomer angol csatár, akit generációja legjobb játékosának tartottak. Bloomer Németországban dolgozott a háború idején. A Derby County legendája mindössze néhány hete volt első klubja, a Berlin's Britannia (ma Berliner SV 1892) edzője, amikor a németek kiadták a parancsot: minden brit férfinak el kell hagynia az országot, vagy börtönbe kerül. A határokat azonban gyorsabban lezárták, mint ahogy Bloomer kijuthatott volna az országból, kollégái pedig – akiket később szarháziaknak nevezett – feladták őt. Letartóztatták, és a német fővárostól hat mérföldre fekvő Ruhlebenbe került.

Ruhleben korábban lóversenypálya volt, így az istállókat – amelyeket még mindig szalma és lócitrom borított – alakították át barakkokká. Bloomer az első néhány száz rab között volt, de nemsokára 4500 férfit zsúfoltak 11 pici barakkba. Az állapotok szörnyűek voltak. A rabokat lóbokszokba és szénapadlásokra helyezték el, ezek olyan zsúfoltak voltak, hogy a karjukat sem tudták a fejük fölé emelni. Ugyanabban a piszkos ruhákban maradtak, amiben érkeztek, a hideg betontól mindössze némi szalma és vászonzsák választotta el őket. Az eső és a hó a tető résein keresztül folyamatosan hullott rájuk.

Minden barakk előtt egy hideg vizes csap állt, az étel szegényes volt. A rabok reggel kávét kaptak, ebédre levest, vacsorára teát. Néhány naponta egy szelet kenyeret, és ritkán egy darab kolbászt. Gyakori volt az ételmérgezés, a nátha, a kanyaró és más betegségek sűrűn végigsöpörtek a táboron. A tábor 200 őre brutálisan bánt a rabokkal, még a moslékos vödrök tartalmát is megetették velük.

De egy futballmeccs mindent megváltoztatott. Egy meccs, amely tényleg az életet jelentette.

Az elképesztő történetet feldolgozó cikk teljes terjedelmében elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!