Az 1982-es Aranykalász-kupa óta szinte hermetikusan készülő keret tehát két év alatt a csúcsra ért („Megállapítottuk a követelményeket, s ahhoz kerestük az alanyokat”), sokan közülük (Petry, Pintér, Keller, Kovács Ervin és Kálmán, Zsinka, Zvara, Vincze) később a nagyválogatottságig is eljutottak, a Fradi pedig – végül közepes sikerrel – meglévő korosztályos válogatottjai (Szeiler, Haáz, Deák, Zsivótzky) mellé a Pintér, Keller, Zsinka trió nyári leigazolásával kívánta megoldani a fiatalítást.(„Megállapítottuk a követelményeket, s ahhoz kerestük az alanyokat”), sokan közülük (Petry, Pintér, Keller, Kovács Ervin és Kálmán, Zsinka, Zvara, Vincze) később a nagyválogatottságig is eljutottak, a Fradi pedig – végül közepes sikerrel – meglévő korosztályos válogatottjai (Szeiler, Haáz, Deák, Zsivótzky) mellé a Pintér, Keller, Zsinka trió nyári leigazolásával kívánta megoldani a fiatalítást.
Egy évvel később a Szovjetunióban, már a csoportkörben búcsúzott a mások mellett két későbbi nagyválogatottal, Szalma Józseffel és Fischer Pállal is kiegészülő csapat az U19-es vb-n – veretlenül. Kolumbia ellen (a kapuban René Higuitával) a 88. percben még 2–0-ra vezettünk, onnan lett végül döntetlen, a Balakov, Penev, Kosztadinov hármas vezérelte Bulgáriával pedig 1–1-gyel zártunk. A riválisok sztárjai később mind megjárták a világbajnokságokat. A mieink közül ez senkinek sem adatott meg.
A teljes cikket elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!