Ízelítőként néhány részlet a FourFourTwo interjújából:
– Hogyan emlékszel vissza a 2002-es világbajnokságra?
– Kétség sem fér hozzá, az volt a legszebb élmény profi korszakomban. A torna előtt beszélgettem egy nagyot a brazil legendával, Falcaóval. Látta rajtam, hogy nincsen túl sok önbizalmam, ezért azt mondta, hogy nagyon tehetséges vagyok, és meg kell ragadni ezt a hatalmas lehetőséget. Boldog voltam. A világbajnokság idején folyamatosan fejlődtem, és megmutattam, mire vagyok képes a legmagasabb szinten. Sok emlékezetes pillanata maradt annak a vébének, de ezek közül is kiemelkedik, amikor megszereztük a második gólunkat a döntőben. A labda a pálya jobb oldaláról érkezett, továbbtettem Rivaldónak, ő továbbengedte Ronaldónak, és már bent is volt. Ez örökre megmarad.
– Mi tetszett a legjobban, amikor Manchesterben laktál? Van valami, amin utólag változtatnál?
– A legjobban a meccsnapok tetszettek az Old Traffordon! Manchester nyugodt város, ám amikor a United játszott, minden megváltozott. Ha egyvalamin változtathattam volna, akkor maradok Angliában kölcsönben, és nem megyek el a Besiktasba. Szerintem fejlődésben voltam, amikor távoztam, de csak ugyanabban az országban tudtam volna megmutatni a bennem rejlő lehetőségeket. A feleségem és én is nagy örömmel gondolunk vissza a Manchesterben töltött évekre: hiányzik a város. Voltak dolgok, amelyeket másképp is tehettünk volna, azonban nagyon fiatalok voltunk még, és előtte sohasem éltünk Brazílián kívül.
– Milyen volt Sir Alex Ferguson a Manchester United élén?
– Nagyon sokat tanultam, de sajnos az ott töltött két idényem nem sikerült tökéletesre. Mindent megtett, hogy otthon érezzem magam és fejlődjek, ám amikor nem a terveknek megfelelően alakultak a dolgok, nagyobbak lettek a követelmények. Nagy kihívás volt, hogy eligazodjak rajta, a segédedzője, Carlos Queiroz ugyanakkor sokat segített a második idényben.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!