2011. május.
Jürgen Klopp először azt sem tudta, hol van.
A német szakember vélhetően zavaros gondolatokkal a fejében ébredt, de talán gyorsan bevillant neki, hogy a Borussia Dortmund kilenc év után bajnok lett, a csapat az utolsó fordulót követő vasárnap hatalmas bulit csapott a városban.
„Egy garázsban tértem magamhoz egy teherautóban – idézte fel az Amazon Prime dokumentumfilmjében. – Egyedül voltam. Kimásztam, és valamilyen gyártelepen találtam magam. Egy férfi körvonalait láttam, miközben átsétáltam az udvaron, úgyhogy odafüttyentettem neki, és kiderült, hogy Hans-Joachim Watzke ügyvezető az. Watzke leintett egy autót, talán egy öreg kombi Mercedes volt. Egy török fickó vezette, mi étterembe akartunk menni, de nem vitt volna el minket, erre az ügyvezetőnk adott neki kétszáz eurót. Hátul ültem, fáradt voltam, a fejemet oldalra hajtottam és egyfolytában azt hallottam, hogy kot, kot, kot. Először azt hittem, álmodom, de mégsem, a csomagtartó tele volt csirkékkel.”
Klopp vélhetően hamarosan összeszedte magát, de csapata másnapossága mintha a következő idény elején is érezhető lett volna. A 2011–2012-es évadban a Dortmund az első hat fordulóban csak két mérkőzést nyert meg, és gyorsan nyolcpontos hátrányba került a Bayern Münchennel szemben.
Utána viszont mintha valami „kattant” volna, és a BVB a következő huszonnyolc játéknapon egyszer sem kapott ki, a Bayernt otthon és idegenben is 1–0-ra verte meg, s közben kilenc olyan meccse is volt, amelyen legalább négy gólt szerzett, és megvédte bajnoki címét.
Lehet ezt még fokozni?
Lehetett, ugyanis a Dortmund története során addig még sohasem duplázott, és hogy még édesebb legyen a győzelem, a Német Kupa májusi fináléjában a Bayern Münchent sikerült 5–2-re kiütnie (talán a különbség kissé túlzó volt), többek között Robert Lewandowski triplájával.
A bajnoki elsőséget tehát duplázás követte, ezt a sikert viszont már csak azzal lehetett volna tovább fokozni, ha az európai kupaporondon is sikerül maradandót alkotnia az együttesnek.
Ez Klopp irányításával addig nem sikerült, de a hazai sikerek fényében sokan nem morgolódtak azért, hogy a csapat az El-ben, majd a BL-ben is a csoportkörben búcsúzott.
Aztán a 2012–2013-as évad Európában is meghozta az áttörést.
A BVB az Ajaxot, a Real Madridot és a Manchester Cityt megelőzve veretlenül jutott tovább BL-csoportjából, majd a Sahtart viszonylag simán, aztán a Málagát drámai körülmények között ejtette ki. Az elődöntőben igazi óriás következett, José Mourinho Real Madridja. A Westfalenstadionban a Dortmund Lewandowski vezérletével – a négy gólt szerző támadó a BL-történet egyik legjobb egyéni teljesítményét nyújtotta – 4–1-es vereséggel küldte haza madridiakat, akik a visszavágón csak a hajrában rámoltak be két gólt, s nem tudták ledolgozni a hátrányukat. A döntőben a Bayern München várt a csapatra, amely abban az idényben már áprilisban bajnok lett, és a kupából is kiütötte a fekete-sárgákat.
A Bayern azonban (később) nem csak két alapemberétől fosztotta meg a Dortmundot, hanem hasonló játékstílusban is kezdett futballozni. „Azt csinálták velünk, mint a kínaiak az iparban – idézte több forrás is Kloppot, aki később azzal védekezett, hogy fáradt volt, amikor e mondatokat nyilatkozta. – Lemásolják, amit a többiek csinálnak, aztán több pénzből megvalósítják.”
Az biztos, hogy a 2012–2013-as idénytől kezdve a Dortmund nem tudta megtörni a Bayern hegemóniáját, ez pedig rányomta a bélyegét Klopp utolsó három évére. A következő évadban például ismét második lett, és elbukta a München elleni kupadöntőt. Emellett azt is végig kellett néznie, ahogy 2013-ban Mario Götze, egy évvel később pedig Lewandowski köt ki a riválisnál.
Kloppot főleg Götze klubváltása érintette érzékenyen. A legnagyobb német tehetségnek kikiáltott futballista távozásáról már korábban tudomása volt, de visszafogta magát. Uli Hesse újságíró-író emlékeztetett rá, hogy 2013 tavaszán a Mainz elleni bajnoki sajtótájékoztatóján Kloppot megkérdezték, egyetért-e Uli Hoeness Bayern-elnök felvetésével, hogy a Bundesligát az a veszély fenyegeti, hogy kétpólusúvá válik, mint a spanyol bajnokság. A BVB szakvezetője azt felelte, hogy nem, inkább attól tart, a német liga a skóthoz lesz hasonlatos, amelyben a Rangers pénzügyi összeomlásával a Celtic egyeduralkodóvá vált, és „amikor a nyáron meglátjuk a Bayern keretét, tisztává válik majd, hogy olyan csapata lesz, amely nem támasztja alá a Hoeness által elmondottakat”. A nyilatkozatnak persze csak utóbb lett különös jelentősége, hiszen a médiában ekkor még senki sem tudott a Götze-ügyletről. Persze sokáig titkolni sem lehetett, mégis furcsa, hogy a hír a Dortmund BL-elődöntője előtti napon szivárgott ki. „Lehetett volna rosszabb is, akár néhány órával a meccs előtt is bejelenthették volna, így a tízes skálán csak kilencest adok az időzítésre” – mondta Klopp a meccs előtti sajtótájékoztatón, és Götze végül sérülés miatt kihagyta a Bayern elleni 2013-as finálét.
„A Málaga elleni BL-negyeddöntő másnapján történt – emlékezett vissza az edző a The Guardiannek Götze klubváltásról. – Egy napig ünnepelhettem, aztán valaki odafönn úgy gondolhatta, elég volt, ideje leszállni a földre. Michael Zorc úgy sétált be az edzőközpontba, mintha valaki meghalt volna. Azt mondta, beszélnünk kell. Azon az estén Essenbe voltunk hivatalosak egy színész barátunk filmjének bemutatójára, a feleségem várta, hogy menjünk, de azt mondtam neki, kizárt, hogy bárhová is elmenjek. A klubtól is hívtak, ám azt mondtam mindenkinek, ma hagyjanak békén. Egyedül akarok lenni.”
Bár arról is szó volt, hogy a csapat első számú gólvágója, Robert Lewandowski már 2013 nyarán követi Götzét Münchenbe, erre csak egy évvel később került sor (a szerződése lejártával ingyen), a transzfert szintén idény közben, január elején jelentették be. Bár a lengyel csatár eligazolása érzékeny veszteség volt, távozását korántsem övezte akkora ellenségeskedés – Klopp a Manchester Unitedhez kerülő Kagava Sindzsi búcsúját megkönnyezte, aztán értetlenkedett, hogy alig játszott Angliában.
Bár az edző „életművén” ez lényegében nem változtat, de utolsó dortmundi idényében (2014–2015) egy ideig még a kiesés réme is fenyegette az együttest. Ugyan tavaszra javult a csapat formája, és a Dortmund végül hetedik lett, Klopp áprilisban bejelentette, az évad végeztével elhagyja a klubot. Állítása szerint nem a rossz szereplés miatt, hanem azért, mert eljött az a pillanat, amikor mindkét félnek jobb, ha változtat.
Utolsó dortmundi bajnokiján aztán kissé furcsa módon nem a kezdőkörben, mikrofonnal a kezében mondott búcsút a szurkolóknak, hanem a Signal Iduna Park kivetítőjén megjelenő, előre felvett üzenetben – amelyet a játékosaival együtt hallgatott a gyepen –, az elsőre kissé személytelennek tetsző búcsúnak nyomós oka volt.
„Azért nem élőben mondok beszédet, mert reményeim szerint tanultam a hibáimból – mondta. – Néhány éve a mainzi búcsúm során annyira sírtam, hogy senki sem értette, mit szerettem volna mondani. Ettől függetlenül fontos nekem, hogy mindannyiótoktól elköszönjek. Jövő héten véget ér a hét éve tartó közös utunk, ebben a stadionban utoljára vagyunk így együtt. Rengeteg pozitív emléket viszek magammal, bízom benne, ezzel ti is így vagytok.”
Mivel nem hollywoodi filmről van szó, az érzelmes búcsút nem követte utolsó, drámai siker (még Klopp szerint is túl giccses lett volna, ha így történik). A Dortmund megnyerte utolsó bajnokiját a Werder ellen, egy hétre rá pedig már az ötödik percben vezetést szerzett a kupadöntőben, de a Wolfsburg még az első félidőben három góllal válaszolt, és végül megnyerte a trófeát.
Természetesen sokan találgatták, mi lehet a következő állomás. Néhány hónappal korábban Klopp még arról beszélt, nem tervez pihenőt, az idény végeztével már azt hangsúlyozta, ráfér némi feltöltődés. A kérdésre, hogy tanul-e már spanyolul (akkor azt pletykálták, a La Ligában, például a Real Madridnál köthet ki), csak annyit válaszolt: „Una cerveza por favor.” („Kérek egy sört” – spanyolul.)
Klopp a következő hetek-hónapok nagy részét az Északi-tenger Sylt szigetén töltötte feleségével, és pihent. Vélhetően meg sem fordult a fejében, hogy hamarosan egy sokkal nagyobb szigetre költözik.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, Hosszabbítás 2020. március 14-i lapszámában jelent meg.)