FFT: Kiábrándító volt kiesni a West Hammel – Kanouté

– A West Hamnek erős csapata volt, 2003 tavaszán mégis kiesett a Premier League-ből. Mi sült el rosszul?
– Nagyon kiábrándító volt, ma is sokat gondolkodom rajta. Szinte lehetetlen volt, hogy egy ilyen csapat búcsúzzon, de a labdarúgás néha már csak ilyen. Amikor egy idény rosszul kezdődik, gyakran rosszul is folytatódik. Különös ágyékproblémával küszködtem abban az évadban, ami azért volt idegesítő, mert nem is volt igazán súlyos. Ennek ellenére akárhányszor visszatértem az edzésekre, mindig újrakezdődött. A bajnokság végén újra pályára léphettem néhány meccsen, de frusztráló érzés volt, hogy érdemben nem tehettem semmit. Nem mondom, hogy másképp alakult volna, ha végig ott vagyok, de így jobban éreztem a felelősségem.

– Ezt követően a Tottenham játékosa lettél. Hogyan emlékszel vissza azokra az időkre?
– Nagyon élveztem! Amikor megérkeztem, szinte minden mérkőzésen betaláltam. Glenn Hoddle szerződtetett, majd David Pleat vette át az irányítást ideiglenes edzőként. Közeledett az Afrikai Nemzetek Kupája, és lett egy kis feszültség, mert a klubom azt hitte, csak Franciaország mezét húzhatom magamra. Pedig Mali is számíthatott rám, és szerettem volna menni. A Tottenham elveszített néhány hónapra, valószínűleg ezért igazolta le Jermain Defoe-t, amíg távol voltam. Amikor visszatértem a tornáról, a helyzetem bonyolultabbá vált, és kevesebbet játszhattam.

– Miért hagytad ott a Tottenhamet a Sevilláért 2005-ben?
– A második idényemben Robbie Keane, Mido, Defoe és én szerepeltünk elöl. Martin Jol szeretett, úgyhogy gyakran kaptam lehetőséget. Nem szereztem sok gólt, de rengeteg gólpasszt adtam. Voltak vitáim Jollal, keménykedett velem, néha olyan stílusban tette, hogy visszaválaszoltam. Ez nem nagyon tetszett neki, és az idény végére már nem akart látni. Kaptam felkéréseket Premier League-kluboktól is, de ötévnyi London után valami mást is ki akartam próbálni.

– Milyen volt Juande Ramos a Sevillában?
– Nem sokat beszélt, és nem mutatta ki az érzelmeit, mégis önbizalmat adott. Amikor a csapathoz kerültem, az első néhány hónap nagy kihívást jelentett, különösen, hogy sokan őrülettel tekintettek a labdarúgásra. Folyamatosan újságírók voltak az edzéseken, és ha elmentem vásárolni, mindenki megpróbált beszélgetni velem egy kicsit. Londonban sokkal szabadabb voltam, hiányozni kezdett, és sajnáltam, hogy otthagytam. Szerettem volna visszakapni az életem. Időbe telt, amíg megszoktam, de Ramos türelmes volt. A második év már sokkal könnyebben ment, otthon éreztem magam.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!