A számok azt bizonyítják, hogy Teddy Sheringham hatalmas sikert hozott az Old Traffordnak, és több mint méltó utódja volt Eric Cantonának. Ha azonban a dolgok mélyére ásunk, látjuk, hogy kitüntetések ide vagy oda, nem ismerték őt el. De még akkor sem, amikor a szurkolók és az edző is bizalmatlan volt vele, abban az életkorban, amikor a játékosok zöme már a visszavonulás miatt szorong, Sheringham nem adta fel. Felhasználta mindazt, amit Graham, Venables és Clough tanított, és egy utolsó nagy győzelem erejéig visszavágott.
„Az én játékomat könnyebb utólag értékelni – véli. – Nem az a fajta voltam, aki körbetáncol öt védőt, a felső sarokba csavarja a labdát, a közönség pedig ámuldozik, hogy hű, micsoda futballista! Charlie, a fiam most harminckettő, és végig mellettem volt, de ha a tévében mutatják valamelyik gólomat, és odahívom a nyolc- vagy a hétéves gyerekemet, hogy nézze meg apu találatát, csak megvonja a vállát, hogy kit érdekel. Az ég szerelmére, hát nem fogod fel, amit látsz?!”
De csak nevet. Adj nekik egy kis időt, Teddy, és majd felfogják. Ahogy mindenki más.
A teljes cikket és a Sheringham történetét útját elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!