Moszkva utcáiról a BL-döntőbe – Olekszandr Zincsenko kitört a „hasonmásszerepből”

Az élet a legnagyobb rendező, szokták mondani, és Olekszandr Zincsenko története a legjobb példa rá, mennyire így van. Ki gondolta volna a tinédzser srácról, aki szüleivel az Ukrajnában dúló háború elől Moszkvába költözött, és utánpótlásklubjából kiszakadva kénytelen volt fél évig magányosan, az utcákon gyakorolni, hogy nem kallódik el, és néhány év múlva a világ egyik legjobb edzőjének irányításával készül? Hogy feleségül veszi az egyik legszebb ukrán sportriporternőt, aki alkalomadtán Pep Guardiolának is megmondja a magáét? Hogy 2021-re háromszoros angol bajnok lesz, és május végén Bajnokok Ligája-döntőre készül csapatával, a Manchester Cityvel?

A barátai és ismerősei által csak Oleksznek becézett futballista gyerekkorát az Ukrajna északi részén fekvő Radomislben töltötte, a település leginkább második világháborús emlékművéről, templomairól és kastélyáról ismert. Szüleit nem vetette fel a pénz, a család sokszor küzdött anyagi nehézséggel, még ha ő ebből nem is érzékelt sokat, mert az életét egészen kiskorától a labdarúgás határozta meg. A nappaliban, a környékbeli réteken, pályákon és az iskolában amikor csak tehette, játszott a barátaival, ösztönös tehetsége hétéves korában keltette fel a helyi egyesület figyelmét. Képzése értő kezekbe került, és mivel fejlődése töretlen maradt, egyre nagyobb klubok megfigyelőinek noteszébe került be a neve. Amikor 13 évesen elvitte a Sahtar Donyeck, már kimondottan az volt a célja, hogy példaképe, Andrij Sevcsenko nyomdokaiba lépjen, és Ukrajnában is úgy tekintettek rá, mint a nemzeti futballhős lehetséges utódjára. Helyzete azonban hirtelen bonyolulttá vált. Az utánpótlásban 17 éves korára mindent elért, a felnőttcsapatnál viszont még újoncnak számított, és olyan meghatározó futballisták álltak előtte a rangsorban, mint Fernandinho, Douglas Costa és Henrih Mhitarján.

„Nem hagytak érvényesülni  – idézi Zincsenko visszaemlékezését a lifebogger.com. – Két év volt hátra a szerződésemből, amikor kerek perec kijelentették, hogy maradnom kell, de az első csapatban ne is számítsak játéklehetőségre. Új szerződést tettek elém, és azt mondták, ha nem írom alá, az utánpótlásban sem léphetek pályára többet. Teljesen letaglózott a klub hozzáállása, hiszen nekem éppen az volt a célom, hogy a felnőttek között bizonyítsak. Nem fogadtam el a feltételeket, így bár edzhettem, hónapokig mintha száműzetésben lettem volna, semmilyen mérkőzésen nem kaptam játéklehetőséget.”

A patthelyzetnek az orosz–ukrán háború vetett véget, amelynek 2014-es kirobbanását követően a Sahtar Donyeck anyagi válságba került, a Zincsenko család pedig jobbnak látta, ha Moszkva felé veszi az irányt. A tehetséges középpályás ha akart, sem maradhatott volna az ukrán klub kötelékében, a szerződése körüli vita lezárultáig ellenben máshová sem írhatott alá, így kénytelen volt saját magát formában tartani.

„Összesen másfél évig nem játszottam tétmérkőzést  – nyilatkozta Zincsenko a The Guardiannek.  – Mielőtt az Ufa átigazolt, öt-hat hónapig egyedül edzettem. Moszkva utcáin gyakoroltam minden áldott nap. Aztán a menedzserem beajánlott a Rubin Kazanyhoz. Elutaztam a csapat olaszországi edzőtáborába, végigcsináltam a felkészülést, de hiába kaptam pozitív visszajelzéseket, nem ajánlottak szerződést. Az Ufa ezzel szemben az első pillanattól meg akart szerezni. Amint lehetett, aláírtam a klubhoz, és hatalmas teher került le a vállamról. Végre ismét azt csinálhattam, amit igazán szeretek.”

 

Az ukrán futball egyik legnagyobb ígérete 18 évesen mutatkozott be az orosz élvonalban, első felnőttidénye végére Európa topklubjai figyelték. Akkora ugrásra azonban talán ő maga sem számított, mint ami 2016 nyarán következett: átigazolta a Manchester City. A Premier League élcsapata nem fogta vissza magát a piacon, vele együtt szerezte meg többek között az Evertontól John Stones, a Dortmundtól Ilkay Gündogan játékjogát, és csábította magához a korábban a Bayern Münchent irányító Guardiolát. Zincsenko jobb közegbe keresve sem kerülhetett volna, persze tapasztalatlanságára tekintettel logikus döntésnek tűnt, hogy az első idényét kölcsönben töltse. A választás a PSV Eindhovenre esett.

„Nagyon jót tett, hogy új országba kerültem – ismerte el a futballista a The Guardiannek. – Az ukrán és az orosz emberek teljesen más mentalitásúak, mint az »európaiak«. Hollandiában például a férfiak és a nők közösen használják a szaunát. A hétéves gyerek, az anyukája, a nagymamája és a nagypapája együtt megy be, és mindenki meztelen. Ukrajnában és Oroszországban ez elképzelhetetlen lenne. Engem is sokkolt, amikor szembesültem vele, de elfogadtam, hogy ez a szokás és legalább tanultam valami újat. Angliában a rajongókat kellett megszoknom, igaz, kezdetben sokan összetévesztettek Kevin De Bruynével. Amikor szálltunk fel a csapatbuszra, a szurkolók rendszeresen odakiabáltak nekem, hogy »Kevin, egy fotóra!«, majd amikor megfordultam, csak pislogtak, hogy »Ja, te nem Kevin vagy«. Sohasem értettem, hogyan keverhetnek össze minket. Távolról talán hasonlítunk, de közelről egyértelmű a különbség. Én sokkal jóképűbb vagyok.”

Az önbizalom Zincsenko játékából sem hiányzott, egyetlen hollandiai idény után már a Manchester City első keretével készült és próbálta beverekedni magát a kezdőcsapatba. A küzdelemben segítőtársa is akadt, a Sahtarból ismert Fernandinho vette szárnyai alá. A brazil középpályás kezdetben a tolmács szerepét is betöltötte, ő fordított oroszra, amíg Zincsenko kellő szinten elsajátította az angol nyelvet. Beilleszkedését nehezítette még, hogy a világéletében a középpályán robotoló, ereje helyett elsősorban kiemelkedő technikai képzettségét kihasználó futballistára balhátvédként számítottak. A posztot 22 éves korára „tanulta ki” teljesen, játékával nemegyszer az edzőjét is lenyűgözte.

„Hihetetlen, mennyit fejlődött  – dicsérte a Manchester City sajtótájékoztatóján Guardiola, miután csapata megnyerte a 2019-es angol Ligakupát. – Oleksz bizonyította, amit eddig is gondoltam róla, hogy értékes tagja a csapatnak. Ahhoz képest, hogy az idény elején közel állt a kölcsönadáshoz, és egy-két hónapig alig kapott játéklehetőséget, egy rossz szava sem volt. Nem vágott grimaszokat, nem teljesített gyengén az edzéseken, rendületlenül ment előre, és amikor megkapta a lehetőséget, élt vele. Erre a hozzáállásra van szükség!”

A harmónia edző és játékosa között csak akkor tört meg kissé, amikor a Bajnokok Ligája tavaly augusztusi negyeddöntőjében a City kiesett a Lyon ellenében. Zincsenko a találkozón egy perc játéklehetőséget sem kapott, ami annyira felbosszantotta modellként és sportriporterként dolgozó menyasszonyát, Vlada Scseglovát, hogy nyilvánosan olvasott be a spanyol menedzsernek vőlegénye mellőzése miatt.

„Tudom, hogy nem kellene ilyesmit mondanom, de a kiesés Guardiola hibája. Ilyen kritikusan fontos mérkőzésen is a taktikával kísérletezik. Három belső védővel állt fel, miközben a cserepadon olyan játékosok ülnek, akikért más klubok kapkodnának”   – háborgott Youtube-csatornáján a dekoratív hölgy, akinek kezét Zincsenko a pályán kérte meg, miután Ukrajna Portugália 2–1-es legyőzésével kijutott az idén nyárra halasztott Európa-bajnokságra. Az esküvőre nem sokkal az ominózus BL-mérkőzés és Guardiola kritizálása után került sor, a futballistának a menyegző napján közleményben kellett bocsánatot kérnie, hogy elüljön a botrány.

A történteknek klubon belül ugyanakkor nem lett különösebb következménye. Sőt, Guardiola sohasem számított egy idényen belül annyi mérkőzésen Zincsenkóra, mint a 2020–2021-es évadban, még úgy is, hogy a balhátvéd karantén és kisebb sérülései miatt néha hetekre nem volt bevethető. Egészségesen viszont már-már kihagyhatatlan, és hatékonyságát a Bajnokok Ligája Paris Saint-Germain elleni elődöntőjében is igazolta, amikor csereként beállva gólpasszt adott belga „hasonmásának”, De Bruynének, nagy szerepet vállalva ezzel a Manchester City idegenbeli győzelméből és későbbi továbbjutásából.

A 24 éves ukrán futballista fő feladata a pályán a védelem stabilizálása. A labda kihozatalának segítésekor a bal szélről sokszor behúzódik középre, vagy az oldalvonal mellé helyezkedik passzsávot nyitva. Technikai képzettsége és gyorsasága lehetővé teszi, hogy az ellenfél letámadásakor is higgadtan megtartsa és megjátssza a labdát. A támadásokat jellemzően a vonal mellől kíséri, de a taktika része, hogy beljebb húzódik a pálya közepe felé, és passzokkal próbálja helyzetbe hozni társait. Figyelembe véve, hogy a City 2016-ban 2 millió eurót fizetett érte, és az értékét jelenleg 25 millió euróra becsülik, már most bátran nevezhető a klubtörténet egyik legjobb igazolásának. S ki tudja, mit tartogat még neki az élet.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 29-i lapszámában jelent meg.)