
Anders Limpar szerint az olasz és az angol labdarúgás a kilencvenes években úgy viszonyult egymáshoz, mint a tűz és a víz: az olasz nagyon technikás, sokkal nagyobb hangsúly volt a labdabirtokláson és a passzokon. Angliában gyorsabb és támadóbb volt a játék.
„Olyan időszakban érkeztem Angliába, amikor nem voltak ott trükkös futballisták különféle képességekkel. Hiányoztak a gyors szélsők. Ilyen értelemben úttörőnek számítottam – mesélte az FFT-nek Limpar. – Az elején elállt a lélegzetem attól, mennyire fizikális az angol labdarúgás. Az edzéseink keményebbek voltak, mint a meccsek a Premier League-ben. Tony Adams, Steve Bould és a többiek meg ilyenkor is úgy mentek a labdáért, mintha az életük múlt volna rajta.”
Adams és Bould állítólag idegesek is voltak, mert nem tudták lerúgni Limpart, túl gyors volt hozzájuk. A teljes interjút elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!