Visszavonult volna, de a neje nem hagyta – Alex Ferguson másodszor a világ tetején

Alex Ferguson 1999 májusában 25 éve tartó edzői pályafutása csúcsára ért, tíz nap alatt bajnoki címet, FA-kupát és Bajnokok Ligáját nyert a Manchester Uniteddel. A szurkolók imádták, a játékosok tűzbe mentek érte, II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, így ezentúl a Sir Alex megszólítás járt neki. Az angol élvonalban a következő két évben sem lehetett a „vörös ördögök” nyomába érni, a 2001–2002-es idény feléhez közeledve azonban érezni lehetett, hogy nehezebben fut a szekér. Jó oka volt: Sir Alex úgy érezte, eleget tett le az asztalra, és a klub vezetőségének be is jelentette, hogy vissza akar vonulni.

„Karácsony este volt, tévézés közben bóbiskoltam a kanapén, a konyhában pedig javában forraltak ellenem valamit – emlékezett vissza önéletrajzi könyvében Ferguson. – Aztán a fő cselszövő bejött a szobába, és a lábfejembe rúgva felébresztett. »Éppen megbeszélést tartottunk, és úgy döntöttünk, hogy nem vonulsz még nyugdíjba. Először is: makkegészséges vagy. Másodszor: nem fogsz itthon téblábolni nekem. Harmadszor: amúgy is túl fiatal vagy még.« Na, így hunyja le az ember a szemét öt percre! Még tizenegy évnyi munka lett belőle.”

Felesége, Cathy „unszolása” megtette a hatását, a menedzser, amint tudta, felhívta a klub igazgatóját, és közölte vele, hogy mégis maradna. Éppen időben szólt, a fejvadászok a következő héten interjúztattak volna valakit a helyére. A jelölt nevét nem árulták el neki, sejtése szerint Sven-Göran Eriksson volt.

Miután a sorsa rendeződött, Ferguson hozzálátott az új, nemzetközileg is ütőképes Manchester United felépítéséhez. A csapat gerincét adó saját nevelésű futballisták, az úgynevezett '92-es osztály tagjai – David Beckham, Gary Neville, Nicky Butt, Paul Scholes, Phil Neville és Ryan Giggs – teljes létszámban a rendelkezésére álltak, a csatársorban többek között Ruud van Nistelrooy szállította a gólokat. A skót mester nagy álma volt, hogy a Bajnokok Ligája 2002-es döntőjébe vezesse a Unitedet, a mérkőzést ugyanis szülővárosában, Glasgow-ban rendezték, ám az elődöntőben a Bayer Leverkusen 3–3-as összesítéssel, idegenben lőtt góllal jobban bizonyult. Egy évre rá jött az újabb csapás, David Beckhamet el kellett adni.

„Daviddel minden a legnagyobb rendben volt, amíg meg nem nősült – nyilatkozta Ferguson a The Independent hasábjain. – Ha kellett, késő estig dolgozott az akadémia edzőivel, fantasztikus hozzáállása volt a futballhoz. Ahogy megházasodott, és bekerült a szórakoztatóiparba, teljesen megváltozott. Celeb lett belőle, akinek életében a futball egyre kisebb szerepet kapott.”

A skót menedzser nehezen viselte, hogy egyik legjobb futballistája a Spice Girls együttesből ismert Victoria mellett elvesztegeti a tehetségét. Egyre többször került összetűzésbe Beckhammel, és miután játékosa rendre fittyet hányt az intelmekre, feszült lett a viszony közöttük. Kapcsolatuk 2003. február 15-én jutott mélypontra, amikor az Arsenal az Old Traffordon búcsúztatta az FA-kupából a Unitedet (0–2). Fergusont felbosszantotta Beckham gyenge játéka, és miközben az öltözőben kiabált vele, véletlenül eltalálta a fejét egy futballcipővel. Mivel a sztár szeme fölött össze kellett varrni a bőrt, a történteknek gyorsan híre ment.

„Sir Alex Ferguson volt a legjobb menedzser, akinek irányítása alatt valaha játszottam, de néhány alkalommal túl messzire ment  – árulta el Beckham a mirror.co.uk oldalának. – Még kétezerben, a Chelsea elleni angol Szuperkupa-mérkőzés előtt mohawk frizurát vágattam, tudtam, hogy nem fog tetszeni neki. Sapkát hordtam, hogy eltakarjam, de csak meglátta, és rám ordított, hogy borotváljam le a fejem kopaszra. A cipős incidens előtt tényleg rosszul játszottam, joggal kiabált velem az öltözőben. Aztán idegességében belerúgott egy kupac földön heverő ruhába, amiből egy futballcipő egyenesen a fejemnek repült. Szerencsétlen eset volt, amit ott helyben megbeszéltünk, a sztorit a sajtó fújta fel.”

Bárhogyan is történt, Ferguson úgy ítélte meg, hogy Beckham is túlment egy határon. Fontosabbnak képzelte magát a menedzsernél, fontosabbnak a klubnál, és mivel ezt nem engedhette, 2003 nyarán 37.5 millió euróért eladta a Real Madridnak. A pénz kapóra jött, másfél hónappal később a United szerződtette a Sportingtól Cristiano Ronaldót. A szélvészgyors támadót több lisszaboni játékossal együtt már korábban figyelték a manchesteriek, de ahhoz, hogy Ferguson is szorgalmazza a leigazolását, a saját szemével is látnia kellett, mire képes. Erre 2003. augusztus 6-án került sor, amikor a Sporting edzőmeccsen fogadta a Unitedet. A 3–1-es győzelem során Ronaldo nem lőtt gólt, a játékával mégis mindenkit elkápráztatott.

„Amikor labdát kapott, és oda-vissza megforgatta a védőinket, felkaptam a fejem – idézte fel emlékeit Ryan Giggs a goal.com oldalának. – Látványosan kitűnt a mezőnyből, a mérkőzést követően mindenki róla beszélt. Emlékszem, a buszon ülve vártunk a menedzserre, és amint megérkezett, elkezdtük rágni a fülét, hogy szerződtesse le a srácot. Hasonlóan érezhetett ő is, mert egy hét múlva a mi játékosunk volt.”

Ferguson a kezdetektől tudta, hogy szupersztárra lelt, már csak be kellett illesztenie a csapatba. Intézkedett, hogy minél hamarabb házat találjanak neki Angliában, jó kapcsolatot alakított ki az édesanyjával, és amint lehetett, lehetőséget adott Ronaldónak tétmérkőzésen. A bemutatkozásra a Bolton elleni bajnokin került sor augusztus 16-án, csereként a 61. percben lépett pályára.

„A Bolton védőit eléggé megkeverte  – írta önéletrajzi könyvében a menedzser. – A jobbhátvéd ugyan rögtön szerelte őt a pálya közepén, de Cristiano rá sem hederített, azonnal kérte magának az újabb passzt. Vagányság az van benne, gondoltam. A következő percben máris lerántották, büntetőt kapott. Később magától átment a jobb szélre, és kétszer nagyon szép keresztlabdát küldött be. Az egyikből született a második gólunk. A pályának azon az oldalán, ahol játszott, a szurkolóink úgy reagáltak, mintha maga a messiás jelent volna meg a szemük előtt.”

Ferguson tudta, hogy 18 éves támadója fejlődése kulcsfontosságú, ezért szigorúan figyelemmel követte a teljesítményét. Edzői stábjával igyekezett elérni, hogy a párharcokba keményebben álljon bele, a kapu előtt használja a fejét is, valamint többet passzoljon társainak, hogy a játéka kiismerhetetlenebb legyen. Ronaldo hallgatott rá, egyre jobban beilleszkedett, és első idénye végén FA-kupát nyert a csapattal. A mester támogatta akkor is, amikor Cristiano édesapja 2005-ben alkoholfüggősége miatt kórházba került, és meghalt.

„Fontos mérkőzések előtt álltunk a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában, amikor bementem az irodájába, és engedélyt kértem, hogy elmehessek meglátogatni az apámat  – mondta Cristiano Ronaldo a Daily Mailnek. – Azt válaszolta, akár azonnal indulhatok, hiszen az életben a család a legfontosabb. Ha szükségem van három-négy nap vagy akár egy hét távollétre, nyugodtan menjek. Elképesztő, mit meg nem tett értem, nekem ő a világ legjobb edzője. A Manchester Unitedet azóta is a családomnak tartom, rá pedig apafiguraként tekintek.”

A szoros kapcsolat a pályán is meglátszott, Ronaldo vezérletével a klub a 2007–2008-as Bajnokok Ligájában ismét a csúcsra ért. A portugál támadó nyolc gólt szerzett a sorozatban, betalált a Chelsea elleni moszkvai döntőben is, ami az 1999-es fináléhoz hasonló drámát hozott. A trófea sorsáról tizenegyesrúgások döntöttek, amelynek során Ronaldo hibázott, és ha John Terry utolsó rúgóként kapuba lövi a labdát, a londoniak nyernek. A Chelsea csapatkapitánya azonban elcsúszva a kapufát találta telibe, így amikor a folytatásban Ryan Giggs értékesített tizenegyesére Nicolas Anelka nem tudott válaszolni, a United kezdhetett önfeledt ünnepelésbe.

„A győzelmünk után nem találtunk pezsgőt a Luzsnyiki Stadionban – bosszankodott önéletrajzi könyvében Ferguson. – A megfelelő ital hiányában elküldtük a munkatársakat egy közeli bárba, hogy hozzanak valamilyen szénsavas löttyöt. Csak a jóisten tudja, mi volt az, de felráztuk és hatalmas felhajtást csaptunk. Nagy volt a vidámság és hülyéskedés, a játékosok ugratták egymást. Büszke voltam rájuk, és elégedett.”

A Manchester United történetének harmadik BL-győzelme nemcsak a klubnak jelentett dicsőséget, Cristiano Ronaldo nagyrészt ennek köszönhette, hogy 2008. december 2-án átvehette első Aranylabdáját. Fergusonra mindeközben nehéz feladat várt. Tudta, hogy hamarosan el kell engednie legjobb játékosát.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. január 29-i lapszámában jelent meg.)