Újabb lépés az aranyérem felé: fordított a Liverpool a Southampton ellen

ANGOL PREMIER LEAGUE
28. FORDULÓ
Liverpool–Southampton 3–1 (0–1)
Liverpool, Anfield, 60 400 néző. Vezette: Lewis Smith
Liverpool: Alisson – Alexander-Arnold (Quansah, 89.), I. Konaté, Van Dijk, Cimikasz (Robertson, a szünetben) – Gravenberch (Endo, 81.), Curtis Jones (H. Elliott, a szünetben) – Szalah, Szoboszlai (A. Mac Allister, a szünetben), Luis Díaz – Darwin Núnez (Diogo Jota, 68.). Menedzser: Johnny Heitinga (Arne Slot az eltiltását tölti)
Southampton: Ramsdale – Walker-Peters, Harwood-Bellis, Bednárek (Bella-Kotchap, 19.), Manning (Aribo, 83.) – Ugochukwu (Onuachu, 83.), Smallbone (Lallana, 73.), Mateus Fernandes – Dibling (Szugavara, 64.), Grönbaek (Archer, 64.) – Sulemana. Menedzser: Ivan Juric
Gólszerző: Darwin Núnez (52.), Szalah (55., 88. – mindkettőt 11-esből), ill. Smallbone (45+1.)

JÁTSZIK? NEM JÁTSZIK? Mennyit játszik? Ez volt pénteken este, szombaton reggel a téma, néhány órával a Liverpool aktuális Premier League-bajnoki mérkőzése előtt. Három főszereplővel kapcsolatban hangzottak el az idézett kérdések: Mohamed Szalah, Alexis Mac Allister – és Szoboszlai Dominik.

A futballrajongók alighanem gyorsan kitalálják, min morfondíroztak a Liverpool szurkolói. A többség úgy véli, ez a három futballista kulcsszereplő a csapat sikereiben, jelenlétük, teljesítményük döntően meghatározza az eredményességet. Alaphelyzetben nem is lehetett volna kérdés, helyük van-e, lehet-e a szombati kezdőcsapatban, de ezek a napok különlegesek a klub számára. A hét közben ugyanis Párizsban játszott Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt az angol bajnokság éllovasa, és talán mondhatjuk, nem várt módon alárendelt szerepre kényszerült: a PSG uralta a mérkőzést, a statisztikák szerint huszonnyolc kapura lövési kísérlete volt, a vendégeknek kettő, igaz, ez is elég volt a Pool győzelméhez (0–1). Nincs megállás: kedden jön a visszavágó, amelyet tehát előnyből vár az angol csapat, de ahogy mondani szokás, az első mérkőzésen látottak alapján „nagyon meleg” lehet a helyzet, aznap a legjobbaknak kell pályán lenniük.

Frissen.

Kipihenten.

Lehetőség pedig, mondták többen is (mint éppenséggel Alan, a Beech Streeten található motel recepciósa), épp most lenne pihentetni őket. Hiszen a forduló előtt regisztrált tizenhárom pontos előny csaknem garantálja a bajnoki címet, ráadásul a sorsolás is a Liverpoolnak kedvez: a PSG-elleni két mérkőzés közben a lehető leggyengébb ellenfelet várhatta szombaton az Anfielden.

A Southamptont.

A vendégek idei mérlege egészen lehangoló: a Liverpool otthonában tett látogatás előtt huszonhét bajnokin két győzelem jött össze, a szintén a kiesés elől menekülő Ipswich ellen az idegenbeli 2–1 és még tavaly novemberben egy 1–0 az Everton ellen hazai környezetben. További három pont került a csapat neve mellé, mert 1–1-es döntetlent ért el az Ipswich ellen otthon, novemberben bravúros ikszre volt jó a Brighton otthonában (ugyancsak 1–1), és két nappal karácsony előtt gól nélküli mérkőzés a Fulham vendégeként – ezeken kívül huszonkét vereség. Tizenkilenc szerzett, hatvanöt kapott góllal.

Nem kérdés: ez a csapat búcsúzik a Premier League-től néhány hét múlva.

Ezt a meccset akkor is meg kell nyernie a csapatnak (magyarázta a fent már említett Alan), ha a legjobbak nem, vagy csak keveset vannak a pályán. A kezdőbe várták sokan Harvey Elliottot, aki ugyan csak perceket kapott a Parc des Princes-ben, de ő szerezte a győztes gólt, joggal számított tehát játéklehetőségre.

Ám szombat reggel már kész tényként kezelte a városban mindenki, hogy Szoboszlai Dominik ezúttal is ott van a kezdőben.

Nélküle nincs Liverpool!

Sőt, azt is tapasztalja az Anfield környékére tévedő magyar futballkedvelő, hogy népszerűvé teszi honfitársait – aki csak megtudta, hogy mérkőzésre érkező médiacsapat magyarokból áll, azonnal kedveltek lettünk.

„Nagy szíve van” – mondta Olivia, aki kerekesszékben érkezett a szombati meccsre, Szoboszlai-feliratú 8-as mezben. A hölgy szerint a középpályás minden alkalommal „meghal a pályán” a győzelemért, és emiatt lett népszerű a szurkolók körében. Akit kérdeztünk, mind egyetértett abban, hogy a futásteljesítménye, a játékintelligenciája, a passzjátéka, az alázatos csapatmunka miatt szeretik ennyire.

Három órával a meccs előtt kígyózó sorok álltak a szurkolói bolt előtt, bár plázának is nevezhetjük, merthogy akkora. Persze a mezek, sálak, poharak tengerében Mohamed Szalah és Virgil van Dijk nevével, fotójával ellátott termékekből még sokkal nagyobb a választék, de nem kétséges, egyre többen keresik a Szobo-relikviákat. Egy sál Dominik arcával tizenkét fontért kapható, ez nagyjából hatezer forint, de egyre többen vannak, akiknek minden pénzt megér (ha már itt tartunk, érdemes megjegyezni: a keddi, PSG elleni meccsre a hírek szerint kétszáz fontért, százezer forintért még talán lehet belépőt szerezni – talán). A legfurcsább, de a klubszeretetet kifejező jelenetet akkor láttuk, amikor egy művégtaggal közlekedő drukker közelített a stadionhoz, s a hűvös idő ellenére nem volt szokatlan, hogy rövidnadrágban – errefelé sokan mászkálnak nagykabátban, meztelen lábszárral. Nos, a rövidnadrág látni engedte a műlábat, amelyen a Liverpool címere díszelgett. Érdekes volt látni, hogy a helyi idő szerint három órakor kezdődő összecsapás előtt délben mekkora tömeg kavarog az aréna körül: szépen fogyott a fish and chips, a sör sem maradt az árusok nyakán, a környező kis utcákon is végig zászlókat, mezeket árusító asztalok sorakoztak. A stadion sarkán zenekar játszott jókora színpadon, amely felett hatalmas kivetítőn korábbi Liverpool–Southampton meccsek összefoglalói mentek, a szurkolók Steven Gerrard, Luis Suárez vagy éppen Jordan Henderson góljain nosztalgiázhattak. És a zene: nos, a Boys School együttes slágerének (melynek eredeti címe: Where’s he Gonna Go) szövege módosult, és a refrén végén Szoboszlai Dominik nevét harsogta az énekes.

Egy órával a kezdés előtt tehát hivatalossá vált: a középpálya motorjának számító duóból Szoboszlai Dominik a kezdőben, Alexis Mac Allister a kispadon kapott helyet, Mohamed Szalah is kezdett, Harvey Elliott pedig a cseresorban gondolkodhatott a következőn: vajon melyik fontos meccset kellene eldönteni ahhoz, hogy beférjen a csapatba? Nos, ez a világ egyik, ha nem a legerősebb csapata, hihetetlen konkurenciaharc zajlik minden posztért, éppen ezért szinte felfoghatatlan, mekkora szó, hogy a magyar válogatott középpályása újra és újra ott van a pályán.

Hozzászoktunk ehhez, pedig ámulatba ejtően nagy teljesítmény ez.

És akkor a meccs: Szoboszlai Dominik megnyert fejpárbajjal kezdett a tizedik másodpercben, majd a hatodik percben kialakított első helyzetben is szerepet vállalt egy jó passzal, az akció végén Curtis Jones lőtte a labdát nem sokkal a jobb alsó sarok mellé. Aztán Ryan Gravenberch nem vette észre, milyen okos passzt kaphatna a magyartól, ha tudná, milyen ragyogó futballista mellett játszik, de az nem volt meglepő, hogy a listavezető azonnal magához ragadta a kezdeményezést, a vendégek térfelén zajlott a játék. Ami a televízióban nem látszik: Szoboszlai Dominik folyamatosan irányította a körülötte lévőket, a labdajáratás közben mintha lassan, egykedvűen kocogott volna, de amint lehetőség nyílt előtte, robbant, sprintelt, mintha ő olvasná leggyorsabban a játékot: vastaps járt a Mohamed Szalahnak puhán, tökéletesen visszatett kényszerítő passzáért. Mindig passzsávban helyezkedik, és gyakran, mint a sakkozó, előre gondolkodik: elmozgásával teret nyit a társának, aki az általa kiürített területen kaphat labdát és indíthat támadást. S még érdekesebb a szerepe (persze erről is sokszor volt már szó), amikor az ellenfélnél van a labda. Állandóan ugrásra kész, időnként gazellaként üldözi a labdás játékost, akinek felnézni sincs esélye, pláne nem nyugodtan körülnézni, passzolni. A 24. percben szögletre kellett mentenie, mert a vendégek ziccerbe kerülhettek volna.

Azért a párizsi BL-meccs hatása nem múlt, nem múlhatott el nyomtalanul: kissé fásultnak tűnt a Liverpool (ezért lehetett téma a frissítés a találkozó előtt). Főleg Trent Alexander-Arnold rossz megoldásai miatt bosszankodott a publikum – amely, ezt mondani sem kell, megtöltötte a stadiont. Noha időnként színházinak tetszett a hangulat (azért ez sikerekkel elkényeztetett közönség, ne feledjük), és sokszor éri a vád, hogy az ezernyi, jellemzően távol-keleti futballturista miatt a miliő korántsem olyan pokoli, mint volt egykoron, azért ha rázendít az Anfield, abba még mindig beleborzong az ember. Luís Diaz nézőtérre kilőtt labdája után Arne Slot, az eltiltása miatt a VIP-ben üldögélő vezetőedző fogta a fejét: talán ő is érezte, nem elég friss a csapata, olyannyira nem, hogy a szünet előtt ritkán látható buta góllal a sereghajtó került előnybe! Hogy mit művelt ott Virgil van Dijk és Alisson Becker, azt senki sem tudja, elkerülhető gól volt – a fitt, koncentráltan játszó Liverpool aligha kap ilyet.

Semmi meglepő sem lehetett abban, hogy a Liverpool hármat is cserélt szünetben, még azt is meg lehet kockáztatni, ebből több is előre eltervezett volt. Az szinte nyilvánvaló, hogy Arne Slot elfelezte a meccset Szoboszlai Dominik és Alexis Mac Allister között, Kosztasz Cimikasz helyére Andy Robertson (furcsa, hogy egy poszton két ilyen gyenge formában lévő játékossal lehet angol bajnoki címet nyerni), és bejött a párizsi hős, Harvey Elliott is. Ami pedig a bajnoki rövid értékelése lehet: nem ez volt Szoboszlai meccse, de az első félidőben csak akkor történt valami hazai oldalon, ha ő váratlan húzott – mintha neki lenne a legtöbb esze a futballhoz. Szüksége lesz rá a Liverpoolnak kedden is, ez egyértelmű. A frissítés pedig meghozta az eredményét: tíz perc sem telt el, és már a Liverpool vezetett, leginkább a sokáig láthatatlan Darwin Núneznek köszönhetően. Az uruguayi támadó előbb Luis Díaz passzára érkezett jól, és előzte meg a védőjét, majd egy kapu előtti kavarodás során ügyesen lépett be a hátvéd elé, szinte kiprovokálva a tizenegyest, amelyet Mohamed Szalah váltott gólra, ez volt az egyiptomi szélső 26. találata ebben az évadban.

Nagy szeretettel fogadta a hazai közönség a vendégek cseréjét: Adam Lallana 2014–2020 között volt a Liverpool játékosa, volt a klubbal angol bajnok és Bajnokok Ligája-győztes is, 36 évesen még örömmel fogadhatta az Anfield szeretetteljes tapsát. A meccs érdemi része a második liverpooli góllal véget is ért, a hazai csapat, gondolva a keddi BL-feladatra, takaréklángon őrizte előnyét, a Southampton nem tudott már veszélyt jelenteni Alisson kapujára, Mohamed Szalah megszerezte 27. gólját is, a Liverpool a döcögős első félidő után kicsit megpörgette a játékot (sajnálhatjuk, hogy ebből már kimaradt a magyar válogatott csapatkapitánya, de annyi baj legyen, majd kedden újra főszerep vár rá), és két BL-meccs között újabb lépést tett a huszadik bajnoki címe felé. 3–1