Sarri-vederci? Kiszáll a Chelsea a hullámvasútból?

ELVESZÍTETTE AZ EGYIK LEGFONTOSABBAT: A SZURKOLÓTÁBORT

Az idény első heteiben az úgynevezett Sarri-ball (amivel korábban részletesen foglalkoztunk ebben a cikkünkben) hozta a szurkolók és klubvezetők által elvárt látványos futballt és vele együtt az eredményeket is. Öt forduló után hibátlan mérleggel még élen állt a Premier League-ben – a Liverpoollal holtversenyben – a Chelsea, többek között Pep Guardiola is dicsérte az olasz tréner munkáját. A hétfő esti, Manchester United elleni hazai vereséget nézve viszont úgy tűnt, mintha az előbb említett időszak évekkel ezelőtt lett volna...

Ez a mérkőzés hűen tükrözte a Chelsea elmúlt időszakát. Maurizio Sarri nem tudott újat húzni, sem taktikailag, sem a meccseléssel. Ugyanazokat a cseréket vetette be, amiket eddig az idény során számtalanszor, a szurkolók ironikusan megtapsolták, majd kifütyülték, aztán jött a „Nem is tudod, mit csinálsz” rigmus. Sarri értetlenül és egyre frusztráltabban járkált fel-alá a technikai zónában, a helyi dohánybolt tulajdonosának legnagyobb örömére. Ander Herrera gólja után David Luiz és Marcos Alonso kétségbeesetten mutogatott egymásnak bűnbakot keresve, a támadószekció tagjai pedig sok esetben tanácstalannak tűntek.

Sarri az MU elleni vereséggel véglegesen elveszítette a szurkolótábor támogatását. Ahhoz, hogy visszanyerje a bizalmat, jelen helyzetben nem kis extrára van szüksége. A „vörös ördögök” Londonba utazó drukkerei előbb a „Holnap úgyis kirúgnak”, majd a „Hozzátok vissza Mourinhót” dalt énekelve próbálták hergelni az olasz edzőt, és amikor a Sarri-ballt szidták nem éppen irodalmi stílusban, már a Chelsea-szurkolók is bekapcsolódtak végső elkeseredésükben. A szakvezetőa meccs után gyorsan leszögezte,hogy nem aggódik a szurkolók miatt, az eredményekre gondolva már annál inkább.

Korábban a Bournemouth elleni 4–0-s, majd a Manchester City elleni 6–0-s vereség – ami az elmúlt 28 év legsúlyosabbja – is rávilágított arra, hogy nincs minden rendben a Chelsea háza táján. Sarri az idény kezdete előtt úgy fogalmazott, idő kell hozzá, hogy az általa preferált játékrendszert elsajátítsák a futballistái, így meggyőző eredményeket csak hónapok elteltével várhatnak. Egy új menedzser kinevezése után ezt nevezhetjük a normál kerékvágásnak is, nála azonban minden fordítva sült el: szezonkezdetkor úgy tűnt, tökéletesen működik a rendszer, de most, hónapok elteltével nem annyira.

Megpróbálunk rávilágítani, mi romlott el a Chelsea-nél az utóbbi időszakban.

A VÁLTOZATOSSÁG GYÖNYÖRKÖDTET – FŐLEG, HA VAN EGY VEZÉR IS

Taktikailag annyira rugalmatlan Maurizio Sarri, hogy C- vagy D- mellett még B-terve sincs. Az általa preferált 4–3–3-as stratégiát –labdatartáson alapuló, sokpasszos játék, az ellenfél kicsalogatásával üres területek kreálása és azok gyors bejátszása ritmusváltásokkal – kiismerték Angliában, a jobb csapatok pedig könnyedén megtalálják az ellenszerét. Ennek ellenére sem hajlandó változtatni a Chelsea 60 éves menedzsere, aki azzal védekezett a Bournemouth elleni zakó után, hogy „a Barcelona is ugyanazt a futballt játszotta, kiismerték az ellenfelek, mégis mindent megnyert”. Azért vannak különbségek...

A Daily Mail információi szerint a játékosok gyakran panaszkodnak rá, hogy túl bonyolult taktikai utasításokat kapnak a mérkőzések előtt, vagy éppen arra, hogy túl sokat kér tőlük Sarri. Az olasz tréner három dolgot emelt ki hibaként az elmúlt hetekben: a saját motivációs képességeit, a labdarúgók hozzáállását és az összezavarodottságot. Gyakorlatilag elmondta a legfontosabb problémákat, utóbbit a Manchester United elleni kupameccsen is tapasztalhattuk.

De nem lenne teljesen fair egyedül Sarrit kikiáltani bűnbaknak. Ő csupán a kormányt tekergeti, az autó viszont csak akkor mozdul, ha van benzin a tankban. Az üzemanyag pedig jelen esetben a játékosállomány, amely hagy kívánnivalót maga után. A méregdrágán igazolt kapus, Kepa Arrizabalaga ugyan bemutat bravúrokat, ám rutintalansága miatt gyakran kulcsszituációkban hibázik – ez persze nem írható az ő számlájára, inkább a klubvezetőkön kérhető számon, hogy miért döntöttek egy tapasztalatlan kapus mellett. Kepa természetesen a jövő embere lehet, de jelenleg nem tudja azt a stabilitást és magabiztosságot adni, ami ezen a szinten szükséges lenne a Chelsea-nek.

A Sarri-ball a Napolinál azért is tudott jól működni, mert Kalidou Koulibaly személyében egy rendkívül technikás belső védőre épülhetett a labdakihozatal. A Chelsea-nél David Luiz és Antonio Rüdiger sem sorolható ebbe a kategóriába, míg a legutóbbi idényben alapembernek számító Andreas Christensen látókörön kívülre került, ahogy a korábbi cséká, Gary Cahill is. A szélső védők – akikre szintén fontos szerep hárul támadásépítésben – közül Marcos Alonso meg sem tudja közelíteni az elmúlt években nyújtott remek produkcióját, César Azpilicueta pedig egyre kevésbé lép be az akciókba. A középpályán Jorginho bár néhány passzrekordot megdöntött a Premier League-ben, nem tud olyan hatékony lenni, mint Nápolyban volt. A Sarri-kedvenc olasz érkezésével N'Golo Kanté új, támadóbb szerepkört kapott, azonban nem ez az ő igazi posztja, nem is úgy teljesít, ahogy korábban.

A Real Madridtól kölcsönvett Mateo Kovacic hasznos mezőnyjátékot tesz az asztalra, de sokatmondó, hogy legutóbb 2017 januárjában (!) tudott gólt szerezni. Ráadásul a Diego Costa távozása óta keletkezett űrt sem tudta még betölteni a Chelsea csatárposzton: az Atlético Madridhoz távozott Álvaro Morata nem ontotta a gólokat, míg a télen igazolt Gonzalo Higuaínról még korai lenne bármit is kijelenteni – ugyanakkor Michy Batshuayit továbbra is elherdálja a klub, a Dortmund és a Valencia után most épp a Crystal Palace-nál van kölcsönben.

Nincs vezére sem a csapatnak. Ki lehet az a játékos, aki mondjuk egy 6–0-s vereség után felemeli a hangját, a társaság élére áll az öltözőben? David Luiz, Eden Hazard vagy Jorginho? Egyikük sem az a kimondott vezéralkat, mint mondjuk a Manchester Unitednél Paul Pogba, akinek a tavalyi vb-döntő előtti lelkesítő beszédét azóta is példaként mutogatják.

Végül, de nem utolsósorban a szakmai vezetés és annak hiánya. Adva vant Roman Abramovics tulajdonos, aki vízum hiányában nem mindig tartózkodik Londonban, gyakran a háttérből figyeli az eseményeket. Az orosz milliárdos a klub igazgatását bizalmasára, Marina Granovszkajára bízta, aki a Times magazin szerint a legbefolyásosabb nő a nemzetközi futballban. Ő azonban Abramovics olajipari vállalatának pénzügyi részlegéről érkezett, így szakmai kérdésekben aligha fordulhat hozzá Sarri. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy senkihez sem fordulhat. Egy sportigazgató/szakmai igazgató kinevezése megoldást jelenthet, többek között José Mourinho is erről beszélt a Manchester Unitedtól való menesztése után.

A kulcsjátékosok közül többeknek már csak néhány hónap van hátra a szerződéséből: David Luiz, Gary Cahill, a kölcsönvett Higuaín és Kovacic kontraktusa is lejár a nyáron, míg Eden Hazard, Willian és Pedro megállapodása a jövő nyárig szól. Ráadásul Hazard és a Real Madrid flörtölése hónapok óta a nemzetközi bulvársajtó kedvenc témáinak egyike, s az utóbbi időszakban bekerült ide Callum Hudson-Odoi és a Bayern München románca is. Ezek mind-mind kihatással lehetnek a játékosok moráljára, egy szakmai vezető segítségével azonban könnyebben túljuthatnának eme nehézségeken.

Az Abramovics-érában a Chelsea menedzserei nemigen tervezhetnek hosszabb távra, még azok sem, akik Premier League-et vagy Bajnokok Ligáját nyernek. Jövője szempontjából is kulcsfontosságú hét elé néz Sarri: csütörtökön a Malmö ellen lép pályára az együttese az Európa-ligában (az idegenbeli 2–1-es siker után szinte biztosra vehető a továbbjutás a nyolcaddöntőbe), vasárnap jön a Manchester City elleni Ligakupa-döntő (egy újabb 6–0 alighanem az utolsó szög lenne a koporsóban), majd szerdán a Tottenham elleni hétközi bajnoki. Egy trófea megszerzésével csillapodnának a kedélyek, az idény végén viszont a legfontosabb szempont a Bajnokok Ligája-szereplés lesz. A bajnokságban ettől jelenleg egy pontra van a Chelsea, tehát semmi sincs még veszve, ráadásul az Európa-ligában is meg lehet váltani a jegyet a BL-re.

A Malmö elleni El-meccs vagy a Manchester City elleni kupafinálé előtt talán túl korai lenne egy edzőváltás – ráadásul a végkielégítés mértéke is befolyásoló tényező lehet –, az eredmények alakulásától függően azonban nem lenne elképzelhetetlen, ha a márciust már új trénerrel kezdené meg a Chelsea...

„Egyszerű a képlet. Három csapat viszi a prímet Angliában: a Tottenham öt, a Liverpool négy, a Manchester City három éve nevezte ki a menedzserét. Volt egy tervük és türelmesek voltak. Változtatni kell a hozzáállásunkon, és menni tovább az úton” – mondta Sarri nemrégiben a Guardiannek.

Kérdés, hogy vele vagy nélküle.