Életében először futott maratonit, egyből meg is nyerte

– Amikor elkezdte a felkészülést, és úgy döntött, elindul a versenyen, látott rá esélyt, hogy ekkora sikert ér el?
– Nem, egyáltalán nem számítottam rá. Az is megfordult a fejemben, hogy nem indulok, mert nem éreztem úgy, hogy fel vagyok készülve. A maratoniig harminc kilométer volt a legtöbb, amit egyszerre lefutottam, és a versenyen az utolsó egy-két kilométer már tényleg nagyon nehéz és megerőltető volt.

– Tizenhét év alatt egyáltalán nem sportolt semmit, vagy azért próbálkozott az atletizáláson kívül mással?
– Néha futottam a magam örömére, de általában pár alkalom után abbahagytam és hetek maradtak ki. Sokat változtak a körülmények is: megszülettek a gyerekeim, költöztünk, ezért jó pár évet kihagytam.

– Ennyi idő után mégis mi volt az, ami miatt újra elkezdett sportolni?
– Az egész véletlenszerűen jött: összefutottam a volt edzőmmel, aki elhívott a Honvéd futóklubjába, én pedig ott ragadtam. Már akkor elkezdtem edzeni, de szinte azonnal lesérültem, kiment a bokám, ezért ismét csak kihagytam jó néhány hetet. Nagyjából fél éve kezdtem el intenzíven készülni, időközben beneveztem félmaratonira, de ott nem értem el ilyen kiemelkedő eredményt.

– Egy maratonira a felkészülés rengeteg időt igényel. Hogyan fér bele az edzés a gyereknevelés és a munka mellett az időbeosztásába?
– Az egyik héten délelőtt, a másik héten délután dolgozom, ettől függ, hogy mikor van időm futni. Az edzővel közösen határozzuk meg, hogy egy nap mennyit kell teljesítenem, ez természetesen a hétvégékre is vonatkozik. Hetente összesen mintegy 100 kilométert futok.

– Két fia van. Ők hogyan viszonyulnak a sporthoz?
– A nagyobbik fiam tizennyolc éves, ő egyáltalán nem sportol. Régebben vízilabdázott, de már azt is abbahagyta. A kisebbik sokféle sportot kipróbál és nagyon élvezi a mozgást, a futást; benne látom a lehetőséget, hogy egyszer majd a nyomdokaimba lép.

– Ad magának pihenőidőt vagy ma is ugyanúgy edz, mint eddig? Mik a további céljai?
– Most néhány napot pihenek, aztán folytatom, ahol abbahagytam. Jó lenne még többet futni, de az már tényleg nem fér bele az időmbe. Szeretnék elindulni több maratonin is, illetve szeptemberben részt vettem Olaszországban a hegyifutó-világbajnokságon, ami nagyon megtetszett, ezért lehet, ebben a sportágban is kipróbálom magam.