A sportszergyártók nélkül összeomlás fenyegetné az atlétikát és az úszást

Gyulai Márton, az Európai Atlétikai Szövetség Tanácsának tagja nem cáfolja, hogy sportágának négy legnagyobb felszerelésgyártója – egyben támogatója – nélkül az atlétikát az összeomlás veszélye fenyegetné. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy nélkülözhetetlenségük tudatában a négy nagy, azaz a Nike, az Adidas, a Puma és az Asics egyre erőteljesebben igyekszik az érdekeit érvényesíteni.

„A sportszergyártók megkerülhetetlenné váltak, termékeik és pénzük nélkül a szövetségek, a klubok és a versenyzők, ahogy a versenyrendezők is, becsukhatnák a boltot – szögezte le az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Gyulai Márton, aki szövetségi főtitkárként és a Gyulai Memorial nemzetközi verseny szervezőjeként is megtapasztalhatta már ezt a fajta függőséget. – A felszereléseket biztosító cégek manapság keményen diktálnak, szigorú szabályokat fektetnek le, és mind gyakrabban kötik meg a versenyzők és a versenyszervezők kezét. Tavaly a brit szövetség nyilván jó szándékkal, de mint kiderült, meggondolatlanul tető alá hozott egy világkupának elnevezett válogatott viadalt, figyelmen kívül hagyva a sportfelszerelés viselésével kapcsolatos egyéni szerződéseket. A gyártók már a rajt előtt könyörtelenül érvényesítették a megállapodásaikban rögzített jogaikat, megtiltották az ő szerelésüket viselő atlétáknak, hogy a világkupán a piaci vetélytárs ruházatát, a verseny uniformisát viseljék. Több neves atléta hanyatt-homlok elmenekült, máshová ment versenyezni, mert tudta, hogy ha megszegi a szerződését, oda lesz a bónusza, sőt, a következő évadban talán még új támogató után is kell néznie. A brit szervezők egymillió fontot buktak, lemondásra kényszerült a szövetség elnöke és a főtitkára is. Figyelmeztető lecke volt ez minden érdekelt számára.”

Dr. Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya úgy gondolja, hogy annak csak örülni kell, ha a kiváló úszók sokat keresnek, bár az is igaz, hogy szakadék kezd kialakulni köztük és azok között, akiknek a tudása és a piaci értéke valamivel alacsonyabb.

„Azokat, akik keményen odateszik magukat és szépen keresnek, hiba volna céltáblának tekinteni – vette át a szót a vizessport szaktekintélye –, hiszen ugyanez a helyzet más sportágakban, ahogy a sporton kívüli világban is. Egy ügyes kezű és szorgalmas mesterember sokkal többet tehet zsebre, mint az, akinek még a kalapács is rosszul áll a kezében. Amin úszóberkekben sokkal inkább ki szoktak akadni, az a bántó aránytalanság egy jegyzett honi focista és egy, a világranglistán top 10-es magyar úszó keresete között. A sportolók beszélnek egymással, és a mieink azt a hírt hozták, hogy ők egy év alatt jutnak annyi pénzhez, mint egy NB I-es focista egyetlen hónap alatt. Már önmagában csak ezért sem érdemes azon rugózni, hogy az úszósport szuronyosai miért támadják olyan hevesen a nemzetközi szövetség barikádjait, miért akarják úgy alakítani a versenynaptárt, hogy pályafutásuk alatt még többet kereshessenek.”

A TELJES CIKK AZ SZPRESS HÍRSZOLGÁLAT FACEBOOK-OLDALÁN, AZ ALÁBBIAKBAN OLVASHATÓ EL!