EJ: Működőképes modell lehet a Dinamikus Új Atlétika – Baji

– Nem csupán baráti látogatásra érkezett a játékokra. Milyen feladatai vannak Minszkben?
– Az Európai Olimpiai Bizottság sportoló bizottságának alelnökeként érkeztem – mondta a Nemzeti Sportnak Baji Balázs világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó. – Több társammal együtt az a feladatom, hogy a sportolói faluban népszerűsítsem a munkánkat, és egyáltalán tudják a sportolók, hogy létezik egy őket képviselő bizottság, amely tényleg értük dolgozik. Megoszthatják velünk az őket akadályozó problémákat, melyeken ténylegesen próbálunk segíteni. Amellett mi is próbálunk részesei lenni a játékoknak.

– Megvan a befogadókészség a sportolók részéről?
– Pozitív reakciókat kaptunk, ez annak is köszönhető, hogy olyan formában próbálunk szólni hozzájuk, ami nekik is kellemes. Ajándékokkal, játékos feladatokkal is készültünk, ami nagyon tetszik nekik. Mi is élvezzük, hiszen sportolók között vagyunk, jókat beszélgetünk, új emberekkel ismerkedünk meg, bízunk benne, hogy haszna is lesz az ittlétünknek.

– Hogyan tetszik maga az Európai Játékok?
– Innovatív kezdeményezés, ami sok szempontból nekem is új. Nyilván a szervezés alapjaiban nem tér el a olimpiáétól, sportolói szemmel kitűnő a rendezés. Fehéroroszország kitett magáért, mindenben próbálnak minőséget képviselni, és ez nem csak a saját véleményem, bármennyi sportolóval beszéltem, mindenki elégedett volt. Úgy gondolom, a második játékok feladta a leckét a következő rendezőnek.

– Újfajta atlétikaversenyt rendeznek Minszkben. Erről mi a véleménye?
– Bevallom, vegyesek az érzéseim. Összességében tetszik a Dinamikus Új Atlétika, minden életszerű újításra szüksége van az atlétikának. Nem hiszem, hogy a dinamikus atlétika olyan szintre jutna, hogy világbajnokságon vagy olimpián is bemutatkozzon, de az Európai Játékok keretein belül van létjogosultsága. Vannak benne olyan újítások, amelyek izgalmasak, és olyanok is, amelyek elveszik az atlétikát széppé tevő objektivitást. Mindenesetre az újító szándék önmagában dicséretes, és kis változtatással működőképes modell lehet.

– Melyik része tetszik, és melyik nem?
– A csapatversenyjellege és a párharcok is tetszenek, sokkal inkább át lehet élni a versenyt és örülni az eredményeknek. A nézőknek is könnyebben értelmezhető és izgalmasabb élményt nyújt. Ráadásul egyszerre csak egy dolog történik a pályán, így nem csak egy pillanatra lehet elkapni egy-egy versenyszámot, hanem folyamatosan nyomon lehet követni az eseményeket. Abból a szempontból viszont vannak kifogásaim, ahogyan az egyéni érmeket átadják. A versenyzők nem csupán külön futamokban, hanem más napszakban is versenyeznek, így pedig nem elég objektív a megítélés. Az egyik pillanatról a másikra megfordulhat a széljárás, kisüthet a nap, leeshet az eső, így nem azonos körülmények között teljesítenek az atléták.

– Mit szól a magyar atlétacsapat teljesítményéhez?
– Nagyon-nagyon jól versenyeznek a sportolóink, mindenki kitűnően teljesít önmagához képest. Önmagában már az szép teljesítmény, hogy eljutottak a negyeddöntőig, bár az első körben kicsit jobb eredménnyel megspórolhattak volna maguknak némi energiát, mert egyből továbbjuthattak volna. Ezzel együtt mindenki derekasan helytállt, a hazai szövetség elégedett lehet a játékokon résztvevő atlétákkal.

– A mozgásán már nem látszik a súlyos sérülése. Hogyan halad a rehabilitációban?
– Nagyjából félúton járok a felépüléshez vezető úton. Nagyon bízom benne, hogy szeptemberre-októberre már teljes értékű munkát tudok végezni, és el tudom kezdeni a felkészülést a fedett pályás szezonra és természetesen a tokiói olimpiára. Egyelőre még apró lépésekkel haladok előre, remélem, jövőre már versenyzőként vehetek részt hasonló eseményeken.

Az eseményről a Nemzeti Sportot tudósítja: Lakner Gábor