Atlétikai vb: Márton Anita döntős súlylökésben

A magyar atlétika első világbajnoka tavalyi sérülése után a márciusi fedett pályás Európa-bajnokságon tért vissza, ahol bronzérmet szerzett. Ezután azonban nem úgy alakult a szezonja, ahogy tervezte – bár az olimpiai szintet megdobta –, adós maradt a jó eredményekkel a Gyémánt Ligában is.

Szeptemberben viszont már újra 18 méter fölé jutott, majd az Európa–Egyesült Államok viadalon idei legjobbjával, 18.95 méterrel harmadik lett. Ezzel a világranglista tizedik helyére került.

Dohában a selejtezőszintet 18.40 méterben határozták meg vagy a legjobb 12 folytathatja a fináléban.

Az olimpiai bronzérmes versenyző a B-csoport első dobójaként jól kezdett, csaknem telibe találta a szintet jelző sárga vonalat, 18.29 méter került a neve mellé. Másodikra már a szint fölött dobott, 18.44-gyel biztosította a helyét a fináléban.

HELYSZÍNI INTERJÚ MÁRTON ANITÁVAL

– Úgy tűnt, mintha takarékoskodott volna a selejtezőben, és csak annyit akart kiadni magából, amennyi feltétlenül szükséges a döntőbe jutáshoz.
– Azért ez nem egészen így van. Az első kísérletem kissé bátortalan volt, ami miatt kicsi morcos is voltam, mert úgy terveztük, hogy elsőre meglököm a szintet, hogy minél kevesebb energiát pazaroljak, és tartalékoljak döntőre. De szerencsére nem sokat vett ki belőlem, hogy ebből az egy kísérletből végül kettő lett.

– Egyébként a 18.29 is elég lett volna.
– Csodálkoztam, hogy ilyen alacsonyan határozták meg a döntős szintet, amit kilencen el is értünk. A szezon során ugyanis kilencen is löktek tizenkilenc méter felett, így számolni lehetett azzal, hogy jól kell majd teljesíteni a döntőbe kerülésért.

– Miért konzultált a kísérletek között az edzőjével, Eperjesi Lászlóval?
– Minden dobás után ki szoktam menni Laci bácsihoz, mindig ott ül az első sorban, megbeszéljük, hogy én mit éreztem, és szerinte mi volt a hibám, felhívja a figyelmem még egyszer, hogy mire figyeljek oda jobban. Így történt most is, szerinte kicsit még mindig laposak a dobásaim. Ebben a selejtezőben egyébként valóban sok maradt, sem a melegítésnél, sem a versenyen "nem pattant a golyó", de olyan sosem történt még velem, hogy egymás után két napon is ilyen tutyimutyi legyek. Már várom a döntőt.

– Hogy érzi mennyire sikerült a másfél hónappal elcsúsztatott formaidőzítés?
– Jó formában érzem magam, de nem volt ezt olyan egyszerű elérni, mert rendesen kitolódott a szezon, és egy teljesen új, fárasztó alapozást kellett végig csinálni. Érezhető, hogy kicsit fáradt már mindenki, de én nyugodt vagyok, mert úgy érzem, felkészülten jöttem Dohába.

A női súlylökés döntőjét csütörtökön magyar idő szerint 21.35 órától rendezik.

Az eseményről a Nemzeti Sportot tudósítja: Vincze Szabolcs